Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretném, ha jól szeretnél!


Aranyosi Ervin: Szeretném, ha jól szeretnél!

Szeretném, ha rám nevetnél,
szeretném, ha jól szeretnél!
Szeretném, ha tanítgatnál,
s nem elvennél, hanem adnál!

Szeretném, ha rám figyelnél,
s bennem értékesre lelnél,
amit hoztam, előhívnád,
s életemet nem te írnád!

Inkább segítenél nekem,
kibontsam emlékezetem,
miért jöttem, mi a dolgom?
Segíts gyakran mosolyognom!

Szeretném, ha jól szeretnél,
szeretném, ha rám figyelnél!
Nem tudatlant látnál bennem,
ki még kicsi, s értelmetlen!

Van értelmem és tanulok,
s bárcsak tudnád, amit tudok!
Én még látok, én még érzek,
s ha segítsz, jó útra térek!

Nem játékszernek születtem,
okkal jöttem, fényből lettem!
Reád bíztam fény-lelkemet,
elindítsd az életemet!

Szeretném, ha jól szeretnél,
szeretném, ha rám nevetnél,
s nem csak új álmokat adnál,
tanulnál, s velem haladnál!

Szeretném, ha jól szeretnél,
ha általam boldog lennél,
szebbé tennéd a világom,
élni és szeretni vágyom!

Aranyosi Ervin © 2022-05-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet drága – vagy értéktelen?


Aranyosi Ervin: Az élet drága – vagy értéktelen?

Mindennek felment az ára,
mára,
a néptömeg riadalmára.
A hatalom
szekere gurul, ha tolom,
de én a nép
énekét
dalolom.
Ébresztőt fújva
vetkőzöm ingujjra,
kiállok,
s kiáltok:
– Szabadok csak akkor lesztek,
ha a bátorságból esztek,
ha önmagatokért kiálltok!

De csuklótokon lánc csörög,
a lélek-zetetek hörög,
s féltek, hogy majd a rendőrök,
taposnak rátok,
s haláltusátok,
sikolyotok száll az égre…
Meg kéne értenetek végre,
hogy ez nem élet!
Végítélet!
A rút korbács húsunkba váj,
s nem oszlik mégsem a homály,
őrzitek, hisz a félelem,
bennetek mára végtelen!

Felvitték hát az élet árát,
s elérték vele az ég határát,
s ti ültök,
s tűrtök,
drága lelkek,
csodát vártok,
s tenni nem mertek!
Ül rajtatok az ősi átok!
Csak annyit látok,
hogy egy dolog a vágyatok,
s ezért nyomjátok ágyatok.
Visszakapni az életet!
Igaz csak annyit érhetett
eddig is csak az ember,
hogy éppen
csak ne halljon éhen,
a mások által élt jólétben.

Hisz vannak, akik lubickolnak,
hiszik miattuk lesz a holnap,
s már vezetékből van a póráz,
és az jól ráz!
Azért mégiscsak pénz az úr,
s a póráz feszül, nem lazul!
Mert fentről parancsszó irányít,
s több hatalmat és kincset áhít,
s nem érték régen már az ember,
és ennyi sok… Hát végképp nem kell!
Elegendő lesz egy kevés,
indul hát a selejtezés!

Mindennek felmegy már az ára,
ahogy húzzák a kaptafára.
Rozsdás szegekkel felszegezve
feszítenek modern keresztre!
Nem véd meg téged senki más,
nem lesz idén feltámadás!
S ha nincsen benned lelemény,
kifogy a szívből a remény,
csepp sem marad,
nincsen szabad
elme!
Anélkül pedig, nincs értelme!

Nekünk csak fel kellene állnunk,
s szabaddá,
jobbá,
igazzá válnunk!
Ébreszteni az alvó népet,
csak a szeretet,
etet,
éltet,
s az adhat békés emberséget,
s az vethet minden rossznak véget!
Ami volt, az már többé nem kell,
ébredjen rá hát minden ember!
Adj ehhez erőt és hitet!
Világunkat ez menti meg!

Aranyosi Ervin © 2022.02.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az ember Istent teremtett


Aranyosi Ervin: Az ember Istent teremtett

Az ember Istent teremtett
a saját képmására,
és bizony e teremtésnek,
hatalmas az ára.
Mert a megteremtett Isten
büntetni is képes,
bár azt mondják ember tervez
és az Isten végez.

Aztán hatalmat teremtett,
eljátszva az Istent.
Káosszá tette a rendet,
s ennél messzebb is ment.
Istent akart játszani
a többiek kárára,
ezért aztán pénzt nyomtatott
saját képmására.

Teremtett egy új világot,
hazugságban élőt,
elnyomva a természetest,
a pénz-istentől félőt.
Uralja a nagyvilágot
és hatalom éhes,
hazugságban és csalásban
igen tehetséges.

Szembemegy a törvényekkel,
mit Isten teremtett,
nem tiszteli, nem tartja fenn
az isteni rendet.
Leigázza a világot,
hatalomra éhes,
s megküzdeni vágyaival
sehogyan sem képes!

Bár élhetne boldogan is,
rossz vágyai nélkül,
de az álma csak a pénzre
és sikerre épül.
Elfelejt a többiekhez
szívvel közeledni,
csupán uralkodni képes,
nem tud már szeretni!

Vissza kellene találnunk
ősi Istenünkhöz,
aki gyermekeként szeret,
sosem bánt, nem üldöz!
Nem a pénzt, a csereeszközt
kellene szolgálnunk,
élni kéne életünket,
s boldogokká válnunk.

Úgy nézni a társainkra,
mint Isten gyermekére,
mint a lelkünk testvérére,
élő, szép tükrére!
Megérteni, haragunkkal
önmagunkat bántjuk,
szeretettel tegyük jobbá,
még élő világunk!

Váljunk azzá, akik vagyunk,
Isten gyermekévé,
s ne uralhassa elménket
rádió, vagy tévé!
Olvadjunk a természettel
szép harmóniába,
elmondhassuk, hogy életünk
sosem volt hiába!

Figyeljünk a belső hangra,
az Ő üzenetére,
bocsássunk meg a világnak,
dühünk tegyük félre.
Világunkat mától kezdve
ne a pénz uralja,
ne keveredhessen többé
fel a mocsok alja!

Feladat vár folyton reánk:
emberré kell válnunk!
Teremteni holnapunkat,
sarkunkra kell állnunk!
Keresnünk a lét értelmét,
magunkra találva,
szeretettel világunkat
élővé formálva!

Ne teremtsünk Isteneket,
arra nincsen szükség,
azok vagyunk mindannyian,
legyünk hát rá büszkék!
Atyánk minket teremtéssel
szépen felruházott,
csak az ember torzította
el a Napvilágot!

Fogadd el, hogy egy az Isten,
s része vagyunk mind-mind!
Egyik sem több, vagy kevesebb,
ki teremtést indít!
A gondolat, ami alkot,
mely lelkünkből éled!
Nem attól lesz szép a világ,
ha Istened féled!

Értsük már meg, nem a gonosz
uralja a lelkünk,
az emberség, az istenség
élőn itt él bennünk!
Csak hagynunk kell, mint egy magot,
földjéből kikelni,
csak a lélek útján tudunk
jobb világra lelni!

Aranyosi Ervin © 2022.01.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Értelmet keresve


Aranyosi Ervin: Értelmet keresve

Mi lehet a hosszú, boldog élet titka?
Nem kell abbahagyni korán az életet!
Persze, a száz éves manapság is ritka,
de ők bizonyítják, azt, hogy még lehet!
Lehet hosszan élni, tartalommal töltve,
bölcsességet adva másoknak is át,
minden betegségre a nyelvet kiöltve,
s megosztva másokkal mindazt, amit lát.

Értelmet keresve, sosem unatkozva,
tanítgatva mást is, úgy, ahogy lehet,
felszedett jó tudást másokkal megosztva,
amely a világnak hasznára lehet.
Amiből tanulva változik az élet,
értelmet nyerhetnek a hétköznapok,
amitől gazdagabb, s könnyebb lesz a lélek,
mikor jóérzésből adok és kapok!

Nemcsak időhúzás a hosszú élet titka.
Értelmet keresni, ez lenne a cél!
Ne legyen az élet rabság, bús kalitka,
érezze az ember, hogy igazán él!
Hiszem, nem tengődni, de álmot szőni jöttünk!
Legyen lelkünk vászna díszekkel teli!
Egy hosszú életre szerződést kötöttünk,
amelynek a módját lelkünk megleli…

Töltsük meg a létet élő tartalommal,
élvezzük a percet, legyen a miénk!
Merjünk élni bátran, minden alkalommal,
s váljon gazdagabbá itt, e földi lét!
Engedjük a szívünk őszintén szeretni,
viseljük arcunkon legszebb mosolyunk,
s legyen okunk mindig jókedvűn nevetni,
s legyünk büszkék arra, hogy emberek vagyunk!

Aranyosi Ervin © 2021-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nincs többé?


Aranyosi Ervin: Nincs többé?

Nincs többé fájdalom,
nincs többé félelem,
nincs többé ártalom,
nincs többé értelem!
Elmúlik minden, mit magunkra vettünk,
hiába akartunk, hiába szerettünk!

Elmúlik minden kín,
elmúlik, messze száll,
úrrá lesz mindenkin,
ha a terv összeáll!
Hit nélkül nem élünk, nem is leszünk többé,
lelkünk is így válik szél borzolta köddé.

Nincs, aki megóvjon,
nincs, aki megvédjen,
nincs, aki beszóljon,
s nem lesz ki túléljen!
Azt hittük, létezünk, mivel létre hoztak,
de csak a léten át keresztül pofoztak.

Nem hallod szavamat, hiába üvöltök?
Lázadok, szavazok, rubrikát kitöltök!
Elkapnak, megmarnak, fejemre taposnak,
érezzem magamat selejtnek, laposnak!
Nem hallod szavamat, sikítva suttogok,
nem látod, nem érzed, nincs léted, nincs jogod!
Álmaid réges-rég szanaszét kergették,
halott vagy, földedet szép csendben elvették.
Tudósok hazudnak tudományt szemedbe,
rólad a Teremtő a kezét levette!
Gonosznak behódolsz, s teszed, mit követel,
s várod, hogy mikor lesz újra eljövetel?

Nincs többé már kiút,
nincs többé szánalom,
ha van mi rám kijut,
sorsomat vállalom!
Nem fogok a sorba sohasem beállni,
nem hagyok magamból rabszolgát csinálni!

Össznépi agymosás,
hazudva, beoltva.
Hírek közt nassolás,
ész nélkül tarolva.
Nem megyek önmagam a vesztőhelyemre,
vérdíjat tűznek ki, még látó szememre!

Nincs többé értelem,
csupáncsak ártalom,
bénító félelem,
beígért fájdalom!
Hiába mondom ki, szavaim nem hiszed,
félelem vezérel, már rég nem a szíved!

Aranyosi Ervin © 2021-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai


Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai

A szeretetet mindig koldulni kellett,
s a gazdag elment a koldus mellett,
s még jó, ha épp nem köpte le!

Pedig az is csak élni vágyott,
végig járni egy rút világot,
ami az ördög ötlete.

Bár szól még nóta szeretetről,
de mi jut vajon nekünk ebből?
Akad érintés, ölelés?

Van-e helye még igaz szónak,
amit a tisztán élők szólnak,
vagy ebből van éppen kevés?

Jaj, mit tehetnénk a világért,
a jó emberek igazáért,
hogy újra jobb és szebb legyen?

Jó lenne teljes szívvel adni,
a Megváltó útján haladni,
s hagyni, hogy emberré tegyen!

Véget vetni a háborúknak,
a megvezetett nyomorultak
szemét felnyitva, tenni jót!

Valódi kiutat mutatni,
legyen min együtt majd haladni,
s megmenteni a földlakót!

De előbb hisz el hazugságot,
s rettegi már a nagyvilágot,
s a lelke láncon vezetett!

Média híre köti gúzsba,
s hiába vág elmébe, húsba,
a megértés csak tettetett!

Sosem tanultunk gondolkodni,
könnyebb a látókat okolni,
és várni fentről a csodát!

Hinni álságos tudományban,
amely a pénz szolgálatában,
törli az értelem nyomát.

Szeretni kéne megtanulni,
hagyni a létet megjavulni,
ébredni kéne emberek!

Hisz elveszik a szabadságunk,
megölik minden élő vágyunk,
mi nélkül élni nem lehet.

Elvesztettük az Istenünket,
az élő hit hiánya büntet,
Jézus hiába szenvedett!

Együtt, egymásért kéne tennünk,
egy közös láng lobogjon bennünk:
Igazság, béke, szeretet!

Mert kihalunk így, szeretetlen,
túlélni mindezt lehetetlen,
értelem nélkül nincs jövőnk!

Ami miénk, kolduljuk mástól
és rettegni az elmúlástól,
amíg elszívják mind erőnk!

Ébrednünk kéne, szemet nyitni,
az élet értelmében hinni,
s élni tanulni, újra, itt!

Nem koldulni, hanem szeretni,
élni végre és megpengetni
a szép szeretet húrjait.

Aranyosi Ervin © 2021-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredj a mába!


Aranyosi Ervin: Ébredj a mába!

Álmot láttam istenit,
egy angyal földre szállt,
megváltozott minden itt,
amerre csak járt.
Tovatűnt a pillanat,
de az érzés megmaradt,
megváltozott a világ
egy éjszaka alatt!

Megszépült a végtelen,
és körül vett a fény,
érték lett az értelem,
és ránk lelt a remény.
Szeretettel átölelt
és belénk költözött,
megváltozott a világ
csodába öltözött

Refrén:
Ébredj a mába!
Öltöztesd a lelkedet fénylő új ruhába!
Ébredj, a mába!
Lépj be a szeretet gyógyító áramába!

Ne azt nézd, mit mondanak,
csak befelé figyelj,
ahol jársz, majd mindenütt
érzésekre lelj!
Legyen jobb hely a világ,
s legyen többé is veled,
szeretet kísérje majd
minden léptedet!

Refrén:
Ébredj a mába!
Öltöztesd a lelkedet fénylő új ruhába!
Ébredj, a mába!
Lépj be a szeretet gyógyító áramába!

Aranyosi Ervin © 2021-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonykor

Simon Treadwell festménye

Aranyosi Ervin: Karácsonykor

Karácsonykor, mikor legtöbbször
a szeretetet emlegetjük,
Karácsonykor, egy pillanatra,
lélekben legyünk újra együtt!
Karácsonykor, érezzük végre
hazánk, népünk szeretetét,
ne legyenek a magyar szívek
a nagyvilágban szerte-szét!

Karácsonykor, ha gyújtunk gyertyát,
szívekben is gyújtsunk tüzet,
érezzük át a lelkünk mélyén,
a kisded nekünk mit is üzent!
Karácsonykor szülessen újra
szívünk mélyén a szeretet,
Karácsonykor az ember tanulja,
hogy vajon mit is jelenthetett?

Karácsonykor, bár összegyűlnénk
egy égig érő fa alatt!
Karácsonykor szeretni kéne,
s ha majd lelkünkben ez marad,
hiszem, ez lesz a megváltásunk,
s értelmet nyer az életünk!
Karácsonykor, ha együtt érzel,
tanulj szeretni mivelünk!

Karácsonykor csak az a fontos,
őrizzük együtt a csodát,
a szeretet meglelje bennünk
a boldogító szép honát.
Karácsonykor ébredj valódra,
mit is hozott – lám – el neked?
S legyen örök teremtő vágyunk,
a boldogító SZERETET!

Aranyosi Ervin © 2020-12-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Embertelen állatok

Aranyosi Ervin: Embertelen állatok

Júdás az, ki állatát eladja.
Ki szeretetét tőle megtagadja!
Ki lakhelyéről utcára teszi.
A jogot ehhez, vaj’ honnan veszi?
Hisz felelős, mert megszelídítette,
és megbocsáthatatlan ez a tette.
Bűne egykor majd fejére szállhat,
de ettől nem lesz boldogabb az állat,
ki otthonát, s gazdáját veszti el,
az értelmet, amiért lenni kell!
Az ily ember lelke kasztráltatott,
de minek is tart ilyen állatot?
Őt kéne lökni vissza állatsorba,
és otthagyni magára lenn a porba’.

Aranyosi Ervin © 2020-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Idő van…

Salvador Dali festménye az Internetről

Aranyosi Ervin: Idő van…

Röppen a nyár, a percek szállnak,
magával húz a gyors idő.
A megtörténtek múlttá válnak,
amint az újabb nap kinő!
Kevés idő van jelen lenni,
élni a mában lelkesen.
Futni muszáj, nem elég menni,
az idő sodrát csak lesem.

Megállok hát, csak hadd rohanjon,
s egy lenge óra elszalad.
Lassítanám, hogy itt maradjon,
de csak rohan, hiszen szabad!
Emlék-kincseket gyűjtögetnék,
de bősz hullám sodorja el,
élvezném létem és szeretnék,
de kincsre lelkem mégse lel.

Elfolyik – mint a víz – kezemből,
kicsúszik minden pillanat.
Menekül értő értelemtől,
s csak a kérdés, mi itt marad!
Vajon jön-e rá méltó válasz,
én nem futok időm után!
Én maradok, így rám találhatsz…
A tér csapdába ejt bután.

A percmutató rohan körbe,
az óra ott áll a falon.
Az idő egyenes, vagy görbe?
Mikor jön újabb alkalom?
Megannyi kérdés zúg fejemben,
közben a választ nem lelem.
Vonatom elhúzott mellettem,
s nem éri utol értelem…

Aranyosi Ervin © 2018-08-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva