Aranyosi Ervin: Én még tudom…


Aranyosi Ervin: Én még tudom…

Én még tudom, hogy miről szól az élet,
és szívesen megsúgnám most neked.
Pici vagyok és semmitől sem félek,
ezért aztán szívemből szeretek.
Ma még világom tele van csodákkal,
ezt szeretném mind felfedezni én!
Együtt nőni a fákkal, kis virággal
s boldogan élni itt, e földtekén!

Én még tudok, mert hoztam a tudásom,
s egy napon majd megosztom, hogyha kell!
Az ősi kincset lelkemből kiásom,
s csodát teszek, mert lelkem célra lel!
Megmutatom, hogy hogyan kéne élnünk,
hogy ne uraljon minket az anyag,
hogyan használjuk tiszta, belső fényünk,
ez lenne tán a legfőbb tananyag!

Én még tudom, bár te már elfeledted,
hogy milyen céllal születtünk ide,
a hozott tudás elveszhetett benned,
s kaparsz a kincsért, s bámulsz a semmibe!
Talán ha énrám még jobban figyelnél,
megérhetnéd az élet lényegét,
nem uralnál, csak igazságra lelnél,
s fény ragyogná be lelked szép egét!

Én még tudom, s ha lelkembe látnál,
meglelnéd tán az őseink szavát,
talán újra olyan emberré válnál,
ki megbecsül egy népet, egy hazát!
Tán visszatérnél az ősi tudáshoz,
s a természettel tudnál élni még,
ez a tudás, mely mindent meghatároz,
ez az utunk, s letértünk róla rég!

Én még tudom, hogyan találjunk vissza,
mert az az út még mindig létezik,
s ki azon jár, az élet vizét issza,
igazan él, s jóságra éhezik!
Kövess hát engem, s ne küldj más utakra,
a szeretet az egyetlen helyes,
keressük együtt, hitet, reményt adva,
s aggódni többé már felesleges!

Aranyosi Ervin © 2022.01.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva