Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Süssön fel a Napod


Aranyosi Ervin: Süssön fel a Napod

Nyisd már ki a szemed, láss végre világot!
Körülötted annyi szépséges terem.
Megszépül az élet, ha nyílt szívvel látod,
hisz a boldogság is lehet végtelen!
Próbálj meg gyerekként nézni minden élőt,
láss csak bennük szépet, isteni csodát!
Mikor már nem játszol mélyen élítélőt,
megleled a létben Isten mosolyát!

Saját mosolyod is visszatükröződik.
Engedd el a rosszat, élvezd csak a jót!
Minden pillanatban csoda készülődik,
amely kiszínezi az egyszerű valót!
Lazulj el és figyelj! Halld a belső hangot,
hiszen saját lelked mindig így vezet!
Éld meg életedet, mint egy nagy kalandot,
attól leszel boldog, hogyha élvezed!

Ne készülj eleve egy másik világba,
nap, mint nap a létbe, ne halj hát bele!
Hiszen az életed úgy borul virágba,
ha szép élményekkel pakolod tele!
Ha csak szenvedésed lassú végét várod,
sohasem fogsz élni vígan, igazán,
Messze elkerülöd saját boldogságod.
Tedd le terheidet könnyedén, lazán!

Ne magyarázd nekem, miért nem teszed le,
az mellébeszélés, önigazolás.
Tedd csak le a múltad, ne élj tovább benne,
innen a terheket hadd cipelje más!
Szívd be a természet tiszta levegőjét,
hagyd, hogy elárasszon az energia!
Vedd le régi éned elnyűtt, rossz cipőjét,
tegyen csak boldoggá szép harmónia.

Csupán élni kéne végre megtanulni,
nem nyögni a napok terhei alatt.
Ne hagyd álmaidat darabokra hullni!
Hadd legyen a lelked végtelen szabad!
Ha egy életed van, ki kéne használni,
de ha több van, mért vagy ebben szomorú!
Jogod van a létben boldogabbá válni!
Süssön hát fel Napod, s tűnjön a ború!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mókus és a cipő


Aranyosi Ervin: A mókus és a cipő

Itt maradt egy pár jó cipő,
valaki levette.
Az egyiket az egérke
már birtokba vette.

A mókus is gondolkodott,
jó lehet-e háznak?
Vagy az odút kibélelni,
ha majd télen fáznak?

Csak, hogy most a mókusodú
telve élelemmel,
a mókusnak meg a szíve,
egy kis félelemmel.

Mire a makk, a mogyoró
elfogyhat belőle,
bizony ezt a szép lábbelit
elviszik előle!

Hogyan tudná szerzeményét
biztonságban tudni,
hova lehetne a cipőt
más elöl eldugni?

Ki lehetne talán adni
egy madárnak bérbe,
havonta egy egész diót
kérhetne cserébe.

Hát a cipőt hol őrizze,
míg bérlőt találhat?
Mert addig egy jó rejtekhely
előnyére válhat.

Úgy döntött hát, hogy elviszi
medve barlangjába,
rá a cipő úgy sem lesz jó,
mert túl nagy a lába.

A medvének barlangjába
úgysem jár be senki.
Róka, nyúl, vagy tolvaj szarka
nem merne bemenni!

Így aztán a medvénél
a cipőt elrejtette,
s büszke volt, hogy mennyi észre
vallott ügyes tette.

Kínálgatta fűnek-fának
cipő-bérleményét,
csillogtatva az albérlet
számos szép erényét.

De a cipőt látatlanban,
a holló sem kérte,
azt üzente, hogy a mókus
előbb menjen érte!

Elment hát a mókusunk
a medve barlangjába,
ám az odarejtett cipőt
sehol sem találta…

Barlang előtt, a tisztáson
medvebocs tanyázott,
valamivel bíbelődött,
elfoglaltnak látszott.

A mókusunk felszaladt
egy közeli fenyőre,
onnan lesett le a földön
buzgón ügyködőre.

Aztán elhűlt, szörnyülködött,
borzasztó mit látott,
a kis mackó éppen
az ő cipőjével játszott!

Karmaival széttépkedte,
foggal marcangolta,
félredobta, majd ráugrott,
s széjjeldarabolta.

Mert a mackó azt tanulta
egész bocs korától,
hogyan szabaduljon lelke
mások bocskorától.

A mókusnak nem lesz holló
idén a vendége,
mert a cipő széjjelszakadt…
Itt a mese vége!

Aranyosi Ervin © 2017-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cipő, már három éve…

Cipő-már három éveAranyosi Ervin: Cipő, már három éve…

Már három éve nem fáj a szíved,
már három éve megállt, s nem dobog.
Már nem veted reánk tekinteted,
elindultál, vetted vándorbotod.
Égi mezőkön kószálsz egymagad
s megannyi dal, mit írtál, elkísér.
Sok rajongód meg árván itt maradt,
a dal kihalt, nélküled mit sem ér.


Aranyosi Ervin © 2016-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Cipő “50”


Aranyosi Ervin: Cipő “50”

Szeretni azt, ki elment, s emlékét felidézni.
Lelkünk lepergett filmjén, újra és újra nézni.
Hallani bűvös hangját, mely mennybe emelt minket,
s a dalt mely elkísérte köznapi lépteinket.

A dalok sosem halnak! Tovább, örökké élnek!
Az igaz, jó barátok, tudd, szívet nem cserélnek!
Hűek maradnak hozzád, s álmukban újra látnak,
s elmondják, mit üzentél egy forrongó világnak.

Aranyosi Ervin © 2015-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Kiszabadulás

Én cipőben alszom,
s nem fázik a lábam!
Igaz, ez a cipő,
jóval nagyobb nálam.
Reggel, ha felkelek,
cipőmből kilépek,
Így a bezártságból
szabadul a lélek…
(Aranyosi Ervin)
https://www.facebook.com/1kep1vers

By

Aranyosi Ervin: Segítséget kérünk (hajléktalan óvoda)

Aranyosi Ervin: Segítséget kérünk (hajléktalan óvoda)

Aranyosi Ervin: Segítséget kérünk (hajléktalan óvoda)

Élnek olyan lelkek, kik nem tehetnek róla,
hogy nincs tető, gyermek fejük felett,
kiket sorsuk a lét szélére sodorva,
mások bűneiért, ily furcsán “büntetett”.
Akad egy hely, ahol gondoskodnak róluk,
egy óvoda, ahol élni is lehet.
Hol fürdésre, alvásra is van módjuk.
ahol jól lakatják az éheseket.

Ám jött a hír, hogy segíteni kéne,
ruhát és cipőt vár ez a kis csapat.
Ha kinőtt ruhát rejt a szekrénye mélye,
odaadni azt, nem túl nagy áldozat!
Ruhából várnak – hogyha volna néked –
kilencvennyolcastól – száznegyvenhatosig.
Lásd, a kis cipőkből kicsit más a méret,
jó lenne huszonnégytől – harminchatosig.

Ha nem nehéz egy csomagot feladni,
jó szívvel ma akár meg is teheted!
Hálás szívvel fogják tőled elfogadni,
jól esik a gondos, megértő szeretet!
Mindenkivel űzhet csúf tréfát az élet,
a segítő kézre mindig szükség lehet.
Nyomornak a jóság, csak az vethet véget,
s ezt így, versem útján, köszönöm neked!

Wesley János Óvoda
1086 Budapest, Dankó utca 11.

Aranyosi Ervin © 2013-01-19..
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amikor megöregednek…

aranyosi-ervin-nezz-onmagadbaAranyosi Ervin: Amikor megöregednek…

Amikor még kicsi voltál,
Ők voltak már a nagyok.
Tanítgattak, így teltek el
egymás után hónapok.

Megmutatták, – mit, hogyan kell,
– felöltözni, rendesen.
Cipőt fűzni, begombolni,
nevelgettek kedvesen.

Megmosdattak, rendbe tettek,
mutatták, hogyan csináld.
Jó példából megláthattad,
hogy működik egy család.

Foglalkoztak lelkeddel is,
irányítva hitedet,
minden jóra tanítottak,
amire csak lehetett.

Erkölcsre és etikettre,
emberségre, ahogy kell,
hogy a zajos nagy  világban,
egyedül se tévedj el.

Lassan te is nagyra nőttél,
világképed összeállt,
saját lábra tudtál állni,
ma már tudod, hogy csináld!

Mára Ők megöregedtek,
s felejtenek dolgokat.
Emlékezz majd: foglalkoztak,
egykor veled oly sokat.

Nem mozog már úgy a testük,
fájhat minden mozdulat.
Elromlik a memória,
ami mindent megmutat:

El-eltűnik egy-egy zokni,
cipőt kötni is nehéz,
begombolni a gombokat,
reszketve nem bír a kéz.

Rakoncátlan minden eszköz,
fésű, kanál, mind remeg.
Szerencsés, ha cipők, zoknik
párban összeillenek.

Az étel a kanalukról,
lecsöppenve menekül.
Zsémbesek, és morgolódnak,
nincsenek már remekül.

Most már rád vár a feladat,
nyisd hát meg a szívedet!
Jusson nekik gondoskodás,
melegítő szeretet.

Ne azért, mert elvárható,
ne azért tedd Ővelük.
Csak emlékezz, te rólad szólt
sokáig az életük.

Légy mellettük, ha teheted,
– kis világuk oly rideg.
Öleld Őket szeretettel,
melegítsen a szíved…

Aranyosi Ervin © 2013-01-16.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva