Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Alkalmi munka…


Aranyosi Ervin: Alkalmi munka…

Lemosom a szélvédőd,
ha megkínálsz kajával!
Aki pénzzel adakozik,
az buta, s ez rávall.
Mert a pénz az nem ehető,
nekem élelem kell,
nem élhetek éhesen,
sem halálfélelemmel!
A kajámért megdolgozom,
nyugi, ki fogsz látni,
van már benne gyakorlatom.
meg tudom csinálni!

Aranyosi Ervin © 2016-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hasonulás


Aranyosi Ervin: Hasonulás

Én nem hallok, én nem látok,
én meg nem beszélek!
Elfogadom úgy, ahogy van,
s tudatlanul élek.
Biztos úgy jó, ahogy mondják,
az Ő tudományuk!
Nincs diplomám, se ötletem,
– hallgatok reájuk.
Ők hozzák a szabályokat,
én pedig betartom.
Ha az eszem mást diktálna,
úgy sem lenne pardon.
Így legalább békén hagynak,
dolgozom ezerrel,
majom vagyok, utánozok,
pont úgy, mint egy ember!

Aranyosi Ervin © 2014-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogy mit dolgozom? (tisztelgés az anyák előtt)

Aranyosi Ervin: Hogy mit dolgozom? (Anya-vers)

Aranyosi Ervin: Hogy mit dolgozom? (Anya-vers)

Anya vagyok, – bár nem annak születtem.
Anyává én, egy csodás napon lettem.
Érdekel téged, hogy mit dolgozom?
Nem magyarázom, csak összefoglalom:

Mikor felkelek, még alszik a család,
nézik az álmuk szebbik oldalát.
Alvó arcukra lágy puszit adok,
ilyenkor én, egy halk vekker vagyok.

Így kezdődnek a munkás reggelek.
Ébresztő után a konyhába megyek,
Kezem által az asztal megtelik,
ahogy készítem a finom reggelit.

Amint leül az útra kész család,
szakácsból máris pincérré vedlek át,
ami csak kell, kezük alá rakom:
– “Ne menj el éhen, drága angyalom!”

Ők útra kelnek, én itthon maradok,
utánuk mindig szép rendet rakok.
 Takarítónő – ez most a szerepem.
 elvégzem én, – habár nem szeretem.
 
 Azután  én beszerző, is vagyok!
 Ebédhez, vacsorához bevásárolok.
de kreatívnak kell lennem nagyon,
mert pénztárcámban nincs egy kis vagyon.

Ha nálunk baj van, valaki beteg,
én gyógyító, tudós orvos leszek,
és ápoló, ki nyugtat, borogat,
és gyógyszerész, ki kever porokat.

És tiszt leszek, ki parancsokat oszt,
és panaszkönyv, ha nem ízlik a koszt.
Ha ünnepelsz én tortát készítek,
s lám ilyenkor a cukrászt nézitek.

Mosoly az arcon, s már fotós leszek,
– hiszed – magamnak fényképezgetek?
Aztán, mikor majd elszáll az idő,
jó lesz, hogy annyi fénykép jön elő.

És délután, szép programod, ha van,
sofőr leszek, s szállítlak boldogan,
Legyen az sport, művészet, más egyéb,
én viszem el a kedves csemetém.

Ha nagy leszel, s rád tör a szerelem,
tanácsadóként beszélhetsz velem.
Tanár leszek, ki életre tanít,
és megsúgom a szerelem titkait.

Amit tanultam, azt mind átadom,
nem lazsálok, nincsen szabad napom.
Éjjel-nappal szolgálatban vagyok,
s amíg csak élek, ANYA maradok!

Aranyosi Ervin © 2014-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva