Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Fácánkakas a hóban

Tálos Péter fotója

Aranyosi Ervin: Fácánkakas a hóban

Láthatsz engem itt a képen.
Elrejtőznék mindenképpen,
hogy az ember meg ne lásson,
csapdát nekem nehogy ásson.
Hirtelen minden fehér lett,
csak a tollam nem fehérlett…
Kivirulok a nagy hóból,
a szép színem sok a jóból.
Eledelt alig találok,
bár keresni akad pár ok.
Nehéz nekem télen élnem,
sokáig kell vajon félnem?

Aranyosi Ervin © 2019-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tárd ki a szíved


Aranyosi Ervin: Tárd ki a szíved

A szeretet én vagyok,
a szívedben élek én,
és bármikor
megtalálsz
a szívednek rejtekén.

A szívedben ott lakom,
engedd, hogy ott legyek,
s ha néha félsz,
ha néha fájsz,
hát felemeljelek!

Refr.:
Tárd ki a szíved,
hadd áradjon el!
Mert minden szó,
mert minden szív
egy kérdésre felel!
Tárd ki a szíved
és legyél boldogabb,
és figyelj jól,
és találd meg
a legtisztább utat!

A szeretet bennem él,
de neked is átadom,
hát emelj fel
a szíveddel,
ha akad rá alkalom.

A szeretet éltető
igazi lételem,
ha elfelejtesz
szeretni,
majd megismételem!

Refr.:
Tárd ki a szíved,
hadd áradjon el!
Mert minden szó,
mert minden szív
egy kérdésre felel!
Tárd ki a szíved
és legyél boldogabb,
és figyelj jól,
és találd meg
a legtisztább utat!

Refr2.:
Tárd ki a szíved
és legyél boldogabb,
és figyelj jól,
és találd meg
a legtisztább utat!
Tárd ki a szíved,
hadd áradjon el!
Mert minden szó,
mert minden szív
egy kérdésre felel!

Aranyosi Ervin © 2017-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kiállni a sorból

Aranyosi Ervin-Kiállni a sorból
Aranyosi Ervin: Kiállni a sorból

Mikor egy irányba nézünk,
hogy változik világképünk?
Egy a célunk, egy az álmunk?
Mindig közös úton járunk?
Biztos, hogy csak az a jó út,
hogy a mások útját rójuk?
Lehet, más életét éljük?
Álmainkat elcseréljük?
Ha nem megyek, különc vagyok?
Jobban tudják ezt a nagyok?

Mi lenne, ha másként élnék,
ha az újtól én nem félnék?
Mennék saját vágyam után,
s nem másokkal vakon, bután?
Felfedezném a világot,
meglátnám, mit más nem látott!
Igaz, csak egyedül lennék,
nem kísérne senki sem még.
A szeretet hiányozna,
az életem magányt hozna?

Biztos nincs, ki velem jönne?
Kinek pont így hullik könnye?
Talán akad olyan lélek,
kinek tetszik ahogy élek.
Aki mindent hátrahagyna,
álmodozó lény maradna,
kiben él a lélek lángja,
ki a végtelent kívánja!
Ki egy szebb világot épít,
s nem őrzi a romos régit!

Aranyosi Ervin © 2017-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

vedd fel a cipőmet
Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

Vedd fel a cipőmet, s járd az utam végig,
mert bár a hegycsúcsok felérnek az égig,
én is lent indultam, s dédelgettem álmom,
lent határoztam úgy, hogy végig csinálom!

Megkínlódtam én is szembefújó széllel,
gyakran úgy alakult, mennem kellett éjjel.
Minden félelmemet legyőztem én bátram,
s tettem a dolgomat, másra sose vártam.

Feljutottam végül és lent irigyelnek,
mutogatnak, szidnak, bántóan figyelnek.
Ám hiába, babért ott lent nem aratnak,
s míg én elől járok, mögöttem maradnak.

Csak aki elől jár, az ér ki a fényre,
árnyéka rávetül a lemaradt lényre,
kinek az ereje haragból virágzik,
akinek a lelke bús méregben ázik.

Ám, aki velem tart, felérhet a csúcsra,
s másokat vezethet, ha már megtanulta,
egy helyben topogva célba sosem érhet,
az árnyékban járva nem látja a szépet.

Vedd fel a cipőmet, indulj fel a hegyre,
gondolatod járjon célod körül egyre!
Bocsáss meg azoknak, kik árnyékban élnek,
nem érzik vonzását az éltető fénynek.

Aranyosi Ervin © 2016-08-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hited meghatároz!

Aranyosi Ervin: Hited meghatároz!

Aranyosi Ervin: Hited meghatároz!

Hogyan ítélsz meg másokat?
– “Vérengző vadállat”!
Hited csupán, s tapasztalat,
mi a bélyeg mögött állhat?
Naponta látsz, s ítélkezel,
nem is ismerve lelkét.
S lehet, hogy bántó, rút szavad,
régi sebeket feltép.

Jó, ha tudod, – azt aki vagy –
éppúgy nem látják mások.
Ezért él benned düh, s harag,
a “lélekkoccanások”.
Van valaki, először is,
akit meg kell, hogy ismerj!
Tükrödbe nézz, ott láthatod,
tudd meg benne, kit tisztelj.

Szeretned kell, hogy elfogadd,
s belásd minden hibáját.
Rajta keresztül éled meg,
a létezés csodáját.
S ami belül, az van kívül,
– úgy változik világod!
Hinned kell előbb, s nem elég,
hogy elhiszed, ha látod!

Mindig teremt a képzelet
s ha tudatossá tennéd!
Szebbé válhatna életed,
s a “mást” könnyen viselnéd.
Lelkedben apró gyermek él,
s nem érti a világot.
Szabadítsd fel, mert attól fél,
amit korábban látott.

Míg lelkedben a félelem,
düh és harag virágzik.
Addig erőd csak fél elem,
s méreg vízében ázik.
Ily egyszerűen működik,
talán még neked furcsa.
Megbocsájtás, elengedés,
lehet a léted kulcsa.

Aranyosi Ervin © 2014-02-23.

A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva