Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hej, ha veréb lennék!


Aranyosi Ervin: Hej, ha veréb lennék!

Verebek ugrálnak a diófaágon,
fényes jókedvüket igen csak csodálom!
Nem aggasztja őket, hogy mit hoz a holnap,
egész világukat így találják jónak.

Csiripelésüktől felébred a lelkem,
tán repülnöm kéne, vígan útra kelnem?
Megkeresni néhány jókedvű barátot,
s elmesélni nekik, a szemem mit látott.

A szívem mit érzett, a fülem mit hallott,
mikor a világom önmagáról vallott.
Amikor rájöttem: – egyszerű az élet,
és hogy minden lélek szabadabban élhet.

Hej, ha veréb lennék, verset csiripelnék,
a többi verébben közönségre lelnék,
aztán meghallgatnám mások költeményét,
miként csillogtatja költői erényét.

Aztán tovaszállnék, s elmondanám újra,
míg a többi veréb szépen megtanulja.
Együtt csiripelnénk tovább azt a verset,
élvezve, hogy lelkünk békét ünnepelhet.

Hej, ha veréb lennék a diófaágon,
folyton csiripelnék, mindig, s mindenáron!

Aranyosi Ervin © 2019-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ázott veréb


Aranyosi Ervin: Ázott veréb

– Ejnye, veréb, te buta,
mért nem bújsz egy odúba?
Mért ülsz ázva ég alatt,
mért áztatod még magad?
Tollad vizes, csupa kóc,
amíg itt ülsz, s vacakolsz,
kereshetnél meleget,
s száradhatnál eleget.

Bizony, vizes szárnyakkal,
már repülni sem akar.
Összehúzza csak magát,
s nem hallatja a szavát.
Nem ugrál, nem csiripel,
szárnya sem repíti fel.
Elsiratja mindenét,
Ő egy ázott kisveréb!

Aranyosi Ervin © 2017-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ló-veréb

Aranyosi Ervin: Ló-veréb

Csiripelve ágról ágra
röpköd a kis ló-veréb.
Hát őt senki nem irigyli,
nem mondják rá: – Jaj,de szép!

Nagy a feje, búsuljon hát,
így gondolják oly sokan,
de ő ezzel nem törődik,
csiripelget boldogan.

Néha-néha meglátogat,
bekopog az ablakon,
ha kinézek, megkérdezi:
– Hol van már az abrakom?

Olykor-olykor megkínálom,
egy kis zabot csipeget,
ha szeretnék lovagolni,
faképnél hagy, s hiteget.

Néha vágtat, s lóg az orra,
néha verébként repül.
Katasztrófa akkor érhet,
ha lóként vállamra ül.

Aranyosi Ervin © 2017-07-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva