Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretném érteni


Aranyosi Ervin: Szeretném érteni

Szeretném érteni végre az életet.
Mikor más történik, az vajon mért lehet?
Hiszen eltervezem, szépen kitalálom,
aztán döccen egyet, s indul a rémálom.

Amikor megélem, padlóra kerülök,
teremtett poklomból újra menekülök,
sínre teszem szépen vonatom kerekét,
s érzem a világom, megint csak meseszép.

Nagyon tisztán látom, mások hol hibáznak,
s bár tudom, hogy fentről én rám is vigyáznak,
mégis végigjárom ugyanazt az utat,
amire a lélek tilos jelzést mutat.

Teszem a dolgomat, teszem és nem értem.
Megélni a létet, különleges érdem?
Szóval, gondolattal teremtek, mint mások,
de a tudásvággyal saját csapdát ások.

Jó lenne, ha tudnám az isteni tervet,
tudatában lennék minden intő jelnek.
Érteném, mit mutat, nekem mit tanácsol?
Piedesztált épít, vagy bitófát ácsol?

Vajon válaszúton hogyan, miként döntsek,
folytassam a régit, vagy tiszta vizet öntsek
élet-poharamba? Melyik lesz előnyös,
melyik emel égbe, s melyik ragaszt földhöz?

Hisz meg vagyok áldva szabad akarattal,
Isten sosem gátol, sohasem marasztal.
A tapasztalaton én vesztek, vagy nyerek,
mindenből tanulva, mint egy isten-gyerek.

Tudom, az érzések sokat segíthetnek,
ha figyelek rájuk, mennybe repíthetnek.
Ám én mégis mindnek keresem az okát,
s hiszem logikával meglelem a csodát.

Szeretném érteni végre a világot,
amivel Istenem egykoron megáldott.
Elmém nem hagy nyugton, tudni akar mindent,
magyarázat kéne, mit keresek itt lent?

Mert mióta élek, s az eszemet tudom,
kanosszámat járom, itt a földi úton,
hiszen a tudatom tudva akar élni,
érzéseket akar, tényekre cserélni.

Mindent tudni akar, és logikát keres,
mitől lesz az ember boldog és sikeres?
Saját életére, hogyan képes hatni,
megértés nélkül is mindent elfogadni?
Aranyosi Ervin © 2018-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kis művész

A kis művész
Aranyosi Ervin: A kis művész

Tettem a dolgom odakint,
csak úgy ebéd előtt…
Megrágtam, amit rágni kell,
s pár dolog összetört.
Én még szívemből alkotok,
– tudd – ez nem rombolás!
Van aki lent kincset keres,
s akad, ki csontot ás!

Most pihenek, majd folytatom,
nézd csak meg művemet!
Lelkesen, büszkén mutatom,
ez aztán műremek!
Kutyába venni nem szabad,
dicsérd meg kiskutyád!
A művészet fogalmait
mától majd írjuk át!

Aranyosi Ervin © 2017-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csőrmester monológja – Cső(r)behúzás

csőrmester monológja

Fotó: Barta Gábor

Aranyosi Ervin: Csőrmester monológja – Cső(r)behúzás

Két szememmel nézek körbe:
– Mi juthatna ma a csőrbe?
Mi lehet az eleségem,
s ha éhes a feleségem,
neki mit vigyek ebédre?
Nézek ürgét, nyulat, pockot,
madárfészket is kifosztok,
csak legyen tele a bendőm,
legyen mindig elegendőm!
Nézem, mit is lehet enni?
Fiókát is kell etetni,
s tanítani szaktudásra,
nem is marad időm másra!
Szóval, igen sok a dolgom,
de ne aggódj, majd megoldom!
Két szememmel nézek körbe:
– Ma kit is húzhatnék csőrbe?

Aranyosi Ervin © 2016-09-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dolgom van…

dolgom van
Aranyosi Ervin: Dolgom van…

– Nem látod, hogy nem érek rá,
nem látod, hogy dolgom van?
Ezt a kütyüt kell nyomkodnom
a fene jó dolgomban!
Nem látom a valóságot,
és nem látok gyereket,
virtuális világomból
hiányzik a szeretet.
Tudom, merre, mi történik,
hogy fejlődik a világ,
mit gondolnak mások rólam,
– s hülyének néz, aki lát.
Megírják, hogy mit gondoljak,
mit igyak és mit egyek.
Fejlődnöm kell, hogy már végre
én is emberré legyek!
Nem elég két lábra állni,
és használni a kezem,
nagyobb már az elvárás itt,
szabály szerint vétkezem.
Kapcsolatom a világgal!
áttételes, éteri,
de jó, mert így nem kell tudni,
nem kell mindent érteni.
Érzelmekre sincsen szükség,
csak nyomkodd a gombokat!
Ne zavarjon meg az élet,
ne törjön rád gondolat!
Hogy ne bosszantson a gyerek,
te is legjobban teszed,
ha a legújabb masinát
őneki is megveszed!

Aranyosi Ervin © 2015-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te tanítod?


Aranyosi Ervin: Te tanítod?

Te tanítod nekem élni a világot,
aki boldog percet alig-alig látott?
Te tanítod nekem, hogy hogyan kell élnem?
Miért haragudjak? Vagy mitől kell félnem?
Ez az út nem vezet engem boldogsághoz,
nem könnyíti dolgom, inkább akadályoz.
Én megnyitom szívem, képes leszek adni,
s mindent, ami rám vár, el fogok fogadni!

Aranyosi Ervin © 2014-09-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miért szeretlek?

Miért szeretlek
Aranyosi Ervin: Miért szeretlek?

Ne kérdezd tőlem, hogy miért szeretlek!
Tudod, a válasz szívemből fakad.
A szép dolgok, egy forrásból erednek,
s vezetnek szépen, ha rábízod magad.

Dolgom van veled. Ezért rád találtam.
Lelkemnek Te vagy a jobbik fele.
Teljessé, jóvá, csak általad váltam,
így íródtál a szívembe bele…

Ne kérdezd hát, hogy miért is szeretlek.
Nem mondom el! Maradjon csak titok!
Olyan csoda, amin ha elmerengek,
újra és újra, csak hozzád jutok.

Aranyosi Ervin © 2013-06-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Látszik-e már a fénysugár?

Aranyosi Ervin: Látszik-e már a fénysugár?

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Volt célom, eszmém, hogy el is érjem,
volt száz kísérőm, hogy elkísérjen,
volt álmom és vágyam feladhatatlan,
s hitem az épülő, szép feladatban.

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Tettem a dolgom, amire kértek,
nem volt akadály és ellen érdek,
s mentem, mert tudtam, hogy győzni fogok,
mert véghez visz mindent ma az, ki konok!

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Hatalmasokkal én szembeszálltam,
magamra maradtam, – akkor sem álltam.
Imában kértem, – s az Isten adott,
segítő támaszt és feladatot.

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Én elértem végül, a kitűzött célom,
s bár megkopott eszközöm, nemes acélom,
de bennem még ott él a hajtó erő,
s egy új terv születik, s kerül elő!

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Teremt és alkot, mert ilyen az ember.
Világot épít és leállni nem mer,
míg reménye és hite szítja a lelkét,
cél vonzza, mint ahogy lámpa a lepkét.

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Megfáradt testemben vén szív dobog,
elfutott mellettem száz szép dolog.
A boldogság fényéhez törtem utat,
s bámulom a sötét alagutat.

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Aranyosi Ervin © 2012-01-28.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva