Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hittel, hálával, értelemmel…


Aranyosi Ervin: Hittel, hálával, értelemmel…

Tudod, a természet Isten szerves része,
saját álmainak késszé teremtése.
Csodás gondolatnak anyaggá válása,
életre keltése, jóvá varázslása.

Minden apró csoda szívvel lett tervezve,
gondosan megáldva, érzéssel szervezve.
Minden illeszkedik egy mozaik képbe,
s egyre közelebb jutsz, egyre tovább lépve.

Ezt a misztikumot meg kéne értenünk,
nem egy külső erő szórakozik velünk!
A saját sorsunkat magunk irányítjuk,
félelemmel rontjuk, vágyakkal javítjuk.

Meg kéne figyelnünk, s értenünk jó lenne,
ne az ellenséget, sorsot lássunk benne.
Minden okkal készült, értelme is akad,
amikor megérted, jobban érzed magad.

A gondolat teremt, tettünk visszahat ránk,
mintha a sok bántást csak úgy visszakapnánk.
Természeti törvény: – mit adunk, azt kapunk,
kiküldött jeleink alkotják holnapunk.

Mindig a mában élj, ne pedig a mának!
Legyél a vándora az idő útjának!
Hiszen itt a mában tervezed jövődet,
teremted holnapod, jobbítod a Földet!

Aki csak mának él, arra holnap nem vár,
az csapdába esett, idő rabja lett már.
Saját árnyékából nem is tud kilépni,
itt a jelenében, holnaptól fog félni!

Te adsz energiát a jónak, s a rossznak,
napjaid is hidd el, e szerint változnak.
Ha csak ösztönösen reagálsz mindenre,
hitrendszered szerint jön a válasz egyre.

Ha a rosszról beszélsz, azt erősíted meg,
energiát adva – s lelked közben szenved.
Jó lenne, ha inkább jóra koncentrálnál,
hidd el nincs csodásabb erő a hálánál!

Ha Istenre figyelsz, ha a csodát nézed,
te is úgy változol, ahogy a természet,
mely a gonoszt, rosszat kilöki magából,
s képes meggyógyulni, folyton önmagától.

A saját testünk is ilyen áldott fajta,
jószándék, szeretet, öröm segít rajta.
A gond, a félelem, rossz hit betegíti,
meggyógyulni csak a szeretet segíti.

Isten a szeretet, s minden nap tanítgat,
a tudatosságunk, mint a virág, nyílhat.
Csak az értelmünket is használjuk végre,
tárjuk ki ablakunk a ránk váró fényre…

Aranyosi Ervin © 2019-04-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én nem félek még…


Aranyosi Ervin: Én nem félek még…
(egy kisbaba monológja)

Én nem félek még a világtól,
az öröm gyakran rám talál.
Naponta százszor is mosolygok,
s nem rémít még a zord halál.
Ha anyu boldog azt én érzem!
Minden rezgését átveszem.
Egy közös, nagy burokban élünk,
s csak szép dolgokon jár eszem.

Én nem félek még a világtól,
mert félelemre nincs okom.
Ám átérzem, ha anyukám fél,
s vele együtt szomorkodom.
De örülök amikor boldog,
nincs annál jobb, én azt hiszem,
olyankor jó érzések jönnek,
s átmelegszik a kis szívem.

Én nem félek még a világtól,
megbízom hát mindenkiben,
aki csak jó az anyukámmal,
az nem tehet rosszat velem.
Ám érzem azt, ha őt megbántják,
a lelkem együtt fáj vele,
rögtön sírásra görbül szájam,
s könnyel lesz kis szemem tele.

Én nem félek még a világtól,
bár nem értem még dolgait.
Szeretni már nem kell tanulnom,
erre anyukám megtanít.
De jó lenne, ha kimaradna
életemből a félelem,
a lelkem folyton mosolyogna,
s anyukám együtt, énvelem.

Én nem félek még a világtól,
s remélem, ez így is marad!
Szeretnék mindent megcsodálni,
szép fákat, apró madarat…
Szót érteni az emberekkel,
hogy többé ők se féljenek,
szeressék egymást, megbecsülve,
hogy boldogabban éljenek.

Aranyosi Ervin © 2019-03-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mezei nyúl

Fotó: Borsné Kati

Aranyosi Ervin: Mezei nyúl

Mezei nyúl, mezei nyúl,
füled le tán sosem konyul!
Edzésben tart a félelem,
így trappolsz át az életen.
Lazítani sosem szabad,
a gyenge inkább elszalad,
nem tudja magát védeni,
hisz fegyvere, az nincs neki.
Ha veszély van, hát futni kell,
cikk-cakkban messze jutni el…
Ma lencsevégre kaptam őt,
az életéért reszketőt,
egy percre nyugton is maradt,
figyelt rám, s aztán elszaladt.

Aranyosi Ervin © 2019-03-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élőn haldokló


Aranyosi Ervin: Élőn haldokló

Nem mozdul a kezed, lábad?
Megbénít a félelem?
Közben agyad azon lázad:
– Mért történik én velem?
Hová lett megannyi vágyad,
mért nem hajtja már erő?
Hited elbújt, és reményed
az sem kerül már elő?

Csontjaidat rozsda marja?
Lelked végleg kimerült?
Földre nyom a halál karja?
Lám csak, fölédbe került?
Már nem álmodsz boldogságról?
Amid volt, már elveszett,
alig jössz le már az ágyról.
Feladtad az életet?

Legyintesz! Már nem vagy képes!
A baj az, hogy elhiszed!
Jól laktál? Lelked nem éhes?
Többre most már nem viszed?
Az élet csak eddig tartott,
a múltadat siratod?
Amit nem tettél meg egykor,
ma sem teszed, feladod!

Mint a megfagyott folyóban,
megáll minden lendület!
Nincs már benned ott a lélek,
hogy felszítsa a tüzed?
Nem mozdul már kezed, lábad,
benned a lét megfagyott!
Bámulod a sötét árnyat,
s önmagadtól vagy halott!

Mozdítsd már meg kezed, lábad!
Hisz az élet halva fáj!
Ha azt hiszed, egy az élet,
akkor hol az akadály?
Nem itt kéne éppen élni,
élőbb ruhát ölteni?
Életedet csupa széppel,
örömökkel tölteni?

Megvalósítani álmod,
éleszteni a reményt:
Számításod megtalálod,
csak követned kell a fényt!
Élj a mának, élj a mában,
minden nap ültess magot!
Kergesd el a zord felhőket,
és csald elő a Napot!

Meglátod, ha tenni kész vagy,
világod is lelkesül,
a jó Isten cserben nem hagy,
s minden vágyad teljesül!
Amit vágytál egykor régen,
melegítsd most újra fel,
hagyd, hogy lelked visszatérjen,
s megújult világra lel!

Hadd olvadjon ki a jégből,
hadd szaladjon a folyód,
erő jön a mindenségből,
hagyd teremteni a szót!
Fogalmazd meg, mit szeretnél,
s hagyd, hogy átjárjon a vágy!
Teremtő vagy, ezért lettél,
erről szól a tudomány!

Kezdj el végre újra élni,
éleszd fel az álmaid!
A teremtő tiszta lélek
ma is még benned lakik!
Nyisd fel csukott szemeidet,
engedd újra be a fényt,
Felejtsd el a haldoklásod,
éleszd újra a reményt!

Aranyosi Ervin © 2018-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy élhetőbb világért


Aranyosi Ervin: Egy élhetőbb világért

Úgy szeretném ha elmúlna szívedből a fájdalom,
ha vidám kedvvel ébrednél fel minden hajnalon,
és úgy szeretnék egy élhetőbb, szebb sorsot adni rád,
hogy teáltalad váljon szebbé mától a világ!

Én úgy szeretném, ha végre látnál, s felnyitnád szemed,
ha rájönnél, hogy álmok nélkül élni sem lehet,
Ha körülnéznél, s hagynád a sok érzést hatni rád,
ha rájönnél, hogy csak értünk van teremtve a világ.

Jó lenne, ha élveznéd a múló perceket,
ha éreznéd a lüktetést, ha szíved csak szeret,
ha nem csak vágynál szeretetre, inkább élnéd azt,
ha szeretnél, hát nem csak adnál, kapnál is vigaszt.

Úgy szeretném, ha megértenéd, hogy hogyan működik,
ha nem csak sorsod által lökve élnéd álmaid,
ha gondolatod rólad szólna és teremtene,
ha világodat szépnek látnád, s nem halnál bele!

Úgy szeretném, ha megértenéd, csak szeretni kell,
az érzéseid bármi lesz is nem vehetik el!
Úgy szeretném, ha körül néznél, s látnád, amit én:
hogy a lelkünk tapasztalni van e földtekén!

Tapasztalni, szebben élni, jobbá tenni mást,
létrehozni egy világot változtató hatást.
A szeretet az egyetlen út, ki sem kerülheted,
a lépteiddel nyomot hagyva éld az életed!

Ha az ember jobbá válna, múlna a félelem,
mindenkinek jutna minden, jóság, élelem.
Szebb világ fog elérkezni, megfordul a szél,
ha az ember élni fogja, amiről beszél!

Úgy szeretném ha elmúlna szívedből a fájdalom,
ha vidám kedvvel ébrednél fel minden hajnalon,
úgy szeretném, ha úgy élnénk, mint réten a vadvirág,
én úgy szeretnék egy élhetőbb, szebb sorsot adni rád!

Aranyosi Ervin © 2018-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A te kereszted..


Aranyosi Ervin: A te kereszted…

Hiába cipelted a terhed,
máig nem értett senki meg?
Vajon miért kellett cipelned?
A lelkeket, mi menti meg?

A szeretet ma is hiányzik,
kufároké a templomod.
A lélek gyűlöletben ázik,
az érzés mélyen elnyomott.

Az emberek a sorsban hisznek,
s azokban akik írják azt.
Vállukon kereszteket visznek,
s nem lelnek lelkükben vigaszt.

Hiába minden tanításod,
az ember nem lát ma se fényt.
Kereszted van és semmi másod,
teveled vesztettek reményt.

Mutattad, hogy hogyan kell élni,
de senki nem figyelt reád.
Az ember nem tud mást, csak félni,
s elmormolni pár írt imát.

Amit cipelsz, ma már csak jelkép,
vallási címer lett csupán.
Gonoszt elűző kis ereklyék,
amit csókolgatnak bután.

A lényeget nem értették meg,
a mondandód már súlytalan.
Megannyi ember félreértett,
a félelemnek súlya van!

Lelket nem lehet felszegezni,
a szeretet örök és szabad.
Ennek kéne érvényt szerezni,
hogy tovább éljen szép szavad!

Tedd hát le végre a keresztet,
kérlek, ne cipeld már tovább!
Hited gyökeret nem eresztett,
nem tanít jóra ostobát.

Csak egy kereszt, a te kereszted,
tovább cipelni nincs okod.
Legjobb, ha végleg elereszted,
s a jóknak kezét megfogod!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi lovas

Festmény: Szitár Éva – Fergeteg

Aranyosi Ervin: Égi lovas

Mint szél a pusztán, vágtat át,
elhagyja minden bánatát.
Lelkében csak a Nap ragyog,
s hiszi: – Mindennel egy vagyok!

Vele dalol a nyurga szél,
dobban a Föld, s hozzá beszél.
Porfelhő kél lova mögött,
de belé béke költözött.

Elhagyta fájó bánatát,
segíti őt egy jó barát,
aki tán le sem győzhető,
lüktet benne az őserő!

Mint szélvihar a csend nyomán,
vágtat az élet bús porán,
fennen szárnyalva nézi már,
a lét csak odalent sivár.

Itt fent a Napot éri el,
arcán ragyog az égi jel.
Boldog mosoly arcára ül,
s a félelemtől mentesül.

Nincs gond, amely a mélybe ránt,
nincs olyan érzés, ami bánt,
hiszen felülemelkedett,
megérintve a kék eget!

Saját lelkéhez eljutott,
félelmein már túlfutott,
s érti már léte lényegét,
– meglelte végre Istenét!

Aranyosi Ervin © 2018-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Minden perc értékes


Aranyosi Ervin: Minden perc értékes

Minden perc értékes, mit a földön töltünk,
minden pillanatnak szép értelme van.
Néha szeretettől boldog ruhát öltünk,
néha poklot járunk félve, naivan.

Mindennek oka van, éltető értelme,
s lélek-szemeinkkel láthatjuk csak át!
Néha tévutakra csábít el az elme,
s nem látjuk az érem másik oldalát!

Még a hibáink is, mind-mind értünk vannak,
tapasztalni jöttünk, tanulni talán.
Melléfogásaink tanulságot adnak,
hogyan lépjünk át a lét tükörfalán.

Egyre többet tudunk, s egyre kevesebbet,
világot akarunk végre érteni.
Közben árva szívünk a haláltól retteg,
pedig a lelkünket nem kell félteni.

Félelmeink helyett, inkább élni kéne!
Meglátni a szépet, megélni a jót!
Szép álmokat szőni, elmenni elébe,
s hinni az igazat, élni a valót!

Kiélvezni mindig minden élő percet,
vágyaink nyomában járni szabadon.
Hagyni, hogy történjen! Felásni a kertet,
ami lelkünkben nő, az a kincs, vagyon!

Élményekkel telve jóllakik a lelkünk,
emlékek sorától új életre kel.
E világban kéne boldogságra lelnünk,
követni a vágyat, azt, mi érdekel!

Értékeset adni ennek a világnak,
megetetni széppel, üres lelkeket.
Ha kitárod szíved csodás dolgok várnak,
s ezzel önmagad is gyakran megleped.

Használd ki a percet, így légy gazdagabbá,
teremts boldogságot, melegíts szívet.
Számtalan a koldus, ki bús lelkét adná
egy kis szeretetért, ha lenne ki fizet.

Minden, s minden ember szeretetre vágyik,
ezért mindent megtesz, csak épp nem szeret.
Félelem kíséri a halálos ágyig,
amit az elmúlás pora betemet.

Vedd hát ki a létből saját, büszke részed,
váltsd valóra álmod, féltett vágyaid.
Sok-sok szeretettel töltsd meg az egészet,
hiszen, amíg szeretsz az létet alakít.

Legyen hát értékes minden egyes perced,
tartalmakkal töltsd meg ezt az életet!
Nincs sohasem késő, lelked jóra lelhet,
amikor világod, s léted élvezed…

Aranyosi Ervin © 2018-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megbocsátó mantra


Aranyosi Ervin: Megbocsátó mantra

Mindenkinek megbocsátok,
nincsen bennem félelem!
Elengedem, ami bántott,
megtisztítom életem.

Mindenkinek megbocsátok,
nincsen bennem félelem!
haragommal már nem ártok!
Önmagam nem mérgezem!

Megbocsátok önmagamnak,
jót akarok csak, tudom!
Minden perccel jobbá válok,
s megyek tovább az úton.

Magamnak is megbocsátok,
elengedem, ami bánt,
Tetteimből is tanultam,
kijavítom a hibát.

Más haragja nem bánt engem,
nem a lelkem mérgezi,
az ő dolga, hogy megtudja,
mért gondolja, mért teszi?

Mindenkinek megbocsátok,
Világommal jót teszek,
Nem bánt sértés, nem bánt átok,
napról napra jobb leszek!

Aranyosi Ervin © 2018-06-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Földi pokol


Aranyosi Ervin: Földi pokol

Létezik az ördög?
Úgy hívják, hogy ember!
Isten ruházta fel
sötét értelemmel.
Hagyta, hadd legyen rossz,
– az is tapasztalás –
ha az ember másnak,
s magának gödröt ás.

Csábította bizony a pénz,
a nagy vagyon,
a fényűző élet,
az erős hatalom.
Csak azt nem figyelte
meg a szegény pára,
hogy a vágyainak
túl nagy lesz az ára.

Az ördögöt bizony
az ember alkotta,
s vele a társait
mind sakkban tartotta.
Aki ellenkezett
a pokolra került,
máson uralkodni,
így könnyen sikerült.

Félelem rablánca
gúzsba köt sok lelket,
kik haláltól félve,
pokoltól rettegnek.
Nem marad idejük
boldogulni, élni!
Mást is riogatnak,
hogy kitől kell félni.

Bennük él az ördög,
mivel ők táplálják,
s hirdetik, hogy ők bíz’
az Istent szolgálják.
Hozzá imádkoznak,
hiszen őt is félik,
és a másképp látót,
rögtön elítélik.

Ha te is ilyen vagy,
akármilyen okból,
nem tudlak kihúzni
a saját poklodból.
Onnan kilábalni
csak te lehetsz képes,
te tudod számodra
mikor esedékes.

Ragaszkodhatsz persze
saját ördögödhöz,
hited erős bilincs,
oda köt a röghöz.
Ezért nem szárnyalhat
sosem képzeleted,
s hiszed, “ezt a sorsot
írták egykor neked”.

Csak súgom, a sorsod
saját magad írod,
hitrendszer a tintád,
s álmod a papírod.
Ám ha semmi újat
nem vagy írni képes,
akkor szabadságod
már igen kétséges!

Akkor a lelkedben
ott lakik az ördög,
s fájó napjaidat
árnyékában töltöd,
s nem kell külön pokol,
hisz belülről éget,
s így várod a reád
rég kiosztott véget.

Persze tudom, ezt te
nem fogod hallani,
ezt még magadnak sem
mered bevallani,
mert félsz, összeomlik
megszokott világod,
ha az ördögödet
szemtől szembe látod.

Lelkiismereted bánt
és kínoz téged,
de a színjátéknak
mégsem vethetsz véget.
Nem hiszed, hogy tetted
visszaszáll fejedre,
inkább a sorsodat
okolgatod egyre.

Hiszel az ördögben,
s vele istenedben?
A kétség madara
e két szárnyon reppen.
Ám az Istenünkkel
akkor leszünk együtt,
ha az ördögünket
végre elengedjük…

Aranyosi Ervin © 2018-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva