Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Testőrség


Aranyosi Ervin: Testőrség

Látod, ez a testőrségem,
nem is bánthat senki sem!
Ez egy vidám, kedves csapat,
megbízhatók, úgy hiszem!
Amikor épp nem “dolgoznak”,
játékosak, pajkosak,
alig győzöm elfogadni
a nekem nyújtott mancsokat!

Aranyosi Ervin © 2022.03.14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pingpongozni csuda jó!


Fennállásának százéves évfordulóját ünnepli idén a pécsi Vasasi Bányász TC.
Az egyesületnek már csak asztalitenisz és labdarúgó szakosztálya van.
Az asztalitenisz szakosztály felkérésére, a centenáriumi ünnepségre, íródott az alábbi vers:

Aranyosi Ervin: Pingpongozni csuda jó!

Gyermekként szerettem bele a pingpongba,
önfeledten játszva, vidáman, zsibongva,
hiszen körülvettek engem a barátok,
örömmel töltött el, szórakozva játszok!

De később rájöttem, hogy jóval több ennél,
hiszen ez csodás sport, s tőle többé lennél.
Versenyezni kezdtünk, mind győzni akartunk,
az asztalitenisz jobbított is rajtunk.

Küzdöttünk egymással, olykor-olykor győztünk,
ha mi voltunk jobbak, hát nagyon örültünk,
amikor kikaptunk szégyenkeztünk, sírtunk,
de bárhogy is történt szép perceket írtunk.

Így lett hát a pingpong az életünk része,
nem törjük fejünket, az emlék elvész-e,
sok-sok maradandó, szép élményt szereztünk,
rengeteg mérkőzés hagyott nyomot bennünk.

Az edzőnk tanított, csiszolt, mint gyémántot,
szívünk rejtekébe biztos belelátott,
s rengeteg idejét reánk fordította,
a tudás kapuját nekünk megnyitotta.

Mutatott technikát, figyelmünket kérte,
örökké hálásak leszünk neki érte,
Ő indított útnak egy különös úton,
jó így elmerengni a részünkké vált múlton.

Aztán jöttek szépen, sorban bajnokságok,
fejlődtünk és vártak magasabb osztályok.
Lassan ez a szép sport életünk része lett,
s mint létre kelt álom bennünk ott lebegett.

Életünk részévé vált, s már nincs mit tenni,
rájöttünk nem tudtunk nélküle létezni,
függőivé váltunk, s hiányzott, ha nem volt,
győzelmeink látva ragyogott a mennybolt.

Sok siker, pár kudarc tett edzetté minket,
ereklyéink őrzik győztes tetteinket.
A pingpong csapat lett második családunk,
akikhez bárhonnan, de hazatalálunk.

Összetartozunk és máig összetartunk,
mi, kik felnőttként is játszani akartunk,
Régi, gyermekkori barátok, sporttársak,
mindig kell veletek, néhány jó szót váltsak!

Mikor találkozunk, már az maga ünnep,
csodaszép emlékek lepik el lelkünket,
Bárhol összefutunk, barátra találunk,
néhány percre talán gyermekekké válunk.

Bár az idő elszállt, elszaladt fölöttünk,
kicsit ráncosodtunk, kicsit töpörödtünk,
de a szívünk tiszta, lelkes és hajt tovább,
s meglátjuk a pingpongban a bűvös csodát.

Ha az edzőterem „illatát” érezzük,
valami különös bizsergés van bennünk,
kiolthatatlan vágy kerít hatalmába,
hogy ütő kerüljön ma mindőnk markába!

Hogy üssük a labdát, amíg el nem törik,
hogy nézőnk a körmét lerághassa tövig.
Hadd jöjjön a szerva, cseles adogatás,
pörgetés és nyesés, fifikás fogadás.

Támadás, hátrálás, mesés védekezés,
jó ütőpárbajból sose legyen kevés!
Apró cselezések, játék csínja-bínja,
mely játékéhségünk talán csillapítja.

Küzdöttünk mi együtt egyénként, csapatban,
győzelmet arattunk dicső pillanatban,
Akadt vereség is, de az már nem számít,
de az emlék bennünk megszépül. s elámít.

Az asztali tenisz a sportok királya,
megmozdul az ember minden porcikája.
agyat felélénkít, fókuszál figyelmet,
az agy és az izmok szép ritmusra lelnek.

Összehangolódnak a szív ritmusával,
dinamikát adnak, mértani mozgással.
Közben élvezetes, közös társasjáték,
az asztali tenisz hatalmas ajándék.

Élvezzük a létet, ami közben játszunk,
s erősíti bennünk összetartozásunk.
Fittség és egészség, amit hoz magával,
ami fűszerezett a játék izgalmával.

Csuda jó e játék, s nem lehet megunni,
oly jó ütögetni, jobbra-balra futni,
másikat futtatni, bolondot csinálni,
egy igazi csapat jó tagjává válni!

Aranyosi Ervin © 2021-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A seregély nászruhája

Fotó: Fenyvesi Zoltán

Aranyosi Ervin: A seregély nászruhája

A seregély szép nászruhát öltött,
és felkereste vágyott kedvesét.
A hölgye mellett hosszasan időzött,
és kitalált egy kedves, szép mesét!

Mesélt neki a napsütötte nyárról,
a csapatról, mely világot bejár,
a gyümölcsökkel teli sok-sok fáról,
hol seregélyek szája be nem áll!

S lám, arájának megtetszett a kérő,
s a bőséggel telt lét ígérete,
s lett lagzijuk, a földtől-égig érő,
és szépséggel telt meg az élete!

A seregély beleszürkült a létbe,
a nászruháját sutba dobta rég,
de minden úgy volt, ahogy megígérte,
s boldoggá tette szép szerelmesét!

Aranyosi Ervin © 2021-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Profi focista


Aranyosi Ervin: Profi focista

Én csak ugatom a focit,
sokan vagyunk ezzel így.
Ám, ki nem rak a csapatba,
úgy gondolom, az irigy.
A labdát is eltalálom,
néha ki is harapom.
Ha nem adtok pár milliót
veszem is a kalapom…

Aranyosi Ervin © 2012-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan juss a csúcsra?

hogyan juss a csúcsra
Aranyosi Ervin: Hogyan juss a csúcsra?

Van, kit a kitartás felrepít a csúcsra,
s ha lekerül onnan, fel tud mászni újra,
mert tudja a módját, rájött a nyitjára,
s nem azért, mert erről van bizonyítványa.
Jóval inkább azért, mert a célja hajtja,
szívesen tesz érte, elérni akarja.
És amikor fentről nézi a világot,
büszke lesz magára, mennyi mindent látott!
Jó érzéssel telve, sokan visszamásznak,
s szeretet vezetve, segítenek másnak.
Az ilyen emberek igazán gazdagok,
és a társaikban kincseket hagynak ott.

S vannak olyanok, kik egymás hátán másznak,
másokon taposva, mindent leigáznak,
fentről pökhendien nézik le a többit,
mindazt, ki sikerért ugyanúgy vergődik.
Ám ők sem maradnak örökre a csúcson,
mert lesz, ki azért jön, hogy még feljebb jusson.
és a csúcsra törők egymást lökik mélybe,
mert csak így juthatnak a csúcs közelébe.
Harc így az életük, örök félelemmel,
nem tud megpihenni nyugtalan az ember.
Bizony, aki így él, végtelen magányos,
nem tartozik soha, senki táborához.

Rajtad áll a döntés, hogy juss fel a csúcsra?
Önzőn, magányosan, vagy másokat húzva?
Aki nem törődik mások életével,
az csak pillanatra, röpke percre ér fel,
aztán bús magánya zúgó mélybe húzza,
szívét szakadékban biztos összezúzza.
Ám aki társakkal, közösséggel ér fel,
az már kezdeni tud mást is életével.
Mert, ha segítettél, ott lesz majd a csapat,
a segítő kézre válasz mindig akad.
Összefogódzkodva erősebb az ember,
és bármit elérhet egy kis szeretettel!
Aranyosi Ervin © 2016-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A farkas dala

Aranyosi Ervin: A farkas dala

Mindig csapatban, falkában vadászom.
Erős vagyok, és tudatos, nagyon.
Éjszakánként a hegytetőre mászom,
s panaszomat a holdnak ordítom.
– Nem az vagyok, akinek hisztek engem,
meséknek gyűlölt, gonosz ordasa.
Mi összetartunk, – él a csapatszellem,
– nem lennénk sose, farkasnak “farkasa”.
Nem értem hát, miért utáltok minket.
Nem ártunk másnak, ha nincsen rá okunk.
Nem tűrjük meg az ellenségeinket.
S jellemtelent, mi sosem pártolunk.
Falkán belül mi mindig szépen élünk.
Szívünk szeret, bár lelkünk nyugtalan.
Összefogunk, mert együtt többet érünk.
s holnapunk mégis oly bizonytalan.

Aranyosi Ervin © 2011-04-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva