Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Áldás vagy rám, drága, jó anyám!


Aranyosi Ervin: Áldás vagy rám, drága, jó anyám!

Te vagy aki megtanított szép szóval beszélni,
megmutattad, hogy hogyan kell tiszta szívvel élni.
Te játszottál álmaimban visszatérő angyalt,
Te voltál, ki ha földre estem, mindig megvigasztalt.

Te aggódtál értem, mikor magas volt a lázam,
te mutattad, hogy a világ Istentől nyert házam.
Te etettél ha éheztem, rossztól, széltől védtél,
életemen szeretettel keresztül kísértél.

Refrén:
Áldás vagy rám,
drága, jó anyám,
Köszönöm, hogy szebbé tetted, ami várt reám.
Áldás vagy rám,
kedves, jó anyám,
köszönöm, hogy felneveltél, s vigyáztál reám.

Hálás vagyok minden jóért, mit tőled kaptam egyszer,
drága angyal, nem hittem, hogy egyszer megöregszel.
Könnyű nekem jól szeretni, hisz tőled tanultam,
Szebbé tetted napjaimat, általad van múltam.

Életemnek része vagy, hisz általad születtem,
köszönöm a fáradságod, s hogy ilyenné lettem.
Hála járja át szívemet, így élem világom,
általad vált lehetővé minden kedves álmom.

Refrén:
Áldás vagy rám,
drága, jó anyám,
Köszönöm, hogy szebbé tetted, ami várt reám.
Áldás vagy rám,
kedves, jó anyám,
köszönöm, hogy felneveltél, s vigyáztál reám.

Aranyosi Ervin © 2018-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mostantól csak veled! (dalszöveg)


Aranyosi Ervin: Mostantól csak veled!
(dalszöveg)

Én többé nem tudok már nem gondolni rád,
szemedben ott ragyog az egész nagy világ,
Mióta élek mindig téged vártalak,
te vagy a boldogság, s én megtaláltalak.

Én többé nem tudok már élni nélküled,
eddig csak lézengtem, de célt kaptam veled,
Általad lettem azzá, aki most vagyok,
te tőled értelmet kaptak a holnapok.

Refrén 1.:
Tele van a szívem élettel,
a lelkem is tőled ébredt fel,
minden percem értelmet kapott,
ha nem vagy itt, rólad álmodom.

Tele van a szívem álmokkal,
a te lelked így hat rám okkal.
Minden álmunk már közös, tudom,
kézen fogva járunk új úton.

Én többé nem vagyok, ki egykor voltam én,
veled ez új történet, sokkal szebb regény,
közösen írtuk, s mindig téged vártalak,
világra álmodtalak, megtaláltalak!

Refrén 2.:
Tele van a szívem élettel,
már te érted ébredek reggel,
minden álmom lám valóra vált,
mikor szívem végre rád talált!

Tele van a szívem álmokkal,
tudatnom is kell ezt másokkal!
Megtaláltam lelkem jobb felét,
leteszem a szívemet eléd:
– Szeretlek!

Aranyosi Ervin © 2018-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nőnapi vallomás


Aranyosi Ervin: Nőnapi vallomás

Mi lenne vélem nélküled?
Üres volnék, kihalt, sivár!
Megtörne vágy és lendület,
nem is akarnék élni már!

Értelmet adsz, hogy itt legyek,
álmodjak szépet és nagyot,
veled már lent mennybe megyek,
általad több és jobb vagyok!

Őrizlek hát, mint kincsemet,
általad lettem gazdagabb,
s bár lelkem lebilincseled,
sosem voltam ilyen szabad!

Veled teljes a földi lét,
Ó nő, az érdem a tiéd!

Aranyosi Ervin © 2018-03-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyere haza élni…

a karikatúra a négymadar.blog.hu oldal google megosztásból

Aranyosi Ervin: Gyere haza élni…

Gyere haza élni, azután szavazzál!
Az itt élők helyett döntést sose hozzál!
Szavazatod súlyát nem te cipeled majd,
mi sem küldünk neked plusz terheket, meg bajt!

Ne a médiából ítéld meg hazánkat,
hazug, kapzsi érdek mind az, ami ránk hat!
Ne a mi nyakunkra ültess hazug pártot,
a nép, aki itt él, neked sose ártott!

Magyar vagy? Élj velünk, büszkén e hazában!
Aki itt él köztünk, hihet igazában!
Ám a megvezetett, messzire ment ember,
azzal ami itt van szembenézni nem mer!

Ha pedig kívül élsz, elszakított részen,
akard, hogy az ország egy legyen egészen!
És amikor egy lesz, neked sem lesz mindegy,
hogy kizsigerelnek, vagy vágyaid szerint megy!

Gyere haza magyar, s légy népeddel eggyé!
Válj egy jót akaró néppé, szép eleggyé,
akiket a közös cél vonzott magához,
akiket a közös sors is meghatároz!

Ha pedig kint maradsz, hagyjál minket élni,
ne akarj sorsunkba “csak” belebeszélni.
Felejtsd el a jogod, ha ez nem a hazád,
ne hidd el árulók pénzen vett igazát!

Szavazz ott és arra, hol napjaid éled,
s hagyd szabaddá válni régi, kedves néped!
S ha egyszer úgy érzed, haza akarsz térni,
legyen jó neked is magyarként itt élni!

Aranyosi Ervin © 2018-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kinek kell a kábítószer?


Aranyosi Ervin: Kinek kell a kábítószer?

Annak kell a kábítószer,
aki nem mer élni,
ki nem képes a rossz kedvét,
vidámra cserélni.
Aki nem tud szembe nézni
saját önmagával
aki inkább elmenekül,
s gyávasága rávall!
Ki úgy érzi, más miatt van,
s nem felelős érte,
hogy a sorsa meg van írva,
s Isten őrá mérte.

Annak kell a kábítószer,
ki helyét nem találja,
akinek a valós élet,
nem igazán pálya.
Ki nem érti a világot,
s akit más nem ért meg!
Akinek a barátai
már rossz útra tértek.
Van, ki így akarja magát
erősnek mutatni,
Bátorságról hülyeséggel
akar számot adni!

Annak kell a kábítószer,
ki csak ettől boldog,
ki nem érti a világot,
s nem ért meg sok dolgot.
Kinek lelkét teher nyomja,
s nem tud szabadulni,
aki buta, s ezért akar
a drogokhoz nyúlni.
Ki nem hiszi, hogy az álma
még valóra válhat,
ki nem hiszi, életétől
még csodákat várhat.

Annak kell a kábítószer,
aki még tudatlan,
ki nem tudja, a lelkében
teremtő tudat van.
Akár jót, vagy akár rosszat
teremthetne véle,
s nem tudja: a kábítószer
a borotva éle.
Aki úgy fél a haláltól,
hogy rettegve várja,
de a kábítószert azért
mégis kipróbálja.

Nem használok kábítószert,
nem kell olyan álom,
vágyaimat, céljaimat
a MOST-ban találom.
Megélem a valóságom,
nincsen okom félni,
tudatosan élem létem,
s át akarom élni.
Felelősséget vállalok,
óvom egészségem,
gyűjtögetem sok-sok valós,
gyönyörű emlékem!

Aranyosi Ervin © 2017-12-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha tudnád, hogy nincsen…

Aranyosi Ervin: Ha tudnád, hogy nincsen…

Azt mondod: – Nincs többé! – Jaj, mennyire tévedsz!
Azért mert nem látod, arcához nem érhetsz?
Fizikai teste eltűnt a világból,
de nem szűnt meg lelke, más síkon él, s máshol.
Örökké létezik, gyakran álmodsz róla,
a világmindenség egyik vándorlója.
Pont oda tért vissza, ahonnan te jöttél,
mikor egy életre szerződést kötöttél.

Mikor leszületünk, mindent elfelejtünk:
– Honnan, miért jöttünk, mit akar a lelkünk,
mit kell megtanulnunk, s átadnunk egymásnak?
Mikor leszületünk, lelkünkre már várnak!
Leszületünk, aztán megtanulunk félni,
s olyanok akarnak tanítani élni,
kik maguk sem tudják, miről szól az élet,
s egész életükben a haláltól félnek!

Pedig nincsen halál, mert örök a lelkünk,
csak anyagba lépünk, és szóval teremtünk.
Csak a tapasztalás a létnek a célja,
építőeleme, mint házaknak a tégla.
Építeni jöttünk tapasztalat-házat,
nehéz a tananyag és a lelkünk lázad.
Gyermekként nem tudást, csak hitrendszert kapunk,
s szívünk kontrollálja az aggályos agyunk.

Annyi jó van bennünk, amit el kell nyomnunk,
s akadnak olyanok, mit nem vesz be a gyomrunk.
Lelkünkben bántanak, konfliktusok érnek,
így lesznek bántásból ronda betegségek.
Szennyezzük a Földet, mérgezzük magunkat,
majd rettegve várjuk szörnyű halálunkat,
s közben elfogadjuk, amit bebeszélnek:
– Így kell ennek lenni, erről szól az élet!

De hát ez nem igaz, nem ez a valóság!
Mert, ha egyszer látnánk, győzhetne a jóság,
ha a szeretetünk végre dominálna,
ez a világ bizony, mennyországgá válna!
Talán nem is kéne akkor jönni-menni,
elég lenne lenni, s mindenkit szeretni!
Végre minden lélek megnyugvást találna,
és senki se hinne többé a halálban!

Aranyosi Ervin © 2017-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szereted?


Aranyosi Ervin: Szereted?

Ha szereted a virágot,
nem kéne letépni,
csak megnézni, megszagolni,
hagyni tovább élni!

Szereted az állatokat?
Nem kéne húst enned,
mert haláluk csak megmérgez,
rosszra fordul benned.

Ha azt mondod: – Szeretsz engem –
én is kezdjek félni?
Ha nem tudod, hogy mit jelent,
hagyni fogsz-e élni?

Tanuljunk meg jól szeretni,
állatot, virágot,
tegyük végre élhetővé
az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2017-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életerő


Aranyosi Ervin: Életerő

Az élet él, és győzni képes,
mert méltó fénylő Istenéhez!
Mert benne ott az őserő,
amely a magból tőr elő.

Nem állhatja a kő az útját,
nem dédelgeti fájó múltját,
inkább a fény felé rohan,
mert neki hite, s célja van!

Nincs benne soha semmi kétség,
az angyalok lelkébe vésték,
hogy neki itt lent dolga van!
S halódik a dologtalan.

A léleknek, ha van már célja,
fegyvere van, szép acélja,
páncél, mi védi gyenge testét,
s mindennap megéri az estét.

Lelkében hite támogatja,
s ez az, mely e bősz erőt adja:
– Legyőzni minden akadályt,
s nem várja sírva a halált!

Mi itt, mi mind élni születtünk,
szeretet lángja gyulladt bennünk,
mért vesztjük el mégis hitünk?
Magunkon mért nem segítünk?

Az élet él, s csak rajtunk múlik:
– Siránkozunk a léten túlig,
vagy inkább élünk, s szeretünk.
Rajtunk múlik a szerepünk.

Akarsz-e többé, jobbá lenni,
már itt a földön mennybe menni,
vagy csak hagyni, bármi jöjjön,
mert csak vendég vagy a Földön?

Tiéd lehet a főszerep,
hisz Istened féltőn szeret,
és támogatja minden vágyad,
csupán utad kell megtaláljad!

Aranyosi Ervin © 2017-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Napvilágra jöttem


Aranyosi Ervin: Napvilágra jöttem

Napvilágra jöttem, mikor megszülettem.
Napom tiszta fénye ragyogott fel bennem.
Szeretet vízétől élő lett a lelkem,
öröklét tudása parázslott fel bennem.

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.

Van egy küldetésem, segíteni máson,
nem aggódni folyton, néma elmúláson.
Tanítani élni, újra visszatérni,
napról napra bízni, szebb jövőt remélni.

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.

Ne gondold, hogy más vagy, mert furcsának látnak,
nem te vagy az oka a világ bánatának.
Mind-mind azért jöttünk, hogy jobbítsuk a sorsot,
jövőnknek gyökerét a lelked mélyén hordod.

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.

Fogd meg hát a kezem, ha te is onnan jöttél,
Forrásod vizétől még élőbbé nőttél.
Csináljuk meg együtt, többre vagyunk képes,
együtt tegyünk hozzá a mások életéhez!

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.
A földi világban boldogságra lelni.
A földi világban boldogságra lelni…

Aranyosi Ervin © 2017-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Keresd azt, hogy miért jöttél!


Aranyosi Ervin: Keresd azt, hogy miért jöttél!

Ha a dolgod befejezted, tovább léphetsz innen.
A halál csak egy átjáró, s nem ér véget minden!
Csak, ha dolgod elvégezted, akkor nyílik zárja,
lelkedet a túloldalon másik világ várja.

Ha úgy látod, értelmetlen, s nem tanulsz belőle,
nem keresed életcélod, menekülsz előle!
Magad járod meg a poklot, mit elméd teremtett,
keresd meg a lelked útját, s tegyél végre rendet!

Félelmed és rettegésed, szépen élni gátol,
ha jobb létről álmodozol, eljön majd magától.
Ám a jólét nem a vagyon, drága, földi kincsek,
azok inkább rabbá tevő, béklyózó bilincsek.

Nem lenne jó előtte még szépen, tisztán élni?
Álmodozni, boldogulni és sohasem félni?
Szeretettel tenni végre, s élvezni a dolgod,
hadd legyen a lelked végre makulátlan, s boldog!

Nagyon sokan haldokolnak szomorúan, fájón,
nem találják a helyüket ezen a világon.
Találd meg a lét értelmét, más is azt kutatja,
csendesülj el, nézz magadba, s lelked megmutatja.

Keresd meg, hogy mi a célod, hogy miért is jöttél,
miért nem tett boldogabbá, mikor erőlködtél.
Fejezd ki a gondolatod, kutasd tehetséged,
keresd meg, hogy mi az, ami boldoggá tesz téged?

Aranyosi Ervin © 2017-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva