Aranyosi Ervin: Egykor nagyok voltunk!

Festmény: Munkácsy Mihály: Honfoglalás

Aranyosi Ervin: Egykor nagyok voltunk!

Egykor nagyok voltunk, gazdagok, erősek,
amíg összefogtak mind a magyar törzsek!
Nyögte Európa hős seregeinket,
ők együtt sem tudtak elsöpörni minket!

Kürt szavára indult és fordult seregünk,
nem volt a félelem, csak az Isten velünk!
Napokig helytálltunk a lovunk nyergében,
lovainkat váltva mentünk tiszta fényben.

Nem féltük az Istent, egyek voltunk véle,
soha nem hátrált meg, kinek hullott vére!
Mikor megindultunk a Föld velünk mozdult,
az Ég jött utánunk, s rend lett, ahol rossz dúlt!

Egyedülálló volt e nép bátorsága,
erős volt a hite és szabadság vágya!
Nem félt a haláltól, hisz az nem létezett,
csak atyjához megtért, ha mennybe érkezett!

Mosolyogva haltak, szeretettel éltek,
barátot, szerelmet, hazát nem cseréltek!
Nem lehetett őket harctéren legyőzni,
nincs más nép ki ebben le tudná előzni!

Egykor nagyok voltunk, lehetnénk-e újra?
Pendülhetne az íj, feszülhetne húrja?
Visszahozhatnánk-e a letűnt világot,
ledobva magunkról ezer éves átkot?

Bennünk él a kérdés: – Leszünk-e még nagyok?
Képesek-e együtt élni a magyarok?
Együtt és egymásért, egyként összefogva,
szeretettel élni, s halni mosolyogva!

Aranyosi Ervin © 2019-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva