Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi história


Aranyosi Ervin: Karácsonyi história

Közel a karácsony, várjuk már a csodát,
lassan feldíszítjük a szép karácsonyfát.
Gyermeki lélekkel szebb jövőre várunk,
szerető karokat ölelésre tárunk.
Hiszen a szeretet ott él a szívekben,
és ki ne akarna élni jobban, szebben?
De ki mutatja meg, hogy kell szebben élni,
az igazi útról ki fog majd mesélni?

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lélek,
talán kitalálod, hogy kiről mesélek.
Szülőhelye felett élő csillag fénylett,
három tudós ember a jászolhoz lépett…
Hisz ők nem királyok, de mágusok voltak,
fejedelmük előtt mélyen meghajoltak,
ajándékot hoztak és messziről jöttek,
díszesen köszöntsék a még újszülöttet.

Együtt született meg a fiú a fénnyel,
s hitték, szép szavára menekül az éjjel.
Nem csak a fénylő Nap kap majd új erőre,
az emberek erőt merítnek belőle.
És az ifjú herceg felvállalta sorsát,
nem csak a szegénynek lökött oda morzsát,
hanem egész népét tanítani kezdte,
s tán a jó lelkűség lett végül a veszte?

Népszerű volt, nevét ma is gyakran ejtik,
csak, amit tanított könnyen elfelejtik.
Nem járnak nyomában, sok szép tette elvész,
csak félelmet tanít helyette sok lelkész.
Várják az emberek, hogy csodákat tegyen,
úgy mint réges-régen, tengeren és hegyen.
Nem vetik le bűnük, nem tudják követni,
az ember nem akar oly jóságos lenni.

Megbocsájtást várnak, feloldozást tőle,
s látszik, nem értettek semmit meg belőle.
Mártír halálának nem volt sok értelme,
hiszen a jó példa, többet érdemelne.
Ha az ember tudná, hogy csodákra képes,
talán közeledne egymás jó szívéhez.
Szeressen hát lelked, a szavad ne bántson,
a szívszeretetről szóljon a karácsony.

Aranyosi Ervin © 2017-12-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ars poetica

ars-poetica
Aranyosi Ervin: Ars poetica

Új szót, gondolatot szül a képzeletem,
versekké dagadnak.
Talán én etetem?
Apró kis kockákból építgetem azzá,
így válik kerekké,
így válik igazzá.
Honnan, s hogyan veszem mondanivalómat,
tán jövőbe látok,
mit hozhat a holnap?
Vagy távoli csillag éled bennem fénnyé,
én meg öltöztetem
mesebeli lénnyé?
Nem tudom a választ, ez a csodás benne,
de, mintha a vers mind
saját gyermek lenne.
Belőlem fakadna mint selymes forrásból,
önmagamból állna
és sohasem másból.
Hiszem, fentről kapom, s valahol az égben,
valaki megírja,
égi írógépen.
Elmém dekódolja, szívem csak megfejti,
majd papírra vetve
köztudatba ejti.
Így jut el a versem máshoz, néha hozzád,
s ha szívvel olvasod
szép örömöt hoz rád.
Így válik tiéddé, és nem marad enyém,
s a holnap verséhez,
így éled a remény…

Aranyosi Ervin © 2016-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Közel a karácsony

Közel a karácsony
Aranyosi Ervin: Közel a karácsony

Legyen a lelkedben nyugalom és béke!
Csillogjon szemedben mosoly csillagfénye!
Hidd el, lehet szebben, boldogabban élni,
csak bántó perceket kell szebbre cserélni!

Engedd hát lelkedbe a feloldó szépet,
csodás látványával segít a természet.
A csillagos égről milliónyi csillag,
nevet rád. Örülnek, hogy még mindig itt vagy!

Öntözd a világot mosolyod vizével,
teljen meg ételed a jókedv ízével!
Szavad simogasson, szíved melegedjen,
hogy minden vendége melegségre leljen!

Zord a külső világ? Légy hát belül áldott,
szeretet fényével szebbítsd a világot!
Adj, amikor adhatsz, jó szót, emberséget,
jó példád vezesse az emberiséget!

Lelked szép nyugalma, hadd terjedjen másra,
találj segítőkre, vagy követő társra!
Közel a karácsony, akarj többet adni,
tedd próbára magad, s merj ember maradni!

Aranyosi Ervin © 2016-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy kis angyal emlékére


Aranyosi Ervin: Egy kis angyal emlékére

Véget ért a földi léted,
drága, kicsi angyal,
mennyi álmot, mennyi szépet
vittél el magaddal?
Ennyi volt, mi megadatott.
Már most is hiányzol,
fájó szívünk az arcunkra
bús könnyeket mázol.

Fáj a szívünk, nem felejtünk,
ürességet érzünk,
eszünkbe jutsz, mindig
ha a csillagokra nézünk,
Fénylő, földi csillag voltál,
s felszálltál az égbe,
emlékeket, szép perceket
hagytál itt cserébe.

Álmodd tovább álmaidat,
hisz az nem veszett el,
Mi majd gyakran gondolunk rád,
nagy-nagy szeretettel,
Tudjuk mától égi utad
angyalok közt járod,
szeretettel gondolunk rád
itt lent a barátok.

Itt, a Földön nem látunk már
mert a mennybe mentél,
emlékedet megőrizzük,
lelkünk része lettél.
Nézz le ránk a csillagokból,
figyeld lépteinket,
köszönjük, hogy voltál nekünk,
őrzünk, mint egy kincset!

Aranyosi Ervin © 2016-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva