Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ikrek vagyunk!


Aranyosi Ervin: Ikrek vagyunk!

Ikrek vagyunk, mi egy percben születtünk,
csak pár nap múlva nyílt ki a szemünk.
De azóta már tisztánlátók lettünk,
s a világunkra odafigyelünk.

Ikrek vagyunk, egymásnak tükörképe,
de lelkünkben külön egyéniség,
és szabadok, miként a macskák népe,
s kényeztetésből soha nem elég!

Ikrek vagyunk, hát közös utat járunk,
hol egyikünk, hol másikunk vezet,
együtt fedezzük fel mesés világunk.
A lét csodás, s úgy jó, ha élvezed!

Aranyosi Ervin © 2022-06-13..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolat-ébresztés


Aranyosi Ervin: Gondolat-ébresztés!

Elfeledett érzéseket
ébresztgetek néha fel,
ha elmúlt is, álmodozni,
szebb holnapban hinni kell!
Nem hagyhatjuk mind kihűlni,
mert a lelkünk nem halott,
s nélküled is megtörténhet,
csak mással, ha nem vagy ott!

Hisz az álmok varázsolnak,
majd éltre keltenek,
figyeld csak meg, mitől boldog
játék közben egy gyerek!
Mert ő beleéli magát,
s mit elképzel, létezik,
s kik elveszik ezt az élményt,
mi a céljuk, mért teszik?

Mért zsúfolják iskolába,
hol a játék elmarad,
mért zárják be kiskorában
a még szabad madarat?
Mért nem nyitják meg a kaput,
világát ismerje meg!
Mért nem lehet az, pont aki,
álmot látó kisgyerek!

Miért fontos csendben ülni,
hol megáll a gondolat,
arra mért nem tanítják meg,
hogy oldjon meg gondokat?
Egy sémára alakítva,
mind-mind ugyanazt tanul,
fegyelmet és agy-feltöltést,
s mindezt változatlanul.

Nem is tud emberré válni,
sosem lesz egyéniség,
elveszti hozott tudását,
mit el lehet venni még.
Égiekkel kapcsolata
egy csapásra megszűnik,
és egy idegen világban,
harcol, küzd és küszködik.

Másoknál kell jobbá válni?
Ezért kap hát jegyeket?
Versenyezni kell a célért,
összemérni gyereket.
Halat, majmot, madarat,
hogy legszebben melyik repül?
Megalázni, ki másban jó,
s másra képes remekül?

Aztán majd, ha körülnézünk,
a selejt uralkodik,
tehetségtelen celebek
lehetnek csak valakik.
A butaság követendő,
megvezetni így lehet,
sosem tudnak csőbe húzni
gondolkodó gyermeket.

Fejét tömik maszlagokkal,
közben lelke sorvad el,
tudatlanság terjed szerte,
mert a sok rabszolga kell!
Az ember ne gondolkozzon,
csak dolgozzon jó sokat,
s vásárolja fel a gyártott,
bóvlivá tett dolgokat.

A művészet elsilányul,
megvett lesz a tudomány,
csak a bankok trezorjában
gyűlik össze a dohány!
A természet leigázva,
állatok sora kihal,
s a hatalom tovább játszik
kisded játékaival.

Ez csupán egy terepasztal,
bábu minden kisgyerek,
törvény nem véd, s a gyógyszerek
nép pusztító fegyverek.
Marad hát kenyér, s a cirkusz,
s az életnek látszata,
küzd az ember, bízván bízva,
és semmihez nincs szava.

Gyermekkorban megtanulta,
gondját más oldhatja meg,
csak be kell állni a sorba,
ahogyan más emberek.
Vegetál az ember-massza,
s lassan érzi, nincs kiút,
s hiszi, ezt az Isten adta,
vagy véletlen alakult!

Önmagáért tenni sem tud,
mert azt nem tanulta meg,
de naponta használ minden
beletángált képletet!
Pontosabban sosem használ
fizikát, vagy kémiát,
számoláshoz számológép
ad csak matematikát.

Kikerül az egyetemről,
tud számos elméletet,
csak a legfontosabb nincs meg:
hogyan éljen életet?
Dolgozni a munkahelyén,
persze, végül megtanul,
de a bemagolt tudását
kidobhatja hanyagul.

Mi lenne, ha gyermekkortól
életre tanítanánk,
természetet megismerve,
csak tanulva játszanánk?
Logikusan gondolkodva
figyelnénk az életet,
tartalommal töltenénk meg,
mind a gyermekéveket.

Mi lenne, ha gondolkodni
hagynánk még gyermekeink,
önmagukat kifejezni
belső érzések szerint,
írni kéne megtanulni
és olvasni rendesen,
és számolni, hogy fejekben
amikor kell, rend legyen.

Megkeresni, a tehetség
melyikükben lakozik,
érdeklődés, mi iránt van,
mikor nagyot álmodik?
Támogatni azt tudással,
ott elvetni a magot,
a tudásszomj adhat ehhez
boldogító alapot.

