Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A magány poklán égve

Aranyosi Ervin: A magány poklán égve

Aranyosi Ervin: A magány poklán égve

Halld már,
csendesen sír a gitár,
fájdalmas halk szava szól,
a szívem felzakatol.

Hold száll,
tünékeny reménysugár,
fekete felleg alól,
a múltunk árnyaiból.

Hol vársz?
Hová is sodort a lét,
álmaink szakítva szét,
hallgatom szívem neszét.

Hol jársz?
Lépteid nem hallhatók,
álmaid nem láthatók,
hazug szó téphette szét.

Refrén:
Szép szavakkal a szívedbe
szerelmet csiholtam,
én is lángra gyúltam,
fénylő fáklya voltam.
Álmok mentén, a mindenségben,
minden jót ígértem,
a szívedhez értem,
kissé meg is égtem.

Elmúlt!
Eldobtad szép szívemet,
nem tudtam élni veled,
nincs kérdés, nincs felelet!

Rám hullt!
Mindenütt köd vesz körül,
a lelkem börtönben ül,
nem súgod már nevemet.

Álom!
Elhalkult már a gitár,
érző szív nincs, ami vár,
a magány bilincsbe zár.

Emlék,
álmomból kúszik elő,
két kar, mely átölelő,
de többé nincs, aki vár…

Refrén:
Szép szavakkal a szívedbe
szerelmet csiholtam,
én is lángra gyúltam,
fénylő fáklya voltam.
Álmok mentén, a mindenségben,
minden jót ígértem,
a szívedhez értem,
kissé meg is égtem.
Végül aztán a magány poklát
magamnak ítéltem,
nélküled csak szomjan haltam,
s végül porrá égtem.
Végül.
Porrá égtem.
Végül.
Porrá égtem.

Aranyosi Ervin © 2019-10-15.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.

Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Könyvvel az élet szép

Aranyosi Ervin: Könyvvel az élet szép lehet

Aranyosi Ervin: Könyvvel az élet szép

Minden jó könyv, egy újabb élet,
ha beleképzeled magad,
lelked vásznára vetít képet,
amely emlékként megmarad.
Lehetsz bárki, aki szeretnél,
– szerelmes hős, vagy hadvezér –
s elhiteti, bárki lehetnél,
ki nálad jobban, s szebben él.

Erőt adhat az álmaidhoz,
utat mutat, hogy merre menj,
s lökdösni kezd, ha vágyad kínoz,
olvass, nem kell, hogy meggebedj.
Felveheted mások cipőjét,
megélheted világukat,
ha hagyod, hogy álmaid beszőjék,
túlélheted halálukat.

Megannyi érzéssel szívedben,
megnyílik a világ neked,
s megállhatsz néha, a fájó percben,
s csak annyi kell: – Könyved letedd.
Bejárhatsz távoli vidéket,
hová nem jutnál el soha,
s megnyugtathat egy bűvös érzet:
– Az életed nem mostoha!

Minden jó könyv utat mutathat,
ha néha válaszúthoz érsz.
Az emlékeid között kutathat,
s érezteti: – De jó, hogy élsz!
És ékesebb lesz a beszéded,
értelmet nyer sok esemény,
s ha mások életét megéled,
rájössz, hogy mindig van remény.

Szerezd hát könyvből a tudásod,
díszítsd fel vélük életed,
bennük a kincset megtalálod,
s gazdagabb lesz a lét veled.
Ha majd a könyv végére értél,
kezdhetsz egy újabb életet!
Újabb kaland, egy újabb végcél:
– Könyvvel az élet szép lehet!

Aranyosi Ervin © 2019-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt, és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én mellettem unatkozni nem lehet

Fotó: Borsné Katalin

Aranyosi Ervin: Én mellettem unatkozni nem lehet

Én mellettem unatkozni nem lehet…
Hisz csodákkal töltöm meg a lelkemet.
Megfigyelek fát, madarat, virágot,
élvezem a hozzám szóló világot.
Jó kedvemet a természet okozza,
és ha játszom, képzeletem fokozza.
Annyi minden érdekesség vár reám,
amit meglát és lefotóz Nagymamám!
Kirándulunk, bejárjuk a világot,
s megőrizzük, hogy a szemünk mit látott.
Elrakjuk azt a hűvösebb napokra,
felvidít majd emlékeink nagy csokra!

Aranyosi Ervin © 2019-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kisfiú libával

Festmény: Matyikó Tibor – KISFIÚ LIBÁVAL

Aranyosi Ervin: Kisfiú libával

Igazságomat keresem!
Ludas Matyi lennék?
Felbőszíti a lelkemet
pár megbántó emlék.
A Döbrögi urasága
itt él pont a mában!
Törvényt ülni szegény felett,
mért áll hatalmában?
Na de én majd megmutatom,
mi is az igazság,
háromszor is megbűnhődik,
akiben van gazság!
Kitalálom majd a módját,
csavaros eszemmel,
visszaadom majd a kölcsönt,
nézze meg az ember!
Keresem az igazságom,
megfogom találni,
s talán majd az uraság is
emberré fog válni!

Aranyosi Ervin © 2019-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: GYÁSZ


Aranyosi Ervin: GYÁSZ

Meghaltál, s én veled haltam.
Elmentél, s én itt maradtam.
Fáj ez, minden pillanatban.

Elvesztettem minden kincsem,
nélküled már semmim sincsen,
veled elhagyott az Isten!

Elvitted az összes álmom,
itt a Földön nem találom,
halálod volt a halálom.

Én még őrizlek szívemben,
álmomban és képzeletben,
velem játszó emlékekben.

Néha vágyom, néha érzem,
itt jársz velem kéz a kézben,
esőben és napsütésben.

Néha hallom kedves hangod,
néha látom vidám arcod,
csak érzékem vall kudarcot.

Véget ért a földi pálya,
lelkem célját nem találja,
elsodor az élet árja.

Veled éltem, veled haltam,
bár tudnám, miért maradtam?
Hiszen lelkem hozzád varrtam!

Te ott élsz és én itt élek,
mért kínlódik így a lélek,
ez lenne a végítélet?

Életemben rabbá váltam?
Veled én az égen szálltam!
Most a pokol nyúl utánam.

Belül a hiányod éget,
a fájdalom nem ér véget,
csak amikor látlak téged…

Csak ha visszahoz az álom,
csak, ha lelked megtalálom,
s ezt akarom, mindenáron!

Nem enyhül a kín se bennem,
só az átok friss sebemben!
Higgyek-e még Istenemben?

Éltem, és utánad haltam,
te voltál a társ a bajban,
mért nem súgsz most nekem halkan?

Adj erőt, hogy újra éljek,
adj hitet, hogy még reméljek,
az életbe visszatérjek!

Hogy ne keresselek másban,
ne higgyek az elmúlásban,
csak az élni akarásban!

Kérlek, biztass odaátról,
álmokon át szavad átszól,
bírjam ki, míg lelkem gyászol!

Gyógyítsd szépen fájó sebem,
ameddig fáj, maradj velem,
töltsd ki halódó életem!

Lassan engedd el a kezem!
Rád örökké emlékezem!
Aztán én is bevégezem…

Veled éltem, veled haltam,
ürességet nem akartam!
Élessz újra, segíts rajtam!

Nyugtasd meg megfáradt lelkem,
s ha már megnyugvásra leltem,
talán végre lesznek napok,
amikor majd feltámadok…

Aranyosi Ervin © 2018-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élet, könyv, álom…


Aranyosi Ervin: Élet, könyv, álom…

Könyvbe lábad a szemem,
hisz olvasok!
Kikapcsolom életemet.
– Hol vagyok?
Itt hagytam a tegnapom,
a holnapom…
Másik élet csalogat
az oldalon.

Elvarázsló, meseszép
az üzenet,
lángra gyújtja, felizzítja
tüzemet.
Más lehetek, más bőrébe
bújhatok.
Vidám vagyok, vagy épp
könnyet hullatok.

Színész vagyok, aki most
mást alakít.
Más testében
eljátszhatok valakit.
Átélhetem a lelkemmel
amit ő,
ez magasztos, csodálatos,
rémítő!

Könyvbe merül képzeletem,
ott vagyok!
Más sorsában talán szép
nyomot hagyok.
Közben mások sorsát is
átélhetem,
mégis visszakaphatom
az életem.

A jó könyv is örök
szép emlék marad!
Kísérhettem fennen
szálló madarat.
Átélhettem milyen az
a repülés.
vagy lélekként más
bőrébe kerülés.

A könyvet, ha úgy érzem,
hát leteszem,
mint ahogyan félretettem
életem.
Ha elalszom, valamit
majd álmodok.
Ezt a három utat járva
változok.

El ne hidd, hogy könyv,
vagy álom elvakít,
állandóan alakítok
valakit,
aki itt, a lelkem mélyén
én vagyok,
három síkon oly sok nyomot
széthagyok.

Van e köztük igazi?
– Nem kérdezem!
Bármit teszek, mindenképpen
létezem.
Könyv és álom? A valóság?
Mi lehet?
Mind jó, mikor megérinti
szívemet.

Aranyosi Ervin © 2018-08-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Közös kép


Aranyosi Ervin: Közös kép

Barátságunk emlékére készítsünk egy közös képet!
Bár, amikor nem vagy velem, a szívemben látlak téged!
És én mégis azt szeretném, hogy a barátságunk látsszon,
készítsünk hát közös képet, lássák, te vagy a barátom!

Megmutatom a világnak, hogy mi számítunk egymásnak!
Hogy szíveink, hó alatt is egymás felé utat ásnak!
Vigyázunk egymás lelkére, szavunk, tettünk sose bántson,
s ha ez mégsem sikerülne, szívünk mindig megbocsásson.

Készítsünk egy közös képet, ne azért, hogy összekössön!
Inkább azért, hogy a szemünk, néha rajta elidőzzön,
s visszatérjünk újraélni újabb kedves, szép perceket,
vágyjunk újabb közös képre, amin rajta vagyok veled!

Aranyosi Ervin © 2017-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Diófalevelek…


Aranyosi Ervin: Diófalevelek…

Diófánk szanaszét leszórta levelét,
eső megsiratta, rácseppentve levét.
Szaladt a szél gyorsan, szárítja lelkesen,
hogy a sok szép levél nehogy nedves legyen.

Jöttek a gyerekek, néhány gereblyével,
hogy a sok szép levél ne maradjon széjjel.
A föld levegőzzön, mikor jön a tavasz,
sarjadjon a jó fű, ne lehessen panasz.

Hoztak pár fadézsát, abba összeszedték,
ez a sok szép levél a nyárról csak emlék.
Emlék a tavaszról, rügyet bontó ágról,
melyre a napsugár levélkét varázsol.

A tavaszi divat üde, friss és zöld lett,
és ezt kiszínezni nem ártott egy ötlet.
Így hát áprilisban barkákat növesztett,
sárgászöld függőkként ágon csüggedeztek.

Az ágak végein sárgás kis csomókban,
apró termő-virág fürdött virágporban,
valahányszor mikor szélúrfi arra járt,
sárgás virágporral szórta be a határt.

Hosszú szép szárakon nőttek a levelek,
legtöbb átellenben egymásra nevetett,
de a szár végében is akadt egy levél,
ki a többiektől sokkal messzebb elér.

Hét-kilenc levélke nőtt a hosszú száron,
s bizony tenyérnyire megnőttek nyáron.
Aztán eljött az ősz és ők útra keltek,
leszálltak a fáról, földön megpihentek.

Néha őszi széllel vidám táncot jártak,
s mikor elfáradtak, megpihenni vágytak.
A gyerekek előbb benne hancúroztak,
aztán elszaladtak gereblyéket hoztak.

Mintha újra, újra felráznák a dunyhát,
felpúposították, amíg meg nem unták,
aztán fadézsákba vígan összeszedték,
s egy külön gödörben a komposztba tették.

Aranyosi Ervin © 2017-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emlékezés rá…


Aranyosi Ervin: Emlékezés rá…

Emlékszel még? Ott él még szívedben?
Látod-e még álmodban, színekben?
Mint egy magnó, újra visszajátszod,
csupán nappal tör reád a gyászod!

Mennyi közös emlék köt még össze,
kell, hogy könnyed lelkedet fürössze!
Csukott szemed a vetítővászon,
ahhoz, hogy ő újra-újra látsszon.

Ma is itt él, szívedben rejtőzik,
mert szívedben, mint egy kincset őrzik.
Amit együtt éltetek meg régen,
újra éled mesés álomképben.

Kedves arcát mosolyogni látod,
megölelnéd, vagy adnál virágot,
várod, hogy még kedvest, szépet szóljon,
s félsz, hogy képe szerte ne oszoljon.

Hallod hangját, s szíved boldog tőle,
mennyi érzést kaptál egykor tőle.
S reméled, hogy tudta, hogy szeretted,
s megbocsájtja néhány bántó tetted.

Emlékedben, szívedben ott él ő,
álmaidban nézed, milyen élő.
Nem is halt meg, nyugtasd meg a lelked,
amíg te élsz, ő is itt él benned!

Aranyosi Ervin © 2017-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó lenne, ha…


Aranyosi Ervin: Jó lenne, ha…

Jó lenne, ha minden lényre szeretettel néznél,
jósággal és kedvességgel mást is megigéznél!
Varázsolnál magad köré egy boldog világot,
olyan létet teremtenél, mit más még nem látott!
Tárd ki szíved, engedd, hogy a szeretet repüljön,
engedd, hogy a víg mosolyod az arcodra üljön!
Etesd meg az éhezőket, szeresd jobbá őket,
adj reményt a holnapokban, tanuljanak tőled!
Meglátod majd, ha világod mosolyodtól szépül,
szeretetet és hálát kapsz vissza szép emlékül!
Aranyosi Ervin © 2017-06-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva