Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretteink nem halottak…

Aranyosi Ervin:
Szeretteink nem halottak…

Szeretteink nem halottak!
Amíg élünk, élők!
Csak egy másik síkra menő,
világot cserélők!

Csak levetett földi testük
van a temetőben,
hátrahagyták emlékükkel,
innen elmenőben.

A temető egy csendes hely,
de szerettünk nincs ott,
csak a szívünk őrzi hűen,
mint egy örök titkot.

Ami fáj, az a hiányuk,
s ezért szívünk gyászol,
hisz lényüket nem pótolja
senki igazából.

Álmainkba visszatérnek,
szellemük velünk van,
érezzük a jelenlétük,
s gyertya lángja lobban.

Figyelnek ránk, őrzik léptünk,
csillagként az égen,
beszélni is tudunk velük,
úgy, mint a mesében.

Nincsenek is tőlünk messze,
más dimenzióban,
s aki érzi és megérti,
annak lelke jól van.

Bár nélkülük szegényebb lett
hétköznapi létünk,
nekünk dolgunk van a Földön,
jobb ha tovább lépünk.

Őseink is tüzet gyújtva
emlékeztek rájuk,
mindaddig, míg ők még hordták,
a földi ruhájuk.

Ha megérted, nincsen halál,
körforgás az élet,
akkor a gyász bús perceit
könnyebben megéled.

Szeretteink nem halottak!
Amíg élünk, élők!
Csak egy másik síkra menő,
világot cserélők!

Aranyosi Ervin © 2018-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretet van köztünk


Aranyosi Ervin: Szeretet van köztünk

Mi közöttünk szeretet van,
érzésekkel élünk.
Melengetjük egymás szívét,
mosolyt is cserélünk.
Olyan jó, ha így szeretnek,
csodaszép az élet.
Életünket kiszínezi
sok kedves történet.
Szeretet van miközöttünk,
ha ránk nézel látod,
szeretettel tesszük szebbé
az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2018-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerinted egyszer élünk?

Aranyosi Ervin: Szerinted egyszer élünk?

Aranyosi Ervin: Szerinted egyszer élünk?

Te azt hiszed, hogy most, s csak egyszer élünk,
s azt is nyomorban, kétségek között?
Egy felsőbb, önző hatalomtól félünk,
s szívünkbe félelem és harag költözött?
Akkor hiszem, hogy céltalannak érzed,
de ez az élet lépcsőfok csupán!
Éld meg hát szépen, s örömmel a világod,
ne haldokolj egy életen át, bután!
Tedd szebbé léted, töltsd meg azt örömmel,
s mérj mosolyt másnak, nyújts segítő kezet!
Ne nagyra vágyás, – jóság vezesse lépted!
Járjon nyomodban béke, s szeretet!

Én nem hiszem, hogy meghalni születtünk,
a szenvedés, csak megtapasztalás!
Visszahat ránk, mind az, mit elkövettünk,
s tudjuk milyen, ha tőlünk kapta más!
Ha jót akarsz, hát törekedj a jóra!
Ne higgy el mindent, mit mások mondanak.
Lelkedbe nézz, ott várj a hívószóra!
Különleges vagy, nem csak egy rongydarab.
Lásd meg magadban a fénylő istenséget,
találd meg sorsod vezérlő fonalát.
Nem céltalan sokadik földi léted,
mit megterveztél egykor, odaát!

Csak kezd el végre Önmagad szeretni!
Tudd meg mi hajt, mért jöttél, mi a cél?
Egykor tudtad, de el kellett feledni,
így jár az ember, mind-mind, aki él!
Gyermekként még, megpróbáltad megélni,
de elhitették, hogy kicsi, s buta vagy!
Ellopták álmod, ekkor kezdtél félni,
elnyomták szíved, s győzött a fura agy!
Én nem hiszem, hogy most, s csak egyszer élünk!
Ha így lenne, lázadnék szüntelen!
Megkeresném, ki sorsomat megírta
és számon kérném, mért tette ezt velem?

Aranyosi Ervin © 2014-01-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva