Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ne igazit keress!


Aranyosi Ervin: Ne igazit keress!

Vannak emberek, kik túl soká keresnek…
Egész életükben az igazira lesnek.
Elhiszik, hogy olyan létezik e létben,
s amíg nem találják, szívük addig tétlen.
Az igazi, nem egy ember általában,
minden ember hordoz egy részt önmagában,
mely tán tökéletes, szép emberi érték,
de a teremtéskor kincseit szétmérték.

Mindenkiben találsz belőle egy cseppet,
amit egy másik szív őszintén szerethet.
Persze, mindőnk visel némi gyarlóságot,
ami megszürkíthet egy plátói álmot.
Miért is kell nekünk a Föld összes kincse,
hogy a szívünk mindezt sajátnak tekintse?
Miért nem érjük be apró kis csodával,
szívben tükröződő, fénylő csillogással?

Vannak emberek, kik folyton csak csalódnak,
nagyravágyásukban folyton becsapódnak.
Nem lelik másokban az igazt, a szépet,
egyetlen lélekben keresnek egészet.
Tudd, az az igazi, akit tudsz szeretni,
kivel lelked képes boldogan nevetni,
aki vonz magához, mert van cseppnyi bája,
mely mellett eltörpül számtalan hibája!

És a sok hibáját, mind el kell fogadnod!
A szép kapcsolatban önmagadat adnod!
Eszedbe ne jusson változtatni rajta,
mert a szerepjáték oly hálátlan fajta!
S tudd, hogy a párodon sem tudsz változtatni,
hite határolja, úgy sem tudsz rá hatni,
csak időlegesen képes változásra,
nem tud fátylat dobni megrögzött szokásra.

Nincsen tehát nagy Ő, csupán kicsik vannak,
a legfontosabbat keresd meg magadnak,
amire nagyon vágysz, s lelkednek hiányzik,
ami talán párod lelkében tanyázik.
Ne igazit keress, inkább boldogságot,
mert ha mindent akarsz, meg sosem találod!
Olyan lelket keress, ki magával ragad,
kivel boldogabbnak érezheted magad!

Aranyosi Ervin © 2017-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nézd a kelő Napot!


Aranyosi Ervin: Nézd a kelő Napot!

Kelő Nap simítja fényével a Földet,
fű, fa ébredezik, s ölt magára zöldet.
Apró hangszórókból madárdal kel szárnyra,
teremtőnk mosolyog rá a nagyvilágra.
Ébredj te is lassan, hálával szívedben,
akarj mától élni, boldogulni szebben.
Akard felfedezni mindenben a szépet,
szeretet folyódban áradjon az élet!

Hagyd hát, hogy arcodra mosoly-fény terüljön,
hagyd, hogy a világ is jó kedvre derüljön!
Belső ragyogásod ne tartsd meg magadnak,
hisz, akik szeretnek, önmagukból adnak.
A kelő Nap fénye arcodon ragyogjon,
hagyd, hogy mosolyodtól más is gazdagodjon!
Élvezd minden perced, a madarak hangját,
szellő susogását, szorgoskodó hangyát.

Hiszem, fontos lenne a szívedbe vésni:
– Sosem kell rohanni, mert nincs mit lekésni!
Figyelj az utadra, nem a cél a fontos,
lásd meg mi történik, mi változik pont most!
Légy boldog a mában, élvezd, amit láthatsz,
ne hidd, hogy majd egyszer boldogabbá válhatsz!
Ha csak jövődre vársz, s azon jár az eszed,
a teremtő mádat gátlásossá teszed.

Nézd a kelő Napot, felkúszik az égre,
nem gondol tegnapra, a tovaszállt rég-re.
Nem aggódik azon, mit hoz majd a holnap,
sikert, pénzt, csillogást, vajon mikor, s hol kap?
Legelteti szemét csodaszép világán,
lombosodó fáin, sok kinyílt virágán.
Édessé teszi a Föld összes gyümölcsét,
figyeld meg a Napot, szép világunk bölcsét!

Aranyosi Ervin © 2017-05-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Változtass a világodon!

aranyosi_ervin-valtoztass_vilagodon2Aranyosi Ervin: Változtass a világodon!

Gyerek korodban arra tanítottak:
– harcolnod kell, hogy céljaid elérd!
S ha küzdöttél a fejedre tapostak,
hiába tettél a vágyott sikerért.
Egy volt a lényeg, hogy beállj a sorba,
tegyed a dolgod, s ne kérdezd minek?
A birkanyáj közös billogját hordja,
s világodat még ez sem menti meg!

Mert látod azt, ki törtetve, taposva,
átgázolt rajtad, s a fejedre ült.
De inkább ülöd a feneked laposra,
és sírdogálsz, hogy miért nem sikerült?
És nem vagy boldog, mivel nincsen pénzed!
– Csillogás, kincs ez lenne mindened?
A gazdagot csak irigykedve nézed,
s borongsz azon, neked miért nem lehet?

Magadba nézve, magányos a lelked,
nincsenek komoly, kitűzött céljaid.
Nem érted, miért kell naponta újra kelned?
Szíved mélyén csak kemény kő lakik.
Monoton rendben éled a világod,
nincs benne szépség, mosoly, szeretet.
Nyitott szemed csodát még sose látott,
s veszed a boltban az “olcsó” szemetet.

Kívülről várod, hogy majd sorsod fordul,
azoktól, akik a mélyben tartanak.
S lassan az élet kapuja csikordul,
s a napok súlya lök végül hanyatt!
Gondolkodj el, hát pont erre születtél?
Van értelme, ha boldog nem lehetsz?
Vagy esetleg egy másik okból lettél?
Van még lépés, mit magadért tehetsz?

Én úgy hiszem, szegényes lenne élni,
mikor az emberszív örömtelen.
Mikor csak újabb terhektől kell félni,
azt nézve: – miért történik ez velem?
Ám változtatni Te tudsz a világon,
nem kell mást tenned, elég, ha változol.
Nézz önmagadba, és változz bármi áron,
s hidd a világba csak szebbet hozol.

Tanuld meg előbb önmagad szeretni,
Isteni vagy, egyedi, nagyszerű!
Ha végre látnál, – már tudnál nevetni,
s arcodra ülne méltóság, derű!
Tükröddel kéne megbékülnöd végre,
s meglátni benne lényed, aki vagy!
Nem kéne többé felnézned az égre,
tudnád az Isten cserben sose hagy!

Mert rájönnél, hogy csak azért teremtett,
hogy megtapasztald a földi csodát!
De lám, Te mindig odakint kerested
a szívhez szóló, szép harmóniát.
Ám ami bent van, kívül is azt látod,
és ami fent van, az van idelent.
Ezért ha mától változik világod,
nem lelsz a Földön többé idegent!

Külső világod, a belsődnek mása,
azt tedd hát rendbe, ismerd meg magad!
Önismeret az első állomása,
a második a szabad akarat!
Emeld fel lelked, élvezd a világod,
– a természetben lásd meg a csodát.
Amit ma vonzol, holnap lehet, látod!
Kezdd el kijárni a “lélek iskolát”!

Aranyosi Ervin © 2013-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva