Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretetdal


Aranyosi Ervin: Szeretetdal

Írtam egy dalt neked,
és ha elhiszed,
a szívedbe zárod és elviszed.
Egy furcsa dal,
ami rád nevet,
ami mosolyt fakaszt, mit a szív szeret.

Amikor szól neked,
csak a szív vezet,
élvezni kezded az életet.
Amikor elhiszed,
amikor élteted,
barátok dalolnak még veled!

Refrén: Legyen ez a dal a himnuszunk,
benne van a szó, amit tudunk,
mindenkinek szól, nekem, s neked
ha megszólal a békét élteted.
Legyen ez a dal egy szép levél,
vigye el a szív, dúdolja szél,
Lélekben legyen mindig veled,
boldog az a szív, amely szeret,
amely szeret, amely szeret.
boldog az a szív, amely szeret!

Hoztam egy dalt neked,
és ha dúdolod,
ez átírhatja a holnapod.
Egy furcsa dal,
talán élvezed,
ami szívből szól, s táncra kél veled.

Refrén: Legyen ez a dal a himnuszunk,
benne van a szó, amit tudunk,
mindenkinek szól, nekem, s neked
ha megszólal a békét élteted.
Legyen ez a dal egy szép levél,
vigye el a szív, dúdolja szél,
Lélekben legyen mindig veled,
boldog az a szív, amely szeret,
amely szeret, amely szeret.
boldog az a szív, amely szeret!

Írtam egy dalt neked,
és ha elhiszed,
a szívedbe zárod és elviszed.
Egy furcsa dal,
ami rád nevet,
ami mosolyt fakaszt, mit a szív szeret.

Amikor szól neked,
csak a szív vezet,
élvezni kezded az életet.
Amikor elhiszed,
amikor élteted,
barátok dalolnak még veled!

Aranyosi Ervin © 2016-10-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremts meg magadnak minden jót!


Aranyosi Ervin: Teremts meg magadnak minden jót!

Kialudtad a tegnapot.
Felébredsz, aztán ott hagyod.
Reggel megnyitsz egy új lapot,
s magadban elhatározod,
hogy mától kezdve szép lesz a világ!

Nem felejted az álmokat,
A szíved többé nem fáj sokat,
boldoggá teszel másokat.
A lelked új utat ásogat,
ma minden ember mosolyogni lát!

Refrén: Teremts meg magadnak mindent ami jó,
vágyakból kimondva teremthessen a szó!
Lelkedből kinőve, mint egy szép virág,
élvezd a földi léted, s engedd hatni rád!
Teremts hát gondolattal boldog életet,
engedd, hogy lelked végre fenn szálljon veled!
Virágot hozzon benned minden pillanat,
élvezd a földi léted és érezd jól magad.

A ma úgyis már véget ért,
indulj útnak a holnapért!
Úgy sem tehetsz a holtakért,
kövesd álmod mely jót ígért,
és mától kezdve szép lesz a világ.

Magad tedd jobbá életed,
szebb a perc, mikor élvezed,
sokan lennének még veled,
új nap jön el, ha engeded!
a tükröd képes mosolyogni rád!

Szöveg: Teremts meg magadnak mindent ami jó,
hadd bontson vitorlákat az élet hajó!
Figyeld mi változik, ha megfordul a szél,
ha hiszel minden álmod végül célba ér!

Refrén: Teremts meg magadnak mindent ami jó,
vágyakból kimondva teremthessen a szó!
Lelkedből kinőve, mint egy szép virág,
élvezd a földi léted, s engedd hatni rád!
Teremts hát gondolattal boldog életet,
engedd, hogy lelked végre fenn szálljon veled!
Virágot hozzon benned minden pillanat,
élvezd a földi léted és érezd jól magad.

Aranyosi Ervin © 2018-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kéz a kézben, álmodva


Aranyosi Ervin: Kéz a kézben, álmodva

Talán jól teszem,
mikor ébren is álmodom.
Ha az álmokból
a szépet is áthozom.
Ha az érzéseim
mind megmutatom neked,
mikor elmesélem,
milyen jó veled.

Talán álmodom
az életem perceit,
talán látom már,
hogy az érzésem merre vitt.
Talán meglelem
a kitűzött, jó utat,
amin végigmenve
elérem célomat.

Refr.:

Hisz kéz a kézben,
az álmok mentén járva,
könnyebb az út,
ha lelkünk nincs bezárva,
együtt megyünk,
de önként és dalolva,
egy közös úton
egymást átkarolva

Talán jól hiszem
hogy nem álom az élet.
Talán jobb nekem,
ha múltamból kilépek.
Ami épp bennem él,
azt szabaddá teszem,
amikor átérzem,
hogy milyen jó nekem.

A félelmeket
nem engedem magamba,
a sérelmeket
már nem veszem magamra,
Mind elengedem
eztán ne mérgezzen tovább,
dédelgetek inkább
száz csodát

Refr.:

Hisz kéz a kézben,
az álmok mentén járva,
könnyebb az út,
ha lelkünk nincs bezárva,
együtt megyünk,
de önként és dalolva,
egy közös úton
egymást átkarolva

Hisz kéz a kézben,
az álmok mentén járva,
boldog a szív,
ha van társa, s nem árva.
együtt megyünk,
mert csak így jó nekünk
csak így lehet
teljes az életünk

Aranyosi Ervin © 2018-09-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sose féltsd a szíved!


Aranyosi Ervin: Sose féltsd a szíved!

Sose féltsd a szíved,
mert nagyon fog fájni!
Kong az ürességtől,
ha nem tudod kitárni.
Ha nem költözik be,
s nem lesz új lakója,
ha az élet útját
magányosan rója.

Mondd csak mitől félted?
Tán a csalódástól?
Igen, megtörténhet
– hallhattad már mástól!
De a csukott szívre,
szerelem nem talál,
dallam nélkül dobog,
miközben dalra vár.

Tárd ki hát kapuját,
nyílt szívvel szerethess,
ha lesz alkalom rá,
merj élni, ne reszkess!
Keress olyan szívet
mely szívednek mása,
olyan mint a visszhang,
minden dobbanása!

Tápláld hát a szíved,
szeretettel teljen!
Új csodákra várva,
folyton ünnepeljen!
Hagyd hogy bűvös fénye
arcodon ragyogjon,
a jó érzésekből
soha ki ne fogyjon!

Aranyosi Ervin © 2018-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ó, bár tudnánk

Aranyosi Ervin: Ó, bár tudnánk

Ó, bár tudnánk hogy mi végből jöttünk,
mért zártunk időbe múló perceket?
Öntudat vezérel, s döntenek fölöttünk,
de megáll az idő, ha szép szívünk szeret…

Bárcsak értenénk a rohanó világot,
és a gondolattól ellopott teret.
Ha mind megismernénk ezt a valóságot,
s mindig szólna hozzánk a lelkiismeret.

Tetteink súlyától nehezül az élet.
Minden gondolatunk végül célba ér.
Vagy pont azt kapom majd meg, amit remélek,
vagy azt, amitől a lelkem újra fél.

Komplikált az élet, senki sem tanítja,
ésszel azt felfogni, lám, nem is lehet.
Érzéseink rejtik, bennük van a nyitja,
s közelebb kerülhetsz, hogyha figyeled.

Aranyosi Ervin © 2018-08-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élet, könyv, álom…


Aranyosi Ervin: Élet, könyv, álom…

Könyvbe lábad a szemem,
hisz olvasok!
Kikapcsolom életemet.
– Hol vagyok?
Itt hagytam a tegnapom,
a holnapom…
Másik élet csalogat
az oldalon.

Elvarázsló, meseszép
az üzenet,
lángra gyújtja, felizzítja
tüzemet.
Más lehetek, más bőrébe
bújhatok.
Vidám vagyok, vagy épp
könnyet hullatok.

Színész vagyok, aki most
mást alakít.
Más testében
eljátszhatok valakit.
Átélhetem a lelkemmel
amit ő,
ez magasztos, csodálatos,
rémítő!

Könyvbe merül képzeletem,
ott vagyok!
Más sorsában talán szép
nyomot hagyok.
Közben mások sorsát is
átélhetem,
mégis visszakaphatom
az életem.

A jó könyv is örök
szép emlék marad!
Kísérhettem fennen
szálló madarat.
Átélhettem milyen az
a repülés.
vagy lélekként más
bőrébe kerülés.

A könyvet, ha úgy érzem,
hát leteszem,
mint ahogyan félretettem
életem.
Ha elalszom, valamit
majd álmodok.
Ezt a három utat járva
változok.

El ne hidd, hogy könyv,
vagy álom elvakít,
állandóan alakítok
valakit,
aki itt, a lelkem mélyén
én vagyok,
három síkon oly sok nyomot
széthagyok.

Van e köztük igazi?
– Nem kérdezem!
Bármit teszek, mindenképpen
létezem.
Könyv és álom? A valóság?
Mi lehet?
Mind jó, mikor megérinti
szívemet.

Aranyosi Ervin © 2018-08-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet árnyéka


Aranyosi Ervin: A szeretet árnyéka

Tudod, a félelem, a szeretet árnyéka,
mikor a lelkedben kialszik a fény.
A hitetlenségnek csúf bizonyítéka:
– Kiürül a szíved, elfogy a remény.

Fény, s szeretet nélkül fázik csak a lélek.
elhalnak az álmok, kihűl a világ.
Félelem, irigység, düh, harag – mind méreg,
s mint egy sötét átok, úgy tud hatni rád!

Keresd hát meg a jót, keresd csak a szépet,
árnyékban, lelkedben ragyogjon a fény!
Ezer tiszta módot kínál rá az élet,
legyél újra gyermek, mint az elején.

Ragyogtasd mosolyod szerte e világra,
légy a környezeted fénylő napsugára!

Aranyosi Ervin © 2018-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Virágok közt eltévedni


Aranyosi Ervin: Virágok közt eltévedni

Virágok közt eltévedni,
velük együtt szebbé lenni,
általuk is jobbá válni,
a jó utat megtalálni,
talán ez a dolgom!

Látod, én is virág lettem,
hiszem, nem csak eltévedtem,
köztük helyem megtaláltam,
én magam is azzá váltam,
szépségüket hordom.

Mosolyuk az arcom dísze,
mikor meglátsz, vajon hívsz-e,
szórjam rád is jó kedvemet,
én már tudom, mi kell neked,
jó kedved megtoldom.

Virágokra a Nap ragyog,
éjszaka meg a csillagok,
szórják szét a mosolyukat,
ezért látsz fent annyi lyukat,
kacagnak a Holdon!

Hisz a Holdnak nincsen fénye,
ő csak a Nap tükörképe,
ő csak annak fényét szórja,
csillagokat mind leszólja,
s irigyeli folyton.

Döntsd el tehát, mivé válnál,
szomorkodni sorba állnál,
Mások fényét irigyelnéd?
Hadd bomoljon irigy elméd,
hadd fájjon a sorsod?

Vagy meglátnád: – Szép az élet,
csillogtatnád saját fényed,
mások hitét visszaadva,
visszaragyognál a Napra?
Hiszen ez a dolgod!

Legyél te is nyíló virág!
Legyen jó érzés nézni rád,
Mosolyod szórd szerte széjjel,
csillag legyél minden éjjel,
s legyél ettől boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Öreg barátnők…


Aranyosi Ervin: Öreg barátnők…

– Emlékszel még? Milyen csuda jó volt!
Hiszen a fél világ csakis nekünk bókolt!
Nem fütyültek reánk, inkább csak utánunk,
amikor utunknak ketten nekivágtunk!

Emlékszel még arra, hogy mennyit nevettünk?
Fiatalok voltunk, nyílt szívvel szerettünk!
Hétköznapok gondja nem őrölt, nem bántott,
ki tudtuk élvezni az egész világot!

Voltunk a legszebbek, a legcsinosabbak,
a szép emlékeink, lám, mind megmaradtak!
Mikor találkozunk, újra felidézzük,
ifjúságunk filmjét együtt, újra nézzük!

Bár a test megvénül, nem oly tetszetős már,
de a szívünk ifjú, mint a napsütött nyár,
s ami csodaszép volt emlékekben éljük,
ami eszünkbe jut, azt mind kicseréljük.

Hiszen, ma már másról dalol minden nóta…
Volt saját családunk ifjúságunk óta.
Éltük az életet, boldogságra leltünk,
néhány kis porontyot felnőtté neveltünk.

Együtt éltük létünk egy-egy kedves férjjel,
ki nappal dolgozott, és szeretett éjjel.
Mi meg melegséggel töltöttük meg fészkünk,
később unokáztunk, mire körülnéztünk.

Ám mindegy volt nekünk, hogyan telt az élet,
a változó világ köröttünk mivé lett,
örökké őriztük a jó barátságot,
ami végig kísért, s lélekben felrázott.

Végig élvezhettük minden kornak fényét,
nem féltünk előre, s nem vártuk a végét!
Hiszen az életünk ettől lett szép, kedves,
nem ragaszkodtunk a hulló levelekhez.

Minden egyes kornak megvan az ő bája,
úgy teljes az út, ha lábunk végigjárja.
Ha akad egy barát, aki végigkísér,
ez a jó barátság minden kincset megér.

Együtt sokkal könnyebb visszaemlékezni,
képzeletben újra fiatalnak lenni.
Örömöt találni az alkonyi Napban,
meglátni a szépet minden pillanatban.

Aranyosi Ervin © 2018-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok az életről


Aranyosi Ervin: Gondolatok az életről

Azt hiszed, ha végére érsz, megítélnek téged?
Bírád elé fogsz kerülni, s jön a végítélet?
Az fog rajtad ítélkezni, aki mindent látott?
Aki hagyta, hogy tönkretedd csodaszép világod?
Aki látta bűneidet, és mégsem szólt közbe,
mintha nem is lenne kapocs teközted és közte?
Mindent rád hagy, mint a szülő buta gyermekére,
és a végén ráolvassa bűneit fejére?

Azt mondjátok, egyszer élünk, s azért állunk sorba,
hogy ki menjen mennyországba és ki a pokolba?
Ha bűneid elköveted, s azután megbánod,
csak a jótett lesz érvényes, s veheted kabátod?
Nem számít már amit tettél, a lét tanítása,
úgy sem születsz le a Földre, s nem lesz rád hatása?
Ha ez így van, valójában mi motivál téged?
Szerintem még ma sem érted miről szól az élet.

Hányszor jövünk, hányszor megyünk? Nem tudom a választ.
Keressük a helyes utat és a lelkünk választ.
Érzések és gondolatok befolyással vannak.
Hogy mi a jó? Megtalálni neked kell, magadnak!
A jó Isten figyel téged, általad tapasztal,
ha a lelkedet kitárod fényével vigasztal.
Szűrőiden engeded át azt, mik reád hatnak,
s vagy megoldódnak a dolgok, vagy új rejtvényt adnak.

Nincs jó ember, nincs rossz ember, bűntelen, vagy bűnös!
S el ne hidd, hogy boldogabb, ki közelebb a tűzhöz!
Az életünk csak tanulás – senki nem osztályoz –
csak a lélek kerül közel igaz valójához.
Minden tetted visszakapod, ezért úgy bánj mással,
hogy ne legyen túl sok dolgod majd a megbánással.
Azt add, amit te szeretnél, amit várnál mástól,
s akkor nem lesz félnivalód e szép tanulástól.

Mindannyian egyek vagyunk, hát egymásért élünk!
Leszületünk újra, s újra, csak testet cserélünk.
Cipeljük a bűneinket, míg jóvá nem tesszük.
A másokét megbocsájtjuk, s végleg eleresztjük.
Az csak a baj, a legtöbbünk csak a végét várja,
s iskoláját tudatlanul újra, s újra járja.
A túl sok kör felesleges, elszenvedett élet,
ezért aztán sokakba csak hálni jár a lélek!

Ha mindenki megértené, miért jött a Földre,
létünk csodás, közös útja átválthatna zöldre.
Egymásért és támogatva tennénk mind a dolgunk,
s rájönnénk, hogy bizony eddig vakok, buták voltunk.
Nem harcolnánk, versengenénk többé már egymással,
lelkünk összhangba kerülne milliárdnyi társsal.
Nem bántanánk világunkat, vígan élnénk benne!
Végleg eltűnne a pokol. Itt Mennyország lenne!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva