Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Megváltották bűneinket…


Aranyosi Ervin: Megváltották bűneinket…

Megváltották bűneinket,
mért van bennünk bűntudat?
Mért nem mutatja meg senki
a járható szép utat?
Mért nem élünk szebb világban?
Mért haldoklunk emberek?
Siker és pénz hajszolásban,
mivé lesz a szeretet?

Cipeljük a lélek terhét,
a testünk attól beteg.
Miközben a “jóra” vágyunk,
csak gondunk lesz rengeteg.
Anyagiasak a vágyak,
egymásban már nem hiszünk,
olyan kincsekért sóvárgunk,
mit magunkkal sem viszünk.

Pedig volt, ki megtanítson,
aki példát mutatott.
aki bebizonyította,
a lelkünk sosem halott!
Hiszen feltámadni képes,
nem létezik, nincs halál!
Lelkünk addig jön tanulni,
amíg választ nem talál.

Amíg végre meg nem érti,
mit kell megtanulnia,
hogy ő nem elveszett lélek,
hanem mind Isten fia!
S mind, amit az úr teremtett,
azt pusztítja szüntelen,
de ha meggyónja a bűnét,
tiszta lesz és bűntelen?

Hej, de nem értünk mi semmit,
imádkozunk csak vakon,
majd az Istenünk megoldja,
s éltet minket gazdagon?
Ha megváltott a Megváltó,
mért lennénk még bűnösök?
Mért nem látjuk a világot
festett színfalak mögött?

Megváltották bűneinket,
a lelkünk mégsem szabad,
kalitkánk lett a világunk,
s élünk, mint rab madarak.
Hazugságok mind a rácsok,
mégis fogva tartanak,
s feledésbe merülnek már
az igaz és jó szavak…

Aranyosi Ervin © 2019-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Erőszak nélküli világért

Aranyosi Ervin: Erőszak nélküli világért

Fogd le azt a kezet,
mit erőszak vezérel,
amely pofonokkal,
s bántásokkal érvel!
Mely a gyengeségét
ütésekbe rejti,
mely az emberséget
végképp elfelejti!

Nincsen joga senkit
ütni, meggyalázni,
az élőt, a szépet
földig lealázni!
Fogd hát le a kezet,
s emeld fel, kit bántott!
Tedd ma élhetőbbé
a sérült világot!

Refrén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

Fogd le azt a kezet,
mit erőszak vezérel,
mutass élő példát,
mely szép szavakkal érvel!
Emeld fel a földről
az elesettet, fájót,
építs velünk együtt
egy élhetőbb világot!

Refrén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

Monológ:
Az erőszakot, erőszakkal megállítani nem lehet,
egyetlen út kínálkozik a meggyógyító szeretet.
Emeld fel a csüggedőket, taníts szebben élni,
mutasd meg: – Erőszak nélkül nem lesz okuk félni!

Fogd le azt a kezet,
mit erőszak vezérel,
hidd el, szép szavakkal
sokkal többet érsz el!
Emeld fel, ki lent van, a
kit más megbántott,
építsünk egy erőszak
nélküli világot!

Refrén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

Néha nem csak a kéz,
még a szó is bánthat!
Lélekbe maró gúny,
megalázás árthat!
Az elesett lelket
képes eltiporni,
ne hagyd hát a gúnyost,
szó-mérgeket szórni!

Rerén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

A szeretet a fontos,
élvezd a világod!
Tanítsd meg a bűnöst,
aki eddig ártott!
Mutass neki példát,
érezze és lássa,
hogy a külső világ
a lelkének mása!

Aranyosi Ervin © 2017-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva