Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Egy gondolat az egér fogóról

Kerekesné Éva textil-festménye

Aranyosi Ervin: Egy gondolat az egér fogóról

Mikor is raktam ki ezt az egérfogót?
Olyan régen volt már, nem emlékezem.
Kellene egy macska, aki rendet tenne,
hogy az egérfogó ne bántsa a kezem!

Látod, így működik nap, mint nap a karmánk,
mikor csapdát ásni másoknak akarnánk,
de a csapda végül önmagunkon csattan,
ezt kellene végre, megértenünk lassan.

Hiszen, amikor mást megbántani készülsz,
saját sorsot rontó, fájdalmas kis részt szülsz,
és az egérfogó kezedre csapódik,
ez a rossz szándékból, haragból adódik…

Aranyosi Ervin © 2019-04-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egér és az egérfogó (Tanmese)

Aranyosi Ervin: Egér és az egérfogó

Hazatért a paraszt,
s kezében csomagja.
Hívja feleségét,
és elébe rakja.

Bontogatják szépen,
s az egér a lyukból,
lesi mi kerülhet
elő csomagjukból.

Kíváncsi az egér,
szemét nagyra tátja,
s az új egérfogót
szörnyülködve látja.

Szalad az udvarra,
rémülten kiáltoz.
– Ez az egérfogó
én reám halált hoz!

Szalad hát a tyúkhoz,
s el kezdi mesélni.
Ám a tyúk leinti:
– Nekem nincs mit félni!

Szalad a disznóhoz,
a rémült egérke.
Kíváncsi, hogy vajon
aggódik-e érte?

Ám a disznónak sincs
oka aggódásra,
magával törődik,
nem is figyel másra.

Szalad az egérke
tovább, a tehénhez,
– de az egérfogó
csak egérrel végez.

Így hát a tehénnek
sincs félni valója.
Csak az egérnek rossz,
ha “süllyed hajója”.

Nem is talál senkit,
aki lelkét szánná,
aki az egeret
kicsit megsajnálná.

Szomorúan tért hát
haza az egérke,
nincsen itt a háznál,
ki aggódna érte.

S lám az egérfogó,
éjjel lecsapódott,
hangja a sötétben,
hatalmasat szólott.

Szaladt a gazdasszony,
megnézni mit fogott,
aztán felsikoltott,
s nagyot káromkodott.

Mert az egérfogó
mérges kígyót rejtett,
amit lecsapódva
rögtön foglyul ejtett.

Sötétben az asszony
lábát az megmarta,
mérgét kiengedni
  ily módon akarta.

Beteg lett az asszony,
magas lett a láza,
gyógyítja a város
közeli kórháza.

Hogy gyorsan gyógyuljon,
a gazda tyúkot vág,
egy jó tyúklevessel,
jobbítja a dolgát.

Haza is engedték,
ha már haza vágyott,
a paraszt meg hívta
a nagy rokonságot.

Jött sok barát, s rokon,
mind segítenének,
de két ápolás közt,
valamit ennének.

Disznót vág a paraszt,
hogy legyen mit enni,
ám a feleségen
nem segített semmi.

Meghalt hát az asszony,
s mert temetni kéne,
a gazda sort kerít,
a szegény tehénre.

A halotti torra,
bizony sokan jöttek,
így hát keletje volt
a marhapörköltnek.

Az egér a tort már
szomorúan nézte,
az udvar lakóit
sorra felidézte.

Mi hát a tanulság?
Most elmondom máris:
– Okuljon belőle mind,
aki normális!

Igen önző ember,
aki csak azt mondja,
nem tartozik rá más
problémája, gondja.

Mert őt nem érinti,
reá nincs hatással,
– csak magának “kapar”,
s nem törődik mással.

De te gondolj arra,
azt az utat járod,
amit ember társad
és felebarátod.

Ezt a közös utat
úgy hívják, hogy ÉLET!
Senki ne higgye hát,
hogy csak az övé lett!

Mindenki és minden,
egy nagy szőttes része,
összefügg mindennel
a világ egésze…

Aranyosi Ervin © 2014-06-12.
A versek és festmények megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: “Egérfogó”

EgérfogóAranyosi Ervin: “Egérfogó”

  A  “vadász ült hosszú, méla lesben”,
– várt rejtekéből óvatlan vadat.
Figyeltem őt, – a “kúszó szobrot” – lestem.
mivel vadászni, nem könnyű feladat.

Az egér jött is, hosszú percek múlva,
mozgó orrával kereste a vészt.
S a macska várt még, hosszan, ellapulva,
– sosem láttam még, ilyen jó színészt.

Mint felajzott íj, megfeszült a teste,
s várta, hogy jön, egy biztos pillanat,
a pontos ugrás ütemét kereste,
s hitte, egere örökre itt marad.

Az egér döntött – uccu – neki vágott,
s a macska íjként repült már felé.
Az egér csak egy szálló árnyat látott,
s a gyilkos mancsa, kis testét meglelé.

Ám nem volt vége, kezdődött a játék,
– az egér éppen repülni tanul.
Életének minden perce ajándék,
apró remény, hogy tán jól alakul.

De a vadász figyelme lankadatlan,
a játék sport, s a cél a győzelem.
Újjá születhetsz tán egy új alakban,
de egér pajtás, nincs megmentő elem!

S az egérnek elfogy minden reménye,
megadja magát, jöjjön hát a vég!
Az áldozatnak nincs egyéb esélye:
– valaki majd, felülről közbelép?

Fontolgatom, vajon, mit kéne tennem?
Védjem a gyengét, bántsam a támadót?
És egyre forr a mély dilemma bennem,
játsszam-e el én a mindenhatót?

Jogomban áll mások felett ítélni?
S ki felettem áll, az joggal teszi?
Vagy hagynom kell mindenkit halni, élni,
s hinni abban, hogy a terv isteni?

Aranyosi Ervin © 2013-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva