Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretettel adni


Aranyosi Ervin: Szeretettel adni

Próbáld ki! Jó érzés szeretettel adni,
éhest megetetni, s nem hagyni megfagyni!
Jó érzés figyelni, hogy telik a bendő,
mikor van ételből kellő, elegendő.
Lásd, a látványától jól lakik a lélek,
segítsd hát azokat, kik odakint élnek!
Hidd el, a jó érzés lelkedre fog hatni,
mert jó szeretettel, s szeretetet adni!

Ha szeretettel adsz, az már egy varázslat,
sosem fog a hiány megjelenni nálad.
Hiszen a jó Isten azt az űrt kitölti,
a bőség ruháját a lelked felölti.
Áramlani is fog minden, ha van helye,
csak az üres polcot pakolhatod tele.
Az nem a te dolgod, honnan lesz a pótlás,
csupán az a fontos, az adásban jót láss!

Hej, ha minden ember tiszta szívből adna,
éhező a Földön biztos nem maradna!
Nem lenne elesett, szeretetlen lélek,
mindenki érezné: – Teremtőmben élek!
Végre megértenénk az élet értelmét,
s jóra használhatnánk a szívet, az elmét!
Együtt teremthetnénk boldogabb világot,
amilyet az ember a Földön nem látott!

Aranyosi Ervin © 2017-01-11. és 2019-01-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyújts tüzet lelkekben


Aranyosi Ervin: Gyújts tüzet lelkekben

Erőtlenül süt a téli Nap sugára
hidegtől búsuló, bánatos világra.
De vajon a szívek, azok is befagynak,
átadják magukat a bénító fagynak?

Kéményekből lassú füst száll fel az égre,
válaszul a hideg téli ridegségre.
Kályhánknak melegét átveszi-e szívünk,
van-e reménységünk, mert jó lenne hinnünk!

Hinnünk a csodában, ami biztos eljő’!
Amit nem takarhat el néhány hófelhő,
ami másokra is szeretetet áraszt,
hogy érzéseinkre kapunk-e majd választ?

Közeleg az ünnep, a napok gyorsan telnek.
Gondolsz-e azokra, kik utcán telelnek.
Kiknek mások szíve nem nyújt menedéket,
mondd csak az ő létük, megérint-e téged?

Áruházak, bankok, most mind gazdagodnak,
az ünnepi fények szépen felragyognak,
s nem látod azokat, kik árnyékban élnek,
hiszen elvakítanak téged is a fények!

Álszent a csillogás, hisz fáznak a lelkek,
akik melegséget, megnyugvást nem lelnek,
akik magányosak, s nem értik a létet,
kiket nem kényeztet örömmel az élet.

Hol van a szeretet e kihűlt világban?
A gyertya fényében, a fenyőfaágban?
Drágán vett holmikban, ami nem is kell tán,
vagy villódzó fényű, feldíszített fejfán?

Hiába a külső, díszes megjelenés,
ha kihűlt szívekben a jóérzés kevés.
Hogy kovácsolsz össze szétesett családot,
ha csak a pihenést, a nyugalmat várod.

Kihűlt a szeretet, nincs ki melegítsen,
elárvult lelkeket jó kedvre derítsen?
Evésről, ivásról szól csak a karácsony,
s a magány sok rabja nem lát túl a rácson?

Van-e tűz szívedben, ami melegítsen,
magányos szíveken, éhezőn segítsen?
Szeretet tüzével olvaszd fel világod,
segíts most a Napnak, gyújts szeretet-lángot.

Szórd szerte mosolyod, jó szavad emeljen,
hogy az árva lélek is életre keljen!
Hogy remény szülessen Jézusunk nyomában,
szeretet ébredjen tüzedtől a mában!

Gyújts tüzet lelkedben és őrizd a lángot,
hadd tegye fénylővé, széppé a karácsonyt.
Okozzon örömöt a fény születése,
s engedd, hogy mosolyát a szívekbe vésse!

Aranyosi Ervin © 2018-12-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet segíthet


Aranyosi Ervin: Csak a szeretet segíthet

A hóesés öltözteti fel a téli fákat.
Zúzmarából apró rügyek díszítik az ágat.
Csillog, villog, hol fény éri, olyan mint egy ékszer,
nemes kincsét ritkán hordja, tán nem is elégszer.
Súlya alatt karcsú gallyak némán meghajolnak,
szél szavára válaszolva csengettyűként szólnak.
Rideg szépség, a zord télnek hideg ölelése,
fagyos kezek simogatnak, vajon nem kevés-e?
Gyenge a nap, nem sugárzik, nincs mi melegítsen!
A világban nincsen olyan érzés, mely segítsen?
Fagyos a szív, hűvös az ész, kihűlt minden csillag,
van-e még láng olyan, amely fagyot csillapíthat?
Hej, kirakat ez a világ, gyarló csillogással,
ha mind kihűlnek a szívek, s nem törődnek mással!
Ha a mosoly arcunkra fagy, nincs mi melegítsen,
ha kihűl a jószándék is, nincs ami segítsen.
Gyújtsunk gyertyát, apró lángot, hittel, szeretettel,
a tél dacát és hidegét győzze le az ember!
Szívünk összes melegétől gyúljanak ki fények,
melegségtől éledjenek bennünk a remények.
Csak a szeretet segíthet, szívből jövő jóság,
ha a szándék megváltozik, szépül a valóság.
Ne csak álom, s mese nyíljon karácsonyfa ágon,
érző szívek nyíljanak meg szerte a világon!
Gyújts egy gyertyát szeretettel és őrizd a lángot,
melegítse szeretetünk szebbé a világot!

Aranyosi Ervin © 2017-12-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet melegével

A szeretet melegével
Aranyosi Ervin: A szeretet melegével

Önző, vad világban jéggé fagy a lélek,
szívbe hideg markol, bánt a téli szél.
Üressé, kihalttá változik az élet.
Ennek a világnak tűzhelye legyél!
Fűts be önmagadba, légy felizzó kályha,
mely a hideg éjben áraszt meleget!
Szíved szép érzése legyen tüzed fája,
s áraszd melegséged, szeretetedet!

Vonzd a csüggedőket szeretetkörödbe,
tüzed bűvkörében melegedjenek!
Ne maradjanak az árnyékban örökre,
végre melegségre, fényre leljenek.
Meglátod, mennyien éheznek a jóra,
mennyi fázós lélek gyűlik majd köréd.
Mennyire szükség van bátorító szóra,
mikor szívbe markol a fagyos sötét.

Adj esélyt a mának, hogy jövőbe nézhess,
s mások is hihessék: jön majd kikelet!
Szívdobbanásoddal más szívben zenélhess,
hitesd el, érdemes itt élni veled!
Egy kedves mosollyal, mennyei derűvel,
hited erejével álmodj holnapot.
Légy az, aki mással varázslatot művel,
melyhez szívjóságod adhat alapot.

Szíved közelében a remény feléled,
s élhetővé válik a fagyos földi lét.
Szeretetvirágod szép mosollyá érleld,
add csak tiszta szívvel, s másé lesz tiéd!
Hagyd hogy köréd gyűljön, aki melegedne,
vidám tüzed gyújtson éltető reményt!
Aztán ismételd meg, – Miért ne lehetne? –
ezt a hitet nyújtó csodás eseményt!

Aranyosi Ervin © 2017-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Engedd be kutyádat!

Engedd be kutyádat
Aranyosi Ervin: Engedd be kutyádat!

A tél szorítása markolja világunk,
mínuszok repkednek, dideregve fázunk!
Az ember ilyenkor elbújik vackába,
ahol melegséget duruzsol a kályha.
De ha tüzet gyújthatsz, szívedben is tedd meg,
adj kis melegséget drága, jó ebednek!
Engedd be kutyádat, s ne csak a szívedbe,
ne legyen odakint, fagyban számkivetve!
Az ember barátja, hű és őrző társa,
engedd, hogy a szíved emberségét lássa!
A fagy szorítása ne gyilkolja testét,
legalább adj neki melegedő estét!
Ne fázzon odakint, ne hagyd hogy megfagyjon,
néhány éjszakára melegedőt kapjon!
Engedd, hogy bejöjjön, úgy sincsen jobb nála,
s látod majd a szemén ott csillog a hála!
Aranyosi Ervin © 2017-01-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Melegítsd át a lelkünk!

aranyosi_ervin-melegitsd_at_lelkunk

Aranyosi Ervin: Melegítsd át a lelkünk!

Ha úgy érzed, körötted kihűlt a világ,
ha elveszíti szirmát minden vadvirág,

mikor megfagy az élet, s a lélek kong, – üres,
mikor minden, mi élő, menedéket keres,
akkor van te rád szükség! Hát legyél te a tűz,
mely élő melegével gondhalmokat elűz,
és világítson fényed, mely bevonz lelkeket,
mely felcsillanó remény zsarátnoka lehet!

Légy kandalló, vagy kályha, amely meleget ad,
s minden gyarló lelket bűvkörébe fogad!
Engedd a közeledbe, ki csepp örömre vár,
legyél a gondoskodó, termőre fordult nyár!
Biztasd az éhezőket, adj éltető hitet,
ne hagyd pokol tüzében kínok közt fagyni meg!
Mutasd meg a világnak a szeretet mit ér,
olvadjon fagyos szívünk, tűnjön a sarki tél!

Legyél hát te a kályha, s gyűljön köréd a nép,
mert mindannyian fázunk, s a fagyból rég elég.
Szeretet melegével olvaszd fel jégszívünk,
add vissza szép reményünk, add vissza szép hitünk.
Ha átmelegszik tőled a kihűlt, zord világ,
és újra nyitja szirmát millió vadvirág,
ha szívünk is felolvad, mert értelmet kapunk,
majd együtt világítunk, mint fénylő szép Napunk…

Aranyosi Ervin © 2013-10-23.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A hóvirág példája


Aranyosi Ervin: A hóvirág példája

Nézd ezt a törékeny, apró kis virágot!
Dacol téllel, faggyal, s éli a világot.
Sosem sopánkodik, nem fél a haláltól,
nyíló tavaszt kíván a Nap sugarától!
Minden évben újra kibújik a földből,
így tesz tanúságot a belső erőről!
Nem keres kifogást, bátor, hisz mer élni,
a zord világban is, holnapot remélni!

Aranyosi Ervin © 2013-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Téli ölelés


Aranyosi Ervin: Téli ölelés

Egy ölelés átmelegít,
nem számít a nagy hideg.
Nem kell hozzá sokat tenni,
csak kitárni a szíved.
A szeretet onnan árad,
s nem számít a jég, s a fagy.
Szíved összes melegével
állandóan védve vagy!
Aranyosi Ervin © 2012-12-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Hosszú fül, rövid láb…


Aranyosi Ervin: Hosszú fül, rövid láb…

Hosszúra nőtt lógó fülem,
nem csoda, hogy rálépek.
Ezért aztán van galiba
füleimből temérdek.
Lábam rövid, földig leér,
ezért túl közel vagyok.
Télen aztán megviselnek
talajmentén a fagyok…

Aranyosi Ervin © 2012-08-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Árva levél


Aranyosi Ervin: Árva levél

Árva levél, milyen magányos,
tavasszal szülte őt a fa.
Testvérei rég tova szálltak,
őt marja csak a zúzmara.

Ragaszkodik kis életéhez,
mert ez az egy jutott neki.
Nyár elején repülni vágyott,
de öregen már nem meri.

Süvít a szél, testébe markol,
jeges késsel húsába vág.
Nem hiszi el, hogy véget érhet,
hogy ennyi volt a nagy világ.

Szitál a köd, arcára fagy,
míg új tavaszról álmodik.
– Bevárom itt az ébredést –
és görcsösen kapaszkodik.

Hiába harc, hiába minden,
ereje jégként olvad el.
A gyilkos szél fülébe súgja:
– Árva levél, most menni kell…

Aranyosi Ervin © 2012-01-09.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva