Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretet a kincsünk…


Aranyosi Ervin: Szeretet a kincsünk…

Ne hunyj sose szemet mások fájdalmára!
Elnéző közönynek túl nagy lesz az ára.
Nem nyugtathatod meg lelkiismereted,
azzal, hogy a lényed semmit sem tehetett!

Ne hagyd hát szó nélkül a gonoszt, a rosszat,
te is felelős vagy, bár nem te okoztad!
Ám a változtatás ott van birtokodban,
s nem csak gondolatban, vagy leírt sorokban.

Közöny szítja tüzét a földi pokolnak,
s rajtad áll, hogy milyenné válik a holnap.
Lelkiismereted ne hagyd elaludni,
ne hunyd be a szemed, akarj róla tudni!

És ha hallod, látod, emeld fel a szavad,
legyen a világon minden ember szabad!
Ám ne az erőszak építsen világot,
tűzz a gomblyukadba megértés-virágot!

De ne csak szavakkal, sokkal inkább tettel,
emelj fel, etess meg érző szeretettel,
támogató kézzel teremts új világot,
amely a tilosból végre zöldre váltott.

Kenyeret adj, békét, jó szót, emberséget!
A világod sorsa motiváljon téged!
Az egész világot jobbá kéne tennünk,
embert és állatot, jobbá kell szeretnünk.

Szép földünk sebeit gyógyítsuk be sorban,
ne tárgyak adjanak értéket e korban,
hiszen a legnagyobb érték épp az élet,
ezt kell hogy érezze minden földi lélek.

Ne hunyj ezért szemet, láss rá a világra,
ne csak leplet teríts a nyomorúságra!
Emeld fel a földről, segíts végre élni,
ne kelljen senkinek hamis Istent félni!

A szeretet kincse ott él a szívekben,
ez ad nekünk erőt, élni jobban, szebben.
A világunk gazdag, minden megvan benne,
mi lenne, ha kincse mindenkié lenne?

E kincs a szeretet, terjeszd hát barátom,
futótűzként fusson végig a világon!
Gyújtsd meg futó lángját érzéssel, mosollyal,
felemelő kézzel, támogató szóval!

Oly sok a felesleg szerte a világban,
s oly kevesen élnek a jólét áramában,
csak a felesleget, ha széjjel osztanánk,
a hazugság falát végre lebontanánk.

Hiszen van mindenből mindig elegendő,
csak azt elosztani, ennyi a teendő,
minden éhes szájat meg kéne etetni,
a hatalmasokat meg jobbá szeretni.

A bűnök világa nem-tudásra épül,
ha jobbá szereted, napról-napra szépül.
Nem a pénz, a vagyon tesz majd gazdagabbá,
ezek csak bilincsek, ezek tesznek rabbá.

Földhöz, gondhoz kötnek, igazi bilincsek,
ne hidd: – ellentéte a valódi nincsnek!
Hiszen a pénzsóvár, folyton csak sóvárog,
szívébe szeretet sohasem szivárog.

Furcsa szemüveg az, a Napot takarja,
minél nagyobb kincsét megóvni akarja,
s egyre többre vágyna, nem is lát élőket,
magáénak hiszi már az egész Földet.

Ám a szörnyű kincse, a lelkét csak gyötri,
lelkiismeretét a szemétbe söpri.
Mindig többet akar beteges elméje,
a szívét bezárja, részvét el ne érje!

Szerintem senkinek nem jó ez a helyzet,
s létezik oly dolog, ami felemelhet.
Szeretetet ültess, hát mások szívébe,
mosolyt, reményt gyújtva mások életébe!

Szeretettel, szóval, éltető kenyérrel,
mosollyal az arcon, útmutató fénnyel,
elől kéne járni, jó példát mutatva,
elcsüggedt világnak hitet, reményt adva!

Mosolyt, kedvességet szórj szét a világba,
ápold annak szívét, kinek lelke árva!
Kövesd a megváltód, s légy a jövő része,
általad változzon a világ egésze!

Nyisd fel a szemeket, tanítsd őket látni!
Engedd a világod önmagát csodálni!
Locsold szeretettel, legyél emberséges,
s tudd, hogy változtatni csak a lelked képes!

Merülj el lelkedben, és mutasd meg másnak,
az életnek üzenj, ne az elmúlásnak!
Lelked mélyén ott van az elhivatásod,
szeretet a kincsed, nemigen van másod!

Aranyosi Ervin © 2017-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bakancslista


Aranyosi Ervin: Bakancslista

Vedd kezedbe a tolladat, hadd írjon a mancsod!
Írd le, mi mindent tennél, míg feldobod bakancsod!
Készíts el egy “bakancslistát”, írd össze a vágyad,
gazdagítsd az életedet, céllal hagyd el ágyad!

Váltsd valóra álmaidat, tetszés szerint, sorban!
Emeld fel a szép lelkedet, ne hagyd lent a porban!
Juss el oda a világban, ahová szeretnél,
végezz olyan kedves munkát – ami neked szent cél!

Amit leírsz valósítsd meg, legyen benne részed,
élvezd ki a pillanatot, élvezd az egészet!
Legyen ez a bakancslista teremtésed része,
ne agyalj az életeden: – vajon kárba vész-e?

Hisz eljuthatsz mindenhova, ha izzó a vágyad.
Gazdagság és siker járhat nyomodban, utánad.
Élményekkel gazdagodhatsz, lehetsz boldog ember,
álmaidat bevonzhatod hittel, szeretettel.

Írj tehát egy bakancslistát, s legyen benne részed,
sorról sorra valósítsd meg, végig az egészet!
És ha új vágy támad benned, írd fel a listára,
s legyen elég hosszú léted, s várj újabb csodákra!

Aranyosi Ervin © 2017-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kő meséje


Aranyosi Ervin: A kő meséje

Hevertem az út porában,
körül vett sok társam.
Úgy szerettem volna szállni,
hogy világom lássam.

Erős vágyam izzott bennem,
volt hitem, reményem.
Folyton azért imádkoztam,
hogy célom elérjem.

Hogyan tudnám a figyelmet
felhívni magamra?
Hogyan tudnám idehívni,
ki szárnyakat adna?

Jártak ott az út porában
mindenféle népek.
Nem láthatták vágyaimat,
a fejemre léptek.

Üvöltöttem, kiabáltam
– nem hallotta senki!
Vágyakoztam: – Hogyan tudnék
láthatóvá lenni.

Tudtam, engem lát az Isten,
hiszen megteremtett!
Csak bíznom kell, s látni fogom
az isteni rendet.

Tudtam, egyszer szállni fogok,
mélyen hittem benne.
Csak a módját nem tudhattam,
– ám csodaszép lenne!

Egyszer aztán, egy szép napon
kirándulók jöttek.
Sétáltak és beszélgettek,
napfényben fürödtek.

Egy kisfiú lehajolt, és pont
felkapott engem.
Emelkedtem, s a kőszívem
nagyot dobbant bennem.

A világom nagyra tárult,
sokkal többet láttam.
ám csak magasabban voltam,
nem az égben szálltam!

A kisfiú reám nézett,
megcsodálta testem.
– Vajon mit fog most csinálni?
– mozdulatát lestem.

– De csodás kő, milyen kerek,
milyen sima – mondta.
– Ilyen formás, szép kavicsot
nem látok naponta.

Kezét összeszorította,
rabbá tette testem.
– De hisz én a szabadságot,
az eget kerestem!

Börtönömben lázadoztam:
– Én nem erre vágytam!
Csalódás kelt a szívemben,
s hitem is elhánytam.

– Bárcsak, ott maradtam volna,
kövek közt, a porban.
Nem volt olyan rossz a létem
abban a csoportban.

S lám, a fiú vitt magával,
nem tehettem semmit.
Nem gondoltam, hogy a kétség
hitemben megrendít.

– Mit okoz a nagyravágyás?
Rabbá lettem végül.
Gondolkodtam, kit hívhatnék
végső segítségöl.

Önmagamba fordultam hát,
s imádkozni kezdtem:
– Istenem, most tegyél csodát,
szabadítsd ki testem.

Leértünk a folyópartra,
a Nap vízen táncolt.
Fénye hullámon csillogott,
aranyhidat vázolt.

Elképzeltem – de szép lenne –
hullámokra ülni,
S a kisfiú elhajított,
elkezdtem repülni.

Hullám hátán lovagoltam,
és ugrálni kezdtem.
Arannyá vált vízcseppek közt
oly boldoggá lettem.

Végre szálltam, végre éltem,
teljesült a vágyam.
Hálás voltam Istenemnek,
mert boldoggá váltam.

Ez az élmény lelkemben él,
gyakran felidézem,
Új otthonra találtam itt,
a folyó vízében.

Más kövek közé kerültem,
s néha a víz felkap,
hétről-hétre vándorolok,
újabb álmok hívnak.

Ma már tudom, rábízhatom
Istenre a sorsom,
terveimet, álmaimat
a lelkemben hordom.

A hogyan-t, azt rábízhatom,
nagyon leleményes.
Csak a hited ne veszítsd el,
ő csak arra kényes.

Álmodozom és teremtek,
erről szól világom.
Megtanultam és már tudom:
– Ha hiszek – meglátom!

Aranyosi Ervin © 2017-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kiállni a sorból

Aranyosi Ervin-Kiállni a sorból
Aranyosi Ervin: Kiállni a sorból

Mikor egy irányba nézünk,
hogy változik világképünk?
Egy a célunk, egy az álmunk?
Mindig közös úton járunk?
Biztos, hogy csak az a jó út,
hogy a mások útját rójuk?
Lehet, más életét éljük?
Álmainkat elcseréljük?
Ha nem megyek, különc vagyok?
Jobban tudják ezt a nagyok?

Mi lenne, ha másként élnék,
ha az újtól én nem félnék?
Mennék saját vágyam után,
s nem másokkal vakon, bután?
Felfedezném a világot,
meglátnám, mit más nem látott!
Igaz, csak egyedül lennék,
nem kísérne senki sem még.
A szeretet hiányozna,
az életem magányt hozna?

Biztos nincs, ki velem jönne?
Kinek pont így hullik könnye?
Talán akad olyan lélek,
kinek tetszik ahogy élek.
Aki mindent hátrahagyna,
álmodozó lény maradna,
kiben él a lélek lángja,
ki a végtelent kívánja!
Ki egy szebb világot épít,
s nem őrzi a romos régit!

Aranyosi Ervin © 2017-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Siker

siker

Aranyosi Ervin: Siker

Mit jelent a siker? Boldogít-e téged?
Vagy csak azt jelenti, egy célod elérted!
Ám az ember fura, mert mikor eléri,
az elért sikerét másokéhoz méri.
Aztán új célt tűz ki, miért vágya hajtja,
és ezt az újabb sikert elérni akarja.
Ez egy hajtóerő, mozgásban tart téged,
örökös vágy feszít, hogy célod elérjed.
Azt hiszed majd ettől, leszel nagyon boldog,
siker reményében végzed hát a dolgod?

Mi a siker célja? Többet birtokolni?
Legyen hatalmadban több és drágább holmi?
Uralhass másokat? Legyen bankban pénzed?
Akik lemaradtak, azokat lenézed?
Ez is egy létforma, kétes csillogással,
ám ha eltaposol és nem törődsz mással,
rájössz, előbb-utóbb, valami hiányzik,
amikor a siker megszokottá válik.
Rájössz, hogy útközben nem figyeltél másra,
csak az ünneplésre és a csillogásra.

Mit jelent a siker? Másokat lehagyni?
Küzdeni egy célért, szép díjakat kapni?
Vagy csak egyszerűen szép életet élni?
Vagy minden félelmet örömre cserélni?
Látni a világban az élőt, a szépet!
Fénnyel eloszlatni háborgó sötétet!
Szeretni, örülni, élni a világot!
Megcsodálni lepkét, nyíló kis virágot!
Örülni a létnek, Földön mennybe menni,
mert a siker titka: mindig csak szeretni!

Aranyosi Ervin © 2016-02-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyél vidámabb…

Aranyosi Ervin: Legyél vidámabb…

Legyél vidámabb, boldogabb!
Tégy boldogabbá másokat!
A világodnak központja te vagy!

Érezd és mondd ki: – Nap vagyok,
mely ködön, s felhőn átragyog,
és melegséget szívemből adok!

A fényed szórjad szerteszét,
figyeld a lelked halk neszét,
ami onnan jön, az mind, jaj de szép!

Benned a szeretet magja kél,
s az, aki kikelni hagyja, él!
Hadd szórja világgá kósza szél!

Mosolyod ragyogjon, mint Napod,
jó, ha az arcodon kint hagyod,
éppúgy nyomot hagy, mint a gond!

Válassz jobb utat, szebb hitet,
locsold a mosolyt szét, mint vizet,
mely a fájó szíveket hinti meg.

Váltsd hát valóra álmaid,
jövőd az álmokban lakik,
s elérni majd támogat a hit.

A lélek súg majd, mit tegyél,
s ha szemed előtt már ott a cél,
nincsen dolog, mit el nem ér!

Aranyosi Ervin © 2016-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Repülőgép

repülőgép
Aranyosi Ervin: Repülőgép

Úgy szeretnék beleülni,
felhők felett fenn repülni,
onnan nézni a világra,
ráhasalni szélre, vágyra.

Egyszer fog is sikerülni,
egy nagy gépre fogok ülni,
én vezetem, irányítom,
s így lesz bizony, ha áhítom!

Mert a vágynál nincs erősebb,
ha jó cél lebeg előtted,
amire vágysz tiéd lehet,
s kitöltheti életedet…

Aranyosi Ervin © 2015-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vedd kezedbe sorsod!

Aranyosi Ervin: Vedd kezedbe sorsod!

Tudsz-e gondjaidon felül emelkedni?
Képes vagy-e mindig, igaz ember lenni?
Képes vagy-e hinni, Istenben, csodában?
Képes vagy-e mindig itt élni a mában?
El tudod-e hinni, hogy szóval teremtesz,
hogy az imákon át eljutsz Istenedhez?
Bármit létrehozhatsz, csak hinned kell benne,
de akarnod is kell! Nem úgy, hogy: Mi lenne?

S ne csak akkor hidd el, amikor már látod,
hogy szavaid nyomán változik világod.
Már most is kell hinned egy jobb, s szebb világban,
jövőd szép folyója most ered a mában!
Csakis rajtad múlik, széles lesz-e végül,
keress jó társakat és hívd segítségül!
Tervezz és meglátod melléd áll ma minden,
s támogatást nyerhetsz égi, s földi szinten.

Ne hagyd, hogy a sorsod idegenek írják,
vágyaidnak mások ássák meg a sírját!
A jövőd már régen ott él a kezedben,
küldd el hát magadnak egy szép üzenetben.
Fogalmazd meg szépen, részletesen, sorban,
– így teremt az ember mindig, minden korban –
Aztán csak képzeld el, s elméd mozivásznán,
pergesd le e “filmet”, legyen valós látvány.

Éld meg képzeletben, s örüljön a lelked,
így sikerül végre valós kincsre lelned.
Ha majd a vásznadon ott, a rég vágyott cél,
ha vágyaddal végre magas szintre jöttél,
ha a rezgésszinted olyan emelkedett,
majd az Univerzum létrehozza neked.
Vedd hát a sorsodat te magad kezedbe,
bízva önmagadban, bízva Istenedben!

Aranyosi Ervin © 2015-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Az igazi gazdagság

az igazi gazdagság

Aranyosi Ervin: Az igazi gazdagság

Mi is a gazdagság? Nagy vagyon, sok ékszer?
Fel lehet-e fogni földhöz ragadt ésszel?
Mi az élet célja? Kincseket szerezni?
Eldugni más elől, hogy ne lássa senki?
Úgy hiszem, világunk sokkal szebb hely volna,
ha az ember léte nem a pénzről szólna,
nem gebedne bele senki a munkába,
s nem az “élne csak jól”, kinek lóg a lába.

A gazdagok szerint csak az a sikeres,
aki éjjel nappal milliókat keres.
S lám, ami a furcsa, a szegény is hiszi,
hogy majd sok munkával biztos sokra viszi.
Még a gyermeknek is folyton azt tanítja,
hogy a szép életnek tanulás a nyitja.
Ám aki dús gazdag, inkább mást tanácsol,
nem a tudós gazdag, – az, aki harácsol.

Nem kell megszakadni, sem a szánkat tépni,
mások hátán egyre magasabbra lépni!
Mikor magasan vagy, lezuhanni könnyebb,
mindent elveszítve hullhat majd a könnyed.
Hát mi a gazdagság? Nézzük józan szemmel!
Mikor felszabadult, és boldog az ember.
Az öröm forrása a szívünkből fakad,
sok-sok szeretettel tedd gazdaggá magad!

Tégy az emberekért, alkoss szebb világot,
műveld meg a földed, nevelj szép virágot!
Engedd, hogy mindenki úgy tegye a dolgát,
hogy megmutathassa jóember mivoltát!
Használja fel bátran fénylő tehetségét,
ne szorongva várja a munkaidő végét.
Mutassa mindenki, hogy mire is képes,
mihez van tudása, mihez kedvet érez.

Nem is tanítanék haszontalan dolgot,
elvont tudománytól egy gyerek sem boldog.
Olyat tanítanék, mihez kedvet érez,
ami közel állhat alkotó szívéhez.
A monoton munkát végezzék a gépek!
Robot robotoljon, ne rabszolga népek!
Az ember alkosson, szívét beleadva,
s lelje csak örömét a szép feladatban.

S aki alkotni tud, az tanítson mást is,
s olyan adja tovább eztán a tudást is,
mert csak egy módon tud fejlődni az ember,
ha megnyitja lelkét, s így él, szeretettel.
Hát, mi a gazdagság? Nehogy elfelejtsem,
a szép gondolatot sötét kútba ejtsem!
Bizony a gazdagság ma is azt jelenti,
ha egymásért élünk és nem ural senki.

Gazdagság az idő, s nem mérhető pénzben,
mikor a munkámban örömömet érzem,
látom kezem alatt új életre kelni,
s hagynak teremteni, szépen remekelni.
Azt, amit teremtek, szívből adom másnak,
jövőnek alkotok, nem az elmúlásnak.
Adok is, kapok is, s közösen használjuk,
egymásért teremtve angyalokká váljunk!

Az igaz gazdagság ott van a családban,
a közös percekben, békés boldogságban,
szeretet vízében merítkező szívben,
lélek-szivárványként oltalmazó ívben.
Megnő gazdagságunk mikor kiterjesztjük,
mikor nemzetünket magunk köré vesszük,
így alkotva népet, egy nagyobb családot,
gazdagítva ezzel ezt a szép világot.

Aranyosi Ervin © 2015-11-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kilátástalanság?

kilátástalanság
Aranyosi Ervin: Kilátástalanság?

Amikor már ott állsz a szakadék szélén,
s lábad egyensúlyoz vékony szikla élén,
rémült tekinteted a mélységbe réved,
s keresel valakit, aki arra téved.
Akkor pont ezt érzed?

Amikor szívednek sehol sincsen párja.
Szomorú arcodat mossa könnyek árja.
Rútnak és gonosznak látod a világot,
s benne méltó helyed sehol nem találod.
Akkor is ezt érzed?

Mikor nincsen pénzed betevő falatra,
s nincsen ki csepp hited újra visszaadja!
Az utolsó percet, az út végét várod,
s azt hiszed megváltás lesz majd rút halálod!
Akkor épp ezt érzed?

De vajon nincs kiút, nincsen merre menni?
És ha nincs értelme, minek megszületni?
Ha az egész élet csak út a halálba,
akkor miért viszi az embert a lába?
Szóval, ezt nem érted?

Miért fáj a szíved, ha nem tudsz szeretni?
Miért is akarnál szebbé, jobbá lenni?
Ha senki nem figyel elhaló szavadra,
ha a lámpád nem vált tilosról, szabadra!
Akkor minek? – kérded!

Ha bukásra ítél nagyra törő álmod,
sikerhez az utat sehogy sem találod,
csak az akadályok nőnek meg előtted,
s ha már minden poént lelőttek előled,
vajon mi hajt téged?

Ha feladtál mindent, ha már nincs menekvés,
ha fájdalmat okoz lépés, és cselekvés,
semminek a földön értelmét nem leled,
már végképp nem érted, mit akarnak veled?
Mit ad még az élet?

Ám, ha minden így van, gondolj egy merészet,
hagyd itt az eddigit, rúgd fel az egészet,
próbáld egyszerűbben, ahogy nem próbáltad,
ahogy lehetetlen, s teljesítsd be vágyad!
Kezdődjön az élet!

Akarj segíteni és akarj szeretni,
merd magad egészen, szívvel odatenni!
Mutasd meg arcodat, vállald fel a lelked,
eljött a Te időd! Magad ünnepeljed!
Légy már boldog lélek!

Tisztítsd meg szemedet, hulljon le a hályog,
épüljön a jövőd, gyorsan, mint a vályog!
Engedd, hogy a szíved, érzésed vezessen,
minden egyes kétség, egy mély kútba essen,
s érezd, szíved ébred!

Szedd össze erődet, sose lehet késő,
vezessen a vágy, mint mennybe vivő lépcső!
Sohase nézz vissza, felejtsd el a múltat!
Hidd el, a lényeget máris megtanultad!
És talán már érted.
A VILÁG VAN ÉRTED!

Aranyosi Ervin © 2015-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva