Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Apai öröm

Janó Szilvia grafikája

Aranyosi Ervin: Apai öröm

Kezemben tartom a jövőt!
Felelős vagyok érted én!
Mi lesz belőled kislegény?
Bárcsak lelkedet érteném!

Engem jöttél tanítani?
Vagy útmutatód én leszek?
Nehéz kérdések még ezek!
Közös utunk merre vezet?

Adom az én világomat,
időmet és figyelmemet,
hogy elfogadó szív legyek,
hogy érted mindent megtegyek!

Most létre jött a kapcsolat,
óvom, védem világodat.
Szeretni tanít majd szívem,
s szép lesz utunk, én így hiszem!

Anyuval teljes a család!
Együtt lesz gondunk majd reád!
Legyünk egy boldog kis csapat,
érezd a Földön jól magad!

Aranyosi Ervin © 2021-01-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Embertelen állatok

Aranyosi Ervin: Embertelen állatok

Júdás az, ki állatát eladja.
Ki szeretetét tőle megtagadja!
Ki lakhelyéről utcára teszi.
A jogot ehhez, vaj’ honnan veszi?
Hisz felelős, mert megszelídítette,
és megbocsáthatatlan ez a tette.
Bűne egykor majd fejére szállhat,
de ettől nem lesz boldogabb az állat,
ki otthonát, s gazdáját veszti el,
az értelmet, amiért lenni kell!
Az ily ember lelke kasztráltatott,
de minek is tart ilyen állatot?
Őt kéne lökni vissza állatsorba,
és otthagyni magára lenn a porba’.

Aranyosi Ervin © 2020-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kinek kell a kábítószer?


Aranyosi Ervin: Kinek kell a kábítószer?

Annak kell a kábítószer,
aki nem mer élni,
ki nem képes a rossz kedvét,
vidámra cserélni.
Aki nem tud szembe nézni
saját önmagával
aki inkább elmenekül,
s gyávasága rávall!
Ki úgy érzi, más miatt van,
s nem felelős érte,
hogy a sorsa meg van írva,
s Isten őrá mérte.

Annak kell a kábítószer,
ki helyét nem találja,
akinek a valós élet,
nem igazán pálya.
Ki nem érti a világot,
s akit más nem ért meg!
Akinek a barátai
már rossz útra tértek.
Van, ki így akarja magát
erősnek mutatni,
Bátorságról hülyeséggel
akar számot adni!

Annak kell a kábítószer,
ki csak ettől boldog,
ki nem érti a világot,
s nem ért meg sok dolgot.
Kinek lelkét teher nyomja,
s nem tud szabadulni,
aki buta, s ezért akar
a drogokhoz nyúlni.
Ki nem hiszi, hogy az álma
még valóra válhat,
ki nem hiszi, életétől
még csodákat várhat.

Annak kell a kábítószer,
aki még tudatlan,
ki nem tudja, a lelkében
teremtő tudat van.
Akár jót, vagy akár rosszat
teremthetne véle,
s nem tudja: a kábítószer
a borotva éle.
Aki úgy fél a haláltól,
hogy rettegve várja,
de a kábítószert azért
mégis kipróbálja.

Nem használok kábítószert,
nem kell olyan álom,
vágyaimat, céljaimat
a MOST-ban találom.
Megélem a valóságom,
nincsen okom félni,
tudatosan élem létem,
s át akarom élni.
Felelősséget vállalok,
óvom egészségem,
gyűjtögetem sok-sok valós,
gyönyörű emlékem!

Aranyosi Ervin © 2017-12-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva