Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Virágok közt eltévedni


Aranyosi Ervin: Virágok közt eltévedni

Virágok közt eltévedni,
velük együtt szebbé lenni,
általuk is jobbá válni,
a jó utat megtalálni,
talán ez a dolgom!

Látod, én is virág lettem,
hiszem, nem csak eltévedtem,
köztük helyem megtaláltam,
én magam is azzá váltam,
szépségüket hordom.

Mosolyuk az arcom dísze,
mikor meglátsz, vajon hívsz-e,
szórjam rád is jó kedvemet,
én már tudom, mi kell neked,
jó kedved megtoldom.

Virágokra a Nap ragyog,
éjszaka meg a csillagok,
szórják szét a mosolyukat,
ezért látsz fent annyi lyukat,
kacagnak a Holdon!

Hisz a Holdnak nincsen fénye,
ő csak a Nap tükörképe,
ő csak annak fényét szórja,
csillagokat mind leszólja,
s irigyeli folyton.

Döntsd el tehát, mivé válnál,
szomorkodni sorba állnál,
Mások fényét irigyelnéd?
Hadd bomoljon irigy elméd,
hadd fájjon a sorsod?

Vagy meglátnád: – Szép az élet,
csillogtatnád saját fényed,
mások hitét visszaadva,
visszaragyognál a Napra?
Hiszen ez a dolgod!

Legyél te is nyíló virág!
Legyen jó érzés nézni rád,
Mosolyod szórd szerte széjjel,
csillag legyél minden éjjel,
s legyél ettől boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megtaláltam Istenemet


Aranyosi Ervin: Megtaláltam Istenemet

ÉN:
Kerestelek fenn az égben, szép felhők fölött
Kutattalak lenn a földön, az emberek között.
Nem leltelek meg sehol a mások szemében,
nem voltál te látható a szellem tüzében.
Nem őriztek templomtornyok, ódon, vár falak,
a régi írásokba nézve, ott sem láttalak,
a tudomány énelőlem mélyen eldugott,
elleplezve, eltitkolva, mindazt, mit tudott!

Nem voltál a szenvedésben, fájó könnyekben,
sem a vidám nevetésben, boldog örömben.
Csillagok között se szálltál, nem mutattad magad,
hiába is faggattam daloló madarat.
Nem voltál a természetben, a fák lombjai közt,
az ősrégi szent tudásban, mely lelkeket füröszt.
Mestereknek bölcs szavában, ott sem láttalak,
eldugtak és eltakartak ősi szent szavak.

Néha-néha elhittem, már megtaláltalak,
de felbukkanó árnyékképed csupán köd maradt.
Mégis tudtam, hogy létezel, vársz rám, engem hívsz.
attól féltem megjelenni előttem nem bírsz.
Ám, amikor békés csendben elmerültem én,
felbukkantál, megjelentél, indultál felém.
Megtaláltalak magamban, itt voltál velem,
szívem mélyén bennem éltél mindig Istenem.

ISTEN:
Én vagyok a hang tebenned, mely tudja hogy ki vagy.
Én vagyok a szellem, lélek, ami élni hagy.
Szívedbe írt Örök Törvény, az is én vagyok,
Én vagyok a csend, s a dal mikor megszólalok.

Én vagyok a Bölcsesség, a Béke, s Szeretet,
vártam rád és véges-végig Itt voltam veled!
Ösvény vagyok a lelkedhez, ott találhatsz rám,
bárhova is indulj el, majd visszatérsz hozzám.

ÉN:
Most már látlak Földön, égen, megtaláltalak,
észreveszlek fűben-fában, látlak és hallak.
Visszaköszönsz szép dalokból, hallak, rám találsz,
szép madarak énekével a fülembe szállsz.
Felismerlek templomokban, könyvek lapjain,
fényességgel beragyogod hétköznapjaim.
Kiragyogsz a tudományból, szép utat mutatsz,
velem együtt, szebb jövőhöz új ösvényt kutatsz.
Mások szemében csillogva megtalállak én,
áldás vagy az életemben, élő, tiszta fény!

Aranyosi Ervin © 2018-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Esti hála


Aranyosi Ervin: Esti hála

Minden este ünnep lészen,
kigyúlnak a csillagok.
újra élem emberségem,
Istenemmel egy vagyok.

Refrén:
Hálát adok hát az úrnak,
megélem világomat,
engem hívott el tanúnak,
tapasztalni álmomat

Hála, hála, hála, hála
hálám bennem felragyog.
Hála, hála, hála, hála
Teremtőmmel egy vagyok.

Hálát adok hát az úrnak,
megélem az életem,
engem hívott el tanúnak,
hogy világom jobb legyen

Hálás vagyok én az Úrnak
teremtőnek alkotott,
bennem élő vágyak gyúlnak,
vele, s benne egy vagyok.

Refrén:
Hála, hála, hála, hála
hálám bennem felragyog.
Hála, hála, hála, hála
Teremtőmmel egy vagyok.
Élek élek, végre élek,
végre élem életem,
élek élek, végre élek,,
a világom egy velem.

Aranyosi Ervin © 2018-06-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üzenet a csillagokba


Aranyosi Ervin: Üzenet a csillagokba

Vigyázó szép szemed,
kíséri léptemet,
még álmaimban újra élek
szép emlékeket.
Mikor itt voltál velem,
fogtad a két kezem,
s azt suttogtad, engem látva:
– Drága gyermekem…

Ma is a gyermeked vagyok
és ha néznek a csillagok,
érzem engem figyelsz fentről,
lelked rám ragyog.
A csillagos ég alatt,
kereslek, hogy merre vagy,
felnézek rád és megtalálom
kedves arcodat.

Ref.:
Fentről, egy felhőn ülve
egy dalt dúdolsz nekem,
hogy: – Drága gyermekem,
te vagy a mindenem!
Fentről, egy felhőn ülve
a hangod száll felém,
és ebből érzem én,
hogy erőt csepegtetsz belém!

Vigyázó szép szemed,
figyeli lelkemet,
az álmaimban újra itt vagy,
szép szíved szeret.
Mikor itt voltál velem,
megfogtad két kezem,
s azt suttogtad, engem látva:
_ Te vagy az életem.

Ma is a gyermeked vagyok,
akadnak jobb és rossz napok,
Érzem próbálsz jobbá tenni,
lelked rám ragyog.
A csillagos ég alatt,
Keresem az arcodat,
őrzöm mindig szép emléked,
szívemben marad.

Ref.:
Fentről, egy felhőn ülve
egy dalt dúdolsz nekem,
hogy: – Drága gyermekem,
te vagy a mindenem!
Fentről, egy felhőn ülve
a hangod száll felém,
és ebből érzem én,
hogy erőt csepegtetsz belém!

Aranyosi Ervin © 2017-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagyapó mesél


Aranyosi Ervin: Nagyapó mesél

Talán egyszer, nem is régen,
kis kunyhóban, erdőszélen,
ahol ezer csoda volt,
Nagyapó, s az unokája
egész nap az erdőt járta,
ahol madár dala szólt.

Tücsök, s bogár élte napját,
gomba lengette kalapját,
még a Nap is nevetett.
Zöld lombok közt mókus ugrált,
szarvas vette erre útját,
s biztonságban lehetett.

Sok szamóca nőtt zöld bokron,
méh zümmögött virágcsokron,
s mézhez nektárt szüretelt.
Vidám csendben őz tanyázott,
zöld gyík kis sziklára mászott,
fénylő létet ünnepelt.

Kis patak a fák tövében
surrant, s néhány hal vizében
fürdött fénylőn, csillogón.
Békák brekegtek a partján,
egymás szerenádját hallván,
szerelmet nem titkolón.

Béke honolt a vidéken,
erdőben és erdőszélen,
álmodott a nyugalom.
Ott tanyázott néhány róka,
két felnőtt és pár apróka
játszott, s nem volt unalom.

Aztán eljött a szép este,
mindenki vackát kereste,
és az erdő megpihent.
Hold világlott fent az égen,
sok csillag gyúlt a sötétben,
volt egy egész regiment.

Nagyapó kis tüzet gyújtott,
unokája hozzá bújt ott,
s várta az esti mesét.
Mert Nagyapó olyat mesélt,
milyet régen sok ember élt,
– hosszú volt és csodaszép.

Szép szavait egybefűzte,
mese szárnyán messze űzte,
a szálló képzeletet.
Története lenyűgözte,
s úgy mint tésztát, jól megfőzte
a kíváncsi gyereket.

Unokája szavát itta,
s a képzelet mint parittya
bizony messze repített.
Volt ott “terülj-terülj asztal”
mit a szegény is magasztal,
ha neki is terített.

Varázskalap, bűvös csizma,
úgy, ahogy az álmaimban,
mind-mind bizony belefért.
Tündérlány és büdös banya,
királyi vár, apró tanya,
az mind más mesét mesélt.

Tűz pattogott és az égen,
sötét égbolt mély vizében,
kigyúltak a csillagok.
Bagoly röppent hinta ágra,
éles szemét nyitva tágra,
s azt huhogta: – Itt vagyok!

Hold kóborolt fent az égen,
Naptól lopott tükörfényben,
álmodott és tündökölt.
Mert fényes volt, s büszkén hitte,
az életben sokra vitte,
s gazdagabb lett, mint a Föld!

Mese elszállt, s elvarázsolt,
égő ág, gally elparázsolt,
már csak hamva hagy nyomot.
Az unoka piheg szépen,
ott a nagyapó ölében,
elaludt, s már álmodott.

Hát nagyapó átkarolja,
viszi, mintha kincse volna,
aztán ágyba fekteti.
Holnap újra jő az este,
mese is lesz, szépre festve,
mesél, amíg teheti.

Aranyosi Ervin © 2017-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Építs te is várat!

építs várat
Aranyosi Ervin: Építs te is várat!

Látod a váramat? Levegőből készült.
Néhány gondolattal szépen kiegészült,
Képzeld el Földünket, mintha lufi volna,
s miközben forogna, egy víg dalt dalolna.

Az én váram ilyen, mesés a zenéje,
ablakain csillog a Nap csodafénye.
Este pedig a Hold kapcsol benne lámpát,
s csillagok vigyázzák minden ember álmát.

Építs te is várat, s hívj bele barátot,
legyen a vendéged, mert szívesen látod!
Ne hagyd őket otthon búsan szomorkodni,
taníts minden élőt vígan mosolyogni.

Ha sok ilyen légvár épül a világban,
ha örömét leli mindenki a mában,
ha majd a szeretet mindenkit megszépít,
mindenki a földön légvárakat épít.

Aranyosi Ervin © 2017-02-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Alkonyi hangulat

alkonyi hangulat
Aranyosi Ervin: Alkonyi hangulat

Utolsó pillantás még a tó tükrébe,
majd a Nap elmerül az ég tengerébe.
Átadja a helyét Holdnak, csillagoknak,
akik ébredeznek, sorban felragyognak.

Ők őrzik az álmát a fáradt világnak,
összecsukják szirmát a nyíló virágnak,
csak az illatából szórnak kicsit széjjel,
legyen illatfelhős, fűszeres az éjjel!

Ha már lement a nap, tedd le mai gondod,
ami még hátra van, majd holnap megoldod.
Az álom hintaján gurulj szépen messze,
ne aggódj ma azért, hogy holnapod lesz-e!

Ürítsd ki a szíved, lelked hagyd nyugodni,
engedd el, mi bántott, hagyjon elaludni!
Holnap reggel újra találkozz a Nappal,
és az új napodat kezdjed tiszta lappal!

Aranyosi Ervin © 2016-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fürdik a Hold

Hold fürdik
Aranyosi Ervin: Fürdik a Hold

Fürdik a Hold a tó vizében.
Kíváncsiak veszik körül.
Irigykedő kis, kósza felhők!
A Hold, lám ennek is örül.
Arcáról csordul tiszta fénye,
amit Napjától ellopott.
Aranycsíkot húz tó vizére,
hullámtól törve, megkopott.
Halványabb kör jut udvarára.
Körben az égbolt még sötét.
Csillagok – apró szakadások –
szaggatják éjkék szövetét.
Enyhe szellő lobbantja lángra,
és fénye száll az égre fel,
megfordul éjsötét kabátja,
s vörösre vált a kék lepel.
Elpirulnak a leskelődők,
szemük lesütve, úgy marad.
S a Hold, az éjnek hercegnője,
égi útján tovább halad…

Aranyosi Ervin © 2016-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álomvilág – az ősz, a nyár…

aranyosi_ervin-alomvilag

Aranyosi Ervin: Álomvilág – az ősz, a tél

Az éj mint angyal szállta tó,
sötét kékjével átitat.
Felhők közt szálló, vágtató
paripa űz egy másikat.

Halványan pihen fent a hold,
pislogó csillagok között.
A bűnös régen meglakolt,
s álomvilágba költözött…

Angyalok tánca vesz körül,
suhogó szárnyon száll a szél.
A lélek pihen, – s így örül, –
s még ezer más mesét mesél.

Alszik a Föld, – az éj hideg, –
s felhő paplan takarja le.
Álmában faggyal lepi meg,
s nem kérdezi, akarja-e?

Fagyott virágok szirmai,
őrzik az elmúlt, szép nyarat.
Az ősz, mint valóság, mai,
a többi szép emlék maradt.

By

Aranyosi Ervin: Udvarlás gyermek módra


Kézcsókom kedves, – kisztihand,
meghívhatom egy randira?
Nem aludtam ma Ön miatt,
rabjává váltam annyira…
A két szeme, ha rám ragyog,
szívem gyorsan dobogni kezd.
Elvarázsolt, kábult vagyok,
vajon hogyan csinálja ezt?
Nincs játék, ami tűzbe hoz,
szép arcát nézném szüntelen.
Higgye, nincs ebben semmi rossz,
gyermek vagyok még, s bűntelen.
Közös jövőről álmodom,
szívét egyszer majd elnyerem!
A csillagokat lehozom,
csak bánjon vélem kedvesen…