Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Álmodozás


Aranyosi Ervin: Álmodozás

Milyen csodás álmodozni,
arany Napot földre hozni,
vagy labdázni fent az égben,
szálló felhők közelében.

Angyalokkal találkozni,
madarakkal barátkozni,
büszkén nézni a világra,
réten nyíló kis virágra.

A végtelent átölelni,
benne megnyugvásra lelni,
és végtelen szeretettel,
tudni azt, hogy jó az ember.

Még ha néha el is téved,
ha szeme az égbe réved,
megtalálja magát benne,
mintha ő is angyal lenne!

Aranyosi Ervin © 2017-11-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet szele


Aranyosi Ervin: A szeretet szele

Messzi égben, felhők felett,
született egy szellő gyerek.
Nem volt bátor, inkább félős,
nem volt büszke rá a szél ős!
Egyhelyben ült, folyton lapult,
futni, tombolni nem tanult,
nem is nagyon vágyott másra:
– a világát szépnek lássa!

Ezt az apja nem tűrhette,
jégesőben megfürdette,
hátha így szilajjá válik,
s vágtat, tombol mindhalálig.
A szelecske némán tűrte,
hogy az apja jégbe gyűrte,
végül a Nap szárította,
szellőszemét felnyitotta.

– Játszom inkább fényes szelet,
én viszem a szeretetet,
minden szívet megetetek,
ettől majd boldog lehetek!
Gondolta a kicsi szellő:
– postás lesz, amikor felnő
és a szívnek üzenetét,
más szívekbe repíti szét.

Úgy is tett, s a Földre szállott.
– Jobbá teszem a világot,
szeretetet szórva széjjel –
s tette dolgát nappal, s éjjel.
Emberekkel találkozott,
s szívükbe örömöt lopott,
tiszta fényt és melegséget.
Érezzék, hogy szép az élet!

Csak hát nagyon nagy a világ!
Felkeresni minden fiát
– minden embert – lassú dolog,
még ha bennünk vágy is lobog.
Ráadásul bezárkóznak,
és a sok-sok házlakónak,
akik nem is látnak szelet,
hogy vigyen hát szeretetet?

Pedig a szeretet-szele,
átgondolva fogott bele,
hogy szép kincsét szertehordja,
hogy a bánatot feloldja.
Úgy döntött, toboroz társat,
aki talán melléállhat.
Olyat, aki házban lakott.
Megkereste a huzatot!

Ám a huzat nem vállalja,
inkább csak a port kavarja.
Inkább elolt, mint gyújt lángot,
inkább bosszantott és bántott.
Szeretet nem érdekelte,
csak fütyült az istenverte,
nem volt kedve jóvá lenni,
sok bosszantást jóvá tenni.

Sajnos a szeretet szele,
semmire sem ment így vele.
Szóba állt a többi széllel,
szembeszállva száz veszéllyel,
de mind csak rombolni vágyott,
felborzolni a világot,
törni, zúzni, széjjel tépni,
megtépázni, csapást mérni.

Bosszantotta a kis szelet:
– Így nem jut el a szeretet
megkínzott fájó szívekbe,
ha nem jut az emberekbe.
– Mi lesz velük akkor, Ó jaj!
– feltört belőle egy sóhaj,
és míg ezen sóhajtozott,
sok kis sóhajt létrehozott.

Azután csak nézte őket,
a sóhajtott kis szellőket:
– Egész takaros kis csapat,
meg lesz oldva a feladat!
Ők majd szeretet visznek,
s azok, akik így majd hisznek
szeretetben, sóhajtoznak,
sok kis sóhajt létrehoznak.

Szeretetet hord a hála,
s jár majd néhány sóhaj nála,
s viszik tovább üzenetét:
– a szeretet mennyire szép!
Ahány emberhez elérnek,
száz forgószéllel felérnek,
szeretettel szívhez jutnak,
s új szívekhez tovább futnak.

Tán a Földön körbeérnek,
– hála a szeretet-szélnek,
és a sóhajok hadának –
akik hittek szép szavának!
A szeretet terjed, terjed,
apró lángok gyúlnak benned.
Ne felejtsd el tovább adni,
s hidd el, vissza fogod kapni!

Aranyosi Ervin © 2017-10-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi háború

Aranyosi Ervin: Égi háború

Villámok szabdalták fel az eget,
dördült az ég és a föld remegett.
Tarolva, pusztítva vágtat a szél,
elbújik, menekül mind, aki él!

Vén fákkal birkózik most a vihar,
kezével tépked, s rúg lábaival,
reccsenve kifordul, törik az ág,
utolsót nyög bele még a világ.

A felhők zokognak, s ömlik a könny,
sötétlőn árad a néma közöny.
Villámok cikáznak, izzik az ég,
dördül a mennydörgés, mint pléh fazék!

Fekete könnyektől ázik a föld,
hullámzó köntöse alakot ölt.
Sudárfák hajolnak föld-fele meg,
hallik, a lelkük is beleremeg.

Győzött a vihar, már tisztul a lég,
gyászos nyomort hagy az úton a vég.
Oszlik a sötétje, – félre ború!
Mára már véget ért a háború.

Tőrt ágak lepik a csatateret,
vajon e pusztítás honnan ered?
Pusztító erőről szólt a dalom,
ennyire képes a nagy hatalom…

Aranyosi Ervin © 2017-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosoly az esőben

mosoly az esőben
Aranyosi Ervin: Mosoly az esőben

Bújócskázik a Napocska,
csak a felhők sírnak.
Nem találják jókedvüket,
csak zokogni bírnak.
Bennem is van egy Napocska,
elbújt, mégsem sírok,
esernyőmmel pocsolyába,
hullámokat írok.

M’ért is kéne elvesztenem
kedvem, ragyogásom?
Mosolygok a Napom helyett,
hogy mindenki lásson!
Hisz az élet csupa derű,
s csupán rajtad múlik,
képzeleted elvezet-e
síró felhőn túlig?

Az én lelkem a szép Napról
sok emléket ápol.
Valahányszor rágondolok,
felragyog magától.
Ragyogását nem tartom meg,
tovább adom másnak,
mosolyomtól látszom mindig,
vidámnak, mókásnak.

Mikor víz hullik az égből,
rögtön tócsák nőnek,
az összegyűlt esőcsepp már
nem kell a felhőnek.
Lent, a földön összegyűlik,
kis tükörré, látod?
– Mosolyod, ha belenézel,
te is megtalálod.

Milyen muris, ha belelépsz
egy nagy pocsolyába,
hullámokat, vízköröket
vet a gyerek lába.
A hullámok elcsitulnak,
visszamosolyognak,
te is látod tükörképét
a szép mosolyodnak!

Sírjatok csak buta felhők,
nekem jó a kedvem,
a Napocska esőben is
szépen ragyog bennem.
Aztán, majd, ha kifáradtok,
felragyog az ég is,
vidám lesz az egész világ,
kiragyogok én is!

Aranyosi Ervin © 2016-10-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Esik az eső

Esik az eső

Aranyosi Ervin: Esik az eső

Bús, szomorú felhők siratják a nyarat,
vagy mindazt a szépet, mi utána maradt.
Az ősz az ecsetét esővízbe mártja,
új színeket kever, s festi rá a tájra.
A százszínű zöldet, más színűre festi,
sárgával, barnával szépen beereszti.
Így csinál karnevált, színpompásat szépet,
így válik színessé a csodás természet.

Bús, borongós felhők takarják Napunkat,
sűrű könnyet ejtve siratják nyarunkat.
Néha a Nap mégis kibukkan mögöttük:
– Ejnye, szép felhőim, nem temetni jöttünk!
Legyen vigadalom, a termés beérett,
terítsünk lakomát, most a bőség végett!
Találjon magának őz, vaddisznó, gerle,
legyenek étellel jól felingerelve.

Még mielőtt telet mutatna a naptár,
teljen meg az odú, teljen meg a kaptár,
van mindenből bőven, van hát miből adjunk,
legyen hát jó kedvünk, gyertek hát, vigadjunk!
Ám a sötét felhők nem vigadnak, sírnak,
locsolják a földet, locsolnak, míg bírnak,
és a világ, látod, könnyeiktől ázik,
s minden magányos szív, könnyeiktől fázik.

Aranyosi Ervin © 2016-09-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fürdik a Hold

Hold fürdik
Aranyosi Ervin: Fürdik a Hold

Fürdik a Hold a tó vizében.
Kíváncsiak veszik körül.
Irigykedő kis, kósza felhők!
A Hold, lám ennek is örül.
Arcáról csordul tiszta fénye,
amit Napjától ellopott.
Aranycsíkot húz tó vizére,
hullámtól törve, megkopott.
Halványabb kör jut udvarára.
Körben az égbolt még sötét.
Csillagok – apró szakadások –
szaggatják éjkék szövetét.
Enyhe szellő lobbantja lángra,
és fénye száll az égre fel,
megfordul éjsötét kabátja,
s vörösre vált a kék lepel.
Elpirulnak a leskelődők,
szemük lesütve, úgy marad.
S a Hold, az éjnek hercegnője,
égi útján tovább halad…

Aranyosi Ervin © 2016-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretem az esőt!

szeretem az esőt
Aranyosi Ervin: Szeretem az esőt!

Szeretem az esőt, a világ szebb tőle!
A növények erőt merítnek belőle.
Szeretem, csodálom, és szívesen nézem,
ahogyan szivárványt ragyogtat az égen.

Szeretem az esőt, hallgatni és nézni,
ritmikus dalával képes megigézni.
Nézem a pocsolyát, a vízkarikákat,
a fák fénylő kérgét. Csillámló varázslat…

Szeretem az esőt, felhők sűrű könnyét.
Földáztató búját, amit átad önként.
Szeretem az esőt, mikor belefárad,
mikor felhők mögül újra napfény árad.

Szeretem az esőt, mert az élet része,
általa lesz teljes a világ egésze.
Ha csak a Nap sütne, ha mindig ragyogna,
ez a szép, bús érzés biztos hiányozna.

Mert az élet úgy szép, úgy igazán teljes,
ha a nehézségtől olykor a lét terhes.
Hidd el, az esőtől teljesebb az élet,
jobban értékeled a jót és a szépet.

Aranyosi Ervin © 2016-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Támad a szél


Aranyosi Ervin: Támad a szél

Támad a szél,- harcban a nagy világgal.
Szél tábornok birokra kelt a fákkal.
Süvítve-zúgva jobbra-balra nyargal,
szaggatja őket, nem múló haraggal.
Nagy szürke felhők, szomorú szemmel nézik,
miközben szívük a fákkal együtt vérzik.
Könnyük csorog, áztatva most a földet,
fekete utcák, sötéten tündökölnek.

Aranyosi Ervin © 2012-12-08.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva