Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ázott veréb


Aranyosi Ervin: Ázott veréb

– Ejnye, veréb, te buta,
mért nem bújsz egy odúba?
Mért ülsz ázva ég alatt,
mért áztatod még magad?
Tollad vizes, csupa kóc,
amíg itt ülsz, s vacakolsz,
kereshetnél meleget,
s száradhatnál eleget.

Bizony, vizes szárnyakkal,
már repülni sem akar.
Összehúzza csak magát,
s nem hallatja a szavát.
Nem ugrál, nem csiripel,
szárnya sem repíti fel.
Elsiratja mindenét,
Ő egy ázott kisveréb!

Aranyosi Ervin © 2017-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtés a vágy erejével


Aranyosi Ervin: Teremtés a vágy erejével

A magas fák is felnőnek az égig.
Te képzeletben juthatsz el oda.
A fák akár a felhőket elérik,
ám téged másképp érhet a csoda.

Próbálj hozzá lélekben felnőni,
hisz bármire vágysz, az tiéd lehet.
A lelkedben tudsz szép álmokat szőni,
a teremtéshez kell a képzelet!

Ha vágysz reá, majd megvalósul álmod,
ha elhiszed, hogy máris a tiéd,
csak képzeld el, mire a szíved vágyott,
és erősítsd meg önmagad hitét!

Amire vágysz a világ neked adja,
csak annyi kell, hogy lelked elfogadja!

Aranyosi Ervin © 2016-09-14.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha ráérnél…


Aranyosi Ervin: Ha ráérnél…

Fölénk borult az égbolt, óvja, védi a földet.
A napfény palettáján kever megannyi zöldet.
Apró, színcsepp virágok, rejtenek számos titkot,
harmatcsepp bont ki álmot, s világot tükröz itt-ott.

A fénynek kupolája egy szebb világot sejtet,
pigmentek palettája ébreszt szövetet, sejtet.
Lélegző, tiszta álom, kelő holnapot táplál,
s a fű közt éledezve nyílik sok szép virágszál.

Reánk borul az égbolt égszínkék kupolája,
s éled a Föld, s a felhő vízpárát szór reája.
A fű is csendben nő fel, az ég felé kinyúlva,
s madárdal csempész hangot, trillával csendbe hullva.

Millió mozdulatból nyugalom csendje árad,
csodás hajnalra ébred az élő ember, s állat.
Tudod, ha nem rohannál, meglátnád ezt a szépet,
s boldoggá is tehetne a lazán merengő élet!

Aranyosi Ervin © 2017-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tarka a világ

Aranyosi Ervin: Tarka a világ

Színes, tarka a világ,
engedd könnyen hatni rád!
Fogadd el és élvezd ki,
így már könnyebb létezni!
Csodálkozz rá mindenre,
ha csupán egy szín lenne,
nem virulna jó kedved,
nem nőne a vágy benned!
Élvezd hát ki, légy vidám!
Én is hagyom hatni rám,
ettől ragyog mosolyom,
ha kéred, hát od’adom!
A világunk csodaszép,
színes a Föld és az ég,
és ha hagyod hatni rád,
boldoggá tesz a világ!

Aranyosi Ervin © 2017-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fák és a honszeretet

A fák és a honszeretet
Aranyosi Ervin: A fák és a honszeretet

Ragaszkodunk, kapaszkodunk
földhöz kötjük magunkat.
Te meg csak mész nyugtalanul.
ha hazádat meguntad.
Minket e föld, s honszeretet,
ideköt, mert fák vagyunk,
ezt a földet választottuk,
s szeretni nem fáradunk.

Persze, néha zord a világ,
szél szaggatja ágaink,
eső áztat, villám tépáz
kettétörve vágyaink.
Mégis, mégis szép az élet,
Felnyúlunk az ég felé.
Lelkünk kéri a teremtőt
csepegtessen fényt belé.

Gyökereink idekötnek,
itt éljük le életünk,
itt történik minden velünk
s örülünk, hogy létezünk.
A lelkünkben ég a hála,
pedig csupán fák vagyunk.
Nem ítélünk, sosem bántunk,
inkább mindent rád hagyunk.

Ragaszkodunk, kapaszkodunk,
életünk sem gondtalan,
leveleink tovaszálltak,
s tán mindegyik hontalan.
De mi itt fogunk maradni,
amíg tart az életünk,
s büszkék vagyunk a hazánkra,
s hogy e honban élhetünk!

Aranyosi Ervin © 2016-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fürdenek a verebek

fürdenek a verebek

Aranyosi Ervin: Fürdenek a verebek

Lázasan süt a nyári Nap,
fürödnek hát a madarak.
Pancsolnak szürke verebek,
elpilledt madárgyerekek.
A vízben ázik száz veréb.
– Inni, strandolni, jaj de szép!
Frissül a meleg tollazat,
miközben szikrát szór a Nap.
Vidáman néz a fényes ég,
hogyan tisztul meg száz veréb,
aztán megszárad, s szárnyra kap.
Toll szárítójuk volt a Nap!

Aranyosi Ervin © 2016-05-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Áldást hozzon ránk az ég!

Aranyosi Ervin: Áldást hozzon ránk az ég!

Kandallónkban száz fa ég!
Áldást hozzon ránk az ég!
Ne aludjon ki ma még!
Áldást hozzon ránk az ég!
Legyen tele a fazék!
Áldást hozzon ránk az ég!
Ha nem is volt soha még!
Áldást hozzon ránk az ég!
Fenn a fánkon gyertya ég!
Áldást hozzon ránk az ég!
Tiszta szívből mondja még!
Áldást hozzon ránk az ég!
Jót kívánni illenék!
Áldást hozzon ránk az ég!
Szerelmet is vallanék!
Áldást hozzon ránk az ég!
Gyakran jó szót hallanék!
Áldást hozzon ránk az ég!
Azt foglaljuk dalba még:
Áldást hozzon ránk az ég!
Nem vonz hegy, sem szakadék!
Áldást hozzon ránk az ég!
Ne fagyasszon le a jég!
Áldást hozzon ránk az ég!
Hófelhővel telt az ég.
Áldást szórjon ránk ma még!
Ha elfogy a maradék!
Áldást hozzon ránk az ég!

Aranyosi Ervin © 2015-12-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Gyermeked nem tulajdonod!

Gyermeked nem tulajdonod,
tanítódnak küldte az ég!
Bántani tehát nincs jogod,
általa kell, hogy ember légy.
Ne vedd el azt, amit hozott,
ne adj cserébe rossz hitet!
Szeretet vízével locsold,
amely lelkét érinti meg!
(Aranyosi Ervin)

https://www.facebook.com/1kep1vers

By

Cica ébresztés

563648_10151335328853197_364767756_n

Gyere, nézd csak, valami fénylik,
az ég legalján ott ragyog.
Azért is jöttem, Te is ébredj,
– tudod én régen fent vagyok.
Eddig csak szépen mosakodtam,
kinyújtóztattam testemet.
Ideültem a párnád mellé,
hogy együtt ébredjek veled…
(Aranyosi Ervin)
http://www.facebook.com/1kep1vers

By

Aranyosi Ervin: Feltámadt a szél


Haragvó, ádáz szél tépázza a fákat,
lombjaikba marva, míg bele nem fárad.
Visszavonulót fúj, s lassan újra támad,
agresszív, bősz harcos, egy gyilkos vadállat.

Zord lelke sikítva az utakat járja,
pusztító szelleme, az ég katonája.
Tisztára kisöpri a földi világot,
porral vakítja el, azt ki eddig látott.

Nyomában a sírás, földre szakadt ágak,
kettétört életek, szebb napokra várnak.
Elül a por, lassan, kitisztul az ég is.
Lenyugszik a világ. Hisz lesz holnap mégis…