Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Róka és a csibe


Aranyosi Ervin: Róka és a csibe

Ejnye pici csibe, kevés vagy ebédre,
és csak a szüleid gyűlölnének érte,
ha megkóstolnálak, ha csak szeretnélek,
akárcsak desszertnek végül megennélek!
Menj most szépen haza, aztán nőj nagyobbra,
hadd lakjon jól veled éhes róka gyomra.
Ám, mivel szeretlek visszajövök érted,
ilyen a szerelem, egyszer majd megérted!

Aranyosi Ervin © 2017-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagyapó mesél


Aranyosi Ervin: Nagyapó mesél

Talán egyszer, nem is régen,
kis kunyhóban, erdőszélen,
ahol ezer csoda volt,
Nagyapó, s az unokája
egész nap az erdőt járta,
ahol madár dala szólt.

Tücsök, s bogár élte napját,
gomba lengette kalapját,
még a Nap is nevetett.
Zöld lombok közt mókus ugrált,
szarvas vette erre útját,
s biztonságban lehetett.

Sok szamóca nőtt zöld bokron,
méh zümmögött virágcsokron,
s mézhez nektárt szüretelt.
Vidám csendben őz tanyázott,
zöld gyík kis sziklára mászott,
fénylő létet ünnepelt.

Kis patak a fák tövében
surrant, s néhány hal vizében
fürdött fénylőn, csillogón.
Békák brekegtek a partján,
egymás szerenádját hallván,
szerelmet nem titkolón.

Béke honolt a vidéken,
erdőben és erdőszélen,
álmodott a nyugalom.
Ott tanyázott néhány róka,
két felnőtt és pár apróka
játszott, s nem volt unalom.

Aztán eljött a szép este,
mindenki vackát kereste,
és az erdő megpihent.
Hold világlott fent az égen,
sok csillag gyúlt a sötétben,
volt egy egész regiment.

Nagyapó kis tüzet gyújtott,
unokája hozzá bújt ott,
s várta az esti mesét.
Mert Nagyapó olyat mesélt,
milyet régen sok ember élt,
– hosszú volt és csodaszép.

Szép szavait egybefűzte,
mese szárnyán messze űzte,
a szálló képzeletet.
Története lenyűgözte,
s úgy mint tésztát, jól megfőzte
a kíváncsi gyereket.

Unokája szavát itta,
s a képzelet mint parittya
bizony messze repített.
Volt ott “terülj-terülj asztal”
mit a szegény is magasztal,
ha neki is terített.

Varázskalap, bűvös csizma,
úgy, ahogy az álmaimban,
mind-mind bizony belefért.
Tündérlány és büdös banya,
királyi vár, apró tanya,
az mind más mesét mesélt.

Tűz pattogott és az égen,
sötét égbolt mély vizében,
kigyúltak a csillagok.
Bagoly röppent hinta ágra,
éles szemét nyitva tágra,
s azt huhogta: – Itt vagyok!

Hold kóborolt fent az égen,
Naptól lopott tükörfényben,
álmodott és tündökölt.
Mert fényes volt, s büszkén hitte,
az életben sokra vitte,
s gazdagabb lett, mint a Föld!

Mese elszállt, s elvarázsolt,
égő ág, gally elparázsolt,
már csak hamva hagy nyomot.
Az unoka piheg szépen,
ott a nagyapó ölében,
elaludt, s már álmodott.

Hát nagyapó átkarolja,
viszi, mintha kincse volna,
aztán ágyba fekteti.
Holnap újra jő az este,
mese is lesz, szépre festve,
mesél, amíg teheti.

Aranyosi Ervin © 2017-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerinted egyszer élünk?

Aranyosi Ervin: Szerinted egyszer élünk?

Aranyosi Ervin: Szerinted egyszer élünk?

Te azt hiszed, hogy most, s csak egyszer élünk,
s azt is nyomorban, kétségek között?
Egy felsőbb, önző hatalomtól félünk,
s szívünkbe félelem és harag költözött?
Akkor hiszem, hogy céltalannak érzed,
de ez az élet lépcsőfok csupán!
Éld meg hát szépen, s örömmel a világod,
ne haldokolj egy életen át, bután!
Tedd szebbé léted, töltsd meg azt örömmel,
s mérj mosolyt másnak, nyújts segítő kezet!
Ne nagyra vágyás, – jóság vezesse lépted!
Járjon nyomodban béke, s szeretet!

Én nem hiszem, hogy meghalni születtünk,
a szenvedés, csak megtapasztalás!
Visszahat ránk, mind az, mit elkövettünk,
s tudjuk milyen, ha tőlünk kapta más!
Ha jót akarsz, hát törekedj a jóra!
Ne higgy el mindent, mit mások mondanak.
Lelkedbe nézz, ott várj a hívószóra!
Különleges vagy, nem csak egy rongydarab.
Lásd meg magadban a fénylő istenséget,
találd meg sorsod vezérlő fonalát.
Nem céltalan sokadik földi léted,
mit megterveztél egykor, odaát!

Csak kezd el végre Önmagad szeretni!
Tudd meg mi hajt, mért jöttél, mi a cél?
Egykor tudtad, de el kellett feledni,
így jár az ember, mind-mind, aki él!
Gyermekként még, megpróbáltad megélni,
de elhitették, hogy kicsi, s buta vagy!
Ellopták álmod, ekkor kezdtél félni,
elnyomták szíved, s győzött a fura agy!
Én nem hiszem, hogy most, s csak egyszer élünk!
Ha így lenne, lázadnék szüntelen!
Megkeresném, ki sorsomat megírta
és számon kérném, mért tette ezt velem?

Aranyosi Ervin © 2014-01-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Egyszer lent…

egyszer lent
Aranyosi Ervin: Egyszer lent…

Milyennek látod arcomat?
Egérrel vívtam harcomat!

Talán, látod rajtam, ki nyert!
Hát ez bizony felingerelt!
Provokált a pimasz egér,
és becsapott, – hát mit remél?
Egyszer csak, úgy is elkapom,
s könyöröghet a kínpadon,
akkor már nem kegyelmezek,
győztes, s könyörtelen leszek
és persze egérkét eszek…

Aranyosi Ervin © 2013-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva