Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mindennap ünnepellek


Aranyosi Ervin: Mindennap ünnepellek

Mindennap büszkén ünnepellek,
hisz ünnep nekem, hogy te vagy!
Tiszta szívemből úgy szeretlek,
s akarom, hogy ilyen maradj!

Ha kell szedek neked virágot,
lehozok néhány csillagot.
Minden napom tetőled áldott,
boldog csak melletted vagyok.

Mosolyod, forró ölelésed,
mással nem is pótolható,
naponta a szívembe vésed:
szereteted mindenható.

Belőled merítem erőmet,
általad vagyok gazdagabb!
A jóság árad rám belőled,
s bátorít mindegyik szavad.

Az élet minden egyes napján,
ünnepeljünk hát nőnapot,
s figyelmem csakis neked adnám,
szép érzéseim megkapod.

Mindennap büszkén ünnepellek,
nem kell ehhez nőnap nekem!
Ha lelkeink egymásra lelnek,
az a te, s az én ünnepem!

Aranyosi Ervin © 2019-03-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Töröld le könnyed!


Aranyosi Ervin: Töröld le könnyed!

Töröld le könnyed, hisz nem is látsz tőle!
Homálya gát. Fény nem tör rajta át!
Sós víz csupán – meríts erőt belőle!
Nagyítsa fel jövőd szép csillagát!

Vonzzon a fény, csak szippantson magába,
járja át lelked, és vidítsa fel.
Amíg elméd a múlt bújától kába,
rabláncát sosem szakíthatja el.

Hát élj a fényben, izzó végtelenben,
mert tán a sötét lepel is lelebben!
Keresd a jót, az úgy vágyott csodát,
amit neked egy másik szív ad át.

Mint éhezőt leültet, s megetet,
s jól lakat végre majd a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2019-01-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mókus karácsonya


Aranyosi Ervin: A mókus karácsonya

Díszítem a karácsonyfát.
Van otthon egy dobozom,
és abban van összegyűjtve,
pár csoda szép tobozom!
Felaggatom a díszeket,
dúdolok egy kis zenét,
teszek-veszek és élvezem:
– A karácsony csoda szép!

Mikor hó hull fenyőágra
és a holdfény ráragyog,
a fenyőfám ágain is
csillognak a csillagok.
Aztán megyek haza főzni,
várnak rám a gyerekek.
Dióból és mogyoróból
készülnek az ételek.

Eldalolunk néhány szép dalt,
na meg játszunk egy kicsit,
együtt vagyunk és a szívünk
szeretettel megtelik.
Aztán egymást átölelve,
alszunk együtt egy nagyot!
Tavaszig már nem nyitjuk ki
az ajtót, s az ablakot…

Aranyosi Ervin © 2018-12-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi lakoma


Aranyosi Ervin: Karácsonyi lakoma

Hulló csillag száll az égen
a havas erdő felett.
Hulló csillag jelzi méltón,
Jézuska megérkezett!
Erdő mélyén, nagy tisztáson,
egy kicsi ház álldogál,
nincs kéménye, nem száll füstje,
s nem tudni, hogy kire vár?

A ház olyan pajta-féle,
nincs ablaka, ajtaja,
mégis kedves, mégis csendes,
nem bántja világ zaja.
Kicsi a ház, fala sincsen,
csak hófogó fedele.
Mégis nagy, mert mennyi jóság
és szeretet fér bele!

Nézzünk csak be mit is takar,
mit is véd meg a tető?
Van itt minden, ami kínál,
de üres az etető.
A házikó közepében
óriás fenyőfa áll.
Vajon, mit gondol magában?
Az üres ház mire vár?

Aztán indul a varázslat,
száncsengőnek hangja kél,
lovasszánkón jön a csoda,
hamarosan ideér.
Két ló húzza, kipp-kopp, kipp-kopp,
zenél a nyolc lópata.
Fenn a szánon egy szakállas
ember ül és csapata.

Ahogy jönnek, énekelnek,
nagy pelyhekben hull a hó,
csodaváró kedves nóta,
vidám dallam hallható.
Megérkeznek a kis házhoz,
a két ló, s a szán megáll,
ha nem is a mennyországból,
de tíz angyal földre száll!

Lám csak, sürögnek, forognak,
nem várhatnak reggelig,
kezük nyomán szépen sorban
a házikó megtelik!
Széna kerül a rácsokba,
tálba nedves eleség,
káposzta az ágvillákra,
s szánon van a fele még.

Madaraknak maggal telnek
meg a madáretetők,
eresz alatt, s lenn a földön
könnyedén elérhetők.
És mi lesz a szép fenyővel,
mi lesz az ő szerepe.
Az ágait gyümölcsökkel,
jóval aggatják tele.

Van közöttük dió, alma,
mókusoknak mogyoró,
zsiradéknak a faggyúból
elkészített kis golyó.
Minden, ami jól lakathat,
éhes szájat megetet:
szarvast, őzet és vaddisznót,
fácánt, foglyot, verebet.

Egy kis só, hogy jobban essen,
van vízzel telt itató,
amikor azt teleöntik
folyékony és iható.
Karácsonyfa feldíszítve,
éhes senki nem marad,
szeretet vár vendégségbe
négylábút és madarat.

Az erdőnek rejtekéből
lesik már az állatok,
mit rejthet a kicsi kuckó,
és rájuk mi várhat ott?
Ahogy elmegy – csengőszóra –
távolodni kezd a szán.
Lassan elő merészkednek,
jól lakhatnak itt talán.

Ott senki sem tolakodik,
egyikben sincs rossz szándék,
ámuldozva megcsodálják,
lám csak mennyi ajándék.
Széna illat csalogatón
betölti a kis teret.
Jönnek is a látogatók,
mindannyian éhesek.

A szeretet jóllakatja,
minden bendő megtelik,
s az állatok jönnek sorban,
egymás után reggelig.
A jóságtól átmelegszik
mindegyiknek a szíve.
Hálás szívvel mennek tovább,
viszik a hírt messzire!

Erdő mélyén, kicsi házban,
karácsony van, állatok!
Gyertek gyorsan, ha Jézuska
eddig nem járt nálatok!
Öltözzetek ünneplőbe,
téli bundát vegyetek,
amíg akad jótét lélek,
boldogabbak legyetek!

Ha teheted, vendégeld meg
te is az állatokat!
Segíts nekik átvészelni
komoly téli fagyokat.
Adjon esélyt túlélésre
szívedben a szeretet,
hisz jó érzés, ha a szíved
más szíveket megetet!

Legyél angyal! Mások előtt
jó példával járj elöl!
Segíts mikor mások körül
a világ is összedől.
A karácsony legyen tényleg
a szeretet ünnepe!
Váljon végre valósággá,
ne maradjon csak mese!

Aranyosi Ervin © 2018-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elmélkedés az őszről


Aranyosi Ervin: Elmélkedés az őszről

Az őszi Nap még rám nevet,
simítva fázós lelkemet.
Messziről int, s tovább halad.
A nyár, az emlék itt marad.

Nem viszi azt magával el,
benne a szív reményre lel,
mit támogat a hit maga,
hoz még nyarat nagy csillaga.

Ha megmarad a hit, remény,
belül kigyúl a kósza fény,
amit táplál a képzelet,
hogy holnapom még szép lehet.

S lám lángra kap a röpke vágy,
tovább lépni, élni muszáj!
Nem adhatom fel! Én, soha!
Jöhet a tél, a mostoha!

Amíg szívemben szikra él,
mit nem lobbant el cirka szél,
addig leszek, mert van jövőm,
vágy ébred bennem felnövőn.

Nem győzhet le sem tél, hideg,
míg lelkem vágy érinti meg,
amíg akadnak céljaim,
akadnak húzó álmaim.

Addig mindennap felkelek,
nem nyomasztanak reggelek,
s keresek újabb célokat,
s kihúzok fagyos tél fogat!

Addig is ébren álmodom,
múltam a tűzre rádobom,
s hittel várom az új tavaszt,
hogy nem hiába vártam azt.

S a Nap ígéri, úgy leszen,
s én ezt most komolyan veszem,
lelkemben őrzöm lángomat,
s addig gondolok rá sokat!

Aranyosi Ervin © 2018-09-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi história


Aranyosi Ervin: Karácsonyi história

Közel a karácsony, várjuk már a csodát,
lassan feldíszítjük a szép karácsonyfát.
Gyermeki lélekkel szebb jövőre várunk,
szerető karokat ölelésre tárunk.
Hiszen a szeretet ott él a szívekben,
és ki ne akarna élni jobban, szebben?
De ki mutatja meg, hogy kell szebben élni,
az igazi útról ki fog majd mesélni?

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lélek,
talán kitalálod, hogy kiről mesélek.
Szülőhelye felett élő csillag fénylett,
három tudós ember a jászolhoz lépett…
Hisz ők nem királyok, de mágusok voltak,
fejedelmük előtt mélyen meghajoltak,
ajándékot hoztak és messziről jöttek,
díszesen köszöntsék a még újszülöttet.

Együtt született meg a fiú a fénnyel,
s hitték, szép szavára menekül az éjjel.
Nem csak a fénylő Nap kap majd új erőre,
az emberek erőt merítnek belőle.
És az ifjú herceg felvállalta sorsát,
nem csak a szegénynek lökött oda morzsát,
hanem egész népét tanítani kezdte,
s tán a jó lelkűség lett végül a veszte?

Népszerű volt, nevét ma is gyakran ejtik,
csak, amit tanított könnyen elfelejtik.
Nem járnak nyomában, sok szép tette elvész,
csak félelmet tanít helyette sok lelkész.
Várják az emberek, hogy csodákat tegyen,
úgy mint réges-régen, tengeren és hegyen.
Nem vetik le bűnük, nem tudják követni,
az ember nem akar oly jóságos lenni.

Megbocsájtást várnak, feloldozást tőle,
s látszik, nem értettek semmit meg belőle.
Mártír halálának nem volt sok értelme,
hiszen a jó példa, többet érdemelne.
Ha az ember tudná, hogy csodákra képes,
talán közeledne egymás jó szívéhez.
Szeressen hát lelked, a szavad ne bántson,
a szívszeretetről szóljon a karácsony!

Aranyosi Ervin © 2017-12-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ars poetica

ars-poetica
Aranyosi Ervin: Ars poetica

Új szót, gondolatot szül a képzeletem,
versekké dagadnak.
Talán én etetem?
Apró kis kockákból építgetem azzá,
így válik kerekké,
így válik igazzá.
Honnan, s hogyan veszem mondanivalómat,
tán jövőbe látok,
mit hozhat a holnap?
Vagy távoli csillag éled bennem fénnyé,
én meg öltöztetem
mesebeli lénnyé?
Nem tudom a választ, ez a csodás benne,
de, mintha a vers mind
saját gyermek lenne.
Belőlem fakadna mint selymes forrásból,
önmagamból állna
és sohasem másból.
Hiszem, fentről kapom, s valahol az égben,
valaki megírja,
égi írógépen.
Elmém dekódolja, szívem csak megfejti,
majd papírra vetve
köztudatba ejti.
Így jut el a versem máshoz, néha hozzád,
s ha szívvel olvasod
szép örömöt hoz rád.
Így válik tiéddé, és nem marad enyém,
s a holnap verséhez,
így éled a remény…

Aranyosi Ervin © 2016-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Közel a karácsony

Közel a karácsony
Aranyosi Ervin: Közel a karácsony

Legyen a lelkedben nyugalom és béke!
Csillogjon szemedben mosoly csillagfénye!
Hidd el, lehet szebben, boldogabban élni,
csak bántó perceket kell szebbre cserélni!

Engedd hát lelkedbe a feloldó szépet,
csodás látványával segít a természet.
A csillagos égről milliónyi csillag,
nevet rád. Örülnek, hogy még mindig itt vagy!

Öntözd a világot mosolyod vizével,
teljen meg ételed a jókedv ízével!
Szavad simogasson, szíved melegedjen,
hogy minden vendége melegségre leljen!

Zord a külső világ? Légy hát belül áldott,
szeretet fényével szebbítsd a világot!
Adj, amikor adhatsz, jó szót, emberséget,
jó példád vezesse az emberiséget!

Lelked szép nyugalma, hadd terjedjen másra,
találj segítőkre, vagy követő társra!
Közel a karácsony, akarj többet adni,
tedd próbára magad, s merj ember maradni!

Aranyosi Ervin © 2016-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy kis angyal emlékére


Aranyosi Ervin: Egy kis angyal emlékére

Véget ért a földi léted,
drága, kicsi angyal,
mennyi álmot, mennyi szépet
vittél el magaddal?
Ennyi volt, mi megadatott.
Már most is hiányzol,
fájó szívünk az arcunkra
bús könnyeket mázol.

Fáj a szívünk, nem felejtünk,
ürességet érzünk,
eszünkbe jutsz, mindig
ha a csillagokra nézünk,
Fénylő, földi csillag voltál,
s felszálltál az égbe,
emlékeket, szép perceket
hagytál itt cserébe.

Álmodd tovább álmaidat,
hisz az nem veszett el,
Mi majd gyakran gondolunk rád,
nagy-nagy szeretettel,
Tudjuk mától égi utad
angyalok közt járod,
szeretettel gondolunk rád
itt lent a barátok.

Itt, a Földön nem látunk már
mert a mennybe mentél,
emlékedet megőrizzük,
lelkünk része lettél.
Nézz le ránk a csillagokból,
figyeld lépteinket,
köszönjük, hogy voltál nekünk,
őrzünk, mint egy kincset!

Aranyosi Ervin © 2016-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hej, te szél!


Aranyosi Ervin: Hej, te szél!
(népies dal, saját dallammal)

Hej, te szél, te szél, te szél!
Kapj fel engem és vigyél!
Messzi tájra, innen el!
Hol csak élni, s lenni kell!

Hej, te szél, te szél, te szél!
Mondd el, a Nap mit mesél!
Égen járva merre jár?
Felhők mögött merre száll?

Hej, te szél, te szél, te szél!
Mondd az Isten merre él?
Lát-e engem, hogyha kell,
szebb világról énekel?

Hej, te szél, te szél, te szél!
Mondd, az ember mennyit ér?
Hogyha szívéből szeret,
s megvigasztal lelkeket?

Hej, te szél, te szél, te szél!
Aki elmegy visszatér?
Máshol nem értik szavát,
máshol nem talál hazát!

Hej, te szél, te szél, te szél!
Hozz hát vissza, pont ezért.
Itthon végre én vagyok,
csillagom is itt ragyog.

Aranyosi Ervin © 2014-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva