Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A kert őre


Aranyosi Ervin: A kert őre

Felkeltem és egy-kettőre,
felmásztam az etetőre.
Mért vagyok itt, kis barátom?
A világom jobban látom!

A kertünket felügyelem,
az egeret lefülelem,
Mindent hallok, mindent látok,
nem bízhatok mindent rátok!

Uralom hát ezt a kertet,
biztonságos, idegyertek!
Én vagyok e szép kert őre,
felmásztam az etetőre.

Madár nem jön, pedig várom,
lakat nincs az éhes számon!
De ha jönne, eggyé válnánk,
külön többé nem kószálnánk.

Ám a madár elkerül,
gyomrom korog legbelül.
Megyek, biztos vár a gazdám,
talán szárnyat is ragaszt rám!

Aranyosi Ervin © 2018-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Szívesen látott vendég


Aranyosi Ervin: Szívesen látott vendég

Hej kismadár, kismadár,
aki gyakran erre száll,
térj be hozzánk, légy vendégünk,
hisz az idő télben jár.

Hej kismadár, kismadár,
hóval fedett a határ,
égen szállva, bárhol keres,
szemed magot nem talál

Hej kismadár, kismadár,
az etetőnk téged vár,
megtöltöttük eleséggel,
jól kellene lakni már.

Hej kismadár, kismadár,
mikor zöld volt a határ,
kedves dalod adtad nékünk,
de a tavasz messze jár.

Hej kismadár, kismadár,
hívó szavunk megtalál:
– Térj be hozzánk, légy vendégünk,
a kedvesség visszajár.

Hej kismadár, kismadár,
a zord idő majd lejár,
tavasszal is visszavárunk,
ha dalolnod kéne már!

Aranyosi Ervin © 2017-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Téli ebéd

Aranyosi Ervin: Téli ebéd

Levéltelen, magányos ágak,
csontváza alvó, néma fának,
ha hull a hó, csak hófogók,
ha fúj a szél sivalkodók.

Tavaszra váró hosszú percek,
ilyenkor lassan, lomhán telnek,
teendő itt csak egy marad,
etetni pár kis madarat.

Etető lóg az egyik ágról,
apró kis emlék még a nyárból,
amikor volt még élelem,
és nem volt fagy, se félelem.

Terülj kis asztal fenn az ágon,
repülj csak erre kis barátom,
tömd meg begyed, van itt mit enni,
tudom nehéz most madárnak lenni.

Tavaszig tán kihúzod így,
s ha rügy fakad, s a nap vakít,
dalold majd el a nagy világnak,
itt télen is ebéddel vártak.

Aranyosi Ervin © 2010-01-15.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva