Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nem tudlak megvédeni magadtól

Aranyosi Ervin: Nem tudlak megvédeni magadtól

Én nem tudlak megvédeni magadtól,
mert a fejedben egy félelem-harang szól,
én nem tudok szép szóval hatni rád,
míg úgy hiszed, ellened fordult a világ.

Én nem tudok már tenni nélküled,
amíg a lelkedet marja kínzó rémület,
én nem tudok szép szóval hatni rád,
amíg te nem hiszed, a szeretet szavát.

Teremthetnél új világot,
teremthetnél boldogan,
gondolatod magjaival,
mely lelkedben megfogan.
Emelhetnél mást is feljebb,
mutatva a tiszta fényt,
teremthetnél szebb világot,
fenntarthatnád a reményt!

Én nem tudlak megvédeni magadtól,
nem vagy képes elszakadni a haragtól.
Én nem tudok szép szóval hatni rád,
amíg az elmédben egy hang mást kiált!

Én nem tudlak megvédeni magadtól,
amíg a hazugságot nem látod a faladtól,
én nem tudok szép szóval hatni rád,
amíg ellenkezel, s újra kezded a vitát!

Teremthetnél új világot,
teremthetnél boldogan,
gondolatod magjaival,
mely lelkedben megfogan.
Emelhetnél mást is feljebb,
mutatva a tiszta fényt,
teremthetnél szebb világot,
fenntarthatnád a reményt!

Aranyosi Ervin © 2020-04-08..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Leld meg az utat önmagadhoz!

Leld meg az utat önmagadhoz
Aranyosi Ervin: Leld meg az utat önmagadhoz!

Találd meg az utat, vissza, önmagadhoz!
Szeretet ösvényén járva, megleled.
Eredményt a tetted, pozitív szavad hoz,
mert a lélek útja csak a szeretet.
Szereteted oszd meg, és ragyogtasd másra,
szíved tiszta fénye szebb létet teremt.
Mások lelkét vonzza fénye, ragyogása,
s láthatod a cseppben, a teljes végtelent.

Egyetlen napod van, mindig élj a mában,
a múlt fájó terhét ne cipeld tovább!
Élvezd ki a percet a lét áramában,
óvd, őrizd a tested, lelked otthonát!
A jövődet álmodd, s hagyd valóra válni,
ne törődj a világ rút dolgaival!
Képes vagy a saját két lábadra állni,
s meglátod, hogy lefog omlani a fal.

Hiszen önmagadtól csak ez a fal zár el,
csak a félelmeid ejtenek rabul.
Ám, a szeretetre, ha az ember rálel,
lelke börtönéből, lám, kiszabadul.
Félelmeid csupán elképzelt bilincsek,
cseréld örömökre, s éld az életed!
Ott vannak előtted el sem képzelt kincsek,
melyre a fájdalmad elcserélheted.

Szabad-e a lélek, így, anyagba zárva,
vagy csak rút bilincsét csörgeti vadul?
Van-e teremtője? Vagy magányos, árva?
S megmentőre vár míg ki nem szabadul?
Te vagy a teremtő, ám, amíg nem látod,
hogy börtönöd rácsát magad építed!
Általad változhat, javulhat világod,
akadályod csupán a sok tévhited.

Szeresd szebbé, jobbá környező világod,
küldj örömöt, békét, vidám perceket.
Változzon az élet, úgy, ahogy kívánod,
s építőleg használd szeretetedet!
Találd meg az utat, vissza, önmagadhoz!
Szeretet ösvényén járva, megleled.
Eredményt a tetted, pozitív szavad hoz,
mert a lélek útja csak a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2016-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva