Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Black Friday


Aranyosi Ervin: Black Friday

Black Friday a jelszó, venni, venni, venni!
Ember, miért is kell eszetlennek lenni?
Pénzért vett boldogság, s nem tart túl sokáig,
csak míg a sok kütyüd elavulttá válik.

Robinson Crusoe-nál volt fekete Péntek,
ők hajótöröttként egy szigeten éltek.
Áruházban – hidd el – sosem tolakodtak,
így egymás lábára sohasem tapostak.

Ma, ki nem tolakszik, s nem halmoz fel bóvlit,
talán rosszul alszik, sokat forgolódik?
Ki csak a szükségest, fontost veszi számba,
az lecsúszott ember a mai világba’?

Miközben feketét szürcsölgetsz pénteken,
gondolkodj el ember – az nem törvénytelen!
Mi lenne ha inkább, szívedet megnyitnád,
s önmagadat végre a jóra tanít’nád?

Hány fekete színű állat van bezárva?
Sintértelepeken az ő lelkük árva!
Egy fekete kutyust, vagy éppen egy cicát
vehetnél magadhoz, s változna a világ!

Megtanulnál tőle őszintén szeretni,
megmutatná neked, milyen jónak lenni!
Megnyitna előtted egy csodás világot,
amilyet a szemed a pénztől nem látott.

Aranyosi Ervin © 2019-11-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Fekete péntek


Aranyosi Ervin: Fekete péntek

Karácsonyi sorban állás,
áruszerzés, cipelés,
harc a boltban mások ellen,
hol az emberi kevés.

Néhány dolgot leáraznak,
– most annyi, amennyit ért! –
bár kell érte tülekedni,
hogy megkaphasd ennyiért.

Harácsolás állat módra,
szórhassad a pénzedet,
szerettednek bizonyíthasd,
hogy a szíved még szeret.

Hosszú sorban nyomakodsz
mely akár ezer méteres,
megmutasd, hogy van még munkád,
van olyan, ki még keres!

Hitelekkel terheled meg
bankszámlád, és majd nyögöd,
szerencséd lesz, ha nem rúg ki
jövőre a főnököd!

Lám a szép “fény születése”
fényűzéssé “nemesült”.
az erőszak és az önzés
a bejglibe belesült.

Lesz lakoma, evés-ivás,
pénz-erő fitogtatás,
Jézuskát és Istenfélést,
tanít a hitoktatás?

Ám ne izgulj, direkt van így!
Ilyen a társadalom!
Aki rendre kizsákmányol
azé itt a hatalom.

Birka vagy, hát karácsonykor,
a sorba újra beállsz,
s nem látod, hogy terelgetnek,
ebben rosszat nem találsz.

Megkerested munkád bérét,
van is némi hiteled.
Kell az “új cucc” a családnak,
bármi történik veled.

Mire eljön a karácsony
nem is örülsz már nagyon.
Egész évi munkád ára
elfér a kis asztalon.

Sírva búsul hát a magyar,
ilyen ünnep jut neki,
összeveszik a családdal,
mert azt joggal teheti.

Milyen szép lesz a karácsony,
minden csillog, csodaszép,
Csak előtte a vásárló
elveszíti az eszét.

Mire végre itt az ünnep,
már mindenki ideges,
számolgatja a hitelét,
s hogy jövőre mit keres.

Nincs már kedve a családhoz,
eszik, iszik jámborul,
s ha egy kicsit többet ivott
a fenyőfa ráborul.

Aranyosi Ervin © 2017-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva