Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ló-veréb

Aranyosi Ervin: Ló-veréb

Csiripelve ágról ágra
röpköd a kis ló-veréb.
Hát őt senki nem irigyli,
nem mondják rá: – Jaj,de szép!

Nagy a feje, búsuljon hát,
így gondolják oly sokan,
de ő ezzel nem törődik,
csiripelget boldogan.

Néha-néha meglátogat,
bekopog az ablakon,
ha kinézek, megkérdezi:
– Hol van már az abrakom?

Olykor-olykor megkínálom,
egy kis zabot csipeget,
ha szeretnék lovagolni,
faképnél hagy, s hiteget.

Néha vágtat, s lóg az orra,
néha verébként repül.
Katasztrófa akkor érhet,
ha lóként vállamra ül.

Aranyosi Ervin © 2017-07-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búsul a természet

Búsul a természet
Aranyosi Ervin: Búsul a természet

Búsul a természet, siratja a nyarát,
fáradt nap csorgatja a fákra aranyát.
Elsárgult levélen immár a tél üzen,
hideg fuvallata oltja ki a tüzem.
Borongós hangulat köde kúszik orvul,
s talán el sem múlik, csak majd ha a hó hull.
csak majd ha eljönnek vidám téli napok,
s attól jó kedvem lesz, hacsak meg nem fagyok.
Búsul a természet, hát búsulok én is,
s abban reménykedem, hogy lesz idén tél is.
Míg a hó leesik, talán még kibírom,
következő versem, tán a hóba írom…

Aranyosi Ervin © 2016-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva