Aranyosi Ervin versei

Az angyalok nem csak az égben élnek!
Itt lent is. Köztünk. Életünk legszebb napjait
öltöztetik fel ünnepi díszbe.
Hárfáikon lágy dallamot zenélnek
mely, megrezgeti lelkünknek húrjait,
boldogságot lopva mélyen a szívbe.

Angyal lehet, az aprócska gyerek,
Mert megsajnálod, mikor pityereg.
De kacagása oly melengető, szívedre üdítőn hat,
hogy minden bánat, mind semmivé olvad,
s hálával tölti csordultig lelkedet,
Örül az ember, s boldog hogy itt lehet.

Angyal lehet a kedves, tiszta társ,
kinek a csókja édes, mint a hárs,
és szomjazod, mint éltető napot,
boldogság árad feléd – ezt kapod,
és álmokat és hitet, tiszta célt
és minden szépet, mit szíved remélt.

S angyalként tiszteld a jó barátokat,
Aki melléd áll, s tervedben támogat,
s jó tudni, azt hogy önzetlenül teszi,
s a bátorságot ahhoz is veszi,
hogy megdorgáljon, ha lábad félre lép.
Őrizd magadnak, ne veszítsd semmiképp.

Az angyalok tán itt élnek a földön,
meglelni őket tán nem is nehéz,
Alakjukat néha magamra öltöm,
Amikor kedves vagyok, boldog, s tettre kész.
Ha segíthetek a sok rászorulónak,
hogy mennyeivé válhasson a holnap.

Szemed ragyogását,
mosolyod varázsát,
szíved szeretetét
lelked hű melegét,
küldd el a világnak.
Az árva szíveknek,
kik egyedül járnak,
kik híján szeretetnek,
önmagukba zárva,
egy másik világba
vágynak, menekülnek,
s nyomorba merülnek.
Minden szépet és jót
messzire kerülnek.
Szíved melegével,
hitednek tüzével,
éleszd fel lelküket.
Mondd el azt, hogy lehet
egy szebb világban élni,
s a holnapoktól többé
soha nem kell félni!
Csak bízni és várni,
várni a csodára.
“Akaszd” fel a szíved,
a karácsonyfára.
Azokért dobogjon,
- s gyertya is lobogjon, -
kik ilyenkor fáznak,
éheznek és áznak,
kihűlt lelkük reszket
és a szeretetnek
halovány morzsája
sincs lelkükbe zárva.
Legalább a tiéd
legyen most kitárva.
Szíved egy darabját
add hát mindenkinek!
Aki szeret téged,
s ezért illeti meg,
és aki hisz benne,
hogy ez a szeretet,
egy szebb világot épít
nekik, nekünk s neked!

Legyen minden nap karácsony,
minden óra a szereteté.
Legyen Béke a nagyvilágon.
Legyen a szíved mindenkié.

A mosolyod legyen a hirnök,
és bátran nyújtsd a kezed,
Szálljanak el a gond felhők,
fújja világgá szereteted.

Legyen végre az egész világunk
egy hatalmas nagy család
és öltöztessünk fel, amerre járunk
minden élő fenyőfát.

És égjen a házunkban adventi gyertya
és sohase aludjon el,
mert Hitnek, Békének, s a Szeretetünknek
örökké élnie kell!

A remény lesz benned az útmutató
az iránytű szemed elé,
Bár hová mész, bár merre indulsz
az utad a szereteté.

A boldogság legyen örökös vendég,
s az ország egy nagy család.
Ha szeretetünkkel gazdaggá tennénk,
miénk lenne ez a világ.

Legyen minden nap karácsony,
minden óra a szereteté.
Legyen Béke a nagyvilágon.
Legyen a szíved mindenkié.

Neked is kívánok minden földi jót,
karácsonyfadíszt, almát és diót,
gazdag, finomsággal megterített asztalt,
s minden szépet, amit lelked már tapasztalt.
Tenger bölcsességet, befogadó szívet.
Áldott, szép karácsonyt és boldog, új évet.

Közeleg a szép Karácsony.
A család együtt – alig várom!
Hópihe hull ágról, ágra,
hópaplan száll minden fára.
Fenyőfákra gyöngyök ülnek,
díszek, csúcsok felkerülnek
és gyermekek hada várja:
- Mit hoz neki Jézuskája?
Autót? Babát? Csokit? Szánkót?
Csizmát? Kesztyűt? Nagy kabátot?
Anyunak megsúgott titkot?
Pici szemük ezért csillog,
s mi boldogan nézzük Őket,
bennük látván szebb jövőnket.
Kívánom, hogy legyen részed,
karácsonykor az egészet
te is éld át! Boldogságot,
Békés Ünnepet kívánok!

Csengő szól, csengő szól,
jön a télapó!
Lába alatt besüpped
a háztetőn a hó.

Az ablakokban láthatod,
hogy várja sok gyerek,
kikészített kis cipőkre
szemük hogy mered.

De a télapó megvárja
Míg mind elalszanak.
Csak ezután osztja szét
az ajándékokat.

Sok kis cipő az ajándékkal
sorra meg telik,
A télapó is végez talán
holnap reggelig

Csengő szól, csengő szól,
itt járt a télapó!
Lába nyomát a háztetőn
őrzi még a hó.