Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A csillaglány meséje


Aranyosi Ervin: A csillaglány meséje

Egyszer volt, hol nem volt…
Elmesélem szépen.
Éldegélt egy csillag
fenn a magas égen.
Szép ezüst ruháját,
ezer éve hordta,
a csillagport róla
néha leporolta.

Olyankor szikrát szórt,
csillámlott az égbolt,
s mindenki csodálta,
aki látta. Szép volt!
Ám csak ennyit tudott,
fényesen ragyogni,
de ő többre vágyott,
másba akart fogni…

Zavarta, hogy nappal
fénye sosem látszott!
A Nap ragyogása
fényesebben játszott,
az egész világra
árasztotta fényét,
éltetve a Földnek
minden élő lényét.

Szegény csillag fénye
sosem látszott tőle,
így az éjszakába
menekült előle,
ahol végre látták,
fel tudott ragyogni,
az éj sötétjéből,
Földre mosolyogni.

Aztán eldöntötte,
angyallá fog válni,
angyal képében fog
a Földre leszállni.
Ezüst ruhát öltött,
szárnyakat növesztett,
szeretetet hozó
csodás nagykövet lett!

Minden álmodónak
dalt dúdolt fülébe,
vizsgálta arcukat,
hogy a dala szép-e?
A legtöbbjük arcán
rögtön mosolyt látott,
ez okozott neki
egy kis boldogságot.

A még virrasztókba
szintén lelket lehelt,
vágyakra, imákra
tiszta szívből felelt.
Gyógyított beteget,
pocakfájós babát,
dúdolgatta nekik,
a szeretet dalát.

És a szerelmesek,
hát ők úgy imádták,
hiszen a párjukat
sokkal szebbnek látták!
Mikor a csillaglány
elsétált mellettük,
máris kis glória
lebegett felettük.

Fénytükrén át látták
szerelmesük lelkét,
s benne csodájukat
boldogan meglelték.
S a csillag boldog volt,
hisz örömöt adott,
szerető szívekben
szép nyomokat hagyott.

Aztán, mikor végzett,
visszaszállt az égre.
Szíve megnyugodott,
s boldoggá vált végre.
Nem volt már irigye
a ragyogó Napnak.
Tudta: kik szeretnek,
szeretetet kapnak.

Érezte és hitte,
őt is megszerették,
szolgálatra vágyva
várta hát az estét.
Hogy a Földre szálljon,
szíveket gyógyítson,
hogy egy szebb világba
fénylő kaput nyisson.

Aranyosi Ervin © 2019-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiányzol


Aranyosi Ervin: Hiányzol

Doromboltam és te simogattál,
végül felálltál csendesen.
Zárult az ajtó, magamra hagytál,
s azóta is a jöttödet lesem.
Amikor nem vagy, úgy hiányzol,
magaddal viszed kedvemet.
Nem mehetek ki a szobából,
s nem dédelget a két kezed.
Oly lassan telik minden óra,
bezzeg rövid az éjszaka,
s hiába várok hívószóra,
mikor csak este érsz haza.

Aranyosi Ervin © 2014-11-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Ébredés hétfőn

Ébredés hétfőn

Hosszú volt ez az éjszaka,
a reggeli Nap rám tekint.
Ébredni kell, dolgozni kell,
és kezdődik egy hét megint.
Láthatod, még ásítozom,
aztán mosolyom felteszem!
Kerekre nyílik a “csipám”,
s nem lát már búsnak senki sem…
(Aranyosi Ervin)
https://www.facebook.com/1kep1vers

By

Kukucs…

Kukucs, csak bekukucskáltam,
– hogyan telt az éjszaka?
Tegnap este csak rád vártam,
s reméltem nem mész haza.
Elmaradt a buli este,
a sok kaja rám száradt!
Szemem csak az ajtót leste,
s nem cseréltem számzárat…
(Aranyosi Ervin)
http://www.facebook.com/1kep1vers

By

Aranyosi Ervin: Őrzöm az álmod

Figyelni apró rezdülését
kedvesednek egy éjszakán.
Álmot feledve, – ébredését
várni, – nem kis kaland csupán.
Hűs éjjelen álmát vigyázni,
– midőn a karodban piheg.
Kisimult arcát megcsodálni,
míg tűnő álom lepi meg.
Ahogy a hajnal újra éled,
a fény is lassan vissza tér.
Szíve is együtt dobban véled,
e perc egy élettel felér!