Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Gyerek akarok maradni!


Aranyosi Ervin: Gyerek akarok maradni!

Tényleg meg kell nőnöm?
Felnőtté kell válnom?
Nem játszhatok többé?
– Én ezt nem csinálom!
Maradok csak gyerek,
meg sem komolyodom,
gyerekeskedésre
van száz komoly okom!
Játszani akarok,
nem csak pénzt keresni!
Mesehősként élni,
nem a hasznot lesni!
Szép összhangban élni,
állattal, virággal,
barátságban lenni
az egész világgal!

Aranyosi Ervin © 2018-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Minden perc értékes


Aranyosi Ervin: Minden perc értékes

Minden perc értékes, mit a földön töltünk,
minden pillanatnak szép értelme van.
Néha szeretettől boldog ruhát öltünk,
néha poklot járunk félve, naivan.

Mindennek oka van, éltető értelme,
s lélek-szemeinkkel láthatjuk csak át!
Néha tévutakra csábít el az elme,
s nem látjuk az érem másik oldalát!

Még a hibáink is, mind-mind értünk vannak,
tapasztalni jöttünk, tanulni talán.
Melléfogásaink tanulságot adnak,
hogyan lépjünk át a lét tükörfalán.

Egyre többet tudunk, s egyre kevesebbet,
világot akarunk végre érteni.
Közben árva szívünk a haláltól retteg,
pedig a lelkünket nem kell félteni.

Félelmeink helyett, inkább élni kéne!
Meglátni a szépet, megélni a jót!
Szép álmokat szőni, elmenni elébe,
s hinni az igazat, élni a valót!

Kiélvezni mindig minden élő percet,
vágyaink nyomában járni szabadon.
Hagyni, hogy történjen! Felásni a kertet,
ami lelkünkben nő, az a kincs, vagyon!

Élményekkel telve jóllakik a lelkünk,
emlékek sorától új életre kel.
E világban kéne boldogságra lelnünk,
követni a vágyat, azt, mi érdekel!

Értékeset adni ennek a világnak,
megetetni széppel, üres lelkeket.
Ha kitárod szíved csodás dolgok várnak,
s ezzel önmagad is gyakran megleped.

Használd ki a percet, így légy gazdagabbá,
teremts boldogságot, melegíts szívet.
Számtalan a koldus, ki bús lelkét adná
egy kis szeretetért, ha lenne ki fizet.

Minden, s minden ember szeretetre vágyik,
ezért mindent megtesz, csak épp nem szeret.
Félelem kíséri a halálos ágyig,
amit az elmúlás pora betemet.

Vedd hát ki a létből saját, büszke részed,
váltsd valóra álmod, féltett vágyaid.
Sok-sok szeretettel töltsd meg az egészet,
hiszen, amíg szeretsz az létet alakít.

Legyen hát értékes minden egyes perced,
tartalmakkal töltsd meg ezt az életet!
Nincs sohasem késő, lelked jóra lelhet,
amikor világod, s léted élvezed…

Aranyosi Ervin © 2018-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rigódalra ébredve


Aranyosi Ervin: Rigódalra ébredve

Vidám rigó szállt a fára,
felébredtem víg dalára.
– Mitől van ily vidám kedved,
az emberen kell nevetned?

Honnan a te vidámságod,
szépnek látod a világod?
Tán útközben megtanultad,
nem aggaszthat folyton múltad,

És a jövőd? Bízol benne?
Rábízod a jó Istenre,
Te csak dalban imádkozol,
a a világra csodát hozol?

Ki rád hallgat, szeret élni,
búját víg dalra cserélni!
Hinni jóban, szerelemben,
hogy élhetünk jobban, szebben!

– Hej, te rigó, de jól látod,
fütyüld szebbé a világot!
Nekünk még van mit tanulni,
dalt dúdolva boldogulni.

Megtanulni vígan élni,
múlttól, s holnaptól nem félni,
inkább itt élni a mában,
s hinni szívünk víg dalában!

Aranyosi Ervin © 2018-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Áldás vagy rám, drága, jó anyám!


Aranyosi Ervin: Áldás vagy rám, drága, jó anyám!

Te vagy aki megtanított szép szóval beszélni,
megmutattad, hogy hogyan kell tiszta szívvel élni.
Te játszottál álmaimban visszatérő angyalt,
Te voltál, ki ha földre estem, mindig megvigasztalt.

Te aggódtál értem, mikor magas volt a lázam,
te mutattad, hogy a világ Istentől nyert házam.
Te etettél ha éheztem, rossztól, széltől védtél,
életemen szeretettel keresztül kísértél.

Refrén:
Áldás vagy rám,
drága, jó anyám,
Köszönöm, hogy szebbé tetted, ami várt reám.
Áldás vagy rám,
kedves, jó anyám,
köszönöm, hogy felneveltél, s vigyáztál reám.

Hálás vagyok minden jóért, mit tőled kaptam egyszer,
drága angyal, nem hittem, hogy egyszer megöregszel.
Könnyű nekem jól szeretni, hisz tőled tanultam,
Szebbé tetted napjaimat, általad van múltam.

Életemnek része vagy, hisz általad születtem,
köszönöm a fáradságod, s hogy ilyenné lettem.
Hála járja át szívemet, így élem világom,
általad vált lehetővé minden kedves álmom.

Refrén:
Áldás vagy rám,
drága, jó anyám,
Köszönöm, hogy szebbé tetted, ami várt reám.
Áldás vagy rám,
kedves, jó anyám,
köszönöm, hogy felneveltél, s vigyáztál reám.

Aranyosi Ervin © 2018-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mostantól csak veled! (dalszöveg)


Aranyosi Ervin: Mostantól csak veled!
(dalszöveg)

Én többé nem tudok már nem gondolni rád,
szemedben ott ragyog az egész nagy világ,
Mióta élek mindig téged vártalak,
te vagy a boldogság, s én megtaláltalak.

Én többé nem tudok már élni nélküled,
eddig csak lézengtem, de célt kaptam veled,
Általad lettem azzá, aki most vagyok,
te tőled értelmet kaptak a holnapok.

Refrén 1.:
Tele van a szívem élettel,
a lelkem is tőled ébredt fel,
minden percem értelmet kapott,
ha nem vagy itt, rólad álmodom.

Tele van a szívem álmokkal,
a te lelked így hat rám okkal.
Minden álmunk már közös, tudom,
kézen fogva járunk új úton.

Én többé nem vagyok, ki egykor voltam én,
veled ez új történet, sokkal szebb regény,
közösen írtuk, s mindig téged vártalak,
világra álmodtalak, megtaláltalak!

Refrén 2.:
Tele van a szívem élettel,
már te érted ébredek reggel,
minden álmom lám valóra vált,
mikor szívem végre rád talált!

Tele van a szívem álmokkal,
tudatnom is kell ezt másokkal!
Megtaláltam lelkem jobb felét,
leteszem a szívemet eléd:
– Szeretlek!

Aranyosi Ervin © 2018-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nőnapi vallomás


Aranyosi Ervin: Nőnapi vallomás

Mi lenne vélem nélküled?
Üres volnék, kihalt, sivár!
Megtörne vágy és lendület,
nem is akarnék élni már!

Értelmet adsz, hogy itt legyek,
álmodjak szépet és nagyot,
veled már lent mennybe megyek,
általad több és jobb vagyok!

Őrizlek hát, mint kincsemet,
általad lettem gazdagabb,
s bár lelkem lebilincseled,
sosem voltam ilyen szabad!

Veled teljes a földi lét,
Ó nő, az érdem a tiéd!

Aranyosi Ervin © 2018-03-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyere haza élni…

a karikatúra a négymadar.blog.hu oldal google megosztásból

Aranyosi Ervin: Gyere haza élni…

Gyere haza élni, azután szavazzál!
Az itt élők helyett döntést sose hozzál!
Szavazatod súlyát nem te cipeled majd,
mi sem küldünk neked plusz terheket, meg bajt!

Ne a médiából ítéld meg hazánkat,
hazug, kapzsi érdek mind az, ami ránk hat!
Ne a mi nyakunkra ültess hazug pártot,
a nép, aki itt él, neked sose ártott!

Magyar vagy? Élj velünk, büszkén e hazában!
Aki itt él köztünk, hihet igazában!
Ám a megvezetett, messzire ment ember,
azzal ami itt van szembenézni nem mer!

Ha pedig kívül élsz, elszakított részen,
akard, hogy az ország egy legyen egészen!
És amikor egy lesz, neked sem lesz mindegy,
hogy kizsigerelnek, vagy vágyaid szerint megy!

Gyere haza magyar, s légy népeddel eggyé!
Válj egy jót akaró néppé, szép eleggyé,
akiket a közös cél vonzott magához,
akiket a közös sors is meghatároz!

Ha pedig kint maradsz, hagyjál minket élni,
ne akarj sorsunkba “csak” belebeszélni.
Felejtsd el a jogod, ha ez nem a hazád,
ne hidd el árulók pénzen vett igazát!

Szavazz ott és arra, hol napjaid éled,
s hagyd szabaddá válni régi, kedves néped!
S ha egyszer úgy érzed, haza akarsz térni,
legyen jó neked is magyarként itt élni!

Aranyosi Ervin © 2018-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kinek kell a kábítószer?


Aranyosi Ervin: Kinek kell a kábítószer?

Annak kell a kábítószer,
aki nem mer élni,
ki nem képes a rossz kedvét,
vidámra cserélni.
Aki nem tud szembe nézni
saját önmagával
aki inkább elmenekül,
s gyávasága rávall!
Ki úgy érzi, más miatt van,
s nem felelős érte,
hogy a sorsa meg van írva,
s Isten őrá mérte.

Annak kell a kábítószer,
ki helyét nem találja,
akinek a valós élet,
nem igazán pálya.
Ki nem érti a világot,
s akit más nem ért meg!
Akinek a barátai
már rossz útra tértek.
Van, ki így akarja magát
erősnek mutatni,
Bátorságról hülyeséggel
akar számot adni!

Annak kell a kábítószer,
ki csak ettől boldog,
ki nem érti a világot,
s nem ért meg sok dolgot.
Kinek lelkét teher nyomja,
s nem tud szabadulni,
aki buta, s ezért akar
a drogokhoz nyúlni.
Ki nem hiszi, hogy az álma
még valóra válhat,
ki nem hiszi, életétől
még csodákat várhat.

Annak kell a kábítószer,
aki még tudatlan,
ki nem tudja, a lelkében
teremtő tudat van.
Akár jót, vagy akár rosszat
teremthetne véle,
s nem tudja: a kábítószer
a borotva éle.
Aki úgy fél a haláltól,
hogy rettegve várja,
de a kábítószert azért
mégis kipróbálja.

Nem használok kábítószert,
nem kell olyan álom,
vágyaimat, céljaimat
a MOST-ban találom.
Megélem a valóságom,
nincsen okom félni,
tudatosan élem létem,
s át akarom élni.
Felelősséget vállalok,
óvom egészségem,
gyűjtögetem sok-sok valós,
gyönyörű emlékem!

Aranyosi Ervin © 2017-12-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha tudnád, hogy nincsen…

Aranyosi Ervin: Ha tudnád, hogy nincsen…

Azt mondod: – Nincs többé! – Jaj, mennyire tévedsz!
Azért mert nem látod, arcához nem érhetsz?
Fizikai teste eltűnt a világból,
de nem szűnt meg lelke, más síkon él, s máshol.
Örökké létezik, gyakran álmodsz róla,
a világmindenség egyik vándorlója.
Pont oda tért vissza, ahonnan te jöttél,
mikor egy életre szerződést kötöttél.

Mikor leszületünk, mindent elfelejtünk:
– Honnan, miért jöttünk, mit akar a lelkünk,
mit kell megtanulnunk, s átadnunk egymásnak?
Mikor leszületünk, lelkünkre már várnak!
Leszületünk, aztán megtanulunk félni,
s olyanok akarnak tanítani élni,
kik maguk sem tudják, miről szól az élet,
s egész életükben a haláltól félnek!

Pedig nincsen halál, mert örök a lelkünk,
csak anyagba lépünk, és szóval teremtünk.
Csak a tapasztalás a létnek a célja,
építőeleme, mint házaknak a tégla.
Építeni jöttünk tapasztalat-házat,
nehéz a tananyag és a lelkünk lázad.
Gyermekként nem tudást, csak hitrendszert kapunk,
s szívünk kontrollálja az aggályos agyunk.

Annyi jó van bennünk, amit el kell nyomnunk,
s akadnak olyanok, mit nem vesz be a gyomrunk.
Lelkünkben bántanak, konfliktusok érnek,
így lesznek bántásból ronda betegségek.
Szennyezzük a Földet, mérgezzük magunkat,
majd rettegve várjuk szörnyű halálunkat,
s közben elfogadjuk, amit bebeszélnek:
– Így kell ennek lenni, erről szól az élet!

De hát ez nem igaz, nem ez a valóság!
Mert, ha egyszer látnánk, győzhetne a jóság,
ha a szeretetünk végre dominálna,
ez a világ bizony, mennyországgá válna!
Talán nem is kéne akkor jönni-menni,
elég lenne lenni, s mindenkit szeretni!
Végre minden lélek megnyugvást találna,
és senki se hinne többé a halálban!

Aranyosi Ervin © 2017-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szereted?


Aranyosi Ervin: Szereted?

Ha szereted a virágot,
nem kéne letépni,
csak megnézni, megszagolni,
hagyni tovább élni!

Szereted az állatokat?
Nem kéne húst enned,
mert haláluk csak megmérgez,
rosszra fordul benned.

Ha azt mondod: – Szeretsz engem –
én is kezdjek félni?
Ha nem tudod, hogy mit jelent,
hagyni fogsz-e élni?

Tanuljunk meg jól szeretni,
állatot, virágot,
tegyük végre élhetővé
az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2017-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva