Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Birkabeszéd


Aranyosi Ervin: Birkabeszéd

Hiába is bégetek
értetek,
ha szavaimból úgy sem értetek,
végetek!
Jövendölő farkasok írták,
hogy eljönnek értetek, birkák.
Nyakatokon nyoma lesz a késnek,
itt lesznek időben – megmondták – nem késnek.

Mindnek az a terve,
hogy lábaitok kitekerve,
lenyírják rólatok a gyapjút!
Ha nem hiszitek el, akkor inkább hagyjuk!

Persze én megyek is, és szedem az irhám,
el nem viselném, vagyis hát nem bírnám,
hogy a farkas csorda,
veletek állítson sorba.
Ám a becsületen ne essen csorba!
Mert én nem bízom a sok éhes latorba’!

Na meg itt a birka pásztor,
az is átvert engem párszor.
Azt ígérte megvéd,
s mégis rám küldött egy medvét,
akit gyorsan futva hagytam magam mögött,
igaz, beteg volt már, erősen köhögött!

Mikor egykor választanunk kellett
csak farkasok voltak, a pásztorok mellett,
sajnos mi a farkasok ellen szavaztunk,
erre mint tudjátok, igencsak rá…fáztunk.
Mi szavaztunk volna inkább legelőre,
de a pásztort küldték nekünk legelőre,
mert hogy ő az egész legelőnek őre,
s nekünk szükségünk volt egy jó vezetőre.

Meg is ígért nekünk, mindent a jó gazda,
hát a birkanépség gyorsan megszavazta,
ám a hazugságot nem kérhetjük számon,
s bizony szánom-bánom,
de az ellenkezés nem jött ki a számon.
Pedig ahhoz fűzne engem érdek.
Ok is van temérdek,
miért is kellene végre lázadozni,
s a többi birkát is lázba hozni,
(vagy ha nem sikerül, hosszan lábadozni).

Hiszen a sok birka csak rosszat választhat,
felhatalmazást a kirablásra adhat,
mindenki lenyírja hátunkról a gyapjat,
s mindehhez mi magunk adjuk a hatalmat.

Amíg megosztás van, s amíg vannak pártok,
minden választással önmagamnak ártok,
Jogot adok neki, hogy kirabolhasson,
és a kirablásról törvényt alkothasson.

Én meg hiába is bégetek
értetek,
ha a szavaimból amúgy sem értetek.
Végetek!

Aranyosi Ervin © 2018-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 6. rész

sötét farkasok
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 6. rész

Halihó, itt vagyok
véget ért a napom,
A kitartásomért
mai mesém kapom.

Mint egy törzsvendégre,
úgy vár rám a sámli,
így tudok könnyebben
hallgatóvá válni.

– Kérlek kedves tündér,
sződd tovább mesédet,
legyen olyan színes
amilyen az élet!

S lám, drága tündérem,
kedvemért folytatja,
és a szép szavait
egymás mögé rakja.

Elindult hát útján
a jó szegényember,
– célja volt, kedve is –
hát nógatni nem kell!

Hosszú útja végén
megérkezett végül.
A Fekete erdő
látja most vendégül.

Ám, ne hidd, hogy rögtön
étellel kínálták,
erdő közepében
már ordasok várták.

Nem törődtek vele,
hogy az ember éhes,
azt hitték élete
általuk lesz véges!

Amint ment, mendegélt
útján szegény pára,
egyszer megérkezett
egy sötét tisztásra.

Sötét magas fáknak
sűrű lombja fedte,
mely a szép napfényét,
ott át nem engedte.

Csak a szél fújt, zúgott,
rázott bokrot, fákat,
és csak a farkasok
szemei szikráztak.

A szegényembernek
szíve összeszorult,
s hitte, hogy a pokol
burája rá borult.

Mert a farkasok mind
reá vicsorogtak,
szájukból nyálaik
éhesen csorogtak.

Az ember remegett,
rátört a félelem:
– Hogy meneküljek meg,
mi lesz most én velem.

S lám egy mentőötlet
agyába hasított,
előszedte gyorsan
a manótól nyert sípot.

Belefújt a sípba,
ám nem történt semmi,
csak az égen kezdtek
sűrű felhők lenni.

És a fák lombja közt
eső kezdett hullni,
de olyan, amitől
meg lehet vakulni.

A farkasok szeme
mind kialudt szépen,
s üvölteni kezdtek
a kínzó sötétben.

s lám, az emberünkre
bíz’ egy csepp sem hullott.
Csendben felsóhajtott:
– ez kevésen múlott!

Az ázott farkasok
kőbálvánnyá váltak,
s mint megannyi szobor,
varázslatra vártak.

Majd feltámadt a szél,
mit angyalok fújtak,
és a farkas-szobrok
darabokra hulltak.

Az összeborult fák
kiegyenesedtek,
a lombjaik közé,
szép napfényt engedtek.

Kivirult a tisztás,
életre kelt minden,
világos lett végre,
égi, s földi szinten.

Amikor ideért
a tündér a mesében,
sámlimról felállva
megköszöntem szépen.

Elbúcsúztam tőle,
s megígértem néki,
hogy a folytatást majd
holnap elmeséli!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 4.rész

könyvtündér2
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 4.rész

Ahogy megígértem,
ma is visszatértem.
Adott szót tartani,
úgy gondolom, érdem.

Ám a kíváncsiság
komoly hajtó erő,
nem látott világok
kerülnek így elő.

A könyv tündéréhez
ma is megérkeztem.
Oda, ahol magam
eddig jól éreztem.

Fogtam a sámlimat
és leültem ottan,
vártam a folytatást
kicsit izgatottan.

És a drága tündér
mesélni is kezdett.
– Hol is hagytuk abba?
Legyen az a kezdet!

No, a szegényember
elindult hát messze,
hogy a szerencséjét
végre megkeresse.

Először is indult
a királyi várba,
hogy megtudja hol él
a vasorrú bába.

Hát a kapu előtte
nagy tömeget látott,
mert a félországra
sok-sok ember vágyott.

Voltak ott hercegek,
daliák, leventék,
kik a feladatot
mind komolyan vették.

Meglátva, emberünk
el is gondolkodott:
– Mit is keres ő itt,
s miről is álmodott?

Ám, ha egyszer eljött,
nem fordulhat vissza,
a feladás mérgét
ő biz’ meg nem issza!

Beállt hát a sorba,
s bejutott a várba.
Bent egy íróasztal
meg pár tudós várta.

Felírták a nevét
egy öles papírra.
Csak az juthat célba,
aki fel van írva!

Aztán, kérdésére,
hogy majd merre menjen,
vasorrú boszorkányt
vajon merre leljen?

Útmutatást kapott:
A Fekete erdő,
odaindul ma el
mindegyik tekergő

ki a gonosz banyát
meg szeretné lelni,
ki a kihívásnak
meg akar felelni.

A Fekete erdőn
farkasok tanyáznak,
akik a banyára
roppantul vigyáznak.

Aki megküzd velük,
az ritkán éli túl,
ám egy próbát megér,
vagy csellel, vagy vadul.

– Ha neki indultam,
visszalépés nincsen,
ha célja van velem,
majd segít az Isten!

A szegényemberünk
így hát neki vágott,
a kaland is hívta,
– még sohasem járt ott!

Messze volt az erdő,
hosszú volt az útja,
fogyott a kenyere,
vajon meddig futja?

Árok partján aludt,
reggel ott is ébredt,
messze volt az erdő,
s messzire sötétlett.

Mielőtt az útnak
újra neki vágna,
hazai kenyérből
kis szeletet vágna.

– Jut még talán arra
hazai szalonna,
ami jól lakatna.
Legyen szép napom ma!

A tündér mesének
pont itt ért ma véget,
mielőtt elalszom,
talán hazaérek!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva