Aranyosi Ervin: Kinek kell a kábítószer?


Aranyosi Ervin: Kinek kell a kábítószer?

Annak kell a kábítószer,
aki nem mer élni,
ki nem képes a rossz kedvét,
vidámra cserélni.
Aki nem tud szembe nézni
saját önmagával
aki inkább elmenekül,
s gyávasága rávall!
Ki úgy érzi, más miatt van,
s nem felelős érte,
hogy a sorsa meg van írva,
s Isten őrá mérte.

Annak kell a kábítószer,
ki helyét nem találja,
akinek a valós élet,
nem igazán pálya.
Ki nem érti a világot,
s akit más nem ért meg!
Akinek a barátai
már rossz útra tértek.
Van, ki így akarja magát
erősnek mutatni,
Bátorságról hülyeséggel
akar számot adni!

Annak kell a kábítószer,
ki csak ettől boldog,
ki nem érti a világot,
s nem ért meg sok dolgot.
Kinek lelkét teher nyomja,
s nem tud szabadulni,
aki buta, s ezért akar
a drogokhoz nyúlni.
Ki nem hiszi, hogy az álma
még valóra válhat,
ki nem hiszi, életétől
még csodákat várhat.

Annak kell a kábítószer,
aki még tudatlan,
ki nem tudja, a lelkében
teremtő tudat van.
Akár jót, vagy akár rosszat
teremthetne véle,
s nem tudja: a kábítószer
a borotva éle.
Aki úgy fél a haláltól,
hogy rettegve várja,
de a kábítószert azért
mégis kipróbálja.

Nem használok kábítószert,
nem kell olyan álom,
vágyaimat, céljaimat
a MOST-ban találom.
Megélem a valóságom,
nincsen okom félni,
tudatosan élem létem,
s át akarom élni.
Felelősséget vállalok,
óvom egészségem,
gyűjtögetem sok-sok valós,
gyönyörű emlékem!

Aranyosi Ervin © 2017-12-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva