Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A magyarok fénylő sorsa…


Aranyosi Ervin: A magyarok fénylő sorsa…

Gyönyörű zöld a világunk,
élhetnénk hát szebben, jobban,
a magyarok fénylő sorsa
ott ragyog a csillagokban.
De csak együtt, összefogva,
lehet nemzet a magyar,
nem rettegve, nem nyafogva,
ha tudja, hogy mit akar!

Ha csak félve, megvezetve
éli nap-nap életét,
elfogadja más népeknek
reá mért ítéletét.
Önállókká kéne válnunk,
élni együtt, szabadon,
igazságunkat teremtve:
– Hadd fogjanak szavadon!

Csak a béke a megoldás,
háborúzni nincs okunk,
de a drága magyar földhöz,
csak is nekünk van jogunk!
Mindenhez, mi rajta termett,
a népünknek van joga,
de a magyar értékekre,
idegennek fáj foga!

Vissza kell hát végre venni,
amit eddig ellopott,
saját kézbe kéne vennünk
a jussunkhoz, a jogot!
Kiállni az igazunkért,
békésen teremteni!
Saját földünk sorsa felett,
nekünk kéne dönteni.

A magyarok fénylő sorsa,
ne csak szóbeszéd legyen,
kapjuk vissza, mi a miénk,
és ez boldoggá tegyen!
Legyen végre egy nemzetté
összetartón a magyar,
legyen sorsa újra fényes,
mert boldogulni akar!

Aranyosi Ervin © 2022-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szivárványos jókedv


Aranyosi Ervin: Szivárványos jókedv

“Ördög veri feleségét”,
eső esik, Nap ragyog.
Szivárványos jó kedvem van,
végre önmagam vagyok!
Könnyeimet felszárítom,
újra csillog a szemem,
a szivárvány új reményt hoz
szebbé válik életem!

Nem is eshet hát örökké,
kell, hogy kisüssön a Nap!
Az ember lelke sem boronghat,
örökké a bú miatt!
Ki kell jönnünk a napfényre,
kell, hogy éljen a remény,
öltsd fel legszebb mosolyodat,
ragyogjon csak be a fény!

Nézd az égen a szivárványt,
az is terád mosolyog,
vidámkodni egészséges,
hidd el, ez egy komoly ok!
Engedd szállni képzeleted,
léggömbként a föld felett,
ne húzza le szomorúság,
megbéklyózva lelkedet!

Emelkedj a csillagokba,
szállj égen, mint a madár,
ne ragadj hétköznapokba,
hidd el, annyi csoda vár!
Éld meg szép, saját világod,
ne másold a másokét!
Járd bátran a saját utad,
állj ki saját álmodért!

Az sem baj, ha eső hullik,
ha napod benned ragyog!
Nem számít a zord külsőség,
ha itt benn boldog vagyok!
Keresem a társaimat,
kikkel boldog lehetek,
akikkel az esőben is
ragyogok és nevetek!

“Ördög veri feleségét”,
engem bizony nem zavar,
az égen a szép szivárvány,
vidámmá tenni akar!
Ahogy nézem a színeit,
csodát mutatnak nekem,
mert az eső és a napfény
szebbíti az életem!

Aranyosi Ervin © 2022-05-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kereslek az álmaimban


Aranyosi Ervin: Kereslek az álmaimban

Annyira vágytam, hogy itt legyél,
ezernyi kérdés,mi bennem él.
Millió emlék szívemhez ér,
bárhová nézek, rólad mesél.

Álmomban látlak, s mondom neved,
szomorúan néz a szép szemed,
szájad lebiggyed, már nem nevet,
üres a szíved, már nem szeret!

Refrén:
Kereslek én,
s nem lellek téged,
kihűlt a szív,
elszállt az élet.
Kereslek én,
de nem talállak,
úgy fáj a szívem,
mert hiába várlak.

Reméltem, egyszer, majd újra jössz,
váratlan percben majd rám köszönsz.
Millió emlék még ösztönöz,
leszünk még együtt, s már meg se szöksz!

Álmomban látlak, itt vagy velem,
öröm virágzik a szívemen.
Nem lophat el már a végtelen,
nélküled lelkem emléktelen.

Refrén:
Kereslek én,
s nem lellek téged,
kihűlt a szív,
elszállt az élet.
Kereslek én,
de nem talállak,
úgy fáj a szívem,
mert hiába várlak.

Álmomban látlak, s boldog vagyok.
Arcodon újra mosoly ragyog,
nevetnek ránk fent a csillagok,
szívedbe zárva felolvadok.

Refrén2:
Kereslek én,
s tán megtalállak,
megérkezel,
s karomba zárlak.
Van még esély,
a szerelemre,
szívünk dalát,
dúdolom egyre!

Kereslek én,
Jöjj vissza hozzám,
bármelyik csillagot
neked lehoznám.
Álmodozom, hogy
de szép is lenne,
szívedbe zárnál,
és ott élnék benne!

Aranyosi Ervin © 2022-04-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Várok már rád Télapó!


Aranyosi Ervin: Várok már rád Télapó!

Lehullott az első hó,
várok már rád Télapó!
Paták zaja hallható,
közeledik a szánkó?

Várnak rád a gyerekek,
szívükben a szeretet,
szemükben kíváncsiság:
olyan jó így várni rád!

Mi lehet a zsákodban?
Azt kapom, mit álmodtam?
Egész évben jó voltam,
szót fogadtam, játszottam!

Ritkán voltam rendetlen,
gonoszságot nem tettem!
Rossz szóval sem bántottam,
senkinek sem ártottam!

Kipucoltam csizmámat.
Egy jó gyerek mit várhat?
Mit hozol ma, mit kapok,
mit súgtak a csillagok?

Tudod, drága Télapó,
terád várni csudajó!
Jó sem csak azért vagyok,
mert ajándékot kapok!

Hanem, jó érzés nekem,
ha mással a jót teszem.
Ha jó bennem a szándék,
nem is kell más ajándék!

Elég, hogy anyu nevet,
s megsimítja fejemet,
vagy éppen apu megdicsért,
azt nem adnám én semmiért!

A testvérem is vidám,
ö így feltud nézni rám!
Élvezem, ha jó vagyok,
ha az arcuk rám ragyog.

Ahol tudok, jót teszek,
s jót látnak az emberek,
talán majd rájuk ragad,
s nem bántják a másikat.

Jó szó kell és szeretet,
csillogtassunk szemeket,
melegítsünk szíveket,
s a rossz szándék kint reked!!

Lehullott az első hó,
várunk nagyon Télapó,
csodát szórj a világra,
változtasd azt vidámra!

Kedveskedés, ölelés,
többiekkel jót tevés,
jó érzéssel teli szív,
ami ad, mit adni bír!

Mosoly, vidám nevetés,
legyen csak sok, ne kevés!
Tedd szebbé a világunk,
régóta erre vágyunk!

Aranyosi Ervin © 2021.12.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha lelkedben a Nap ragyog


Aranyosi Ervin: Ha lelkedben a Nap ragyog

Ha lelkedben a Nap ragyog,
ha kívül esik, az se számít!
Szebbé lesz tőle napod,
és ha rád talál egy másik,
őt is beragyoghatod,
s a közös lét szebbé válik!

Ha lelkedben a Nap ragyog,
örök fényben élhet lelked,
nem bánthatnak rút fagyok,
mindig lesz hol melegedned,
mindig elvethetsz magot,
s csodát látsz, mikor kikelnek.

Ha lelkedben a Nap ragyog,
kedved másokra is hat majd,
tükrözik a csillagok,
s lelked virágszirmokat hajt,
én is virágod vagyok,
aki csodásat tapasztalt.

Ha lelkedben a Nap ragyog,
szórd a fényed szét e Földön,
érezzék a magyarok,
tiszta fényed olyan kölcsön,
mit tovább kell adniuk,
hogy a világ békét öltsön.

Ha lelkedben a Nap ragyog,
ébreszd az emberiséget,
legyenek mind angyalok,
hogy a sötét érjen véget!
Legyünk jók és szabadok,
s rólunk szóljon ez az élet!

Aranyosi Ervin © 2021.09.08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Félénk szerelem


Aranyosi Ervin: Félénk szerelem

Fiú:
Szinte naponta látlak,
de szólni nem merek,
valahogy közeledben
bután viselkedek.
Szeretnék hozzád szólni,
mondani szépeket,
de mit is mondhatnék,
mi felérne veled!

Tudom, már észre vettél,
szemed rám csillogott,
de elhinnéd-e nékem,
hogy lopnék csillagot?
Mert lehoznám az égről,
hogy ékszered legyen,
hogy érezd, nekem fontos,
hogy boldoggá tegyen.

Lány:
Szinte naponta látlak,
és biztatnám szíved,
hogy tégy felém egy lépést,
éltetném a hited.
De nem mersz hozzám szólni,
hogy bátorítsalak,
szólíts meg egyszer végre,
hisz nincsenek falak.

Én mégsem mondhatom ki,
várom csak, jöjj felém,
egy kedves szó, egy gesztus,
ezt várom tőled én.
Hiszen, te vagy a férfi,
én gyenge nő vagyok,
de látnod kell szememben,
hogy bennem tűz ragyog!

Refrén:
Érzem a szívünk már együtt dobog,
lehetnénk végre mi is boldogok,
meglelném benned lelkem jobb felét,
tudom tetőled lesz gazdagabb a lét!
Álmodjunk együtt, hunyd be szemed,
lelkedben érezd, hogy megérkezett,
valóra válhat, igaz lehet,
fogadd el szívem, szerelmemet!

Fiú:
Holnap, ha újra látlak,
lépni fogok feléd,
kiteszem az érző szívem,
megnyitva eléd.

Lány:
Biztatni foglak,
lépj hát felém,
legyen a létünk
egy boldog regény!
kell, hogy meghalljad
a szívem szavát,
daloljuk együtt
az élet dalát!

Refrén:
Érzem a szívünk már együtt dobog,
lehetnénk végre mi is boldogok,
meglelném benned lelkem jobb felét,
tudom tetőled lesz gazdagabb a lét!
Álmodjunk együtt, hunyd be szemed,
lelkedben érezd, hogy megérkezett,
valóra válhat, igaz lehet,
fogadd el szívem, szerelmemet!

Aranyosi Ervin © 2021-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Más ez a Karácsony


Aranyosi Ervin: Más ez a Karácsony

Felragyogott újra a betlehemi csillag,
új reményt, új hitet adva vágyainknak!
Újra leszületik, ki minket megválthat,
félelemben élők elé majd kiállhat.
Taníthatja őket élni és szeretni,
megmutatva, hogy kell jó emberré lenni!
Fényt hoz életünkbe, a szeretet fényét,
tanítva a jóság, tisztaság erényét.
Ha majd e tanítást szépen befogadjuk,
az emberiséget angyallá avatjuk.
Béke, szeretet vár minden élő lényre,
csak a bujdoklókat hívjuk ki a fényre!

A PÉNZ árnyékából kell előbb kimásznunk,
nap, mint nap teremtve, máris többnek látszunk!
Hitünk erejével emeljük fel egymást,
ez a mi fényszórónk, hogy az utat meglásd!
Béke, szent igazság, s hogy senki se ártson,
ezt kell, hogy jelentse nekünk a karácsony,
és nem csak egy napon, hanem egész évben,
és az emberiség teljes életében!
A Karácsony ígéret az örök életre,
nem várva halálra, túlvilági mennyre.
Ezt a földet adta jó Atyánk minékünk,
s ha szeretet van bennünk, hát örökké élünk!

A szeretet magját most kell hát elvetni,
lelkünk szép vízével öntözni, nevelni,
hogyha a világon mindenkinek jut majd,
élteti a lelket és fény-koszorút hajt!
Nézz körül a létben, kit kell felemelni,
kinek kell a lelkét jó felé terelni?
Ki tért le az útról, ki az, ki eltévedt,
ki a szeretetlen, ki vár segítséget?
Nyújtsuk ki kezünket a rászorulóknak,
adjunk reményt, hitet: – Szebb lesz majd a holnap!
Csodáljuk világunk, fénnyel vonjuk körül,
s hiszem, a Teremtőnk velünk együtt örül!

Hazugok uralják ma még ezt a Földet,
ennek megoldása nem jöhet, csak tőled!
Ez az egyén dolga, ledobni a láncot,
lelkünkbe fordulva keresni tanácsot.
Kérni útmutatást, isteni kegyelmet,
amit a szülőtől elvárhat a gyermek!
Hiszem, hogy a jelet meg is fogjuk kapni,
így fog a szeretet a világra hatni!
Fényszóró világít majd be minden zugba,
hova a megoldás mélyen el lett dugva!
Minden hamis álság, végre fényre derül,
s élhetjük létünket tisztán és emberül.

Együtt és egymásért, egymást kézen fogva,
emelkedjen lelkünk fénylő csillagokba!
Kerüljünk bolygónkkal szép harmóniába,
éljünk szeretettel, higgyünk a csodában!
Tanítsuk a létet boldogan megélni,
s akad támogatónk, Istent nem kell félni!
Hiszen a félelem nem őtőle való,
emberi találmány, csúf trójai faló!
Ne engedjük be hát többé a szívünkbe,
legyen nemes lelkünk a Teremtőnk tükre!
Kegyes és elnéző, szeretettel áldott,
amely így varázsol örökös karácsonyt!

Aranyosi Ervin © 2020-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Hold szerelme

Aranyosi Ervin: A Hold szerelme

Az a fényes fent az égen,
tán egy nagy cica szeme?
Macskaszem, mely visszatükröz,
és ez az ő érdeme!
Hiszen tükröt tart a Napnak,
s csak éjszaka látható,
néha elfogy, néha hízik,
de mindennap várható.

Egyszerűen Holdnak hívják,
éjjel járja az eget,
sötét titok nincs előtte,
s jobbra-balra nézeget.
Borús időben nem látszik,
felhők mögé bújik el,
elvonul az éjszakában,
s csillagokat szédít el.

Olyankor feléjük fordul,
nekik mesél tán mesét,
elárulja merre látta
legutóbb a kedvesét.
Hogy ki az? Az nem titok már!
Ő is égi utazó.
Mikor látja néma marad,
nem segít a buta szó.

Szemtől szembe nem dicséri,
ám róla sokat mesél.
A szerelmes szép szavait
felkapja a lenge szél.
Hisz a Nap az ő királya,
szíve legszebb éke Ő.
Ez az érzés olyan hűvös,
s egyben szívet égető.

Lám, a Nap is viszonozza,
arany fénye rávetül,
és a Hold boldoggá válik,
fel-felizzik legbelül.
Éjszaka, ha nem láthatja,
fénye elhalványodik,
éjsötétben csendben úszva,
szerelméről álmodik.

Aranyosi Ervin © 2020-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyél boldog!


Aranyosi Ervin: Legyél boldog!

Legyél boldog ember, felejtsd el bűneid,
élj a természetnek törvényei szerint!
Hiszen egy az Isten, s te is egy vagy véle,
s minden mi létező, az ő teremtménye.

Teremtőd csak vezet. Adott egy világot,
akár merre nézel, benne csak őt látod!
Tudod, hogy teremtett? Mesés gondolattal,
s téged felruházott komoly feladattal.

Ismerd meg magadat! Értsd meg a világát!
Csak így lehetsz képes megfogni a lábát!
Kitaposott úton lábnyomát követni,
mások elméjébe tudásmagot vetni.

Az, hogy leszülettél, már maga is csoda,
s okkal jöttél ide, s nem mehettél oda,
ahol nincs rád szükség, ahol nem hiányzol,
hol kilógsz a sorból, Isten batyujából.

Ezért a világért kéne hálás lenned,
az isteni szikrát lángra gyújtva benned.
Lassan megérteni, mi miért történik,
s nem az életedet szenvedni csak végig.

Hisz a legtöbb ember fuldoklik a létben,
szomját nem olthatja az élet vizében,
mert csak a halálra, elmúlásra gondol,
nem olvassa sorsát ki a csillagokból.

Legyél boldog ember, leld meg örömödet,
lásd el jóságoddal éltető körödet!
Családod, nemzeted váljék többé véled,
amikor már végre saját léted éled!

Szeresd a hazádat, édes anyafölded,
tegyél annyit érte, ami telik tőled!
Használd anyanyelved teremtő szavait,
amely körülírja holnapod napjait.

Leld meg világodban az apró csodákat,
ami boldoggá tesz, s előnyödre válhat,
és úgy adj magadból, mást is felemelve,
hogy már kezedben van életed értelme!

Addig keress, kutass választ a kérdésre,
hogy teremtő atyád miért hívott létre?
Ha már kezedben van, legyél tőle boldog,
s gond nélkül, hálával végezd el a dolgod!

Aranyosi Ervin © 2019-07-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elmélkedés a Holdról


Aranyosi Ervin: Elmélkedés a Holdról

Tegnap tele volt a Hold!
Mi az, mivel tele volt?
Vízzel öntötték tele?
Sokkal több lett a leve?
Á, ennyi volt eleve!

Vagy kis szíve tele lett,
mert most végre szeretett?
Eddig csupán sóvárgott,
kívánta a világot,
vagy egy cseppnyi virágot?

Üres mitől lehetett?
Egy hónapig nem evett?
Szépen lassan lefogyott,
külseje is megkopott,
mert Naptól fényt nem lopott!

Aztán hízni kezdett Ő,
szép orcája egyre nő,
amíg ilyen kerek lett,
s fenn az égen kereklett,
jó, hogy meg nem feneklett!

Tudom mi a Hold baja,
ő a napfény tolvaja!
Más fényével kérkedik,
de csak este érkezik.
Csak éjszaka létezik?

Á, nem, van ő nappal is,
útja égen körbe visz.
Így szalad a Nap után,
fényt szerezni meg bután,
abból elég nem jut ám!

Van, hogy fényért eleped,
mégsem talál eleget,
a hátára sose jut,
ezért azt nem láthatjuk!
Megmutatja? – Várhatjuk!

A Hold fogy, majd megtelik,
láthatjuk is reggelig!
Néha kereken ragyog,
csodálják a csillagok,
akik amúgy kis Napok.

Éjjel a Hold lépeget,
uralja a kék eget.
Lopott fényét szórja szét,
megcsodáljuk: – Ó, de szép!
Ezért játssza az eszét?

Ám sosem ad meleget,
vagy ha ad, nem eleget!
Hidegek az éjszakák,
a Hold megjátssza magát,
lopott fényét szórva ránk.

Néha jól jön ez a fény,
ha éjjel sétálok én,
elkísér az utamon.
Elkerül az unalom,
árnyékomat mutatom.

Ha a Hold mögöttem száll,
árnyékom előttem jár,
így nem vagyok egyedül,
elém árnyékom vetül,
s szórakozunk remekül.

Ám ha felhős fenn az ég,
a játéknak vége rég,
nem látom a Holdamat,
merre kószál, hol szalad?
Árnyékom is elmarad.

Rájöttem, a Hold tükör.
Nap fényétől tündököl.
Ha ügyesen trükközik,
Nap fényébe ütközik,
csodás napfényt tükrözik.

Nem haragszom rád te Hold,
saját fényed sose volt.
Lopott fényed ránk adod,
elűzve a bánatot,
örülünk is, láthatod!

Folyton elfogysz, s újra telsz,
mikor, mennyi fényre lelsz,
annyit szórsz ránk éjszaka,
ez a szíved szép szava,
a ránk hulló fény java.

Tegnap este tele volt,
Nap fényével fenn a Hold!
Kerek arccal nézett rám,
beragyogva éjszakám,
s holnap is eljön talán!

Aranyosi Ervin © 2019-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva