Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Rohanó időben


Aranyosi Ervin: Rohanó időben

Miközben merengett nyár végén az ember,
csendben idekúszott őszt szülő szeptember.
Miközben a gyermek még a nyártól kába,
mától iskolába kell, hogy vigye lába.

Miközben észlelni, álmodni megállunk,
érezzük az idő sokkal gyorsabb nálunk.
Tovafut a percünk, elsiet az óránk,
miközben az idő feladatot ró ránk.

Hogyan lennénk képes az időt legyőzni,
a kétest, váratlant, rendre megelőzni?
Rohanó világban teremteni csendben,
helyünk megtalálni az isteni rendben?

Rohanó világban igyekezni kezdünk,
az idő hulláma átsiklik felettünk.
A nagy kapkodásban nem is vesszük észre,
hogy nem marad időnk a jóra, a szépre.

Szét tárjuk kezünket, nem tehetünk róla,
kifolyt tenyerünkből minden kedves óra.
Míg a jólétünkért észt vesztve rohantunk,
vágyott életünkről szépen lemaradtunk.

– Emberek, emberek, álljunk meg egy szóra,
mi lenne, ha értünk ketyegne az óra?
Nem az élet végét, az elmúlást várnánk,
inkább boldogulni gyakrabban megállnánk?

Ha lecsendesednénk, élveznénk a percet,
időnket megélnénk úgy, ahogy egy gyermek.
Szakítanánk időt, egy kicsit, magunkra,
nem lopna el mindent a rabszolgamunka.

Rohanó világban lassítani kéne,
talán az életbe több szép beleférne.
Meg kellene állni és magunkba nézni,
gyermeki vágyaink újra felidézni.

Reá csodálkozni köznapi csodára,
megtanulni élni végre-valahára.
Hagyni, hogy az idő nélkülünk szaladjon,
életünkben újra több szépség maradjon!

Aranyosi Ervin © 2017-09-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Félig-meddig mese

Aranyosi Ervin: Félig-meddig mese

Egyszer volt, hol nem volt,
talán egy mesében,
mesebeli tájon,
erdő közepében.
Született egy manó,
apró, pici lélek.
Örömmel kiáltott:
– Nézd csak világ, élek!

Nagyon korán rájött,
parázs él szívében.
Csodát akart tenni
egész életében.
Tudta, kell, hogy legyen
célja, küldetése,
csak még azt nem tudta,
ez a cél mesés-e?

Felhúzott egy csizmát,
hétmérföldest, nagyot,
s erdőt, tölgyfát, odút
maga mögött hagyott.
Elment a városba,
ahol sok ember élt,
ahol a sok ember
boldog jövőt remélt.

Mikor leszállt az est,
a házakat járta,
ablakon belesve
bizony csak azt látta:
– Mindenki szomorú,
ha eljött az este.
Bizony, minden ember,
jó kedvét kereste.

A felnőtt egész nap
munkáját végezte,
s örült, hogy vége lett,
ha eljött az este.
Nem lelte örömét,
mind pénzért dolgozott,
a manó nem talált
közöttük boldogot.

Kisgyerek és kamasz
járt az iskolába,
s nem talált vígságot
egész kis korában.
Idegen tudástól
zsongott folyton fejük,
és a manó látta:
– Máshol lenne helyük.

S lám, az óvodások
szintén kedvetlenek,
óvó nénit kaptak
anyukájuk helyett.
Aztán látott bizony,
babás anyukákat,
kiket sok dologért
emésztett a bánat.

Így a rossz kedvük is
babáikra ragadt,
velük sem lehetett
fogni víg madarat.
Itt a sok nyugdíjas
mind attól rettegett,
a munkájuk nélkül
lesznek mind betegek.

Mennyi szomorúság
uralta a várost,
mert sosem alkottak
vidámkodó párost.
Minden egyes ember
a sorsát okolta,
vagy a panaszával
a többit sokkolta.

És a manó izgult:
mit lehetne tenni,
nem tudnak a népek
nevetni, szeretni.
Mert az embereken
gonosz pénz lett úrrá,
s a manó úgy döntött:
– Eltüntetem, hurrá!

Úgy is tett és másnap,
az összes pénz eltűnt,
ám a jó manónak
hamarosan feltűnt,
hogy bizony az ember
nem lett boldog tőle,
a pénztelenségtől
nem kapott erőre.

Sőt inkább gyászolta
a rút pénz hiányát,
s továbbra is hitte,
az oldja meg álmát.
A manó ezt látva,
attól kezdett félni:
– Az ember nem is tud
pénze nélkül élni?

Talán nem is látják
a csodás világot,
le kellene venni
róluk ezt az átkot.
Mi jelent megoldást,
mely a jóhoz vezet,
hát egy örömlátó,
kis műszert tervezett.

Lám, a munkájának
lett is eredménye,
felbolydult a város
sok szomorú lénye.
Hagyva csapot-papot,
költözködni kezdtek,
régi falujukba
visszakéredzkedtek.

Újra együtt laktak
a teljes családok.
A szeretet virult,
s bizony volt is rá ok!
Szeretettel tette
mindenki a dolgát,
a régi írások
tudását magolták.

Amire szükség volt,
előteremtették,
megdolgoztak érte,
nem csak úgy megvették.
Amiből meg több volt,
hát csereberéltek,
egymást megsegítve
boldogabban éltek.

Gyermekek a szülők
példáján okultak
és a nagyszülőktől
csupa jót tanultak.
Esténként a téren
jó nagy tüzet raktak,
körülvéve, együtt
daloltak, vigadtak.

Nem volt gondjuk többé
hívságokra, pénzre,
és a manó bizony
már azt vette észre,
hogy mosoly uralta
az emberek arcát,
élvezte a létet,
nem folytatta harcát.

A manó boldog volt,
sikerült a terve,
mert a lét, értelmét
újra visszanyerte.
A szeretet végül
elnyerte jutalmát,
legyőzte a szívük
a pénz zord hatalmát!

Aranyosi Ervin © 2017-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Légvárat építesz?

légvárat építesz
Aranyosi Ervin: Légvárat építesz?

Légvárat építesz, képzeleted játszik?
Mesebeli fala sok tornyosnak látszik?
Mások nem hiszik el, hogy a várad állhat,
hogy amit elképzelsz, valósággá válhat?

Hát kérlek, ne add fel, légy e vár királya,
ki az élet nehéz próbáit kiállja,
mert hisz önmagában, s teremteni képes,
s szeretettel fordul mások szép szívéhez.

Legyen a te várad, a szeretet vára,
legyen egy békés hely végre, valahára,
hová elvonulhatsz, ahol megpihenhetsz,
ahonnan a népnek szívedből üzenhetsz!

– Jöjjetek emberek, jöjjetek csak bátran,
békére lelhettek csodapalotámban!
Mosolyra találtok, jóra, szeretetre,
legyen a szívetek végre megetetve!

Aranyosi Ervin © 2017-02-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Angyalnak születtünk!

Angyalnak születtünk
Aranyosi Ervin: Angyalnak születtünk!

Angyalnak születtünk. Mind azok vagyunk!
Amerre járunk nyomokat hagyunk
mások lelkében. Születő álmokat,
s ha szeretünk, az öröm látogat.

Küldjük világgá a fényt, mi bennünk él,
hadd kapja meg, ki ma még csak remél!
Hadd nyissa fel szemüket szeretet,
lelkünkkel gyújtsunk megóvó meleget!

A tél, a fagy, az elhidegülés,
rablánc a szíven, s nincsen enyhülés.
Bilincsét nyissa simító szeretet,
szeressük jobbá az embereket!

Nincsen gonosz, csak tudatlan. Csupán
az érdek szipolyoz ki másokat bután.
Hisz elhiszi, a több örömöt ad,
a gazdagabb csak búsulva vigad.

Mert ott a világ kívülről csillogó,
akár a jég, megfagyott hógolyó.
De a meleg a szívünkben lakik,
lelkünktől leszünk mind-mind valakik!

Figyeljünk hát a többiekre mind,
éljünk szeretet törvénye szerint,
küldjük lelkünkből, vigyük el gyalog!
Legyünk megváltó, szerető angyalok!

Aranyosi Ervin © 2017-01-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszapó

őszapó

Fotó: Barta Gábor

Aranyosi Ervin: Őszapó

Elmesélem, hogyan gondolj te az őszapóra,
talán majd a leírásom így jöhet kapóra,
mert ő nem egy öregember, csak egy kis madárka,
aki gyakran csapatostul repked ágról ágra.
A fekete buksi fejét őszes toll borítja,
az élet sok nehézsége még sem szomorítja.
Teste zömök, farka hosszabb, csőre kúpos, hegyes,
rovar, s pók az eledele, ez nem különleges.
A növényi táplálékra csupán ősztől tér át,
könnyen jut az etetőbe, nem is használ létrát.
Az erdőkben, bokrosokban, parkban szeret lakni,
igyekszik az életében párjával maradni.
Úgy alszanak párosával, egymást átölelve,
szárnyaikkal betakarva, a védelmet növelve.
Egymáshoz nagyon gyengédek, igaz házastársak,
az emberek vehetnék is őket jó példának.

Aranyosi Ervin © 2016-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet magja

A szeretet magja

Fotó: Szabó Éva

Aranyosi Ervin: A szeretet magja

Tudod, a virágok csak egy helyben ülnek.
Napnak és esőnek egyformán örülnek.
Elkezdenek nőni, s álomra találnak,
bimbót nyitogató álmodóvá válnak.
Aztán az álmaik szél szárnyára ülnek,
felszállnak az égbe, messzire repülnek.
Magvas gondolatuk másik földre száll át,
ott kelti életre gondolat virágát.

A virág, s az álom, így terjed a Földön.
Látod? Álmaimat szép szavakba öntöm,
s jön a szél, felkapja, s elviszi majd hozzád,
s talán egy új álmot, gondolatot hoz rád.
Mert, akár a virág, mely szétszórja magvát,
az én gondolatom messze száll, és hat rád.
Légy tovább adója a szép gondolatnak,
ne tartsd meg magadnak, mert a szavak hatnak!

Álom és gondolat egyaránt teremthet,
ezt kell érteniük a jó embereknek.
A szeretet magját kell csak elültetnünk,
ez segít a mában szebb világra lelnünk.
A gaz is így terem, és csak rajtunk múlik,
hogy a termő földre majd milyen mag hullik.
Éltesd hát a szépet, a szeretet virágát,
szíved szép vízével gondozd nyíló ágát!

Tápláld a szép álmot hited erejével,
s figyeld a teremtést, hogy csodákat ér el.
S lám, minden csodának benned nő a magva,
hagyd hát elrepülni, szél szárnyán suhanva,
s mikor földre talál, jó talajra hulljon,
kikelve örüljön, szépen boldoguljon!
A szeretet magját így szórd szét a szélbe,
jusson el sok ember vágyódó szívébe!

Aranyosi Ervin © 2016-05-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosolycsésze

mosoly csésze
Aranyosi Ervin: Mosolycsésze

A csészédbe mosolyt töltök,
idd ki, s legyen szép napod!
Ezt a csészét, szíved mélyén,
napról-napra hordhatod.

Csuda jó, mert sosem fogy ki,
csak egy kortyot inni kell!
A mosolyod szép varázslat,
amiben csak hinni kell!

Ha megiszod, elvarázsol,
s te is varázsló leszel!
Arcodon a mosolyoddal,
másoknak is jót teszel!

Beragyoghatod a napjuk,
és a mosoly csodaszép!
A gond felhők tovaszállnak,
s kedvessé lesz a beszéd.

Mások arcán felragyoghat,
máris szépül a napod,
mert a mosoly visszatérő,
örömteli állapot.

Idd hát ki a mosoly csészét,
legyél mától boldogabb!
Mosolyogj az emberekre,
így tedd majd a dolgodat!

Aranyosi Ervin © 2016-02-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Oszd meg a mosolyod!

oszd meg a mosolyodAranyosi Ervin: Oszd meg a mosolyod!

Oszd meg a mosolyod, ne tartsd meg magadnak!
Van belőle bőven! Boldogok kik adnak!
Mosolyod vizével locsolj fát, virágot!
Tegyed mosolygóssá az egész világot!
A mosoly osztásba, hogy kell belefogni?
Ne törd ezen fejed, csak kezdj mosolyogni!
Hidd, elmosolyodik az is, aki látja,
a vidám embernek több a jó barátja.
Mosolyod ragyogjon, úgy, mint a Nap – szinte –
arra nagyon vigyáz, legyen az őszinte!
Hidd el, ha mosolyogsz, csuda jó lesz kedved,
legjobb az életet vele ünnepelned!

Aranyosi Ervin © 2016-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Ha múlik a karácsony

Aranyosi Ervin- Ha múlik a karácsony
Aranyosi Ervin: Ha múlik a karácsony

A karácsony nyomokat kellene, hogy hagyjon!
Ha el is búcsúzik, a szeretet maradjon!
Ne kidobott fákon, ne az utcán látsszon,
hogy elszállt az ünnep, s vele a karácsony.

A szenteste ennél jóval többet adna,
lelkünkben az érzés mindig ott maradna,
és nem térne vissza önző rossz szokásunk,
– falakat építünk, s szakadékot ásunk.

Mert a szeretet híd a mások szívéhez,
legyünk kíváncsiak mit gondol, mit érez!
Adjunk az időnkből, van bőven, mint tenger,
ennyit megérdemel, hidd el, minden ember!

Hát a szereteted szórd szét a világba,
a tél hidegében, boruljon virágba!
S érezd, hogy belülről szíved melegíti,
mert a sok jó érzés éltetőn hevíti.

Ne múljon az ünnep kedves nyomok nélkül,
minden örömpercet tegyél el emlékül!
Légy mától nyitottabb, szerethetőbb lélek,
érezd, hogy: – Emberként, boldogabban élek!

Próbálj szép szívedből egyre többet adni,
egy fázós világban, tűzhelynek maradni!
A didergő lelkek, hadd gyűljenek köréd,
hozd létre világod érzést nyújtó körét.

Ha majd ez a szép kör egyre jobban tágul,
s az is átmelegszik, ki távol van, hátul,
akkor a szeretet győzhet a világon,
akkor lesz majd örök ünnep a karácsony!

Aranyosi Ervin © 2015-12-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyufaszál a mosoly

aranyosi_ervin-gyufaszall_a_mosoly
Aranyosi Ervin: Gyufaszál a mosoly

Gyufaszál a mosoly,
s ha meggyújtod egyszer,
mosolyod fényénél
te is felmelegszel.

Futótűzként terjed,
mint dal, szájról, szájra!
Mindenkit elragad,
s oly sok szív ezt várja!

Gyújtsd hát meg gyakrabban,
hogy ne fázzon senki,
van kinek egy mosoly,
a világot jelenti,

kapocs a világhoz,
fogódzó a léthez,
a legrövidebb út
az emberek szívéhez!

Aranyosi Ervin © 2015-12-15.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva