Aranyosi Ervin versei

Szeretni jöttünk széles e világra.
Keresni másban énünk jobb felét.
Örömöt lelni. Napról napra várva
a belső hangot, a misztikus zenét.

Mert a magánynak kongó kapujából,
az élet ösvénye másfelé vezet.
Tárd ki szíved, mely börtönödhöz láncol,
s örülj a mának, amíg csak lehet.

Nyisd ki szemed, s a lelkedben érezd:
ami ma gond, az mind megoldható.
Álmodni merj és sohase fékezd!
Amit hiszel, valóra váltható.

Szellemedet, ha lehet, csillapítsd le!
Érzéseid vezessék léptedet!
Szeretetet, mit mástól kapsz fogadd be,
s hidd, amit akarsz, el is érheted.

Érezni fogod, megnő a világod.
Szépség és jóság mind tiéd lehet.
Becsülj meg minden szerető barátot,
s teljessé válik az egész életed.

Én vagyok az érzés
a szíved rejtekén.
Én vagyok az árnyék
és én vagyok a fény.
Én vagyok a bánat,
mi homlokodra ül.
Én vagyok az öröm
lelkedben legbelül.
Én vagyok a bántás,
a düh és a harag.
A nyugalom világa,
hát engedd el magad!
Én vagyok a kín is,
a gyötrő félelem,
de én vagyok a tudás,
ha együtt élsz velem.
Minden jó, s rossz érzés
és minden gondolat,
minden, ami fontos,
mi tilos, vagy szabad.
Az egész világod,
mind-mind csak én vagyok.
Tudatnak is neveznek,
s világot alkotok.

Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb, szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.
Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd: ember élhet-e nélküle ?
Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!
S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz, ennyit megérdemel.
Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugára
teheti szebbé a hétköznapot.

Szemed sarkában, vidáman ott ragyog.
Arcodon árad, s legjobb, ha ott hagyod.
Ha másra nézel, majd ugyanezt kapod,
és szebbnek látod már ma, a holnapot.
Mosolynak hívják, – arcodon feldereng, -
Járványként terjed. S ahogy az emberek
elkapják tőled, a szívükben meleg,
biztató érzés és hála kap helyet.
Add hát tovább, mert meg nem tarthatod!
Induljon így el minden új napod.
S hidd el nekem, ha szívedből adod,
Akinek nyújtod, vissza is kapod.