Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Szitár Éva azonos című festménye

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Nyugalomban pihen súlyos hegyek lánca,
színekkel telik a pillanat varázsa.
Tükörképe feszül a tó hűs vízére,
a valós világnak szép ikertestvére.
A nyugalom árad, a csend szinte kongó,
nem rohan a világ, nem jár itt bolyongó.
Még a szél sem rebben, időben megállva,
meditál a világ, önmagába szállva.

Az égen, s a tóban szürke felhők úsznak,
távoli vidékről jöttek el tanúnak.
Nem bírták a nyüzsgést, a folytonos harcot,
a nagy akarástól felnyögő kudarcot.
Most hát megpihennek, lelküket kitárják,
a nyugalom percét önmagukba zárják.
Merengnek csak némán, létüket csodálva,
amíg fel nem dereng lelkükben a hála.

Talán csak az ember nem képes megállni,
belül csendesülve életét csodálni.
Nem pihen meg soha vágtató elméje,
űzi, egyre hajtja, buzgó szenvedélye.
A múlton háborog, a holnaptól retteg,
a jelen percei így feldúlttá lettek.
Közben nincs nyugalma megélni a máját,
elmormolni halkan teremtő imáját.

Múlt és a félelem teremt hát helyette,
mindaz, ami napját izgatottá tette,
pedig, ha megállna és elcsendesülne,
egy boldog világnak vízébe merülne.
Vonzana nyugalmat, csodatevő szépet,
szeme előtt nyíló, boldogító képet.
Megláthatná végre élete értelmét,
ha a szív hangjára terelné figyelmét!

Aranyosi Ervin © 2018-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cicaterv


Aranyosi Ervin: Cicaterv

Nyújtózkodom – ez jól esett –
nagyon jót aludtam!
Kipihentem végre magam,
ahogyan csak tudtam.
Kreatívan készen állok
minden huncutságra,
meglátod majd, mit terveztem
álmaimban mára!
Mondhatod rám: – pihent elme –
később megint alszom,
ötletadó antennaként
működik a bajszom.
Nem is tudom, honnan veszem
a sok csibészséget,
aztán persze a kutyára
fogom az egészet.

Aranyosi Ervin © 2017-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: József Attila születésnapja – a költészet napja


Aranyosi Ervin:

József Attila születésnapja – a költészet napja

Itt van a tavasz. Röppen a trilla:
– József Attila, József Attila.
Száztizenkét éve megszületett,
s a vers bíz, azóta sem tart szünetet.

Éhező, koplaló, tétova lélek,
lázadó, nyugtalan elvekben élhet,
szebb létre éhezve etet a szóval,
dobbanó szív ütemére megszólal.

Kortalan értelem, jövőbe látás,
szaggató küzdelem és megbocsájtás.
Plátói szerelmek, fájdalmas elme,
léthez az embernek elfogy türelme.

Elismerésekben alig volt része,
s vajon az életmű valóban kész-e?
Megbecsülését csak későn kapja:
Születésnapja, a költészet napja!

Aranyosi Ervin © 2017-04-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Nézz meg egy gyereket!

Nézz meg egy gyereket!
Aranyosi Ervin: Nézz meg egy gyereket!

Nézz meg egy gyereket! Tőle tanulhatnál!
Ok nélkül örülnél, s boldog maradhatnál.
Játékba, dologba úgy belemerülnél,
végre a teremtés szintjére kerülnél!

Amit elképzelnél, mindent kiharcolnál,
lehetetlenséggel könnyedén dacolnál!
Olyat is megtennél, mit az elme gátol,
de te létrehoznád, s létezne magától!

Nézz meg egy gyereket! Tanulj tőle végre,
ne keresd az Istent, ne sandíts az égre!
Hisz te benned éppúgy ott a bűvös szikra,
teremts hát csodákat, s ne várj a másikra!

Légy végre teremtő, kit hajt szív és elme!
Mindent meg ad hozzá Istened kegyelme!
Bármit megalkothatsz, teljesülhet álmod,
s valósággá válik, ha hittel csinálod!

Aranyosi Ervin © 2015-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A teremtő elme

teremto_elme

Fotó: http://szepjovot.blogspot.hu

Aranyosi Ervin: A teremtő elme

Különös egy mágnes az emberi elme.
Azt vonzza, amire fókuszál figyelme,
amire a vágya, félelme sugárzik:
attól melegszik fel, vagy épp attól fázik!
Kicsinyes vágyakkal csodát nem hoz létre,
oly keveset fizet az alacsony tétre!
Ám, ha működését egyszer majd megérted,
s mersz nagyot álmodni, dolgozni kezd érted!

A világon minden, MINDEN tiéd lehet,
amit képes látni színes képzeleted.
Az elérésében csak a hited gátol,
mert a teremtésed működik magától.
Mert tudatalattid buktatókat állít,
– hogy ez nem jár neked – s megkapja egy másik!
Vagy: – Nem vagy elég jó! – vagy: – Nem érdemled meg! –
vagy: – Az ilyen dolgok mesékben teremnek.

Ha irigyled mástól, sosem lehet tiéd,
sohase kívánd hát, magadnak senkiét.
Buta az a mondás: “hiszem, majd, ha látom!”,
mert így sosem tudod meglátni barátom!
Előbb meg kell látnod elméd mozivásznán,
mert: – “ha hinnék benne, előbb-utóbb látnám”!
Mert a hited, vágyad mindent meghatároz,
ekképp vonz az elme jót, s rosszat magához.

Használd hát mágnesed, s jól használd az elmét,
vágyott céljaidra fókuszáld figyelmét.
Nem kell erőlködnöd, mert az inkább fékez,
s támogatja célod, mit a szíved érez.
Ha a vágyad tisztán képes vagy már látni,
már csak az a dolgod: – hagyd valóra válni!
Nem kell megharcolnod, megküzdened érte,
nem is kell gondolnod hogyanra, miértre!

A létrehozása, az nem a te dolgod,
te csak várd a csodát, attól legyél boldog,
mikor megjelenik végre életedben.
Rájössz: – világomat, csakis én teremtem.
Mikor egy kis magot elültetsz a földbe,
s várod, hogy kikeljen és boruljon zöldbe,
elméd vásznán látod, hogyan hoz virágot,
akkor épp teremted, s éled a világod!

Aranyosi Ervin © 2015-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sose késő

Aranyosi Ervin: sose késő

Gondolkodj másképp, van miért,
– te rajtad múlik életed.
Benned is ott van a magva rég.
Csak rajtad áll, hogy élteted,
locsolgatod, hited vizével,
s ápolja néhány gondolat,
vagy száraz valóságot képzel,
s elzárja fénytől “bölcs” agyad.

Ha szíved mélyén őrzöd vágyad,
hagyd hatni az érzelmeket!
Csitítsd le elméd, mi onnan árad
elnyomja mélyen lelkedet.
Pedig a lélek a teremtő.
A hit, a víz mely szomjat olt.
A mag a vágy, mely sose meddő,
s remény a fény, mely felkarolt.

Ha belegondolsz és végig nézed,
Mindened megvan, ami kell.
Hunyd be szemed, s álmodj merészet,
s építs egy szebb világot fel.

Aranyosi Ervin © 2010-04-06.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva