Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Dacos Hercegnő

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Dacos Hercegnő

Volt egyszer egy hercegnő,
ki dacolt a világgal,
szembeszegült mindenkivel,
szívében a lánggal.
Baj csak az volt, a dac miatt
nem szerette senki.
Ő pedig a viharral is
szembe akart menni!

Így az emberek kerülték,
kitértek előle,
együttérző viselkedést
nem várhattak tőle.
A világon mindent jobban
tudott bárki másnál!
Nem is próbálkozott sosem
mástól tanulásnál.

A király és a királynő
egy darabig tűrték,
megoldásként lányuk ellen
a levet összeszűrték.
Kitalálták, mennie kell,
járjon be világot,
hadd tanuljon alázatot,
és egyéb tudást ott!

Felmálházták hát a lovát,
és útnak engedték,
fájó szívvel messze küldték,
bár nagyon szerették.
Öreg szolgát adtak mellé,
útján elkísérje,
kiszolgálja és ha baj van,
épségét megvédje!

Ez a szolga egy mágus volt,
még ha nem is látszott,
egyszerűen öltözködött,
csak szolgának játszott.
Ráhagyott a hercegnőre
minden, amit mondott,
engedte, hogy hadd csináljon
magából bolondot.

Elindultak és estére
fogadóhoz értek.
Ha ott voltak, éjszakára
azonnal betértek.
A hercegnő szokás szerint
adott ki parancsot:
– Hozzanak a vendéglősök
tíz érett narancsot.

Mert ő éppen megkívánta,
hát azt akart enni,
ám a környéken nem termett,
nem volt hát mit tenni.
A fogadós sajnálkozott.
A hercegnő tombolt,
mérgében a fogadóban
tőrt, zúzott és rombolt.

Azután meg nagy mérgesen
felült a lovára,
s elindult az éjszakába.
Aztán nem sokára
sötét erdő állta útját,
ahová az ember,
besétálni, által menni,
könnyű szívvel nem mer!

A szolgája csak követte,
nem szolgált tanáccsal,
mert nem akart szembeszállni
a dacoló lánnyal.
Léptettek hát át az erdőn,
s közben, mint harangok,
innen-onnan hallatszottak
félelmetes hangok!

– Fordulj vissza! Fordulj vissza!
Különben megbánod!
Ha az úton tovább haladsz
itt leled halálod!
De a hercegnő nem bánta,
dacolt a veszéllyel.
Fényes szemek villogtak rá
körben szerte-széjjel.

A lovak már ágaskodtak,
nyerítettek, sírtak,
a vándorok a hátukon
ülni alig bírtak.
Aztán lángok gyulladtak fel
fák ágain körben,
és a leány megláthatta
magát egy tükörben.

Leugrott a ló hátáról,
– szörnyű dühöt érzett –
Élő tükörképhez futott,
s a szemébe nézett.
A vállánál megragadta,
rúgni, tépni kezdte,
ám ugyanazt kapta vissza,
ez volt hát a veszte.

Minden ütést, minden bántást
önmagán is érzett,
átérezte, hogy tettével
elő mit idézett.
Visszakapta minden szavát,
millió gúny érte,
tükörmása minden dacát,
ugyanúgy rámérte.

Harcoltak kifulladásig,
sikítottak, fájtak,
és a végén összeestek,
ájultakká váltak.
A háttérből nyugodt szívvel
nézte ezt a szolga,
valójában a varázslás
volt a mágus dolga.

Másnap reggel a hercegnő
meggyötörten ébredt,
fájdalmasan izzó szeme
a mágusra tévedt.
– Tudsz-e nekem válaszolni
mi történt az éjjel?
Akaratom szörnyű súlyát
ki törhette széjjel?

– Felség, nem történt itt semmi,
önmagad bántottad,
szörnyű dacod magad ellen
szembefordítottad!
Talán érzed, hogy mit okoz
másokban a bántás,
s talán láttad, hogy mennyire
megbántónak lát más!

El kellene gondolkodnod,
mikor dac vezérel,
milyen érzés, amikor mást
ez az érzés ér el!
Jó lenne tán megtanulni,
hogyan is bánj mással,
átérezni, hogy a tetted
hogy van rá hatással!

A hercegnő megváltozott,
kedveskedni kezdett,
mosolyával felvidított,
s ez volt csak a kezdet!
Igyekezett jóvá tenni
korábbi hibáit,
remélve, hogy szerethető
hercegnővé válik…

Aranyosi Ervin © 2017-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A téli róka

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: A téli róka

Milyen is egy téli róka,
hátán bunda, és paróka
pompázik a feje búbján,
így jár a rét havas útján.

Párja is van, kivel játsszon,
együtt ürgére vadásszon,
kieszeljen ezer tréfát,
hogy húst egyen, sose répát!

Sokkal inkább azon mulat,
hogy csalja tőrbe a nyulat,
hogyan lesz a nyúlból étel,
aki nem lehet kivétel!

Mert a róka oly furfangos,
hogy az erdő tőle hangos,
hogy nem járhatsz túl az eszén.
Na, itt véget ért a mesém…

 Aranyosi Ervin © 2017-11-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ősz van


Aranyosi Ervin: Ősz van

Ősz van, hűvös idő,
didergős a reggel.
Nem is találkozunk
víg madársereggel.

Mogorva a kedvünk,
a lelkünk is fázik.
Felhők mögött a Nap,
s a Föld könnyben ázik.

Ám az erdő, az szép,
újra kivirágzott,
színes levél formál
ezernyi virágot.

A szélnek nem tetszik,
nagyját leszaggatja!
Gyászinduló lenne,
a szarvasbőgés hangja?

Én nem így gondolom,
inkább jövőt ígér,
hogy egyszer véget ér,
az a közeli tél.

Ha a tél közeleg,
tavasz jár nyomában.
A jövő csírája
itt ébred a mában!

Aranyosi Ervin © 2017-09-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Korai vendég


Aranyosi Ervin: Korai vendég

Reggel van, reggel van, ébredezni kéne!
Itt az első vendég, erdő éhes lénye.
Ha volna számomra  némi finom étel,
én korgó gyomorral, biztos nem mennék el!
Jöhet méz, vagy málna, egy kis áfonyával,
de mit is beszélek az üres konyhával?
Éhes a pocakom, már hangosan korog,
üvegajtótokon  már  a szemem kopog!
Légy jó házigazda, lássál már vendégül!
Örülj, asztalodnál ma mackó vendég ül!

Aranyosi Ervin © 2017-09-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesemondó Nagyapó


Aranyosi Ervin: Mesemondó Nagyapó

Falu végén, erdőszélen
nagyapócska éldegélt.
Unokának – ha épp ott volt –
mindig szép mesét mesélt.

Az udvaron tüzet gyújtott,
elűzve a hűvöset.
Mesebontó imát mormolt,
varázsosat, bűvöset.

Karosszékben kényelmesen
megpihent jó nagyapó.
Unokája az ölében,
mert ott jobban hallható!

Nagyapó hát el is kezdte
szőni mesefonalát,
s átléptek egy új világba,
s izgalmas volt odaát.

Előttük a tűz lobogott,
szikrát szórt a parazsa,
s röpködtek, mint darázsfészek
száz zümmögő darazsa.

Szólt a mese, s odavonzott,
kutyát, cicát, madarat.
Mindenki jött még időben,
– mert attól félt, lemarad!

A tűz lángja felragyogott,
táncot járt az arcukon,
mesefonál tűbe fűzve
átkúszott a gomblyukon.

Mesevilág életre kelt,
tündér, s manó megjelent.
Hétmérföldest lépő csizma
bejárta a végtelent.

Szegénylegény csupa jót tett,
megnyitotta a szívét,
rút boszorkány átalakult,
változtatva a színét.

Persze, győzött az igazság,
s mindig boldog vége lett.
Lám a mese így ragyogtat
álmos, kedves, szép szemet.

Ha eljött a mese vége,
álmos lett az unoka.
Ágyba vitte, betakarta
a mesélő nagyapa.

– Álmodd tovább a mesédet,
legyél boldog kisgyerek!
Remélem, a szép mesémmel,
jó lenni segíthetek.

Erdő szélén, falú végén
minden este szól mese.
Gyere el, ha kíváncsi vagy,
ne maradj le már te se!

Aranyosi Ervin © 2017-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hipp-hopp nyuszi reggele


Aranyosi Ervin: Hipp-hopp nyuszi reggele

– Hipp-hopp vagyok, tapsifüles,
erdő peremén lakom.
Zöld mezőre, kies rétre
nyílik az én ablakom.
A Napocska már felébredt,
s ablakomon beköszönt,
szép hajnali ajándékként
küldött egy kis fényözönt.

Elkergette a sötétet,
minden csillog, csuda szép,
hallgatom a lombos erdő
ébredező, lágy neszét.
Ébrednek a madarak is,
dalba szökken trillájuk,
hálát adnak az új napért,
mit az élet hoz rájuk.

Vidámítják a világot,
meghozzák a kedvemet:
– Olyan jó, ha vidámsággal
indulnak a reggelek.
Kikecmergek az ágyamból,
kiugrálok a rétre,
harmatcseppel arcot mosok,
s felnyújtózom az égre.

Integetek a felhőknek,
ahogy szállnak magasan.
– Jó lenne már reggelizni!-
figyelmeztet a hasam.
Mező szélén, erdő mellett,
vár is már a reggeli,
füvek várnak, szép virágok,
orrom könnyen megleli.

Megtömöm a pocakomat,
s játszópajtást keresek,
erdőszélen keresgélve,
bokrok alá belesek.
Hátha ott van őzgidácska,
s kedve lenne játszani,
ám őt nehéz megtalálni,
mert nem akar látszani.

Ám ha észreveszi jöttöm,
felugrik, s szalad felém,
ilyen kedves, jó barátra
nem lelhetnék máshol én.
Jön a rétre, kergetőzünk,
én ugrálok, ő szalad.
Erdő szélen kell maradnunk,
messze futnunk nem szabad!

Hancúrozunk, jó a kedvünk,
tőlünk vidám a világ,
mosolyog a Nap is fentről,
jó kedvű lesz, aki lát.
Erdő szélén, kint a réten,
így indulnak reggelek,
örömökkel gazdagodni,
minden reggel felkelek!

Aranyosi Ervin © 2017-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tél az úr

Tél az úr
Aranyosi Ervin: Tél az úr

Tél az úr az erdőn,
fagy mar fűbe, fába.
Jégbe, hóba süpped,
a nyurga őz lába.

Mi ehető lenne,
azt most hó takarja,
nincs rügye a fáknak,
nincs fűnek új sarja.

Csak az ember adhat
neki eleséget,
csak a vadetető
csillapíthat éhet.

Több veszély is les rá,
soványabb az erdő,
búvó hely sincs annyi,
nincsen elegendő.

Kegyetlen úr a tél,
szánalom nincs benne!
Csak a remény éltet:
– Bár már tavasz lenne!

Aranyosi Ervin © 2017-01-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fakitermelés, erdőgazdálkodás

Aranyosi Ervin: Fakitermelés, erdőgazdálkodás

Kell a természetes anyag az embernek.
Fát a háztartásba, vajon honnan nyernek?
Erdőkből vágjuk ki a szükséges fákat,
ezért hozták létre ezt az iparágat.
A fakitermelés a gazdálkodás része,
ennél jóval többről szól munkánk egésze.
Mert az erdők lassan meg is öregednek,
de a szemünk előtt más dolgok lebegnek.

Számunkra is fontos, hogy a szép természet,
ne pusztulhasson ki, ne ölje enyészet.
Hogy a környezetünk élőn megmaradjon,
ott élők számára jó otthon maradjon.
Ne bontsuk munkánkkal meg az egyensúlyát,
felmérjük a dolgunk jövőnkre mért súlyát.
Pótoljuk a hiányt, azt, amit kivágtunk,
legyen fenntartható, élő a világunk.

Biztosítjuk a fát bútor-, s faiparnak,
s támogatjuk célját, kik erdőt akarnak.
Megóvjuk az erdő ökoszisztémáját,
védjük állatait, felnövesztjük fáját.
Igyekszünk munkánkban hasznosak is lenni,
erdőnk életében jó gazdaként tenni,
hogy még nagyon soká éljen, s gazdagodjon,
s a turista szeme örömtől ragyogjon!

Aranyosi Ervin © 2016-06-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A medve őszi álma

a medve őszi álma
Aranyosi Ervin: A medve őszi álma

Most éppen az őszi álmom alszom,
elpihentem az erdő lágy ölén.
Csak szuszogástól billeg épp a bajszom,
s egy szép életről álmodozom én.
Benne megannyi szépségeset látok,
– virágot, méhet, málnabokrokat – ,
és körbe vesznek régi jó barátok
és felidézek vidám dolgokat.
Egy kis patak zenél tova rohanva,
a napfény játszik fénylő habjain,
fák veszik közre, hűs árnyékot adva,
őrködnek ők a béke napjain…

Aranyosi Ervin © 2016-09-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeresd a fát!

Aranyosi Ervin: Szeresd a fát!

Szeresd a fát és legyél jó barátja!
Amíg csak él, az életet szolgálja.
Neki köszönd a tiszta levegődet,
friss oxigénje élteti a Földet.
Otthont és fészket ad sok-sok madárnak,
színfoltjai a még élő határnak.
Erdőt alkotva alakít közösséget.
Szeresd a fát! És még jobb lesz, ha véded!
Ne hagyd tehát, hogy pusztítsák a fákat,
őrizd az élő gallyat és az ágat,
Legyél gazdája, testvére, barátja,
s meghálálja életével, ha látja…
Szeresd a fát!

Aranyosi Ervin © 2016-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva