Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Esély a holnapra


Aranyosi Ervin: Esély a holnapra

A szeretet szálljon élő nemzetünkre,
s legyen a békesség lelkünk tiszta tükre!
Tegyük világunkat boldoggá, teljessé,
jobbító szándékunk váljon sikeressé!
A mai helyzetben vegyük végre észre,
most van a nagy szükség elcsendesedésre!
Önmagunkba szállva keressük utunkat,
ezzel boldogítsuk teremtő Urunkat!

Tisztuljon a lélek szeretet vízétől,
emelkedjen lelkünk a hála ízétől!
Építsünk hidakat szép lelkeink közé,
szívünk szeretettel holnapunkat szövé!
Emeljük rezgésünk, jóra koncentráljunk,
öröm ragyogástól szabadokká váljunk!
Képzeljük el bátran, egymás kezét fogva,
aranykapun lépünk boldog holnapokba!

Arcunkra fessük a mosoly ragyogását,
tisztuljon meg lelkünk, a teremtőnk mását
képzeljük magunkba, s teremtsünk így végre,
aztán hálás szívvel nézzünk fel az égre!
Hiszem, szép jövő vár, nincsen mitől félni,
dobjuk le bilincsünk, s mától kezdjünk élni!
Adjunk egy szép esély egy boldog jövőnek,
higgyük, hogy ezután már szebb napok jönnek!

Csak egy út létezik, fel kell emelkednünk,
hiszen MAG-ok vagyunk, lassan ki kell kelnünk!
Kell, hogy a világunk virágba boruljon,
a lehúzó sötét egy mély kútba hulljon!
Engedjük Napunkat szétáradni bennünk,
s nem is kell mást tennünk, csak szívből szeretnünk,
megértő szemekkel nézni világunkra,
és büszkének lenni teremtő magunkra!

Hinni a holnapban, egy fényes jövőben,
Istent megtalálni élőben, vagy kőben!
Tudni, gyermekeit magára nem hagyja,
nem büntet, s mindenét az élőknek adja!
Szép, élő bolygónkat megbetegítettük,
s rettegünk, mert kórként visszaköszön tettünk.
Vissza kell vonulnunk és elgondolkoznunk,
hogy hanyagságunkkal, milyen választ vonzunk?

Nekünk kell változnunk, hogy a Földünk éljen,
és minden lakója szebb jövőt reméljen!
Esőerdők sebe szépen begyógyuljon,
az ember szemete ne tengerbe hulljon!
Vissza kéne fogni a termelő zabálást,
el kéne kezdeni az emberré válást,
az élet értelmét meg kéne találnunk,
s nem rettegve várni eljövő halálunk!

Ma, itt lent a Földön félelem igazgat,
s amíg van éhező és amíg van gazdag,
addig rossz irányba tart az emberiség,
öncélú és önző még az emberi lét.
Meg kell hát tanulnunk szeretetben élni,
ne kelljen senkinek a holnaptól félni!
El kell gondolkodnunk, magunkba kell néznünk,
környező világunk saját tükörképünk!
Aranyosi Ervin © 2020-03-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mese nem hal meg! (Csukás István emlékére)

Aranyosi Ervin: A mese nem hal meg!
(Csukás István emlékére)

A mese nem hal meg, nem hagyjuk meghalni,
nem lehet a várát rútul elfoglalni,
elvenni a hitét felnőttnek, gyereknek,
kell ez a fogódzó még az embereknek!

Hiszem, a mesélő sem tér nyugovóra,
mert, amikor eljön egy bizonyos óra,
felütik a könyvet, s olvassák meséjét,
kíváncsian várják elejét, s a végét.

A mese nem hal meg, minden szava élő,
még ha túlvilágról mesél a mesélő,
akkor is hallgatjuk a szavain csüngve,
hiszen minden szava gyógyír a szívünkre.

Aki a mesébe szívét beleírja,
azt az olvasója folyton visszasírja,
s mikor a meséjét éppen elolvassák,
ő fentről mosolyog! Ez ám a ravaszság!

Örök életet írt, nem is lehet máshogy,
hiszen meséjével csodákat varázsolt.
Így sem ő nem hal meg, sem a szép meséi,
csak most másvilágban, másoknak meséli!

Aranyosi Ervin © 2020-02-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A tavi tündér

Hartman Anikó festménye

Aranyosi Ervin: A tavi tündér

Élt egyszer egy tavi tündér
sűrű nádas rejtekén.
Úgy hiszem, hogy néhány jó szót,
most ő róla ejtek én.

Itt élt egész kis korától,
mert szerette a vizet.
Múlt héten volt szülinapja,
betöltötte a tízet!

Iskolába sohasem járt,
mégis írt és olvasott.
Öreg bagoly tanította,
ki a tó mellett lakott.

Minden élőt nagyra becsült,
tisztelte az életet,
és megtanult varázsolni,
mert a lét úgy szép lehet.

Együtt úszott a halakkal,
és kacsákat etetett,
vidrák kölykeivel játszott,
ameddig csak lehetett.

Átsétált az aranyhídon,
mikor földre szállt a Nap,
víz tetején táncot lejtett,
nem süllyedt el, fenn maradt.

A fűzfával dudorászott,
mikor feltámadt a szél,
s meghallgatta a sok hattyú
holdvilágnál mit beszél.

Hallgatta a békák dalát,
tőlük zengett ám a tó,
a sok dalnok, mind elbújik,
hallható, s nem látható.

Jól megtréfált minden horgászt
ki bedobta csaliját,
gumicsizmát, konzervdobozt
foghattak csak, ami járt.

Minden vadászt elaltatott
vadászidény idején,
ne lőhessen vadkacsákat
az a sok lusta legény.

Csupa jóság vezérelte,
szívében a szeretet,
összeszedte éjszakánként
tó partján a szemetet.

Nádasban volt kicsi háza
és ott egyedül lakott,
bárki jött a vendége volt,
nem is tett rá lakatot.

Télen gyakran korcsolyázott,
mikor a tó befagyott,
korcsolyája nyomán csodás,
szép jégrajzokat hagyott.

Kacagott a sirályokkal,
vagy a Nappal nevetett.
Boldog volt a tó is tőle,
hisz tündére lehetett.

Mikor nyáron arra jártam,
találkoztam is vele.
Illendően ráköszöntem,
s vártam, hogy megismer-e,

Jaj, megörült, látszott rajta,
emlékezett még reám,
hiszen tavaly itt tanyáztam,
holdvilágos éjszakán.

Akkor épp nagy tüzet raktam,
hűvös volt az éjszaka,
s megjelent a tüzem mellett,
a tavi tündér maga.

Megkérdezte leülhet-e,
aminek én örültem,
kerestem hát egy kis széket
s a lapját letöröltem.

Épp egy nádsípot faragtam,
s kipróbáltam hogyan szól,
és hallottam, hogy egy rigó,
a kis dalra válaszol.

Aztán jöttek tücskök, békák,
alakítva zenekart,
hamar összeállt a kórus,
és mind dalolni akart.

A tündér elénekelte
a szép tónak a dalát,
szemközti hegy visszhangozta,
késleltetve odaát.

Madarak is körénk gyűltek,
lám csak, mind velünk dalolt,
a tündéri éjszakában,
bizony ez szép csoda volt.

Hát ilyen a tavi tündér,
jóságos és nagyszerű,
szép lelkéből másokra száll,
a vidámság, a derű.

Te is lehetsz tavi tündér,
megvédheted a tavat,
felelősen vigyázni rá,
az is komoly feladat.

Ha nem tudod mit kell tenned,
könnyen megtalálható,
tavi tündér mesterségben
ő lesz majd az oktató.

Mint a tündér, meg kell védjük
erdeink és tavaink,
vigyázzon a természetre,
kiben jóság, s szív lakik.

Én tanulni jöttem hozzá,
varázsolni akarok,
hisz a földért, ahol élek
a felelős én vagyok.

Mennyivel szebb a világunk,
mikor élettel teli,
ahol minden okos ember
az örömét megleli.

Aranyosi Ervin © 2019-08-28
A vers és a rajz megosztása, másolása,
csak a szerzők nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Festettem egy barátot


Aranyosi Ervin: Festettem egy barátot

Festettem egy gyereket, egy barátot magamnak.
Olyat, kivel egyforma ötleteim vannak.
Így van kivel játszani, jókat kiagyalni,
focizni a játszótéren, vagy fagylaltot nyalni.
Azt hiszi, hogy igazi, meghagyom e hitben,
láthatóan működik, s vidámabb lesz minden.
Festettem egy barátot, élővé vált, látod?
Csak festék kell, s neked is lehet egy barátod!

Aranyosi Ervin © 2019-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 30. rész

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 30. rész

A mai nap végét is
örömmel vártam,
s mentem a tündérhez,
úgy mint általában.

Hiszen a mesémnek
végére kell járjak,
s jól telik el a nap,
ha van mire várjak.

S lám a vendéglátóm,
ma is nagyon várt rám,
hej, a mese árát,
bizony megszolgálnám!

A vízzel telt edény
már ott volt előttem,
s a mese nézője
így vált én belőlem.

Ott volt hát előttünk
a varázsló vára,
innen folytatódott
a szép mese szála.

A mágus folytatta
a fiú tanítását,
izzítva a lelke
szunnyadó parázsát.

– Ha reád támadnak,
fordulj csak magadba,
mielőtt a dühöd
magával ragadna!

Azt, hogy mit kell tenned,
lelkedben meglátod,
többet ér, mint száz szó,
vagy ezer varázsbot.

Onnan megkapod majd,
azt a varázslatot,
amit megtanítok,
amit reád hagyok.

Rengeteg mágiát
gyűjtöttem már össze,
ez kell hogy szívedet
hitedben fürössze.

Mutatok is neked
néhány könnyű trükköt,
hogyan varázsoljál
mások elé tükröt.

– Mondta a varázsló
és máris mutatta,
csak még a varázsszót
a fiúval tudatta:

Mondd csak ki azt a szót,
ha reád támadnak:
– „DEPÉKRÖKÜTDASSÁL” –
s adj helyet magadnak!

Lépj hátrébb és lépj ki
az így készült képből,
mert ha benne ragadsz,
a mágia széttör!

A mágus is így tett,
egyet hátra lépett,
s a fiú előtt most
kitisztult a képlet.

Ott állt éppen szemben,
épp saját magával,
meg is érinthette
mind a két karjával.

Olyan eleven volt,
épp annyira élő,
láthatóan bátor,
senkitől sem félő.

És így szólt a mester,
birkózd le, ha tudod,
csak akkor hagyd abba,
amikor már unod!

Fiú, s tükörképe
rögtön ölre mentek,
a másikon fogást,
és hibát kerestek.

Ám, amit az egyik
a másikra kimért,
azt vissza is kapta,
Isten tudja miért.

Birkóztak, birkóztak,
nagyon elfáradtak,
aztán mind a ketten
a földön maradtak.

Hát szólt a varázsló:
– „LEJNŰTTSOMPÉKRÖKÜT” –
s lám a fiú mása,
ahogyan jött, eltűnt.

– Ha egy sereg lenne,
magával csatázna,
a tükörképével
együtt holttá válna.

Bizony e varázslat
sokszor lenne hasznos,
amikor az erős
gyengébbeket vagdos.

A mai mesém is
rövidre lett vágva,
elmentem aludni,
szép álomra vágyva.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álltam a hídon…

Festmény: Nógrádi Katalin

Aranyosi Ervin: Álltam a hídon…

Álltam a hídon, s csodáltam a csodát,
ahogy a víz szaladt a nagyvilágon át.
Ahogy kövekhez ért, csilingelt, nevetett,
hangjából kicsendült az érző szeretet.
Lágyan becézte, mi útjába került,
jó szó kísérte mindenütt!

Tudom, hogy messze, egy forrásból eredt,
ami megszülte, mint élő gyermeket.
Engedte futni a nagyvilágba el,
s remélte, életében saját útjára lel,
hogy megtalálja, s megéli vágyait,
amely a szívében lakik.

A patak futott és megerősödött,
élő világot hagyott maga mögött.
Kergette vágya, s élvezte az utat,
hiszen az út az, mi mindent megmutat.
Élvezte minden percét, vidáman dalolt,
a lelkében a forrás hangja szólt.

Épített, rombolt, újat épített,
lét alkotáshoz használt élő hitet,
fel sosem adta, lelkesen dolgozott,
megélte élőn létét, világot alkotott.
Álltam a hídon, s csodáltam a csodát,
ahogy a víz szaladt tovább.

Aranyosi Ervin © 2019-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyen a világon örökké karácsony!


Aranyosi Ervin:
Legyen a világon örökké karácsony!

Minden évben várjuk, hogy újra megszülessen,
aztán megint várunk, hogy közöttünk lehessen!
Pedig egész évben köztünk van a helye,
csak szívünket töltsük szeretettel tele!

Ne csak sajátunkat, de mindenki másét,
őrizzük a csodát, az élő Messiásét!
Kövessük példáját, tanuljunk belőle,
szeretet csodáját örököltük tőle!

Lépjünk hát nyomába, hisz kétezer éve,
az esthajnal csillag felkúszott az égre,
s azóta hirdeti, hogy ő megszületett,
miért hűl ki bennünk mégis a szeretet?

Várjuk születését, meghalni m’ért hagyjuk,
sok, szép tanítását gyakran megtagadjuk.
Magunk tesszük rabbá, s lesünk ki a rácson,
hátha megszabadít minket a karácsony!

Pedig, ha szívünkben tanítása élne,
szeretete rosszat, mind jóra cserélne,
s megtalálnánk végre földi létünk célját,
s követnénk a békét, a szeretet-példát!

Gyújtsunk meg egy gyertyát, hadd lobbanjon lángra,
hadd hozzon igaz fényt az egész világra!
Szeretet költözzön minden élő szívbe,
legyen bennünk bőség-asztal megterítve!

Ne éhezzen tovább lélek itt a Földön,
lelkünk öröklétre élőn készülődjön!
Hadd szülessen újjá, s maradjon itt végleg,
hisz az ember tudja, a szeretet a lényeg.

Díszítsük fel lelkünk újjászületésre,
szeretet igéit mind, mind belevésve,
nyissuk fel szemünket, hogy mindenki lásson,
legyen a világon örökké karácsony!

Aranyosi Ervin © 2018-12-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodj végre!

Látomás – Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Álmodj végre!

Álmodj végre egy szebb jövőről,
tegye élővé szép hited!
Ízleld meg ízét, fogd kezedbe,
dobbanjon érte meg szíved!

Mert ami élő képzeletben,
az valóságod része lesz!
Csak el ne hidd, hogy nem vagy képes,
hogy teremtővé nem lehetsz!

Mert nem a tett képez világot,
hanem a fürge gondolat,
csak rajtad áll, melyiket látod,
a vágyottat, vagy a gondokat!

Ha kétség gúnyja támad benned,
ha álmaidat eltolod,
akkor a hiányát teremted,
s az életedbe azt hozod.

Figyeld, milyen érzés kíséri,
a vágyaid, az álmokat,
ha teremtésed árnyék éri,
akkor rá lelked vár sokat.

Ám ha nincs kétes akadálya,
akkor egyszer csak megkapod,
Ha csukott szemmel kezed nyújtod,
eléred úgy, mint a Napot.

Hidd el, Atyád is így teremtett,
s nem mondta senki: – Nem lehet!
Az egész világ gondolat volt,
s most gazdagabb lehet veled!

Talán tudod, tágul világunk!
A teremtésünk gazdagít!
Rosszat csak az rendel magához,
akit világa elvakít!

De te álmodj csak szebb jövőről,
hagyd képet alkotni hited,
és válts valóra minden álmot,
csupán azzal, hogy elhiszed!

Aranyosi Ervin © 2018-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Haldoklik Föld-anyánk

Chemtrail, vagy túlzott légiközlekedés

Aranyosi Ervin: Haldoklik Föld-anyánk

Haldoklik Föld-anyánk, már a végét járja,
tombolva tarolja le a pénznek árja,
elpusztít az útján mindent, ami élő,
miközben hirdeti, hogy Ő istenfélő!

Életeket mérgez a rengeteg szemét,
a technokratáknak nem bántja a szemét!
Az élővilágunk haldoklik csak tőle,
míg a pénz világa gazdagszik belőle.

Az ural világot, kinek pénz az isten,
kiben együttérzés élő iránt nincsen!
Szomorú a szíve, mindnek ki ezt látja,
de a pusztításnak vajon hol a gátja?

Haldoklik a Földünk, de túl fogja élni,
csak az embereknek van ma mitől félni,
A kihalásunkhoz szépen statisztálunk,
műanyaggá válik az egész világunk.

Persze, akadnak már helyes megoldások,
ha a tudománynál még mélyebbre ások.
Fizetett tudósok nem mentenek Földet,
ha te is elfordulsz, mit várhatnánk tőled?

Csodás találmányok széfek mélyén végzik,
miközben a Földünk ezer sebből vérzik.
Műanyag csillogás nyomort, halált takar,
mert pár harácsoló egyre többet akar.

Ma, ahol a pénz van, ott van a hatalom,
mérgeznek, megölnek, s nem kérdik: – Akarom?
Menetel a világ pénzzel ásott sírba,
mi meg végig nézzük rettegve és sírva.
Aranyosi Ervin © 2018-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Isten virágai


Aranyosi Ervin: Isten virágai

Színes virágok Isten festővásznán
– a természetbe öntött értelem.
Meg kell csodálnom, újra meg kell állnom.
és mégsem értem, mi történik velem.
Megbabonáz, elkábít, elvarázsol,
szemfényt veszejt, de nagyon élvezem.
Mindig tud újat húzni kalapjából,
s nyomában ott a derűs érzelem.
Honnan vesz ennyi bájt és gazdagságot,
hogy harmonizálhat ennyi féle szín?
Élőbe öntve alkotja az álmot,
Nincs fájdalom és semmiféle kín!
Könnyedén teremt, erőlködés nélkül,
és megfér együtt sok szín és sok alak,
s nem kell közéjük elválasztó végül,
nem kellenek határoló falak.
Együtt, talán az egymás kezét fogva,
alkotnak szépet így maguk körül,
néz csak rájuk az ember mosolyogva,
és lelkében az Istennel örül!

Aranyosi Ervin © 2018-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva