Aranyosi Ervin versei

Világunk változik és változunk mi is.
Hiszem, a változás majd, egy szebb világba visz!
Hiszem, a rossz, a bűnös, örök sosem marad.
Ha szebb világra vágynál, változtasd önmagad!

Tudod, a nagyvilág, csepp mása benned él,
s tudom, a Földanyánk, egy szebb jövőt remél!
Hiszem, hogy Istenem, pont úgy képzelte el,
- ha belül megváltozom, világom is felel.

Mert varázsló az ész, teremt a gondolat,
és sokkal többre mész, feledve gondokat!
Ha szív szavára hallgatsz, mit diktál, azt teszed,
nem áll utadba többé a lelkiismeret.

Félelmed, dühöd, mérged, most mind lerakhatod.
Megnyugszol, s belül érzed, a változás hatott!
Szívedben kivirágzik, a szépség, szeretet.
változz, hogy szebben érezz, és legyen szereped!

Tudd, saját világodnak a teremtője vagy,
s míg szépre alakítod, Istened el nem hagy!
Nem mindegy milyen módon változik a világ,
de tudd, hogy változása, visszahat majd Te rád!

Tükörbe hogyha nézel,
ki az ki visszanéz?
Ismered azt az embert?
Mit mond a józan ész?

Naponta többször látod,
de vajon ismered?
Tudod hibáját, báját,
mert együtt él veled?

Mikor szemébe nézel,
lelkében mit találsz?
Tudod ki él e testben?
Ki az kit benne látsz?

Legyen mostantól teljesebb a húsvét!
Szeretet várjon, s kísérjen utadon.
Használd a szíved mélyen érző nyelvét,
az érzés több legyen, mint fogalom.
Öleld magadhoz ezt a szép világot,
legyen tiéd mindaz, amire vágysz.
Naponta éld át az igaz boldogságot,
s a lelked mélyén nyugalmat találsz.
Amit csak kívánsz – teljesüljön álmod!
De ne a pénz legyen mi oda vonz.
Az örömöt a mában megtalálod,
s elkerül messze a rossz, s a gonosz.
A rossz érzésektől betegszik a test meg.
Ne légy naiv, de keresd csak a jót!
Boldog lehetsz, ha mások is szeretnek,
s ha vigaszt várnak, ne sajnáld a szót.
Adj mindig többet, mint amennyit kérnek,
sose félj adni, hisz annál több marad,
a barátok, hidd el, nem kilóra mérnek,
s fontos nekik mindegyik jó szavad.
Mosoly bujkáljon szájad szegletében,
vidám dalokban olvadj néha fel,
s fürödj barátid hű szeretetében,
mint ki e lapon veled ünnepel.

Áldd meg Isten a magyart!
Mosolyát, mit eltakart
Villantsa bátran.
S itt e hazában,
Felemelt fejjel
boldogan éljen,
nevéhez méltó
megbecsülésben.

Annyian mondják:
Peches e nép.
S meghamisítják
a történetét.
Pedig ha nézed,
magad is érzed,
örökös részed
a büszkeség.

Mi minden adtunk
Már e világnak?
Hőseink szobra
még része a mának.
Szellemünk formálja,
bejárja a földet,
Minket hívnak,
ha “kéne egy ötlet”.

Használnak minket,
de megbecsülésben
ritkán van részünk!
Nehezen értem:
Szeretünk adni,
De nem merünk kapni,
Méltó jutalmunk
Mind elfogadni.

Eredményeinket
‘fölözik mások,
az agyelszívásra
nem lehet más ok.
Tanuljuk hát meg
végre a titkot:
Nem csak az ötletet
Vonzhatod itt-ott.

Anyagi, lelki
gazdagodásunk.
Kapjunk meg mindent,
Amire vágyunk!
S legyen mosolya
végre e népnek.
Higgyük, érezzük
Az életet szépnek.