Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Dal a létről


Aranyosi Ervin: Dal a létről

Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!

Végtelenből jöttem, és létet álmodok,
lelkem örök élő, végtelen dolog.
Tanulás a célom – nem létezik halál –
s a végtelenbe lelkem úgy is visszaszáll.

Végtelenből jöttem, ahol nincsen félelem,
tanulás a célom, a lelki élelem.
Hogy fejlődjön a lelkem, hogy egyre jobb legyek
hogy társaim javára mindig minden jót tegyek.

Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!

Nincs hát mitől félnem, nem üldöz fájdalom,
ha saját létem súlyát méltón hordom vállamon.
Ha érzésekre vágyom, s hogy egyre jobb legyek,
ha az úton tiszta szívvel és őszintén megyek.

Sosem kell a másé, megkapom mind ami jár,
amit szívből adok másnak, lelkemre visszaszáll!
Nyomot hagyva lépek, szívemből alkotok,
merítek a létből, különleges vagyok!

Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!

Élő vagyok mindig, örökké álmodó,
világot teremtő, holnapot hozó.
Álmom szép virága a vágy-magból kikel,
így segítve célom könnyen érni el.

A lét is engem szolgál engem támogat,
ezért hozok létre újabb álmokat!
A gondolat teremtő, a forrásból merít,
s ha magamon segítek, az Isten megsegít!

Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!

Aranyosi Ervin © 2017-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne verd le a fecskefészket!


Aranyosi Ervin: Ne verd le a fecskefészket!

Tudod, minden fecskét meg kellene védned,
sok szúnyogot eszik, ami szívná véred!
Ne verd le otthonát, védd a fecskefészket!
Hadd dolgozzon érted az óvó természet!

Bár egy fecske sosem tud csinálni nyarat,
de vérszívót pusztít. Védd hát e madarat.
Akár egy kilót is megeszik naponta!
Ne a vegyszert zúdíts tehát a habokba.

Mert a vegyszer szórás tereád is káros,
természet ellenes, néha már halálos.
Csupán pár embernek, hoz a dolog hasznot,
vegyszerrel az élőt sorban megfullasztod.

Ha a természetet nem óvod meg, félő,
nem lesz világodban semmi, ami élő!

Aranyosi Ervin © 2017-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha ráérnél…


Aranyosi Ervin: Ha ráérnél…

Fölénk borult az égbolt, óvja, védi a földet.
A napfény palettáján kever megannyi zöldet.
Apró, színcsepp virágok, rejtenek számos titkot,
harmatcsepp bont ki álmot, s világot tükröz itt-ott.

A fénynek kupolája egy szebb világot sejtet,
pigmentek palettája ébreszt szövetet, sejtet.
Lélegző, tiszta álom, kelő holnapot táplál,
s a fű közt éledezve nyílik sok szép virágszál.

Reánk borul az égbolt égszínkék kupolája,
s éled a Föld, s a felhő vízpárát szór reája.
A fű is csendben nő fel, az ég felé kinyúlva,
s madárdal csempész hangot, trillával csendbe hullva.

Millió mozdulatból nyugalom csendje árad,
csodás hajnalra ébred az élő ember, s állat.
Tudod, ha nem rohannál, meglátnád ezt a szépet,
s boldoggá is tehetne a lazán merengő élet!

Aranyosi Ervin © 2017-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rálátás a dolgokra


Aranyosi Ervin: Rálátás a dolgokra

Fentről nézzük a világot,
látod milyen jó nekünk?
Magasabban van a fejünk,
mindenkit lenézhetünk.
Ám jól vigyázz, aki fent van,
onnan nagyobbat esik.
A lent élő alattvalók
csak a bukásunk lesik.
Ha a fejed magasan van,
nem vagy több, vagy okosabb!
Ám szolgálhatsz szeretettel,
adhatsz, mit csak okos ad!

Aranyosi Ervin © 2017-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vigyázz ránk!

Fotó: Szabó Éva

Fotó: Szabó Éva

Aranyosi Ervin: Vigyázz ránk!

Lombok sűrűjéből nézlek,
figyelem ám, mit csinálsz!
Nem mindegy, hogyan viselkedsz,
mikor erdeinkben jársz!
Vigyázz rá, mint sajátodra,
nekünk ez az otthonunk!
Takarítjuk, tisztán tartjuk,
szemetet el nem dobunk!
Becsüld meg a benne élőt,
ő a Földért, s érted él!
Jövőd nagyrészt ezen múlik,
gondos, jó gazda legyél!

Aranyosi Ervin © 2016-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 8. rész

A könyv tündére 8.
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 8. rész

Megígértem tündéremnek,
újra jövök, itt leszek,
és a mese folyamában
újra megmerítkezek.

Kíváncsian visszatértem,
így vártam a folytatást,
folytatódjon hát a mese,
és tegyen rám jó hatást!

A tündérem belekezdett,
– nem futkosott köröket –
meséjével, tudta jól,
hogy hogy okozzon örömet.

Ott tartottunk, hogy emberünk,
erdőt járt be hasztalan,
de nem jött rá, a vasorrú
háza vajon merre van?

A harmadik ösvényen is
útnak indult – bizony ám –
hátha ez az út vezet át
a banyának birtokán.

Útja során epret, szedret
és szamócát eszeget,
élvezte a vadon termő
finom gyümölcs szemeket.

Ám az erdő megváltozott,
sűrűsödött a bozót,
keskenyedő út fogadta
az épp erre utazót.

Furcsa köd terült a tájra,
s bele furcsa szag vegyült,
a halálnak csúf árnyéka,
a vándorra rávetült.

Félelmetes ösvény végén,
aztán kitágult a tér.
Most mutasd meg szegényember
bátorságod mennyit ér!

Görcsös fákkal körül véve,
szörnyű lakhelyet talált.
Elhalt lények csontvázai
alkották az oldalát.

Kéményéből kénköves füst,
szállt a sötét ég felé,
aki ide tévedt, többé
bátorságát nem lelé.

Hirtelen forgószél támadt,
égből tölcsér szállt alá,
a csontházat, mint központot
közepébe foglalá.

Aztán varjú károgástól
a levegő megfagyott,
ezer varjú borítottta
sötétbe fent a Napot.

És a szél csak pörgött körben,
mint az örvény, vészesen,
villám-sebes zuhanásban
nem lassult a széle sem.

Szegényember ereiben
még a vér is megfagyott,
mert ilyet még Földön élő,
eddig sosem láthatott.

Két kézzel a fülét fogta,
és behunyta a szemét,
s mint leszálló sűrű pernye,
füst szóródott szerteszét.

Aztán, mint egy lefolyóban,
hol kihúzták a dugót,
huss, lezúgott a forgószél,
elnémult, már ott se volt.

Sűrű métely ült a tájra,
vészjósló csend született,
mint a villámot követve,
a vihar tart szünetet.

Aki élt, a dörgést várta,
a végsőt, s tán vége lesz,
és az élmény halálos lesz,
mennybe, vagy pokolba tesz.

S lám a csend, most oly keserű,
kihűlt szívbe markoló,
a kétségnél nincs nyomasztóbb,
érzés nincs oly sokkoló.

Hát emberünk füleiről
levette a két kezét,
kinyitotta két szemét is,
hunyorogva nézve szét.

Síri csend volt, tán halálos,
s nem volt levél zizzenet,
csak a saját szíve vágtat,
a torkában idebent.

Halott fákról, sötét nyál folyt,
árnyékot vetett a Nap.
– Jaj, csak innen meneküljön
az élő mihamarabb.

S bár a kíváncsiság nagy úr,
s furdalta az oldalam,
lejárt mára az én időm,
s éreztem, itt vége van.

Tündéremtől elbúcsúztam,
megköszöntem a mesét,
s a hátamon lúdbőrözve,
vittem a leheletét.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csoda

csoda

Aranyosi Ervin: Csoda

Az ember minden nap várja a csodákat,
s csak azt látja mindig, hogy a csoda várat.
Pedig bizony ott van, csak nem veszed észre,
mert nem figyelsz oda sok aprócska részre.
Mert, tudod, a mában felgyorsult a tempó,
az idő úgy szalad, akár egy versenyló,
s ha magával ragad, nincsen időd várni,
ezért nem sikerül csodára találni.

Pedig, ha lassulnál, s behúznád a féked,
a világ mélyebben érintene téged.
A szemed is tudna jobban fókuszálni,
könnyebb lenne, hidd el, csodára találni!
Ha már képes lennél szeretettel nézni,
s hagyni a lelkedet többször megigézni,
ha tudnád, életed gyakran elvarázsol,
talán te is többet tudnál a csodákról.

Felmerülhet benned, mi is az a csoda?
Talán csak egy kérdés: Kicsoda-micsoda?
Vagy talán világunk minden élő része,
vagy az Univerzum teljes, nagy egésze?
Vagy csak az újdonság, mit még sosem láttál,
vagy csak olyan dolgok, pont amikre vágytál?
Nézőpont kérdése, te mit érzel annak,
ám a lényeg az, hogy csodák bizony vannak.

Aranyosi Ervin © 2015-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Alázat

Aranyosi Ervin: Alázat

Mit jelent a szó: alázat?
Pontosan, mit is takar?
Nagyon sokan értik félre,
tegyük helyre hát hamar.

Nem jelent meghunyászkodást,
mások előtt görnyedést,
nem is alárendeltséget,
de nem jelent törtetést.

Mutat tudást, s tehetséget,
büszkén vállalt tetteket,
odaadást, teljes szívet,
hitet, mely nem tettetett.

Szolgálatot mások felé,
de ez bíz’ nem szolgaság!
Teljes szívet adni belé,
nem amolyan formaság.

Örömmel tenni a dolgom,
s vállalni a terheket.
akiknek javát szolgálom,
érző, élő emberek.

Mit jelent hát az alázat?
Királyi szolgálatot!
Ennyi hát a magyarázat,
ha másoknak átadod!

Aranyosi Ervin © 2015-11-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az én játékmackóm

Az én játékmackóm
Aranyosi Ervin: Az én játékmackóm

Ez a játék mackó, bizony nagyon élő!
Az én világomban, s álmaimban él Ő.
Pont annyira élő, ahogy én akarom,
mert ha kedvem támad, mozgatja a karom.
Máskor pedig inkább képzeletem játszik,
és a macim bizony, lábra áll és mászik.
S nem csak mászik, játszik, igen gyakran beszél,
mikor ketten vagyunk, álom szépen mesél.
Azt szeretem benne, hogy még meg is hallgat,
ha akarom dicsér, erőt ad, s bizalmat!
Ahogy reá nézek, mosolyog a szája,
ha tanácsot kérek, könnyen kitalálja.
Így hát könnyen döntök, együtt mindig könnyebb!
S ha jól végzem dolgom, dicséretek jönnek.
Mikor panaszkodom, megértőn bólogat,
ezért nem pityergek, sosem sírok sokat.
Velem mindig kedves, ha kell, megvigasztal,
brummogva felcsendül rögtön egy vigasz dal.
Mikor jön az este, mély álomba ringat,
s ott folytatjuk tovább szép játékainkat.
Az én játékmacim gyakran meg is ölel,
mancsai közt lelkem újult erőre lel.
Megvéd minden bajtól, nem is bánthat senki,
ezért is olyan jó barátjának lenni.
Mert a karjai közt, megnyugvásra lelek,
ezért is olyan jó, ha macit ölelek!

Aranyosi Ervin © 2015-10-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élő költészet

élő költészet
Aranyosi Ervin: Élő költészet

Amíg akad, ki lantot vesz kezébe,
s gondolat szárnyán lelkesedni bír!
Amíg magyar szó száll a magas égbe,
s szóképeket a kéz leírni bír,
addig, bizony, a költészetünk élő,
s temetni hazát, s népet sem lehet!
Addig a magyar paszuly égig érő,
s felemeli a csüggedt nemzetet!

Aranyosi Ervin © 2015-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva