Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Búcsú


Aranyosi Ervin: Búcsú

Messze mész és én búcsúzom,
az emléked, az itt marad!
Bárhol is járj, emlékezz rám,
s mindenütt érezd jól magad!
Nekem mindig jó volt veled,
boldog volt minden pillanat.
Ám, akit hív a messzeség,
azt rabbá tenni nem szabad…

Aranyosi Ervin © 2016-09-14.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búcsú Matotól!

Mato
Aranyosi Ervin: Búcsú Matotól!

Szervusz Barátom, búcsúzom,
tudom hosszú út vár reád.
– Ne aggódj, nem lesz semmi baj,
csak vár a fény! – ezt mondanád!

Téged a fény körül ölel,
ahogy Te minket egykoron,
és mégis űrt hagysz, azt hiszem,
hisz egy barát – lélekrokon.

Hatalmas szíved eltörött,
nem veri régi ütemét,
de érzel furcsa örömöt,
ahogy a Földön nézel szét.

Hány lélekben hagytál nyomot?
Önzetlenül, szeretve mind.
S tudom, ahol most fent csücsülsz,
mosollyal nézed lépteink.

Már mindent értesz, úgy hiszem,
ott nem lakik már félelem,
nincs aggódás és nincs harag,
s csak mosolyogsz az életen.

Úgy által adnád a tudást,
nincs más dolgod: – Szeress, nevess!
Csak illúzió a gonosz!
Örülni, élni érdemes!

Drága Barátom, búcsúzom,
bár szívem mélyén mindig élsz!
Álmomban még találkozunk,
egy ölelésre visszatérsz!

Aranyosi Ervin © 2015-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szomorú búcsú (Sztankay István emlékére)

Aranyosi Ervin: Szomorú búcsú (Sztankay István emlékére)

Aranyosi Ervin: Szomorú búcsú
(Sztankay István emlékére)

Hány filmen és hány szerepben alkottál új alakot?
Hány életet éltél meg, mely annyi sikert aratott?
Kölcsönadtad hangodat, hogy érthessük a filmeket,
annyi kedves, vidám estét köszönhettünk mind neked.
Lesz-e olyan, aki pótol, kiben ennyi láng lobog,
Vagy a színház, s film vonatja, üres fülkékkel robog.
Lesz-e ilyen egyéniség, ki ekkorát alakít,
képes lesz nyomodba lépni? Megbíztál-e valakit?

Ki pótolja humorodat, hangodat,orgánumod?
Tudom, túl sok itt a kérdés, azt mondhatnád már unod.
Biztos, most egy felhő szélén ülve nézel le reánk,
de az angyal alakítás, nem hiányzott! – mondanánk.
Most te figyelsz kíváncsian, hogy mit érzünk, mit teszünk?
Milyen szomorú a szívünk, mikor rád emlékezünk?
Szomorú a búcsú tőled, szegényebb lett a világ!
Sokkal jobb volt a színpadon, a filmvásznon nézni rád!

Aranyosi Ervin © 2014-09-13.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búcsú az Óvónénitől

Aranyosi Ervin: Búcsú az Óvónénitől

Elbúcsúzom, elballagok,
ősztől iskolás leszek.
Óvó néni, kis barátok,
de jó volt itt veletek!

Pici voltam, nagyra nőttem,
okosodtam is talán.
Megértem a tanulásra,
most már vár az iskolám.

Óvó néni, nem felejtlek,
annyi jót adtál nekem,
tanítgattál, nevelgettél,
mindig törődtél velem.

Volt, amikor rosszcsont voltam,
– türelmedet köszönöm.
Tudom, mindig megértetted,
bánatom és örömöm.

Kinőttem a kis székemet
egy kisebbnek átadom,
szekrénykémet más használja,
s nem játszom az udvaron.

Más kalandok várnak reám,
– de tudod, – a szeretet,
visszahozza látogatni
majd a pici szívemet.

Óvó néni, ne sírj értem,
nem felejtlek el téged.
Szívem mélyén őrizgetem,
majd a sok szép emléket.

Most búcsúzom, hálás vagyok,
megköszönöm teneked,
hogy szívedből nekem adtál
egy szerető szeletet.

Aranyosi Ervin © 2014-04-07.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Búcsú

Búcsú


Messze mész és én búcsúzom,

az emléked, az itt marad!
Bárhol is járj, emlékezz rám,
s mindenütt érezd jól magad!
Nekem mindig jó volt veled,
boldog volt minden pillanat.
Ám, akit hív a messzeség,
azt rabbá tenni nem szabad…
(Aranyosi Ervin)

https://www.facebook.com/1kep1vers

By

Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…

Aranyosi Ervin © 2011-10-31.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva