Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Süssön fel a Napod


Aranyosi Ervin: Süssön fel a Napod

Nyisd már ki a szemed, láss végre világot!
Körülötted annyi szépséges terem.
Megszépül az élet, ha nyílt szívvel látod,
hisz a boldogság is lehet végtelen!
Próbálj meg gyerekként nézni minden élőt,
láss csak bennük szépet, isteni csodát!
Mikor már nem játszol mélyen élítélőt,
megleled a létben Isten mosolyát!

Saját mosolyod is visszatükröződik.
Engedd el a rosszat, élvezd csak a jót!
Minden pillanatban csoda készülődik,
amely kiszínezi az egyszerű valót!
Lazulj el és figyelj! Halld a belső hangot,
hiszen saját lelked mindig így vezet!
Éld meg életedet, mint egy nagy kalandot,
attól leszel boldog, hogyha élvezed!

Ne készülj eleve egy másik világba,
nap, mint nap a létbe, ne halj hát bele!
Hiszen az életed úgy borul virágba,
ha szép élményekkel pakolod tele!
Ha csak szenvedésed lassú végét várod,
sohasem fogsz élni vígan, igazán,
Messze elkerülöd saját boldogságod.
Tedd le terheidet könnyedén, lazán!

Ne magyarázd nekem, miért nem teszed le,
az mellébeszélés, önigazolás.
Tedd csak le a múltad, ne élj tovább benne,
innen a terheket hadd cipelje más!
Szívd be a természet tiszta levegőjét,
hagyd, hogy elárasszon az energia!
Vedd le régi éned elnyűtt, rossz cipőjét,
tegyen csak boldoggá szép harmónia.

Csupán élni kéne végre megtanulni,
nem nyögni a napok terhei alatt.
Ne hagyd álmaidat darabokra hullni!
Hadd legyen a lelked végtelen szabad!
Ha egy életed van, ki kéne használni,
de ha több van, mért vagy ebben szomorú!
Jogod van a létben boldogabbá válni!
Süssön hát fel Napod, s tűnjön a ború!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy sírfelirat margójára


Aranyosi Ervin: Egy sírfelirat margójára

Te sosem voltál az, aki én most vagyok,
s én nem leszek porrá, ha mindent itt hagyok.
Hisz elhagyom világom, egyszer majd testemet,
a por csak az, amit a világ majd eltemet.
De a lelkem akkor új létbe költözik,
s újra leszületik, s új testbe öltözik,
aztán ott folytatom a tanulmányaim,
s ott fogom megélni az újabb vágyaim.
De amíg itt élek, addig még alkotok,
ember mivoltommal szép nyomokat hagyok,
nem gyűjtök aranyat, anyagból kincseket,
bús gondolatokkal nem őszítek tincseket,
csak jót teszek, s adok, mikor csak adhatok,
hiszen folyton élek, s mindig élő vagyok!

Élünk, s higgyétek el, sosem leszünk holtak.
Hordjuk terheinket, miket reánk róttak,
ám ezek a terhek hitünkből erednek,
s akik reánk tették, szívükből szeretettek.
Csak azt adták tovább, amit ők is kaptak,
és kapott hitükben sajnos megmaradtak.
Nem fejlődött tovább, nem tanult a lélek,
ennek köszönhető, hogy még ma is félek.
Pedig én már tudom: Nem bánt, jó az Isten,
félnivalóm mástól, alapjában nincsen!
Hisz, amit én adtam, csak azt kapom vissza,
haragomnak mérgét, az én szívem issza.
Jóság és szeretet, az mind visszaszáll rám,
jól tenném, ha szívem teljesen kitárnám!

Aranyosi Ervin © 2018-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredni kéne

Aranyosi Ervin: Ébredni kéne

Ébred szép világunk, csak az ember alszik.
pedig felébredni neki kellene.
Magába fordultan szuszogása hall’szik.
s hiszi a világa fordult ellene.

Pedig csak érteni kéne a világot,
meglátni a szépet, élvezni a jót!
Valóra váltani minden kedves álmot,
életre kelteni az életrevalót!

Szeretet vízével öntözni a földet,
hiszen a szívjóság örömöt terem.
Meglátni a Napot, tőle tündökölhet
minden, ami élő – s éled a jelen!

Ez lenne az élő, az igazi dolgunk,
amivel teremtünk és mindent megoldunk!

Aranyosi Ervin © 2018-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: LEGYÉL!


Aranyosi Ervin: LEGYÉL!

Legyél örök emlék mások életében,
legyél, aki színt tör fehér tiszta fényben!
Legyél aki színt visz a megfakult világba,
legyél, ki a szívet, szívvel hozza lázba!

Legyél, aki éltet a szeretet tüzével!
Legyél, aki szolgál, mind a két kezével!
Legyél, aki fontos, s fáj mikor hiányzik!
legyél, aki gyógyít, ha más szív könnyben ázik.

Legyél, aki éltet, szeretettel ápol!
Legyél, aki megvéd mások igazától!
Legyél, aki képes fénybe felemelni!
legyél, aki képes új utakra lelni!

Legyél tiszta szellem, álmodó valóság,
legyél cseppnyi ember, kit többé tesz a jóság!
Legyél tiszta lélek, ki szeretni is képes,
legyél, aki eljut a mások szívéhez!

Legyél, aki voltál, mikor megszülettél,
legyél végre azzá, amiért ember lettél!
Legyél egy Atyáddal, legyél te is Isten,
legyél valójában, más dolgod itt nincsen!

Legyél, végre azzá, akinek születtél,
legyél végre ember, hiszen ezért lettél,
legyél végre élő, élj s ne várd halálod,
legyél végre boldog, ha utadat járod,
ha a saját utad végre megtalálod!
LEGYÉL!

Aranyosi Ervin © 2018-02-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megújuló világ


Aranyosi Ervin: Megújuló világ

Telet tavasz követ, meglátod,
nem hűl ki végleg jó anyánk, a Föld!
Erőt vesz magán, s megújul világod,
s előbújik majd mindaz, ami ZÖLD!

Szeretet színe, élőn, ébredezve,
keresi helyét, hogy teljes legyen.
Csak nő lustán, jövőt feltételezve,
hogy minden élőt gazdaggá tegyen.

A Föld szívéből a szeretet árad,
s nem félti tőlünk, adja szívesen.
Lám megújulni soha el nem fárad,
s nem is ürül ki szerető szíve sem.

Csupán az ember nem hisz önmagában,
pedig csak élni kéne itt, a mában!

Aranyosi Ervin © 2018-02-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élő ajándék


Aranyosi Ervin: Élő ajándék

Azt hiszed, hogy csak ajándék
bújik meg a fa alatt?
De én élőnek születtem!
Én vagyok a feladat!
Szeretned kell állandóan,
akkor is, ha rossz vagyok,
s remélem a szíved mélyén
érző nyomokat hagyok!
Etetned kell, gondoskodnod,
tanítanod rendesen,
végtelen nagy türelemmel,
ügyesen és kedvesen!
De ne izgulj, meghálálom,
legjobb barátod leszek,
és hogy szeretetem érezd,
azért mindent megteszek!

Aranyosi Ervin © 2017-12-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kandúr Bandi meséje


Aranyosi Ervin: Kandúr Bandi meséje

Egyszer volt egy Kandúr Bandi,
nem tudott nyugton maradni!
Neki folyton menni kellett,
nem ült a gazdája mellett.
Minden reggel nekivágott,
felfedezni a világot.
Felfedezni és bejárni,
igazi vadásszá válni!

Legelőször fára mászott,
a fakérgén kaparászott,
élesítette a körmét,
– hallotta is ezt a környék.
Minden egér, minden madár,
odabújt, hol nyugtot talál,
hol a vadász el nem éri,
hol a holnapot megéli.

Szóval, Bandi neki vágott,
hogy bejárja a világot,
pontosabban a környéket,
s felfedezze, hol van élet?
Ment, mendegélt kíváncsian,
cicaszeme fel-felcsillan,
mikor meglát gyíkot, lepkét,
kik mozgásukkal meglepték.

Ha mozgás van, Bandi lapul,
a figyelme sosem lazul,
figyeli a mozgót, élőt,
incselkedőt, félve félőt,
aztán huss, mint nyíl úgy repül:
zsákmány alulra kerül.
De Bandink nem éhes fajta,
vagy csak most nem látszik rajta.

Inkább játékosnak látszik,
akit elkap, azzal játszik.
Feldobja a levegőbe,
mégsem futhat el előle,
mert a Bandi ezzel becsap,
s zsákmányára újra lecsap.
Alaposan kifárasztja,
s mert nem éhes, futni hagyja.

Már újabb kalandra vágyik,
kerítés tetején mászik.
Ott fent illegeti magát,
felbosszantva Morzsi kutyát.
Mert a kutyus is vadászna,
de Bandink fúj a vadászra,
bosszantja csak, felhergeli,
az örömét ebben leli.

Szegény Morzsi ugat, tombol,
s álmodik szép jutalomról…
Macskabunda jól mutatna,
s a kutyák közt rangot kapna,
mert egy kandúrt levadászott,
kényes szép nyakára mászott…
Ám ez a kép álom marad,
csak csahol a macska alatt.

Bandink is megunja végül,
s nem is marad eleségül.
Mivel már a gyomra korog,
lám most már haza csámborog,
Az ablakon kopog, kapar,
beeresztik nagyon hamar.
A gazdája hazavárja,
s táppal telik meg a tálja.

Gazdájához törleszkedik,
megköszöni a reggelit.
Ölébe ül és dorombol,
az ételért, jutalomból,
meg hogy végre simogassák,
álomszépen elringassák.
Álmában megint vadászik,
de ott oroszlánnak látszik!

Aranyosi Ervin © 2017-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emlékezés rá…


Aranyosi Ervin: Emlékezés rá…

Emlékszel még? Ott él még szívedben?
Látod-e még álmodban, színekben?
Mint egy magnó, újra visszajátszod,
csupán nappal tör reád a gyászod!

Mennyi közös emlék köt még össze,
kell, hogy könnyed lelkedet fürössze!
Csukott szemed a vetítővászon,
ahhoz, hogy ő újra-újra látsszon.

Ma is itt él, szívedben rejtőzik,
mert szívedben, mint egy kincset őrzik.
Amit együtt éltetek meg régen,
újra éled mesés álomképben.

Kedves arcát mosolyogni látod,
megölelnéd, vagy adnál virágot,
várod, hogy még kedvest, szépet szóljon,
s félsz, hogy képe szerte ne oszoljon.

Hallod hangját, s szíved boldog tőle,
mennyi érzést kaptál egykor tőle.
S reméled, hogy tudta, hogy szeretted,
s megbocsájtja néhány bántó tetted.

Emlékedben, szívedben ott él ő,
álmaidban nézed, milyen élő.
Nem is halt meg, nyugtasd meg a lelked,
amíg te élsz, ő is itt él benned!

Aranyosi Ervin © 2017-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszi Nap


Aranyosi Ervin: Őszi Nap

Bús, borongós őszben, alig ragyog fényed,
felhők között járva ritkán látszik lényed.
De tudom, hogy ott vagy, tudom, hogy látsz engem,
s messziről figyelve, a lelket tartod bennem.

Ott ragyog a remény most is szép arcodon,
talán kuncogsz rajtam, míg én kapaszkodom,
hiszen az őszt a tél, aztán tavasz követ,
most elhal, majd gyógyul minden élő szövet.

Aranysárga színed leveleknek adtad,
színpompába borult a világ alattad.
Elgyengült a fényed, tán belefáradtál,
hiszen mikor nyár volt fényesen áradtál.

Hullik a sok levél, mind a vesztét érzi,
szórt fényed testüket össze-vissza vérzi.
Az ágon ülőket a szél riogatja,
ha földre kerültek végig simogatja.

Te meg minden éjjel egyre többet alszol,
nem melegítsz úgy át, lelkembe jég markol.
Csak hitem ne vedd el, hagyd meg szép reményem:
– Én is visszakapom szép, viruló fényem!

Addig lelkem mélyén őrizem a nyarat,
a fényt, a meleget, melyből emlék maradt.
Én is úgy elbújnék felhő-paplanodba,
s visszaálmodnálak a mindennapokba.

Bús, borongós égen, tőlünk egyre messzebb,
járod az utadat, s hiszem, újra lesz szebb!
Fogod még csorgatni aranyfényed miránk,
s újra átmelegszik ez a kihűlt világ!

Aranyosi Ervin © 2017-10-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiteinkről


Aranyosi Ervin: Hiteinkről

Van, aki nem hiszi, van, ki elfogadja.
Van, ki szívét-lelkét önként neki adja.
Van, ki tiltakozik, tagadva a létét,
van, ki még nem érti a teremtés egészét.

Van, ki könyvből tudja, s elhiszi, hogy élő,
van, ki nemcsak hiszi, tudja bennünk él Ő!
Van, aki imádja, van, ki megtagadja.
s van, ki elhiszi, hogy Ő a világ Atyja!

Akad, aki féli, s retteg életében,
akad, aki bábú az Isten kezében.
Akad, aki nem él, csak a sorsát tűri,
akad, aki róla azt hiszi, csak zsűri.

Sokan és sokfélék vagyunk a világban,
hívőként, vagy másképp élünk általában.
Ez csak világnézet, mind tanulni jöttünk,
út van előttünk is, s akad már mögöttünk.

Mindegy, hogy gondolod, isten ezt tanítja:
minden tapasztalat őt is gazdagítja.
A rossz, tudatlanság, s jobbá válni tanít,
hogy megleld a világ boldogabb dolgait.

Mindenki azt teszi, ami tőle telhet,
a bántás betegít testet is, meg lelket.
Minden egyes embert jó szándék vezérel,
csak, van akit a jó érzés még nem ér el.

Van, aki hisz benne és hisz önmagában,
s képes boldogulni, esélyt lát a mában!
Van, aki nem hiszi, de teszi a dolgát,
mégsem játszik többé megalkuvó szolgát.

Istennek részeként higgy hát önmagadban,
ott van a teremtés minden gondolatban!
Ha nem csak magadra, másokra is gondolsz,
teremtő erőddel érdekükben is szólsz.

S hidd el, a szeretet isteni ajándék,
varázslatos erő, s szebb tőle a játék!
Elég, ha csak szeretsz, már Urad szolgálod,
szebbé téve vele az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2017-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva