Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Legyél csak jó!


Aranyosi Ervin: Legyél csak jó!

Nyugodj meg! Más kezében van a sorsod!
Nincs felelősség, dobd el álmaid!
Más viselt ruháját sajátodként hordod,
másé a hit, mi lelkedben lakik!

Lökdösnek mások keresztül a léten,
rég elmúlt lelkek nyomát követed.
Ezért is látod a jövőd oly sötéten,
hát mért nem lázadsz, hogy ezt tették veled?

Legyél magad, vedd kezedbe a sorsot,
írj benne újra át minden lapot!
A lelkeden a lét ne ejtsen foltot,
s ha hisszel benne, akkor meg is kapod!

Legyél csak jó gyermeke Teremtődnek,
s ne gyilkosa a reád bízott Földnek!

Aranyosi Ervin © 2018-03-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmokban élve…


Aranyosi Ervin: Álmokban élve…

Nézd az égbe nyúlva imádkozó fákat,
levegőbe markolt levéltelen ágat!
Nem siratja sorsát, szebb holnapban bízik,
él, és nem haldoklik egészen a sírig.
Sosem panaszkodik, pedig vad szél tépi,
teste földhöz ragadt, de az álma égi,
mert a lelke bízik eljövő tavaszban,
mert a lelke mélyén örökké tavasz van.
Sosem panaszkodik, inkább álmokat sző,
arról, amikor majd rügyet bont a vessző,
apró, új levélkék bizonyítják létét.
Addig őrizgeti az elmúlt nyár emlékét!

Aranyosi Ervin © 2017-11-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elmúlt a karácsony?

Elmúlt a karácsony
Aranyosi Ervin: Elmúlt a karácsony?

Elmúlt a karácsony? Mi maradt belőle,
jutott e gondolat az új esztendőre?
Adott-e jó érzést, volt-e öröm benne,
ami az új évre útravaló lenne?

Megérkezett-e a Krisztusi ajándék,
– világot jobbító, felemelő szándék?
Vagy csak szórakozást szolgált ez az ünnep,
s az öröm percei gyorsan tovatűnnek?

Elgondolkoztál-e már a folytatáson,
az én gondolatom, bizony nem járt máson:
– Szeretet melegét, hogyan vigyük tovább?
Hogyan éljünk szebben, hogy teremtsünk csodát?

Csak eltakarítjuk halott fenyőnk lombját,
s nyakunkba akasztjuk a munka kolompját?
Visszazökkenünk, s a kivájt úton járunk,
s ismét, egy éven át, új karácsonyt várunk?

Aranyosi Ervin © 2016-12-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva