Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Elvesztettem a családom


Aranyosi Ervin: Elvesztettem a családom

Elvesztettem a családom,
bár itt vannak mellettem.

Úgy hiszem, hogy ez az élet,
számomra nincsen rendben!

Elvesztettem a figyelmet,
hiányzik a kedvesség.

Telefon lett a gyermekük,
s fontosabb, hogy azt lessék!

De mi lenne, ha eltűnnék,
észre vennék valakik?

Vagy nem számít a külvilág,
az ki velük ma lakik?

Ha plüssmackót tennék ide,
észre vennék a cserét?

Nem is értem, mért akartak
maguknak egy csemetét?

Elvesztettem a családom,
de lesz majd telefonom!

Én is ilyen ember leszek,
s tanulságom levonom!

Aranyosi Ervin © 2020-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanulj együtt élni!

Tanulj együtt élni
Aranyosi Ervin: Tanulj együtt élni!

Mennyi mennyi buta ember szórja szét a szemetét.
Nem tanítja az utódját, a kíváncsi csemetét!
Pedig ők csak jó példából tanulják, hogy mit lehet:
– hogy a jövő érdekében egy kisgyerek mit tehet?

Hogy vigyázz a környezetre, hogyan óvd és védd a fát?
Hogy őrizd meg a virágok, légben szálló illatát?
Hogy becsüld az erdő népét, füvet, fát és állatot,
hogy az erdő megmaradjon, s virágozzon nálatok.

Tanulnod kell együtt élni, hisz a jövőd ebben áll,
aki pusztít, el is pusztul, ha a léttel szembeszáll!
Tőled függ hát, hogy az élet teljesebb és szebb legyen!
Ha kipusztul a világod, ülhetsz a szeméthegyen.

Aranyosi Ervin © 2016-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva