Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Az legyél, aki vagy!


Aranyosi Ervin: Az legyél, aki vagy!

Az legyél aki vagy,
csak játszd az életed,
s engedd társaidat
is játszani veled!
Öröklétű lény vagy,
fénylő, szabad szellem,
élvezd a világod,
élj hát jobban, s szebben!

Tudd, csupa jó dolog
történik ma véled,
csakis te rólad szól
a nagybetűs ÉLET!
Teremts itt a mában,
legyél folyton jelen,
lépj túl az egódon,
s javíts életeden!

Hívd az embereket
életet játszani,
és ne akarj soha
különbnek látszani!
De tudd, értékes vagy,
ahogy minden lélek,
ha figyelnéd szavam,
fel is emelnélek!

Nem vagy már kisgyermek,
ne játssz lenn a porban,
magad elé tekints,
lásd meg célod hol van!
Vedd a bátorságot,
és indulj feléje,
hagyd a szép lelkednek,
hogy álmait megélje!

Add csak önmagadat,
fényed hadd ragyogjon,
szép vágyad vezessen,
s új dolgokba fogjon!
Mutasd a világnak,
mi rejtőzik benned,
légy végre, aki vagy,
mert azzá kell lenned!

Aranyosi Ervin © 2023-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Utazás az élet


Aranyosi Ervin: Utazás az élet

Utazom, utazom,
haladok utamon,
veled is tudatom,
hogy a lét jutalom.

Mert a lét utazás,
megélés, tanulás,
az benne a csodás,
jobbá tesz a tudás!

Refrén:
Utazás csak az élet,
hát végig élvezni kell,
sosem szabad kiszállni,
vagy beérni ennyivel!
Utazás, ami álom,
nem is fontos a cél,
örömöm megtalálom,
amikor lelkem él!

Kattogó kerekek,
képzelet, szeretet,
szaladok veletek,
boldog így lehetek.

Utazom, utazom,
fut a szép vonatom,
élőn és szabadon,
ahogy én akarom!

Refrén:
Utazás csak az élet,
hát végig élvezni kell,
sosem szabad kiszállni,
vagy beérni ennyivel.
Utazás, ami álom,
nem is fontos a cél,
örömöm megtalálom,
amikor lelkem él!
Lelkem él, a lelkem él,
az életről mesél…

Aranyosi Ervin © 2022-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Időskori biztató


Aranyosi Ervin: Időskori biztató

Elhasználódnak a földi dolgok,
de te azért, maradj csak boldog!
Nehezen mozdul a kezed, a lábad?
Mégse húzzon le mélybe a bánat!

Sok mindent kezdesz tisztábban látni,
lényegre tapintva, bölcsebbé válni!
Ifjúság, könnyedség, emlék csak benned?
Mégis, e korban is, akad mit tenned!

Refrén:
Elvesztett álmaid kezdd el megélni!
Ne legyen célod a haláltól félni!
Tedd, amit eddig még nem tehettél,
idős testedben újjá születtél!
Elveszett álmaid most váltsd valóra,
eljött a te időd, a boldog óra,
életre keltheted, mi benned szunnyad,
nem kell, hogy napjaid végleg megunjad!

Vénülő testedben ott van az élet,
tudsz te még alkotni valami szépet,
tudsz te még adni a földi világnak,
higgy benne, reád még szép percek várnak!

Az idő tovaszállt, ám bölcsebb lettél,
keresd meg magadban, miért születtél,
bölcsesség, tehetség izzítsa vágyad,
korodnak értelmét még megtaláljad!

Refrén:
Elvesztett álmaid kezdd el megélni!
Ne legyen célod a haláltól félni!
Tedd, amit eddig még nem tehettél,
idős testedben újjá születtél!
Elveszett álmaid most váltsd valóra,
eljött a te időd, a boldog óra,
életre keltheted, mi benned szunnyad,
nem kell, hogy napjaid végleg megunjad!

Itt szüless újjá, még ebben a testben,
ébredő szellemed segíthet ebben!
Ne hagyd, hogy legyőzzön az unalom,
sok kihívás kísérjen még utadon!

Aranyosi Ervin © 2022-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Fegyver nélküli világ


Aranyosi Ervin: Fegyver nélküli világ

Fegyver nélkül a világ,
sokkal szebb lehetne,
kinn a réten a virág
boldoggá tehetne.

Nem tépnénk le mi onnan,
csupán megcsodálnánk,
és a szép természettel
egy oldalra állnánk.

Refrén:
Élj együtt a természettel,
legyél tőle boldog ember!
Élj együtt a természettel,
figyelemmel, szeretettel!

Mire jó a pusztítás,
ugye, te sem érted?
Egymás ellen uszítás,
gazdagító érdek!

Egy dolgunk van itt nekünk,
emberré kell válnunk,
megbékélve világunkkal,
jó oldalra állnunk!

Refrén2.:
Élj együtt a természettel,
legyél tőle boldog ember!
Élj együtt a természettel,
figyelemmel, szeretettel!
Élj együtt a természettel,
hidd el, ennél jobb cél nem kell,
figyelemmel, szeretettel,
békélj meg a természettel!

Aranyosi Ervin © 2022-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Földre álmodott végtelen


Aranyosi Ervin: Földre álmodott végtelen

Úgy szeretnék előre futni
és utolérni önmagam.
Holnapom jó előre tudni,
s hinni, hogy abban béke van!
Úgy szeretnék egy álmot látni,
melyben a lélek felragyog,
egy zöldellő világban járni,
élvezve, azt hogy ott vagyok!

Úgy szeretném, ha mindazokkal,
kik velem itt indultak el,
változna minden, persze okkal,
mert a lélek jót érdemel!
Ám, együtt álmodnánk világot,
egy természetest, élhetőt,
milyet csak a teremtő látott,
de még a teremtés előtt!

Nem kínlódnánk a szépre vágyva,
csak élveznénk az életet,
csak szívünket nyitnánk meg tágra,
s kitöltené a szeretet.
Nem vágynánk folyton többre, jobbra,
hisz miénk lenne a világ,
nem élnénk egymással morogva,
hagynánk az álmot hatni ránk!

Úgy szeretném, ha minden ember,
egy szép napon megértené,
hogy több, a mindenségnél, nem kell,
s a sorsot nem kísértené!
Beérnénk csupán az eléggel,
minek a több, szükségtelen!
Beérnénk földdel és az éggel,
hiszen miénk a végtelen.

Úgy szeretném, ha együtt élnénk,
nem bántva egymást meg soha,
ha másokat el nem ítélnénk,
s nem lenne a sors mostoha!
Bárcsak lenne ez élő álom,
amiért élni érdemes,
az utat kell most megtalálnom,
mert ez a cél, hiszem, nemes!

Aranyosi Ervin © 2022-08-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Legalább a reményt…


Aranyosi Ervin: Legalább a reményt…

Legalább a reményt,
azt, meg kéne hagyni!
Nélküle az élet,
nem is tud haladni.
Fényszóró a ködben,
mikor utad járod.
Nélküle bezárul
csodaszép világod…

Szükség van reményre,
örök biztatásra,
az elárvult lelket,
nem hagyni magára!
Az élethez cél kell,
a holnaphoz álom,
s hit, hogy az utamat
biztos megtalálom!

A reményét vesztett,
már nem életképes,
annak a jövője,
igencsak kétséges.
Hisz a lába alól
a talajt kihúzták,
összes édes álmát,
darabokra zúzták.

Legalább a reményt,
vissza kéne adni!
Legyen út előtte,
hogy tudjon haladni!
Az élet kapuját
megnyitni, kitárni,
hogy egy szebb jövőre
képes legyen várni!

Aranyosi Ervin © 2022-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kerestem a helyem


Aranyosi Ervin: Kerestem a helyem

Kerestem a legjobb helyem,
ahol álmom rám talál.
Ez a táska jó lesz nekem,
ha pihennék végre már.
Perceimet újra élem,
minden álmom csuda jó!
Úgy érzem, hogy ez a táska,
éppen e célra való…

Aranyosi Ervin © 2022-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kérdések és biztatások!


Aranyosi Ervin: Kérdések és biztatások!

Vajon a boldogsághoz
milyen út vezet?
Úgy szép, ha minden percét
végig élvezed?
A percnek csillogása,
ad csak örömöt?
Vagy mikor hála jár át,
s beléd költözött?

Vajon az életeddel
mi is volt a cél?
Vagy minden meg volt írva,
mikor születtél?
De vajon te írtad meg,
vagy más írta neked?
Hiszed, hogy készen kaptad
az egész életet?

Refrén:
Tedd csendben dolgodat,
legyél csak boldogabb,
álmodd saját világodat!
Élvezd a perceket,
készíts nagy terveket,
és valósítd meg önmagad!

Vajon, ha nagyot álmodsz
nem lesz-e teher?
Vajon, mi vállad nyomja,
majd földre teper?
Vajon, ha folyton rettegsz,
a végzet rád talál?
Amikor nem mersz tenni,
az már a halál?

Refrén 2.:
Tedd csendben dolgodat,
legyél csak boldogabb,
álmodd saját világodat!
Élvezd a perceket,
készíts nagy terveket,
és valósítsd meg önmagad!

Tedd csendben dolgodat,
tégy jobbá másokat,
élvezd ki szép világodat!
Álmodj szebb holnapot,
higgy benne, s megkapod!
Tedd valósággá az álmodat!

Aranyosi Ervin © 2021.12.11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Február végén


Aranyosi Ervin: Február végén

Február utolsó napján,
kerek Hold tekint reám.
Szökik a nap, szökik a perc,
tovaszáll az éjszakám!
Elfolyik a kezem közül,
meg hiába markolom,
elvész minden múló percem,
búsulni még sincs okom.

Mert mi múlik, a helyébe
új alkalom lép elő,
s minden egyes vágyott célom
közelebbről nézhető.
Már alig van néhány lépés,
mi elválaszt tőle még,
nagy örömmel élem létem,
sosem lesz ebből elég.

Csak a jóra koncentrálok,
kiélvezem perceim,
így lesz ritmusos a versem,
így kerül belé a rím.
Talán jó, hogy a holnapot
előre nem tudhatom,
meglepetés és váratlan
lesz érte a jutalom.

Február végére értem,
ez a hónap elszaladt.
ezt sem zártam kalitkába,
mint a szálló madarat.
Engedem, hagyom repülni,
s kapok egy új hónapot,
s bár az idő száll felettem,
minden nap nyomot hagyok!

Lám, csak változik a Hold is,
most felhő takarja el,
néha elfogy, néha hízik,
s minden új nap útra kel.
Aztán tovaszáll a felhő,
a Hold újra rám nevet,
hol előjön, hol elbújik,
mint egy játszó kisgyerek!

Hiszem, élvezi a létet,
sokat látott, bölcs, öreg!
Nem rohan, s az égi pályát
emlékekkel tölti meg.
A látványtól gazdagodva,
vár új órát, új napot,
s büszkén néz az ablakomba,
látja nézem, ott vagyok!

Kedves Holdam, vidd magaddal
a búcsúzó februárt,
s holnap már a márciusra
aggas új fénylő ruhát.
Én még ezt a mát megélem,
teszem csak a dolgomat,
hiszem, hogy a változástól
lehetek majd boldogabb!

Aranyosi Ervin © 2021-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csapongás


Aranyosi Ervin: Csapongás

Csapongok én, ha célom nincsen.
S bár ott van a kezem a kilincsen,
jövőm ajtaja zárva marad,
s a világ mellettem elszalad.

Kéne egy cél, hogy hajtson vágyam,
hogy miért jöttem, megtaláljam!
Megleljem okát életemnek,
hiszen a lelkek célt keresnek.

Nem jöttem én sem üres kézzel,
felruháztak a hűvös ésszel,
ám közben mégis azt hiszem,
a választ rejti még szívem.

Tudom, hogy szívvel kell keresnem,
s fontos erősnek, igaznak lennem!
Átlátni minden hazugságon,
ami mérgezi még a világom.

Hiszek és látok, érzek, értek,
de amíg más az államérdek,
amíg félnek az emberek,
utat mutatni nem lehet!

Hogyan lehetnék fény a sötétben?
Nem jön sugallat, vagy én nem értem?
Hogy kéne szemeket felnyitnom,
mutatva: – Én a jót tanítom!

Keresem így hát, annak módját,
elmondjam, mit lát, aki jól lát!
Megmutassam az igazságot,
mert félrevezették ezt a világot!

Sötétség börtönében élünk,
alantasok mocskától félünk,
saját szemünknek sem hiszünk,
félelmektől fagyott szívünk.

Csak csendben várunk a csodára,
s közben épül a gonosz vára,
mi meg csak várunk, nem teszünk,
amíg a rabjaik leszünk.

Aranyosi Ervin © 2021-01-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva