Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Megélni a valóságot


Aranyosi Ervin: Megélni a valóságot

Nem ezt kértük, nem ezt vártuk,
az ajtót önmagunkra zártuk!
Nem ezt vártuk, nem ezt hittük,
azt reméltük, többre visszük!

Le kellene rombolnunk a hazugságokat,
az ember lelke a jóságától lehet boldogabb!
Álmainkat összetörték szilánkokra már
és egyre jobban húz a mélybe a nyúlós mocsár.

Nem ezt kértem, nem ezt vártam,
egyszerűen megcsináltam,
Nem csak vártam. Teremtettem,
a gondolat teremt bennem!

Építenünk kellene saját világunkat,
hisz az alkotás, s az alkotó egyaránt szabad!
Álmaimat visszavenném, hisz az élet vár,
és eltűnne az életemből a lehúzó mocsár.

Nem kell kérnünk, nem kel várnunk,
ajtónkat kell csak kitárnunk!
Felismerni, nem kell félnünk,
csak Földünkkel együtt élnünk!

Le kellene rombolnunk a hazugságokat,
ami megkínoz és amitől a lelkünk fáj sokat!
Álmainkat újra élve élnünk kellene,
ne változzon meg az ember igaz jelleme!

Tárd ki karod, tárd ki szíved,
könnyebb lesz a fénybe vinned,
építened új világod,
s megélni a valóságot!

Aranyosi Ervin © 2020-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtés a hétköznapokban


Aranyosi Ervin: Teremtés a hétköznapokban

Sírhatnék én is,
hiszen akad gondom,
de nem teszem, s hogy mért?
Neked most elmondom!
Főleg azért, hiszen
mindig van megoldás,
s a gond csak elvakít,
tőle ne nagyon láss!

Meg kell hát próbálnom
másra koncentrálni,
célokat keresni,
teremtővé válni.
Nem a sötétségbe
burkolózva élni,
inkább rossz dolgokat
jóra kicserélni.

Irányítom tehát
saját sorsom, s élem.
Én tudom, hogy mire
lehet majd szükségem.
Amit elképzelek,
meg is teremhetem.
ezt a célt szolgálja
értő képzeletem.

Nem is üzletelek.
Kerül, mibe kerül?
Ha fogadni tudom,
akkor az sikerül.
Hiteim vethetnek
teremtésnek gátat,
ezt kell csak megértsem:
– Ne fordítsak hátat!

Hiszen, mire vágyom,
azt meg is érdemlem,
csak a kicsinyesség
szabhat gátat bennem.
Hinnem kell magamban
– vagyok, aki vagyok –
vágyak, álmok nélkül
csak törpe maradok.

Mindent elérhetek,
bárkivé lehetek,
céllal gondolattal
bármit teremthetek.
Amit kitalálok,
mind valóra válhat
csupán meg kell élnem
s eljön, már nem várat.

Csak itt és a mában,
tudok én létezni,
szebb jövőt remélve
múltra építkezni.
Ám, ami régen fájt
el kell hogy engedjem,
így tud az én csodám
gyökerezni bennem.

Mikor hit vizével
öntözöm a vágyam,
akkor tud kikelni,
s megjelenni nálam.
Bennem él a csoda,
s van hozzá hatalmam,
hogy egy élő jövőt
építsek magamban.

Aranyosi Ervin © 2020-01-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Süni az úton


Aranyosi Ervin: Süni az úton

Baktatok az országúton,
talán eltévedtem?
Száguldoznak fémdobozok,
elmennek felettem.
Átérek a túlsó partra,
megúszom a sétát?
Remélem az autósok
nem bennem látnak prédát!
Vezessetek óvatosan,
mert én gyalog járok,
tőletek egy kis figyelmet
és megértést várok!
Ez itt régen erdő volt még,
hol állatok éltek.
Az utat az erdőnkön át
ti építettétek!
Legyetek ránk tekintettel,
hiszen mi is élünk,
átjutni a túloldalra muszáj,
de mi félünk!

Aranyosi Ervin © 2018-11-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Erőszak nélküli világért

Aranyosi Ervin: Erőszak nélküli világért

Fogd le azt a kezet,
mit erőszak vezérel,
amely pofonokkal,
s bántásokkal érvel!
Mely a gyengeségét
ütésekbe rejti,
mely az emberséget
végképp elfelejti!

Nincsen joga senkit
ütni, meggyalázni,
az élőt, a szépet
földig lealázni!
Fogd hát le a kezet,
s emeld fel, kit bántott!
Tedd ma élhetőbbé
a sérült világot!

Refrén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

Fogd le azt a kezet,
mit erőszak vezérel,
mutass élő példát,
mely szép szavakkal érvel!
Emeld fel a földről
az elesettet, fájót,
építs velünk együtt
egy élhetőbb világot!

Refrén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

Monológ:
Az erőszakot, erőszakkal megállítani nem lehet,
egyetlen út kínálkozik a meggyógyító szeretet.
Emeld fel a csüggedőket, taníts szebben élni,
mutasd meg: – Erőszak nélkül nem lesz okuk félni!

Fogd le azt a kezet,
mit erőszak vezérel,
hidd el, szép szavakkal
sokkal többet érsz el!
Emeld fel, ki lent van, a
kit más megbántott,
építsünk egy erőszak
nélküli világot!

Refrén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

Néha nem csak a kéz,
még a szó is bánthat!
Lélekbe maró gúny,
megalázás árthat!
Az elesett lelket
képes eltiporni,
ne hagyd hát a gúnyost,
szó-mérgeket szórni!

Rerén:
A szeretet a fontos,
élvezd hát a létet.
Senkinek se árts hát,
a szív vezessen téged!
Legyél végre ember,
s próbálj az maradni,
akarj a világnak
több örömöt adni!

A szeretet a fontos,
élvezd a világod!
Tanítsd meg a bűnöst,
aki eddig ártott!
Mutass neki példát,
érezze és lássa,
hogy a külső világ
a lelkének mása!

Aranyosi Ervin © 2017-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tapasztalás


Aranyosi Ervin: Tapasztalás

Sohasem késő egy másik útra térni,
változtatni a megszokottakon.
Egy sikertelen álmot lecserélni,
ahhoz nem kell egy égi hatalom!

Megteheted, ha ehhez támad kedved,
új utat törsz, s azzal próbálkozol.
Minden holnap csírája ott van benned,
s ha lépsz a mában, máris újat hozol.

Ha változol, követni fog világod,
ha táncba fogsz, a világ is forog.
Ha lépsz, a nyomot magad után látod,
s mit egymásra raksz azt felhalmozod…

Ha van téglád, hát építhetsz falat,
téged így épít a tapasztalat!

Aranyosi Ervin © 2017-11-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kiállni a sorból

Aranyosi Ervin-Kiállni a sorból
Aranyosi Ervin: Kiállni a sorból

Mikor egy irányba nézünk,
hogy változik világképünk?
Egy a célunk, egy az álmunk?
Mindig közös úton járunk?
Biztos, hogy csak az a jó út,
hogy a mások útját rójuk?
Lehet, más életét éljük?
Álmainkat elcseréljük?
Ha nem megyek, különc vagyok?
Jobban tudják ezt a nagyok?

Mi lenne, ha másként élnék,
ha az újtól én nem félnék?
Mennék saját vágyam után,
s nem másokkal vakon, bután?
Felfedezném a világot,
meglátnám, mit más nem látott!
Igaz, csak egyedül lennék,
nem kísérne senki sem még.
A szeretet hiányozna,
az életem magányt hozna?

Biztos nincs, ki velem jönne?
Kinek pont így hullik könnye?
Talán akad olyan lélek,
kinek tetszik ahogy élek.
Aki mindent hátrahagyna,
álmodozó lény maradna,
kiben él a lélek lángja,
ki a végtelent kívánja!
Ki egy szebb világot épít,
s nem őrzi a romos régit!

Aranyosi Ervin © 2017-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mi cicánk…

A mi cicánk dorombol.
Nem épít csak lerombol.
Mindenbe a karmát vájja,
Ő a család kiskirálya.
Az van, amit Ő akar,
ha kedve van megkapar.
Azt tesz, mihez támad kedve,
öledbe ül epekedve,
hogy simogasd, azt akarja,
s otthagy, hogyha kedve tartja.
Öntörvényű, gátja sincsen,
azt hiszi, hogy Ő az isten!

By

Aranyosi Ervin: Apának lenni

1000_1601555_10151921122182391_1976039953_n_20140409_054556
Aranyosi Ervin: Apának lenni

Hogyan is kellene apának lenni,
néhány kis “porontyot” felnevelni?
Megtanítani szépre és jóra,
becsületre és szép, igaz szóra.

Fiúnak mutatni a példaképet,
és erőt adni, mit elvár az élet.
S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,
milyen legyen majd az Ő választása,
hogy később, a méltó párjára leljen,
s benne milyen értékekre figyeljen.

Hogyan is kellene apának lenni?
Anyát szépen és hűen szeretni.
Tenyéren hordani a kis családot,
megadva nekik az egész világot.

Biztatni azt, aki már belefáradt,
– együtt építeni a homokvárat.
Szépséges terveket, álmokat szőni,
s látni a gyermeket lassan felnőni.
S bármi is történik mellette állni,
s ha eljön a napja nagypapává válni.

Hogyan is kellene apának lenni?
Igazi receptet még nem írt senki.
Egyetlen módon igazol az élet:
az kiknek apja vagy mind szeret téged.

Aranyosi Ervin © 2010-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva