Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ars poetica

ars-poetica
Aranyosi Ervin: Ars poetica

Új szót, gondolatot szül a képzeletem,
versekké dagadnak.
Talán én etetem?
Apró kis kockákból építgetem azzá,
így válik kerekké,
így válik igazzá.
Honnan, s hogyan veszem mondanivalómat,
tán jövőbe látok,
mit hozhat a holnap?
Vagy távoli csillag éled bennem fénnyé,
én meg öltöztetem
mesebeli lénnyé?
Nem tudom a választ, ez a csodás benne,
de, mintha a vers mind
saját gyermek lenne.
Belőlem fakadna mint selymes forrásból,
önmagamból állna
és sohasem másból.
Hiszem, fentről kapom, s valahol az égben,
valaki megírja,
égi írógépen.
Elmém dekódolja, szívem csak megfejti,
majd papírra vetve
köztudatba ejti.
Így jut el a versem máshoz, néha hozzád,
s ha szívvel olvasod
szép örömöt hoz rád.
Így válik tiéddé, és nem marad enyém,
s a holnap verséhez,
így éled a remény…

Aranyosi Ervin © 2016-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Mag népéhez

novemberrain

Eső ömlik, mert sírnak fenn az égben.
Siratnak téged drága, jó hazám.
A jónak kell, hogy ismét visszatérjen!
Jöjj tisztulás, mert várunk már! Az ám!
Mossa az ár a régi szennyesünket,
sárfoltokat, mi lelkünkhöz tapad.
Mert nem mehet tovább, a szívünk tüntet!
A szolgaság örökünk nem marad!
Emeld fel népem, fejed büszkeségben,
vezesse lelkünk jóság, szeretet!
Mert feladatot írtak ránk az égben,
egy szép, világteremtő szerepet!