Talán egyszer megvalósul,
ám ma még utópia,
az igazi megoldásnak
ki kéne tudódnia.
Együtt kéne és egymásért,
tennünk csak a dolgokat,
én hiszem azt, hogy az ember,
így lehet majd boldogabb.

Sokat futottunk előre
és a tudás lemaradt,
technokrata társadalom
öngyilkosságba szalad.
Az ember épp kihaló faj,
s robotokká válhatunk,
közeledik a szakadék,
de most még megállhatunk!

Elméleti ez a vers csak,
s talán csak én látom így,
rajtad múlik, a világban
kire hallgass, kinek higgy!
Bár már nincs szólás szabadság,
gondolkodni még lehet.
Adhatunk-e jövőképet,
mikor adunk életet?

Aranyosi Ervin © 2021.09.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szivárványos kutyus


Aranyosi Ervin: Szivárványos kutyus

Megpróbáltam átbújni a szivárvány alatt,
de rájöttem, hogy ez nem is könnyű feladat.
Addig-addig próbálkoztam, amíg este lett,
és a szivárvány befedte egész testemet.
Színes lettem, egyéniség, és különleges,
de csak azért csináltam, hogy még jobban szeress!
Színes vagyok és feltűnő, figyelj hát reám,
hogy elmondhasd: – Csodaszép vagy drága kiskutyám.

Aranyosi Ervin © 2017-12-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felemás cica


Aranyosi Ervin: Felemás cica

Honnan veszed azt, hogy kétségeim vannak?
Az ilyen véleményt tartsd csak meg magadnak!
Azt se gondold rólam, hogy kétszínű vagyok,
csupán egyéniség, és az is maradok!
Ezt a kétféle színt azért fejlesztettem,
hogy az okoskodót mind-mind megtévesszem!
Így az árulkodók mindig másnak látnak,
sosem fognak hinni egyetlen macskának.
Azt hiszik, hogy enni többi is járkál ide,
Így az hazugság lesz, s gazdám nem veszi be!

Aranyosi Ervin © 2017-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Önarckép

Önarckép
Aranyosi Ervin: Önarckép

Beültem a tükör elé, s festettem egy képet.
Kicsit ráncos lett az arcom, nem használok krémet!
A tükörben önmagamat kissé másnak láttam,
a jellemem kiütközött, így hát megformáztam!
Megpróbáltam megmutatni, mi is lakik bennem:
ott a természetes szépség, s enged naggyá lennem.
Más nem képes belém látni, őrzöm belső képem,
ügyesen eltitkolom hát, vad egyéniségem.
Ám, ha barátra találok, visszahúzom karmom,
Levetem az álarcomat, s hordom cicaarcom.

Aranyosi Ervin © 2016-03-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egyéniség vagy!

Aranyosi Ervin: Egyéniség vagy!

Aranyosi Ervin: Egyéniség vagy!

Soha ne akarj a csorda után menni,
letaposott füvet, kényszerből legelni!
Járd a magad útját, s azt az élen éld át,
mutass világodnak, szeretetből példát!
Soha ne akarj hát, csak egy helyben ülni,
szeretetlenek közt, csendben elvegyülni,
ha nyugtalan szíved új vágyakra sarkall,
lehet, hogy csak érted ébred fel a hajnal!

Soha ne hajolj meg, ne törjön alázat,
ám nem érhet célba, ki ész nélkül lázad!
Figyelj az érzésre, ne rohanj a falnak,
mert az erősebbek könnyedén felfalnak!
Akkor jutsz a csúcsra, ha vágyad vezérel,
s ha képes vagy élni, vágyad erejével.
Ám sose kapaszkodj túl görcsösen bele,
mert attól késni fog vágyad jövetele.

Képzeld, hogy elindul, érezd azt, hogy látod!
így kezd teremteni a belső világod.
És ha megjelenik képzeleted vásznán,
sose gondold azt, hogy: “hinném, hogyha látnám”!
Hanem lásd valósnak, mintha kézbe vennéd,
s hidd el már a tiéd, ha nagyon szeretnéd,
majd engedd útjára, mint egy folyó folyjon,
s engedd, hogy a lelked reá hangolódjon.

Mikor együtt rezeg célod és a vágyad,
a teremtés módját végre megtaláltad!
Ám ne hidd, hogy vágyad, csak tárgyakat teremt,
akár érzelmeket, vagy eseményt jelent.
Tudd meg, a teremtés nem egy földi törvény,
a vágy a célodat húzza, mint az örvény,
és ha ezt megérted, nem mutogatsz másra,
mert te vagy egyedül életed kovácsa!

Aranyosi Ervin © 2015-01-25.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondoskodó szeretet


Aranyosi Ervin: Gondoskodó szeretet

Mondd, tudsz-e nékem ellenállni?
Mondd, mi önti el lelkedet?
Csak rám nézel, s úrrá lesz rajtad,
a gondoskodó szeretet.
Ám jól vigyázz, mert szabadságom,
egyéniségem nem adom!
Én szeretlek a magam módján,
de hogy te dönts, azt nem hagyom…

Aranyosi Ervin © 2013.04.08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva