Aranyosi Ervin-Búskomornak látszom


Aranyosi Ervin-Búskomornak látszom

Ahogy itt ülök csak, búskomornak látszom.
Mindig megváltozom, amikor már játszom!
Amikor a gazdám foglalkozik velem,
azt a sok szép percet, igencsak kedvelem.
Imádok rohanni, vadászni és mászni,
kincset elrejteni, földben kaparászni!
Labdát és a botot visszahozom neked,
s olyankor a képem és a szemem nevet!
Szívesen tanulok, figyelek gazdámra,
hiszen megnövök én – tudom – nemsokára,
Aztán házat őrzök, s közben persze játszom,
és ha unalom van, búskomornak látszom…

Aranyosi Ervin © 2018-09-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva