Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyra, hadd kívánjak!


Aranyosi Ervin: Karácsonyra, hadd kívánjak!

Hadd kívánjak karácsonyra
neked mesés dolgokat,
éld át szívvel a karácsonyt,
s legyél tőle boldogabb!

Vegyen körül a családod,
érezd a szív melegét!
Ha ráébredsz, végre látod,
hogy az élet meseszép.

Mosolyt aggas az arcukra,
öleld őket boldogan,
s biztatást ad, az életben
mindegyiknek dolga van!

Egymást tudjuk felemelni,
támogatni kedvesen,
élhető, szép célt mutatni,
hogy az élet szebb legyen!

Karácsonyra hadd kívánjak,
egészséget és erőt,
ölelést az elesettnek,
mely felemel csüggedőt!

Kell a jó szó és a béke,
támogató tiszta fény,
az együttlét szép emléke,
hitet adó sok remény!

Kell az idő, ami elszáll,
most meg kell állítani,
minden értünk ejtett könnyet
fel kéne szárítani!

Ölelő kart adni rájuk,
hallják szíved, hogy dobog,
az emberi közelségtől,
hadd legyenek boldogok!

Megőrizni ezt az érzést,
a karácsony elszalad,
de a tiszta szeretetünk
holnapra is megmarad.

Hadd kívánjam, megmaradjon,
egész évben itt legyen,
őrizzük a szeretetet,
hogy az boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2022-12-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Közeleg halottak napja


Aranyosi Ervin: Közeleg halottak napja

A szekrényben ruhák vannak,
a sírok is szekrények,
földi ruhák laknak bennük,
nem szerethető lények,
akik egykor emberekként
tengették életüket,
lelkük más világba tévedt,
megtalálva helyüket.

Az útra nem vitték magukkal,
az elnyűtt, öreg ruhát,
nincsen szükség többé arra,
nem hordják azt odaát.
Ha pedig majd újra jönnek,
kapnak újat, másikat.
Nem a test – a földi ruha –
mit az ember megsirat.

Másik síkra távozóknak
az emléke itt marad,
gyásszal őrizzük szívünkben,
s a világ tovább halad.
Soha nem hal meg a lélek,
csupán csak eltávozik,
hiányt hagyva a szívünkbe,
mert “lényét nem látom itt”!

Emlékezés, megbocsájtás,
ennek jön el ideje.
Megbántottság és sértettség,
csak ócska lom, kivele!
Nincs helye az önvádnak sem,
csak tettük a dolgokat,
s jó neki, mindent megértett,
s odaát már boldogabb!

Amíg itt él emlékünkben,
soha nem is lesz halott,
egy nap majd mi is követjük,
s együtt leszünk, s ugyanott.
Túloldalon nincsen idő,
ezért sietnünk se kell,
a ránk váró feladatot
kell, hogy itt, végezzük el!

Aranyosi Ervin © 2022-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Csak hit kérdése


Aranyosi Ervin: Csak hit kérdése

Hadd csepegtessek egy kis hitet belétek,
hogy megbecsüljétek a csodát, hogy éltek!
Hogy kiélvezzétek ezt a nagy kalandot,
hogy a földi létben főszereplők vagytok!

Bár elhinnétek azt, hogy rajtatok múlik,
hogy az életetek, mily hosszúra nyúlik,
s milyen tartalommal töltitek fel végül,
és az utókornak mit hagytok emlékül?

Milyen nyomot hagytok ebben a világban,
mertek tisztán élni, itt és most a mában?
Csupán hit kérdése, hinni magatokban,
örömökre lelve a hétköznapokban!

Előre nézzetek, új jövőt lássatok,
emberibb holnapnak alapot ássatok,
s építsétek reá saját csodátokat,
hittel, szeretettel töltve a napokat!

Aranyosi Ervin © 2022-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A csend mesél (Il Silenzio magyarítása)


Aranyosi Ervin: A csend mesél
(Il Silenzio magyarítása)

A csend,
a csend mesél,
szívemhez szól, lelkemhez ér,
emléked él és elkísér.

Álmodtam,
s álmomban még,
felsejlett száz szép emlék,
mintha még veled lennék,
egymást, mint rég, szeretnénk.

A csend,
már másképp szól,
szíved kihűlt, nem válaszol,
mást szeret már, másvalahol.

Emlékszem,
hogy régen még,
nevetett ránk fenn az ég,
mintha csak ketten lennénk,
s örökre szerethetnénk!

A csend,
már nem mesél,
mintha te már nem is lennél,
nyomodban még fújna a szél,
fájó szívem már nem remél!

Aranyosi Ervin © 2022-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Együtt


Aranyosi Ervin: Együtt

Házat építettem és te kibélelted,
szerető csodáddal szép fészekké tetted!
Szántottam, vetettem, s amit learattam,
étellé formáltad, s tőle jól lakhattam!

A munkám gyümölcsét kezed alá tettem,
gondoskodásodtól, boldogabbá lettem.
Mutattam a példát az új nemzedéknek,
s te ott voltál nekem végső menedéknek.

Gondoztad a kertet, gyermeket neveltél,
egy apró világot boldoggá szerettél.
Én adtam az erőt, te a szelídséget,
közösen formáltunk élő jövőképet!

Együtt így alkottunk szerető családot,
mely kezünk nyomától lett élhető, s áldott!
Külön nem ment volna, tehetetlen lennék,
s nagyon hiányozna a sok közös emlék.

Aranyosi Ervin © 2022.02.13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ki az a tükörben?


Aranyosi Ervin: Ki az a tükörben?

Már rég óta egy társra vágyom,
s lám a tükörben megtalálom.
Ki lehet Ő? Nem ismerem még,
csak arcát látom, s szeme színét…
De többet akarok tudni róla,
a bent, a lelkemben lakóra
vagyok kíváncsi szüntelen!
Ki az, ki itt él rég velem?

Meg kéne végre ismerkednünk,
van e közös, hasonló bennünk,
mi nyomja lelkét szüntelen,
s jó neki kettesben velem?
Azt hiszem, őt szeretnem kéne,
hasonló lehet véleménye
a dolgokról, mi foglalkoztat,
s ez még nekem tán jót okozhat.

Kell-e tükör, hogy bennem lássam,
hogy lelkem mélyén megtaláljam,
hogy tudjam, közös az életünk,
egymás nélkül nem létezünk?
Ő a lelkem kivetülése,
anyagba zárt fény rezdülése,
s megfoghatón ölt alakot,
akivel végül egy vagyok!

Együtt születtünk le a Földre,
s együtt maradunk mindörökre,
s hallgatnom kellene reá,
s talán mindazt megmondaná,
ami bennem csak puszta kérdés,
amihez köt ezernyi érzés,
de talán válasz lesz belőle,
ha meg merem kérdezni tőle!

Tükröm, tükröm, hát mondd meg nékem,
kit látok tested üvegében?
Ki az ki testem, s lelkem mása,
neki is van szívdobbanása?
Ha elmegyek, hát elmegy ő is?
Vagy folyton bennem fészkelődik?
Ezernyi kérdés, hangzavar,
mely érzéseket felkavar…

Én ő vagyok, és ő én lennék,
közös az élet, s minden emlék?
Csak itt láthatom a tükörben,
vagy ott a múltban, s a jövőmben?
Ha nem szólok, hát bennem hallgat,
előlem titkokat takargat?
Vagy elmondja, ha csendben kérem,
elcsendesülve őt elérem?

Lehunyt szememmel újra látom,
a tükörbéli jóbarátom,
s ha kérdezem, megjön a válasz:
– Akár boldog emberré válhatsz!
Csupán figyelj csendben magadra,
a belső csodás, isteni hangra,
csak lépj be lelked ajtaján,
s a választ megleled talán…

Aranyosi Ervin © 2021.11.08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bányásznapi emlék


Aranyosi Ervin: Bányásznapi emlék

Refrén:
Bányásznapon ha feldereng,
sok bányásztársunk elmereng,
mert játszik velünk a múló képzelet.
A bánya már régen bezárt,
bányász-szívünkben nem tett kárt,
most felidéz jó és rossz emlékeket.

Vers:
Elindul a kas,
a bányász oly nyakas,
a bánya széngyomrába
már mélyen váj a vas.
Szénpor festi az arcokat,
látod a feszülő izmokat,
a bányászok megvívják
mindennapi harcukat.

Refrén2:
Bányásznapkor úgy érzem én,
a szívdobbanás az én zeném,
sok bányászszíve ilyenkor összeér.
Örülünk, hogy még itt vagyunk,
egymásban mély nyomott hagyunk,
s indul a kas a mély vágatok felé.

Vers:
Imbolygó lámpák fénye
festi a szénfalat,
a kas indul a mélybe,
lassanként halad.
Bányászokkal telt népesek,
indulnak lassan el,
a kaparók, a szalagok,
mind-mind életre kel.
A réselőgépek hangosan
mind munkába állnak,
ismerős arcok nem soká
fekete maszkká válnak.
Koromfekete arcokon,
komorság mégsem látszik,
beindul a termelés,
s az arcokon mosoly játszik.
Minden izom megfeszül,
a bányász mind teret nyer,
s a bánya drága kincseit
kinyeri az EMBER!

Olykor reánk sötét borul,
tragédiák is értek,
együtt szálltunk a mélybe le,
s kihunytak élő fények.
Sújtólég, vagy beomlás,
gyilkolt le jóbarátot,
kikkel nem találkozom,
kiket többé nem látok.
Bányászhősök, testvéreink,
bajtársak sok csatában,
akik nincsenek már közöttünk,
űrt hagytak sok családban.
Ám lelkünkben élnek tovább,
őket sosem feledjük,
egy részük mindig itt marad,
kedves emlékként bennünk!

Refrén:
Bányásznapon ha feldereng,
sok bányásztársunk elmereng,
mert játszik velünk a múló képzelet.
A bánya már régen bezárt,
bányász-szívünkben nem tett kárt,
most felidéz jó és rossz emlékeket.

Vers:
Mi itt vagyunk még néhányan,
és ünnepeljük őket,
a bajtársakat, a hősöket,
a korán elmenőket.
Emlékszünk a holtakra,
kiket elvett a bánya,
az egészségét, életét
elveszett sok barátra.
Emlékünkben tovább élnek,
s mi életben tartjuk,
mert hiányoznak,
és elfeledni sohasem akarjuk.
Összeállnak lelkünkben
a közös, szép emlékek,
s amíg élünk biztosan,
szívünkben tovább élnek!
Találkoznunk kell újra majd,
s a múlt felsejlik bennünk!
Most búcsúzunk, de jövőre,
ugyanitt kell lennünk!

Refrén:
Bányásznapon ha feldereng,
sok bányásztársunk elmereng,
mert játszik velünk a múló képzelet.
A bánya már régen bezárt,
bányász-szívünkben nem tett kárt,
most felidéz jó és rossz emlékeket.

Bajtárs, testvér, jóbarát,
újra visszavárunk,
és tisztelgünk a múlt előtt,
újra bányásszá válunk.
Az érzés, ami összetart,
sosem érhet véget,
jó szerencsét kívánunk
erőt, meg egészséget!

Refrén2:
Bányásznapkor úgy érzem én,
a szívdobbanás az én zeném,
sok bányászszíve ilyenkor összeér.
Örülünk, hogy még itt vagyunk,
egymásban mély nyomott hagyunk,
s indul a kas a mély vágatok felé.

Aranyosi Ervin © 2021.07.17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Túl rövid az élet?


Aranyosi Ervin: Túl rövid az élet?

Túl rövid az élet,
hogy folyton csak sírjunk.
Rövid, hogy magunknak
csak rossz sorsot írjunk!
Kevés az az idő,
mi jut boldogságra,
s ritkán kap a lelkünk
vágyainktól szárnyra.

Túl rövid az élet
szomorúnak lenni,
megszokásból álló
úton végigmenni,
Nem tenni kitérőt,
új utat keresve,
csak a megszokottat,
a beváltat lesve.

Túl rövid az élet,
hogy igazán éljünk?
Tesznek róla mások,
legyen mitől féljünk?
Nem segít az Isten,
s nem segítünk magunkon,
csak várjuk, hogy minden
az ölünkbe hulljon.

Túl rövid az élet?
Néhánynak meg hosszú!
S van, akit nem éltet
egyéb, csak a bosszú!
Nem találják Istent,
nem hiszik a Karmát,
ezért istenítik
még a pénz hatalmát.

Túl rövid az élet,
végig haldokolni,
s itt marad utánunk
a pénzen vett holmi.
Aztán visszanézve
látjuk, mitől féltünk,
hiába volt időnk,
nem igazán éltünk.

Meg kéne töltenünk
ezt a kis időnket,
értelmes percekkel,
hol vágy álmot szőhet!
Hisz szeretni jöttünk,
egymásért kiállni,
s közben szép világunk
megélni, csodálni.

Nem csak pénzt hajszolni,
folyton robotolni,
gyűjtött garasokat
egymásra pakolni,
hanem szívvel élve,
élményekre lelni,
életet jobbítva
lelkünket emelni!

Túl rövid az élet,
tegyük tartalmassá,
kell, hogy világodra,
lelkeden át hassál,
alkoss, tegyél érte,
hogy értelmet nyerjen,
szíved minden napot
fénnyel ünnepeljen.

Túl rövid az élet?
Kezdj el végre élni,
“nem szeretem” percet,
boldogra cserélni!
Változtass és közben
figyeld a világod,
az is tükröt tart majd,
és javulni látod!

Születés és halál,
nem kezdet és nem vég,
hiszen leszületni
többször is jövünk még,
mert a lélek örök,
sok életet él meg,
mutatják a múltból
felsejlő emlékek.

Bár rövid az élet,
de tanulni születtünk.
Megtudni, ezúttal
milyen céllal lettünk!
Próbáld hát világod
élhetőbbé tenni,
ne egy életen át
magadat temetni!

Adj hát szép értelmet
mától minden napnak,
emlékeid kincsek,
melyek megmaradnak!
Azt viszed csak tovább,
minden más itt marad,
ne uraljon többé
a pénzen vett anyag.

Élményeket gyűjts hát,
azt adj másoknak is,
s figyeld, hogy világod
közben mire tanít!
Éld meg minden napod,
ne rágd körmöd tövig,
hidd el így az élet
nem lesz olyan rövid!

Aranyosi Ervin © 2021-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Engedd el végre…


Aranyosi Ervin: Engedd el végre…

Engedd el végre a múlt árnyait!
Az, aki elment, már nem itt lakik.
Engedd, hadd menjen, legyen szabad,
s tegyed szabaddá ezzel magad!

Ne higgye többé, hogy dolga van még,
más élet várja odaát rég,
az ezüst szálat szakítsd csak el,
nem kell kötődni, már mennie kell!

Emléke úgyis a szívedben él,
nyugtasd meg lelkét, mely érted fél!
Időtlenségben téged keres,
engedd el, kérlek, hogy szabad lehess!

Gyújts meg egy gyertyát és engedd el,
nyugtasd meg lelkét, mennie kell!
Neki már nincsen itt dolga veled,
bocsásd útjára, bátran mehet!

Aki már elment, lépjen tovább,
új életében lásson csodát,
érted már nem kell, hogy fájjon feje,
öröklét várja már egy ideje!

Engedd el végre, a múlt árnyait,
őrzik emlékét az álmaid.
Te pedig menj csak az úton tovább,
találkoztok még, majd odaát!

Aranyosi Ervin © 2021-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Zöldhullámok


Aranyosi Ervin: Zöldhullámok
(A Secret Garden – Greenwaves című dalának magyarítása)

A dal a youtube-on az alábbi linken található:
https://www.youtube.com/watch?v=i9nlU0q4eiw

Emlékszem, kint a réten, májusi reggelen,
álmoktól fényes égről a Nap köszönt nekem.
Ott a hullámzó fűben, vidám tengeren,
szabadság, mint bűvös érzés táncra kélt énvelem.

S jött a szép megbocsájtó, és megbánó perc,
hogy igazán szerethetsz és boldog lehetsz!
Egyedül, ott a réten sétáltam csak tovább,
zöldhullámok közt járva éltem a csodát.

Refrén:
Vigyél el most a rétre, és ébreszd szívem,
és a hullámok visznek, míg lát a szem.
Vigyél el, hiszen oly messze volt a szívünk,
s közel hoz, hogy ha tényleg hiszünk.

Refrén:
Vigyél el most a rétre, és ébreszd szívem,
és a hullámok visznek, míg lát a szem.
Vigyél el, hiszen oly messze volt a szívünk,
s közel hoz, hogy ha tényleg hiszünk.

Mit nem adnék, ha lelkemben ott élne még,
az a pillanat, mi enyém volt egykor, réges-rég,
Amíg lélegzem, érzem, nevet rám az ég,
és a fűtenger hullámzik, ami nekem egy örök emlék.

Refrén:
Vigyél el most a rétre, és ébreszd szívem,
és a hullámok visznek, míg lát a szem.
Vigyél el, hiszen oly messze volt a szívünk,
s közel hoz, hogy ha tényleg hiszünk.

Emlékszem kint a réten, májusnak reggelén
Álmokkal teli égről a Nap köszönt énfelém.
És én táncoltam vígan, fűhullámok tengerén,
A szabadság mámora költözött énbelém.

Aranyosi Ervin © 2021-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva