Aranyosi Ervin: Csodára várva

Aranyosi Ervin: Csodára várva

Amíg csodákra vársz,
talán meg sem látod,
mennyi csodával van
tele a világod.
Madárfütty dallama,
s virágillat árad,
éltető tiszta víz
csókolja a szádat.

Amíg csodákra vársz
nem is veszed észre,
nem figyelsz a földre
az élő egészre!
Te csak rohansz tovább,
s fejedet lehajtod,
szemed nem a célon,
az út porán tartod.

Köveket szedegetsz,
azt rakva a zsákba,
terheid csak nőnek
a húsodba vágva.
Minden, ami érték,
elkerüli szemed,
kincseket gyűjtögetsz,
de nagyrészt szemetet.

Miért nem vagy képes
igaz, s boldog lenni,
hiszen a pénz semmi,
nem lehet megenni!
Néha hatalomvágy hajt,
kerget előre,
nem is veszed észre
mivé leszel tőle.

Úgy nem találod meg
igazi csodádat,
ha csak panaszkodás
hagyja el a szádat.
Pedig csak a jóság,
a szépség emel fel,
még sem kezdesz semmit
csodás életeddel.

Mert ha világodnak
szereteted adnád,
s mindazt, ami rád vár
hálásan fogadnád,
megváltozna minden,
olyan erőd lenne,
mennyei teremtés
testesülne benne.

Teremtőd rád bízta
azt a képességet,
mely a világ fölé
felemelhet téged,
de azt is akarta,
legyél gondos gazda,
élhető világot
örökíts fiadra.

Tudd meg hát, a csoda
csakis rajtad múlik,
amit magasra dobsz,
reád visszahullik!
Lehet az szeretet,
vagy gyűlölet, harag,
csupán tetőled függ,
hogyan érzed magad!

Várod hát a csodát?
Tenned kéne érte!
Teremtő gondolat
hozhatja azt létre!
Amíg csak búslakodsz,
s magadat sajnálod,
bosszúságot hoz rád
minden egyes álmod!

Mit kellene tenned?
Mit a szíved diktál,
amivel magadnak
saját sorsot írnál!
Hiszem, szeretettel
valósággá lenne,
és a csoda mindig
megjelenne benne!

Aranyosi Ervin © 2019-06-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva