Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Megújuló világ


Aranyosi Ervin: Megújuló világ

Telet tavasz követ, meglátod,
nem hűl ki végleg jó anyánk, a Föld!
Erőt vesz magán, s megújul világod,
s előbújik majd mindaz, ami ZÖLD!

Szeretet színe, élőn, ébredezve,
keresi helyét, hogy teljes legyen.
Csak nő lustán, jövőt feltételezve,
hogy minden élőt gazdaggá tegyen.

A Föld szívéből a szeretet árad,
s nem félti tőlünk, adja szívesen.
Lám megújulni soha el nem fárad,
s nem is ürül ki szerető szíve sem.

Csupán az ember nem hisz önmagában,
pedig csak élni kéne itt, a mában!

Aranyosi Ervin © 2018-02-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élő ajándék


Aranyosi Ervin: Élő ajándék

Azt hiszed, hogy csak ajándék
bújik meg a fa alatt?
De én élőnek születtem!
Én vagyok a feladat!
Szeretned kell állandóan,
akkor is, ha rossz vagyok,
s remélem a szíved mélyén
érző nyomokat hagyok!
Etetned kell, gondoskodnod,
tanítanod rendesen,
végtelen nagy türelemmel,
ügyesen és kedvesen!
De ne izgulj, meghálálom,
legjobb barátod leszek,
és hogy szeretetem érezd,
azért mindent megteszek!

Aranyosi Ervin © 2017-12-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kandúr Bandi meséje


Aranyosi Ervin: Kandúr Bandi meséje

Egyszer volt egy Kandúr Bandi,
nem tudott nyugton maradni!
Neki folyton menni kellett,
nem ült a gazdája mellett.
Minden reggel nekivágott,
felfedezni a világot.
Felfedezni és bejárni,
igazi vadásszá válni!

Legelőször fára mászott,
a fakérgén kaparászott,
élesítette a körmét,
– hallotta is ezt a környék.
Minden egér, minden madár,
odabújt, hol nyugtot talál,
hol a vadász el nem éri,
hol a holnapot megéli.

Szóval, Bandi neki vágott,
hogy bejárja a világot,
pontosabban a környéket,
s felfedezze, hol van élet?
Ment, mendegélt kíváncsian,
cicaszeme fel-felcsillan,
mikor meglát gyíkot, lepkét,
kik mozgásukkal meglepték.

Ha mozgás van, Bandi lapul,
a figyelme sosem lazul,
figyeli a mozgót, élőt,
incselkedőt, félve félőt,
aztán huss, mint nyíl úgy repül:
zsákmány alulra kerül.
De Bandink nem éhes fajta,
vagy csak most nem látszik rajta.

Inkább játékosnak látszik,
akit elkap, azzal játszik.
Feldobja a levegőbe,
mégsem futhat el előle,
mert a Bandi ezzel becsap,
s zsákmányára újra lecsap.
Alaposan kifárasztja,
s mert nem éhes, futni hagyja.

Már újabb kalandra vágyik,
kerítés tetején mászik.
Ott fent illegeti magát,
felbosszantva Morzsi kutyát.
Mert a kutyus is vadászna,
de Bandink fúj a vadászra,
bosszantja csak, felhergeli,
az örömét ebben leli.

Szegény Morzsi ugat, tombol,
s álmodik szép jutalomról…
Macskabunda jól mutatna,
s a kutyák közt rangot kapna,
mert egy kandúrt levadászott,
kényes szép nyakára mászott…
Ám ez a kép álom marad,
csak csahol a macska alatt.

Bandink is megunja végül,
s nem is marad eleségül.
Mivel már a gyomra korog,
lám most már haza csámborog,
Az ablakon kopog, kapar,
beeresztik nagyon hamar.
A gazdája hazavárja,
s táppal telik meg a tálja.

Gazdájához törleszkedik,
megköszöni a reggelit.
Ölébe ül és dorombol,
az ételért, jutalomból,
meg hogy végre simogassák,
álomszépen elringassák.
Álmában megint vadászik,
de ott oroszlánnak látszik!

Aranyosi Ervin © 2017-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emlékezés rá…


Aranyosi Ervin: Emlékezés rá…

Emlékszel még? Ott él még szívedben?
Látod-e még álmodban, színekben?
Mint egy magnó, újra visszajátszod,
csupán nappal tör reád a gyászod!

Mennyi közös emlék köt még össze,
kell, hogy könnyed lelkedet fürössze!
Csukott szemed a vetítővászon,
ahhoz, hogy ő újra-újra látsszon.

Ma is itt él, szívedben rejtőzik,
mert szívedben, mint egy kincset őrzik.
Amit együtt éltetek meg régen,
újra éled mesés álomképben.

Kedves arcát mosolyogni látod,
megölelnéd, vagy adnál virágot,
várod, hogy még kedvest, szépet szóljon,
s félsz, hogy képe szerte ne oszoljon.

Hallod hangját, s szíved boldog tőle,
mennyi érzést kaptál egykor tőle.
S reméled, hogy tudta, hogy szeretted,
s megbocsájtja néhány bántó tetted.

Emlékedben, szívedben ott él ő,
álmaidban nézed, milyen élő.
Nem is halt meg, nyugtasd meg a lelked,
amíg te élsz, ő is itt él benned!

Aranyosi Ervin © 2017-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszi Nap


Aranyosi Ervin: Őszi Nap

Bús, borongós őszben, alig ragyog fényed,
felhők között járva ritkán látszik lényed.
De tudom, hogy ott vagy, tudom, hogy látsz engem,
s messziről figyelve, a lelket tartod bennem.

Ott ragyog a remény most is szép arcodon,
talán kuncogsz rajtam, míg én kapaszkodom,
hiszen az őszt a tél, aztán tavasz követ,
most elhal, majd gyógyul minden élő szövet.

Aranysárga színed leveleknek adtad,
színpompába borult a világ alattad.
Elgyengült a fényed, tán belefáradtál,
hiszen mikor nyár volt fényesen áradtál.

Hullik a sok levél, mind a vesztét érzi,
szórt fényed testüket össze-vissza vérzi.
Az ágon ülőket a szél riogatja,
ha földre kerültek végig simogatja.

Te meg minden éjjel egyre többet alszol,
nem melegítsz úgy át, lelkembe jég markol.
Csak hitem ne vedd el, hagyd meg szép reményem:
– Én is visszakapom szép, viruló fényem!

Addig lelkem mélyén őrizem a nyarat,
a fényt, a meleget, melyből emlék maradt.
Én is úgy elbújnék felhő-paplanodba,
s visszaálmodnálak a mindennapokba.

Bús, borongós égen, tőlünk egyre messzebb,
járod az utadat, s hiszem, újra lesz szebb!
Fogod még csorgatni aranyfényed miránk,
s újra átmelegszik ez a kihűlt világ!

Aranyosi Ervin © 2017-10-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiteinkről


Aranyosi Ervin: Hiteinkről

Van, aki nem hiszi, van, ki elfogadja.
Van, ki szívét-lelkét önként neki adja.
Van, ki tiltakozik, tagadva a létét,
van, ki még nem érti a teremtés egészét.

Van, ki könyvből tudja, s elhiszi, hogy élő,
van, ki nemcsak hiszi, tudja bennünk él Ő!
Van, aki imádja, van, ki megtagadja.
s van, ki elhiszi, hogy Ő a világ Atyja!

Akad, aki féli, s retteg életében,
akad, aki bábú az Isten kezében.
Akad, aki nem él, csak a sorsát tűri,
akad, aki róla azt hiszi, csak zsűri.

Sokan és sokfélék vagyunk a világban,
hívőként, vagy másképp élünk általában.
Ez csak világnézet, mind tanulni jöttünk,
út van előttünk is, s akad már mögöttünk.

Mindegy, hogy gondolod, isten ezt tanítja:
minden tapasztalat őt is gazdagítja.
A rossz, tudatlanság, s jobbá válni tanít,
hogy megleld a világ boldogabb dolgait.

Mindenki azt teszi, ami tőle telhet,
a bántás betegít testet is, meg lelket.
Minden egyes embert jó szándék vezérel,
csak, van akit a jó érzés még nem ér el.

Van, aki hisz benne és hisz önmagában,
s képes boldogulni, esélyt lát a mában!
Van, aki nem hiszi, de teszi a dolgát,
mégsem játszik többé megalkuvó szolgát.

Istennek részeként higgy hát önmagadban,
ott van a teremtés minden gondolatban!
Ha nem csak magadra, másokra is gondolsz,
teremtő erőddel érdekükben is szólsz.

S hidd el, a szeretet isteni ajándék,
varázslatos erő, s szebb tőle a játék!
Elég, ha csak szeretsz, már Urad szolgálod,
szebbé téve vele az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2017-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dal a létről


Aranyosi Ervin: Dal a létről

Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!

Végtelenből jöttem, és létet álmodok,
lelkem örök élő, végtelen dolog.
Tanulás a célom – nem létezik halál –
s a végtelenbe lelkem úgy is visszaszáll.

Végtelenből jöttem, ahol nincsen félelem,
tanulás a célom, a lelki élelem.
Hogy fejlődjön a lelkem, hogy egyre jobb legyek
hogy társaim javára mindig minden jót tegyek.

Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!

Nincs hát mitől félnem, nem üldöz fájdalom,
ha saját létem súlyát méltón hordom vállamon.
Ha érzésekre vágyom, s hogy egyre jobb legyek,
ha az úton tiszta szívvel és őszintén megyek.

Sosem kell a másé, megkapom mind ami jár,
amit szívből adok másnak, lelkemre visszaszáll!
Nyomot hagyva lépek, szívemből alkotok,
merítek a létből, különleges vagyok!

Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!

Élő vagyok mindig, örökké álmodó,
világot teremtő, holnapot hozó.
Álmom szép virága a vágy-magból kikel,
így segítve célom könnyen érni el.

A lét is engem szolgál engem támogat,
ezért hozok létre újabb álmokat!
A gondolat teremtő, a forrásból merít,
s ha magamon segítek, az Isten megsegít!

Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!

Aranyosi Ervin © 2017-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne verd le a fecskefészket!


Aranyosi Ervin: Ne verd le a fecskefészket!

Tudod, minden fecskét meg kellene védned,
sok szúnyogot eszik, ami szívná véred!
Ne verd le otthonát, védd a fecskefészket!
Hadd dolgozzon érted az óvó természet!

Bár egy fecske sosem tud csinálni nyarat,
de vérszívót pusztít. Védd hát e madarat.
Akár egy kilót is megeszik naponta!
Ne a vegyszert zúdíts tehát a habokba.

Mert a vegyszer szórás tereád is káros,
természet ellenes, néha már halálos.
Csupán pár embernek, hoz a dolog hasznot,
vegyszerrel az élőt sorban megfullasztod.

Ha a természetet nem óvod meg, félő,
nem lesz világodban semmi, ami élő!

Aranyosi Ervin © 2017-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha ráérnél…


Aranyosi Ervin: Ha ráérnél…

Fölénk borult az égbolt, óvja, védi a földet.
A napfény palettáján kever megannyi zöldet.
Apró, színcsepp virágok, rejtenek számos titkot,
harmatcsepp bont ki álmot, s világot tükröz itt-ott.

A fénynek kupolája egy szebb világot sejtet,
pigmentek palettája ébreszt szövetet, sejtet.
Lélegző, tiszta álom, kelő holnapot táplál,
s a fű közt éledezve nyílik sok szép virágszál.

Reánk borul az égbolt égszínkék kupolája,
s éled a Föld, s a felhő vízpárát szór reája.
A fű is csendben nő fel, az ég felé kinyúlva,
s madárdal csempész hangot, trillával csendbe hullva.

Millió mozdulatból nyugalom csendje árad,
csodás hajnalra ébred az élő ember, s állat.
Tudod, ha nem rohannál, meglátnád ezt a szépet,
s boldoggá is tehetne a lazán merengő élet!

Aranyosi Ervin © 2017-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rálátás a dolgokra


Aranyosi Ervin: Rálátás a dolgokra

Fentről nézzük a világot,
látod milyen jó nekünk?
Magasabban van a fejünk,
mindenkit lenézhetünk.
Ám jól vigyázz, aki fent van,
onnan nagyobbat esik.
A lent élő alattvalók
csak a bukásunk lesik.
Ha a fejed magasan van,
nem vagy több, vagy okosabb!
Ám szolgálhatsz szeretettel,
adhatsz, mit csak okos ad!

Aranyosi Ervin © 2017-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva