Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretteink nem halottak…

Aranyosi Ervin:
Szeretteink nem halottak…

Szeretteink nem halottak!
Amíg élünk, élők!
Csak egy másik síkra menő,
világot cserélők!

Csak levetett földi testük
van a temetőben,
hátrahagyták emlékükkel,
innen elmenőben.

A temető egy csendes hely,
de szerettünk nincs ott,
csak a szívünk őrzi hűen,
mint egy örök titkot.

Ami fáj, az a hiányuk,
s ezért szívünk gyászol,
hisz lényüket nem pótolja
senki igazából.

Álmainkba visszatérnek,
szellemük velünk van,
érezzük a jelenlétük,
s gyertya lángja lobban.

Figyelnek ránk, őrzik léptünk,
csillagként az égen,
beszélni is tudunk velük,
úgy, mint a mesében.

Nincsenek is tőlünk messze,
más dimenzióban,
s aki érzi és megérti,
annak lelke jól van.

Bár nélkülük szegényebb lett
hétköznapi létünk,
nekünk dolgunk van a Földön,
jobb ha tovább lépünk.

Őseink is tüzet gyújtva
emlékeztek rájuk,
mindaddig, míg ők még hordták,
a földi ruhájuk.

Ha megérted, nincsen halál,
körforgás az élet,
akkor a gyász bús perceit
könnyebben megéled.

Szeretteink nem halottak!
Amíg élünk, élők!
Csak egy másik síkra menő,
világot cserélők!

Aranyosi Ervin © 2018-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élők gyilkosa, az ember

Uralmad alá hajtottad világod,
s rád bízott lelkek fölött vagy csak úr.
Ám kipusztítasz minden vad virágot,
s irtod az élő lelkeket vadul.

Szolgálnod kéne jó anyád, a Földet!
Hagyni, hogy végre gazdagabb legyen.
Ám nap, mint nap a barmait leölted,
hogy a sok halandó, legyilkolt húst egyen.

Az élelmedben a fájdalom virágzik,
– betegség büntet téged mindezért.
Halálos étkedben a méreg ázik,
s “gyógyít”, ki ebből, tudósként, mit sem ért.

Bezsúfolt állat, ketrecbe zárt lélek,
– leszületett, de nem élt sohasem.
Embertelen, rossz körülményben élhet,
azért, hogy egy nap táplálék legyen.

Mi motivál, hogy tervezed jövődet?
Csak felélsz mindent, s halottá teszel?
Elpusztítod magad alól a földet,
s nem félsz attól: Te is halott leszel!