Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Rém-álom


Aranyosi Ervin: Rém-álom

A félelmemet rád ruházom,
mától legyen csak a tiéd!
Mától kezdve én nem parázom,
így szebb lesz tán a földi lét!
Hordd, mint király az új ruháját,
mit a média rád adott,
élvezd ki lelked szép halálát,
ha már agyad úgyis halott!

Mert nehezebb elgondolkodni,
mint menni kijelölt úton,
s pláne nehéz jó döntést hozni,
egyszerűbb úgy, ha: – Nem tudom!
Könnyű a jókkal szembe menni,
s megtagadni az igazat!
Kétezer éve ez a trendi,
s azt hiszed a lelked szabad!

S ha szembesülsz a valósággal,
az igazat megtagadod,
azonosulsz szélhámossággal,
mert ez a sors, mi adatott!
Nem így van? Sorsodat te írod,
diktált szöveggel gyengítik.
Nincs kezedben, tehát nem bírod,
s uralnak felfújtak, pitik.

Nem az a baj, hogy megvezetnek,
csak, hogy nem látod, nem hiszed!
Hazugság méreggel etetnek,
mely átjárta már rég szíved.
Becsapottként is őket véded,
és odatartod arcodat,
s megtámadod, ki téged véd meg,
ellenünk vívod harcodat.

Halálba mész és vinnél engem?
Köszönöm, nem! Én maradok!
Ébresztenem kell! Ezt kell tennem,
hogy maradjanak magyarok!
Ébresztgetni, kiben az élet,
a gondolat lángja lobog,
ki még ura az életének.
Vannak még lelki-rokonok!

A hazugság, mint járvány terjed,
s bele fullad a nagyvilág,
a pénz még úr, s csalásra gerjed,
s álarcot akar adni rád.
Az ész maradjon börtönében,
s higgyen benne, hogy még szabad!
A lélek nem kell már e létben,
s te sem leszel többé magad!

Aranyosi Ervin © 2020-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kívül-belül, itt a mában


Aranyosi Ervin: Kívül-belül, itt a mában

Nincs bennem félelem, se bánat,
átlátom tisztán létemet.
Részei vagyunk a világnak…
és most csodálom szép szemed!
A hazugságot is kizárom,
ne mérgezhesse lelkemet,
őszinte, tiszta a világom,
és napról napra szebb lehet!

Már nem tartom magamat távol,
kit szeretek, átölelem,
kilépek a pánik sodrából,
a lét hadd legyen több velem!
Nem állok többé be a sorba,
a birka-néppel nem megyek!
A valóst gyűjtöm egy csokorba,
hogy lássak és csak jót tegyek.

Már nem hagyom, hogy elszakítson,
riogatás, hazug szavak!
Lelkemnek is kell, hogy lazítson,
hogy a karomban tartsalak!
S tudom, nem fogunk belehalni,
a hazugság legyőzhető,
ugyanúgy akarlak akarni,
érzések törnek most elő!

A félelem már le nem győzhet,
hiszen, amíg lelkem szabad,
a szívem szívedben időzhet,
s te is adod valós magad!
Már nem zavar külső világom,
az égre festett fellegek,
az életet belülről látom,
s a célom, hogy boldog legyek!

Nem leszek mások rabszolgája,
a te lelkedbe olvadok,
és felszabadít majd a hála,
hogy veled önmagam vagyok!
Miért gyáva a többi ember,
vagy miért vak? Nem érdekel!
Csak élni vágyom, nyitott szemmel,
s elég, ha téged érlek el!

Aranyosi Ervin © 2020-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nézni is rossz!


Aranyosi Ervin: Nézni is rossz!

Jaj Istenem, nem bírom már,
összevissza beszélnek!
Okoskodnak, hazudoznak,
s ebből szépen megélnek!
Rémisztgetik a butákat,
fegyverük a félelem,
én bíz’ rögtön rendet tennék,
próbálnák meg énvelem!
Minden nap más az igazság,
s gondolkodni sem szabad!
Rossz, ostoba szabályok közt,
normális egy sem marad.
A sok birka tépi egymást,
és megvédi a csalót…
Az meg másnap bejelenti,
hogy az egész kacsa volt!

Aranyosi Ervin © 2020-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabadon szállva

Fotó: Balog Lajos

Aranyosi Ervin: Szabadon szállva

Szelek szárnyán szállva
táncba kezd a lelkem,
élvezem a létem,
meg kell ünnepelnem!
Nem köt földhöz semmi,
szabadságom élem,
míg szárnyaim bírják,
nem lesz mitől félnem!

Aranyosi Ervin © 2020-05-09
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mondom a magamét…


Aranyosi Ervin: Mondom a magamét…

Mondom a magamét, amit tudnod kéne!
Ami sok félelmet álmokra cserélne!
Amit átgondolnál, s magadévá tennél,
amiben hihetnél, amit szerethetnél.

Mondom a magamét, de nem hajt az érdek,
van énnekem kincsem, mondhatnám temérdek!
Szét akarom szórni, mindenkinek adni,
hogy a világ tudjon az útján haladni!

Mondom a magamét, szeretném, ha tudnád!
Ha az életedet nem csak átaludnád,
nem csak zötykölődnél, ahogyan lökdösnek,
azok, akik rajtad csupán élősködnek.

Mondom a magamét, s te is tedd a dolgod!
Találd meg utadat, s attól legyél boldog!
Nézz körül a létben, a szép természetben,
s éld végre világod mától fogva szebben!

Mondom a magamét, te csak gondold végig!
Ne azzal foglalkozz, mások miként értik!
Az csupán a fontos, számodra mit jelent,
ad-e újabb tudást? Formálja a jelent?

Mondom a magamét, de szólj, ha tudsz jobbat!
Olyat, mitől a zár végre kinyitódhat,
ami szabaddá tesz, jobbá, avagy többé,
melyben a világod nem lesz börtönöddé!

Mondom a magamét, de hallgatok másra,
feladva a régit, szomjazom tudásra,
de az igazságra kíváncsi a lelkem,
az Isten gyermekét lásd meg végre bennem!

Mondom a magamét, s közben tettre vágyom,
átalakítanám szomorú világom,
de egyedül nem megy, kellenének társak,
hogy mindig emeljek és soha ne ártsak!

Mondjuk a magunkét, végre, összefogva,
nem teremt az elme elbújva, nyafogva!
Gyújtsunk fényt szívekbe, s őrizzük a lángot,
tegyük élhetővé ezt a szép világot!

Aranyosi Ervin © 2020-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó tanácsok az útra

Aranyosi Ervin: Jó tanácsok az útra

Hosszú útra csomagoltál,
van millió csomagod,
de haladni csak akkor tudsz,
ha a múltad lerakod.

Nem cipelsz több nehézséget,
bánatot és haragot.
Ami nem kell, mi nem segít,
azt a tegnapban hagyod.

Megszabadulsz vérszívóktól,
amilyen a félelem!
Önbizalmadat megőrzöd,
kell mint fontos élelem!

Figyeled a belső hangod,
elmédet lehalkítod!
Amit lelked súg belülről,
hangosabbra állítod!

Merülj el a csend honában,
s ismerd fel, hozzád beszél,
s látod elméd fecsegését
széthordja a lenge szél.

Válogasd ki, hogy mi fontos,
mi segíthet teneked,
legjobb, ha a világodat
újra átértékeled.

Nyisd ki lelki szemeidet,
érezd élni önmagad!
Ne szorítsd a kezed össze,
akkor benne több marad.

Válogasd ki, mi az érték,
s mi szolgálja életed,
világod nem pénzben mérték,
a jóság értékesebb!

Hát próbálj meg többet adni,
ne várj semmit, mindig adj!
Szeress csak, elvárás nélkül,
s őszinte ember maradj!

Szabadítsd fel terhek alól,
szerethető lelkedet,
úgy hiszem, hogy boldogulni,
csak ilyen módon lehet.

Ha a lelkedben szegény vagy,
szomorúság nem nyomaszt,
szeretettel éld világod,
és én neked adom azt!

Aranyosi Ervin © 2020-04-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A vírus emberi


Aranyosi Ervin: A vírus emberi

Gondolkodj el ember őrült félelmedben!
A vírus nem lakik cicában, vagy ebben!
Csak a te fejedbe ültették, s te reszketsz!
Vagy halálra ítélsz, vagy szélnek eresztesz!
Jó lenne a te kis pánikodra hatni,
kutyádat, cicádat ne vidd elaltatni!
Inkább maradj otthon, s tanulj meg szeretni,
szerető gazdává, s jó emberré lenni!
Ők majd segítenek, lelkük tele véle,
az ő szeretetük különleges féle.
Rád Istenként néznek, szívük, lelkük tiéd,
legyen nekik boldog tőled a földi lét!

Aranyosi Ervin © 2020-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lépj ki a fényre!

Aranyosi Ervin: Lépj ki a fényre!

A félelem lehúz, megaláz, leteper,
lelket nyomorító, méltánytalan teher!
Mocskos víz alá nyom, csak fuldokolsz tőle,
s mindig jön egy hullám, hogy ne mássz ki belőle!
Mert a mocsok felett, ott a drága napfény!
Míg nincs a kezedben valós adat, vagy tény,
hazug szemüvegen nézed a világot,
s a fentről megígért, rossz megoldást várod!
Lábadra félelmes hínárszál fonódik,
agyad hazug rezgés-hangra hangolódik,
amely lent, mélyen tart, nem hagy emelkedni,
nem enged a fényben fürödni, lebegni!

Eszedbe sem jut már: – Magadért kell tenned,
felúsznod a fénybe, tisztává kell lenned!
Nem lehet igazán fuldokolva élni,
ha nincs hazug halál, nincsen mitől félni!
Nem veszíthetsz semmit, csak(?!) az igazságot,
te változtathatod meg ezt a világot!
Te és a ma uralt sok milliárd társad,
kiket mélybe nyomtak, s önzőn megaláztak.
Akiket a napfény igaza nem érhet,
lelket nyomorító félelemben élnek.
Levegőre vágynak, tiszta levegőre,
de nincs, ki mutatná az utat előre.

Fentről vársz megoldást és víz alá nyomnak,
iszapba lehúzva, válladon taposnak.
Söpörd le válladról a hazugság-terhet,
fordítsd a fény felé arcodat, figyelmed!
Rugaszkodj el bátran, kezdj el emelkedni,
hagyd közben a szíved őszintén szeretni!
Vigyél másokat is utadra magaddal,
beszélj meg randevút holnapra a Nappal!
Minden félelmedet felejtsd el, hagyd hátra,
legyen mögötted a sötétség határa,
előtted a fény és mögötted az árnyék,
s higgy benne, hogy reád boldog élet vár még!

Mind, akik képesek fejüket emelni,
szívüket kitárva szeretetre lelni,
veled emelkednek egy igaz világba.
Csak a gonosz süllyed a hazug posványba.
Ha kiérsz a fényre, tisztábban fogsz látni,
s rájössz, hogy érdemes a fény útján járni.
Rátalálsz a létre, feloldódsz a fényben,
örök boldogság vár fénylő napsütésben!
Ha emberré lettél, viselkedj emberként,
s emelj fel magadhoz minden szeretett lényt!
Óvd a természetet, tiszteld a világot,
Isten adta jogod, belső igazságod.
Ne az érdek hajtson, csak boldogulj szépen,
s oldódj fel a fényben, teremtőd ölében!

Aranyosi Ervin © 2020-04-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ünnepeld a tavaszt!


Aranyosi Ervin: Ünnepeld a tavaszt!

Odakint a kertben madarak dalolnak,
nekik nem is kérdés, vajon lesz-e holnap?
Csak az ember teremt félelmet magának,
megásva a sírját a szebb holnapjának.

Bárcsak madár lennék, egy faágra ülnék,
a bús embert látva, igencsak derülnék,
hiszen itt a tavasz, feléled a világ,
bizakodva nyílik a sok tarka virág!

Csak az embereknek lóghat most az orra,
gyászosan tekintve az eljövő korra,
hisz a félelmei a lelkét nyomasztják,
céljait, vágyait sorra elsorvasztják.

Miért lett az ember ilyen hitevesztett?
Benne a félelem gyökeret eresztett,
s elnyomja az élet csodatermő fáját,
s elveszti reményét, s elveszti a hálát.

Tavasz van, éledjünk, akár a természet,
vegyük világunkban észre most a szépet!
Hiszen kint a réten a virágok nyílnak,
fű serken, s a fák is rügyezni tanítnak.

Csak az ember szívben maradt a didergés,
félelem, szorongás, hogy a holnap elvész.
Elfelejt az ember mosolyogni, élni,
csak túlélésre hajt, s hagyja szívét félni!

Ébredjünk, tavasz van, mosoly-rügy fakadjon,
a madarak dala újra reményt adjon!
Napról, napra szebbítsd környező világod,
hagyd életre kelni kinyíló virágod.

Locsolgasd hadd nyíljon – hited erejével –
a lélek zenéje hadd áradjon széjjel.
Szeress, ez a gyógyír, sóvárgó szívekre,
ne légy világodból önként számkivetve!

Hallgasd a madárdalt, viduljon a lelked,
a tavaszt idén is meg kell ünnepelned!
Holnapod magjait, te ültesd a mában,
oldódj a madarak biztató dalában.

Aranyosi Ervin © 2020-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A rettegés (f)oka

Aranyosi Ervin: A rettegés (f)oka

A félelmet megkoronázták,
vírusként terjed a földtekén?
Az értelem elbújt előle,
s talán az erdők rejtekén
nem tombol úgy már, riogatva,
talán a híre sem jut el.
Ha nem tudsz róla, meg sem fertőz!
Ki, a szabadba, menni kell!
Hallgatni, hogy a szíved dobban,
s nem szorítja a rettegés,
el kéne bújni nagy titokban,
oda ahol a hír kevés.
Nincs is halálosabb, rossz átok
annál, mit szór a média.
Rettegve bújik álarcába,
maszkja mögé a nép fia.
A csapból víz helyett is ömlik:
– Rettegjetek! Rettegjetek! –
Nem gyilkos kór, ami özönlik,
csak félelmet keltő rejtjelek.
A félelem, mit a hazugság,
a megtévesztő hír fokoz,
– ó bárcsak tudnád –
hogy a tüdőkben micsoda változást okoz.
Nem vírus az, és nem betegség,
nem az támad meg, nem a kór!
A félelem, hogy belehalhatsz
az életedbe bármikor!

Aranyosi Ervin © 2020-03-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva