Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Újévi durrogás


Aranyosi Ervin: Újévi durrogás

Új év és benne régi élet,
s közöttünk él a sok kísértet,
s riasztgatnak minket tovább,
a kishitűt, az ostobát!
A tegnapból tanulni kéne,
a sok hazugság véget érne,
s tehetnénk végre egy csodát!

Szélmalomharc értetlenekkel,
kiknek a lélek fénye nem kell,
kik úgy teszik csak dolgukat,
ahogy az fentről jól mutat!
Kimosott aggyal tündökölnek,
hazugságukkal körbelőnek,
hiába lázad a tudat!

Emberiség álomba veszve,
kiket megérint dogma, eszme,
Nem is látják az életet,
csak lesik, hogy történhetett!
Hiszen ők mindent jól csináltak,
a nyájba birkaként beálltak,
s úgy éltek, miképp lehetett!

Új év, s pénzüket szerteszórták,
tűzijátéktól hangos ország
jelezte a nép éhezik!
Adjunk színes szikrát nekik!
Az égbe szállnak színes álmok,
mert ott fenn nincsenek karámok,
s a perc csodáját élvezik!

Hiába lázad Európa,
vidáman küldenek pokolba,
az élősködő nagy urak,
hisz a nép épp velük mulat.
Nem érzi börtönét a lélek,
amíg durrognak csalfa fények,
s a pór játszhatja az urat!

Új év és benne durranások,
s ha lelkem mélyére leások,
valami hiányzik nagyon,
s nem a gazdagság, nem a vagyon!
Inkább egy tiszta, érző élet,
a szeretettel telt boldog lélek,
s keresem, hová tűnt vajon?

Aranyosi Ervin © 2022.01.02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tél a mában

tél a mában
Aranyosi Ervin: Tél a mában

Odakint most a tél az úr,
a szorítása nem lazul,
fagyos kezében tart vadul,
sokan megfagynak lent, alul!
Jaj annak, aki hontalan,
s hazájában dologtalan,
mert nincs lakása, nincs hite.
Kit elhagyott az istene.

Ám van, ki dőzsöl, sorsot ír,
kezében ott a toll, s papír,
törvényt hoz, bontja szárnyait,
valóra váltja álmait.
Kezében óriás pénzhalom,
övé a jog, a hatalom.
De mi a pénz? Halom papír,
mit bank teremt, s papírra ír!

Valójában értéktelen,
s hozzá tapad a félelem.
És vajon mi a hatalom?
Erőszak, véres “akarom”!
Ott, bíz’ állam nem létezik,
ahol a nép még éhezik!
Az állam szolga, semmi más,
sem istenség, sem entitás!

Államhoz bűn sosem tapad,
szolgál, hogy jól érezd magad!
Te érted van, a nemzetért!
S nem, hogy szolgáljon pár vezért!
Ami most van, az tékozol!
S amíg Te döntést nem hozol,
két kézzel szórja pénzedet,
s erről nem is beszél veled.

Népednek kincse szerte szét,
megosztás van, hazug beszéd!
Bankban a pénz tornyokban áll,
s a népre vár a fagyhalál!
Odakint, bíz’, a tél az úr,
rajtad áll, meddig vagy alul,
hazádban élve, hontalan.
Meddig maradsz boldogtalan?

Aranyosi Ervin © 2016-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva