Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Időskori biztató


Aranyosi Ervin: Időskori biztató

Elhasználódnak a földi dolgok,
de te azért, maradj csak boldog!
Nehezen mozdul a kezed, a lábad?
Mégse húzzon le mélybe a bánat!

Sok mindent kezdesz tisztábban látni,
lényegre tapintva, bölcsebbé válni!
Ifjúság, könnyedség, emlék csak benned?
Mégis, e korban is, akad mit tenned!

Refrén:
Elvesztett álmaid kezdd el megélni!
Ne legyen célod a haláltól félni!
Tedd, amit eddig még nem tehettél,
idős testedben újjá születtél!
Elveszett álmaid most váltsd valóra,
eljött a te időd, a boldog óra,
életre keltheted, mi benned szunnyad,
nem kell, hogy napjaid végleg megunjad!

Vénülő testedben ott van az élet,
tudsz te még alkotni valami szépet,
tudsz te még adni a földi világnak,
higgy benne, reád még szép percek várnak!

Az idő tovaszállt, ám bölcsebb lettél,
keresd meg magadban, miért születtél,
bölcsesség, tehetség izzítsa vágyad,
korodnak értelmét még megtaláljad!

Refrén:
Elvesztett álmaid kezdd el megélni!
Ne legyen célod a haláltól félni!
Tedd, amit eddig még nem tehettél,
idős testedben újjá születtél!
Elveszett álmaid most váltsd valóra,
eljött a te időd, a boldog óra,
életre keltheted, mi benned szunnyad,
nem kell, hogy napjaid végleg megunjad!

Itt szüless újjá, még ebben a testben,
ébredő szellemed segíthet ebben!
Ne hagyd, hogy legyőzzön az unalom,
sok kihívás kísérjen még utadon!

Aranyosi Ervin © 2022-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szeretni jó!


Aranyosi Ervin: Szeretni jó!

Neked szól ez a dal,
hozzád ér ez a szó,
hidd el, szeretni jó,
hidd el, szeretni jó,
hidd el, nekünk való!

Ettől szép a világ,
ha a bú sose rág,
hidd el, szeretni jó,
hidd el, szeretni jó,
olyan boldogító!

Refrén:
Tanulni kéne élni,
egy szebb holnapot remélni!
Azt adni másnak,
amire várnak,
értelmet adni egy őrült világnak!
Tanulni kéne élni,
nem dolgunk egymást megítélni!
Lássuk a létet,
gyönyörű szépnek,
legyen minden dal egy szeretetének!

Neked szól ez a dal,
szívünk csak jót akar,
hiszen szeretni jó,
bizony szeretni jó,
ez az útra való!

Hadd dobbanjon a szív,
hangja szeretni hív,
érezd, szeretni jó,
másnak jót adni jó,
lelkünk jót akaró!

Refrén2:
Tanulni jöttünk élni,
nemcsak rettegni, s félni!
Szívünkből adva,
dalra fakadva,
az álmainkat szárnyakat adva!
Tanulni kéne élni,
egy szebb holnapot remélni!
Lássuk a létet,
gyönyörű szépnek,
legyen minden dal egy szeretetének!
Legyen minden dal egy szeretetének,
mert szeretni jó!

Aranyosi Ervin © 2022-09-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Egyetlen egy cseppben


Aranyosi Ervin: Egyetlen egy cseppben

Egyetlen egy cseppben,
benne van a tenger.
A lelkünkben ott él
a milliárdnyi ember.
Egyetlen lábnyom
is része lesz az útnak.
Egy csepp mosolytól
a szívek lángra gyúlnak…

Egyetlen egy cseppben,
ott van a tudás is,
ha felismered ezt,
jobb kedved lesz máris!
Az egyszerű ember
mindig azt kutatta,
s a világ a választ
kicsiben mutatta.

Egyetlen egy cseppben
ott van az egész is,
de mi többre vágyunk
életünkben mégis!
Hisz mindenből több kell,
egyre többre vágyunk,
ezért lezsaroljuk
gyönyörű világunk.

Egyetlen egy cseppben
benne van az élet,
bár sok cseppből állok,
a paránytól félek.
A nem láthatóban
ellenséget vélek,
s a tudósok szerint
nem létezik lélek.

Egyetlen egy cseppben
ott az élet sója,
a makrovilágnak
összes alkotója.
Ami a kicsiben,
pont az van a nagyban,
ezért kell vigyáznom,
hogy életben hagyjam.

Egyetlen egy cseppben,
benne van a tenger,
s nem tudjuk felfogni
mégsem értelemmel.
Hiszen él a bolygónk,
s hagynunk kéne élni,
a világ végétől
nem kellene félni!

Aranyosi Ervin © 2022-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Élni, csak ez a dolgod…


Aranyosi Ervin: Élni, csak ez a dolgod…

Megismerni a nagyvilágot,
befogadni minden csodát.
Mikor a füvet nőni látod,
s széllel szállni az út porát.
Kacagni minden apróságon,
megcsodálni egy felleget.
Szeretni, élni minden áron,
mert lelked bármit megtehet!

Egy napon életre születtél,
hát ne is legyél soha rab!
Élvezd ki bátran, éld a létet,
senki se legyen szabadabb!
Tedd azt másokkal, mit elvárnál,
azt add, mi lényed lényege,
hogy egyszerű mindennapodba,
a boldogság férjen bele!

Nem félni, hanem élni jöttél,
a lelked végtelen szabad,
s ezt akkor érzed teljes szívvel,
ha megtalálod az utad.
Ha rátalálsz saját csodádra,
amiért élni érdemes,
ha célod segít a világon,
mert az tiszta és nemes!

Élni, csupán csak ez a dolgod,
az úton nem tévedni el!
Vágy vezessen és legyél boldog!
Az élethez, csak ennyi kell!
Nézz önmagadba, tényleg élsz-e,
hogy öröm kísér utadon?
Tiéd a teremtés egésze!
Ha éled, az a jutalom!

Aranyosi Ervin © 2022-07-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában,
csak
a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges!
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi kell a virágnak?


Aranyosi Ervin: Mi kell a virágnak?

Mi kell a virágnak?
Föld, víz, meg napocska.
Nem tör gazdagságra,
másokat taposva!
Nem mástól veszi el
az éltető vizet!
A csodás napfényért
szépségével fizet.

Tanulhatnánk tőle
emberibben élni,
ő tudja, hogy nem kell
a holnaptól félni!
Csupán csak adni kell,
másokat szolgálni,
szépséggel, jósággal,
teremtővé válni!

Nincs szükség több vízre,
éjjel is napfényre,
élet-gazdagságát
sosem váltja pénzre.
Éli az életét,
elszórja a magját,
s kiélvezi léte
minden egyes napját!

Aranyosi Ervin © 2022-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Milyen világ ez?


Aranyosi Ervin: Milyen világ ez?

Mikor a sátán arcába nézel,
mikor naponta félelmet érzel,
amikor kéne, senkit sem érsz el,
mikor nem tudod felfogni ésszel!

Mikor a félelmek porrá zúznak,
mikor a világban csak háborúznak,
becsapós hírekkel a mélybe húznak,
amikor már téged használnak túsznak.

Amikor látod, de nem látja senki,
mikor a jóság, a veszélyt jelenti,
mikor a jó már nem is mer tenni,
mikor a gyáva, a hőst feljelenti.

Amikor nem tudod létedet élni,
amikor másokkal nem akarsz félni,
befogják szádat, hogy ne tudj beszélni,
mások lelkéhez már nem szabad érni!

Refrén
Milyen világ ez, a pokolban élünk?
Naponta hazug álmot cserélünk!
Milyen világ ez, nincsen kiút már,
amin keresztül az életbe jutnál?
Milyen világ ez, milyen világ ez?
Őrjöng, s egy újabb lapáttal rátesz!
Milyen világ ez, milyen világ ez,
haldoklik, s közben az élőben kárt tesz!

Mikor az ördög, nyílt színen játszik,
mikor az arca a képedbe mászik,
mikor a szándék végre kilátszik,
szemedbe röhög, s mocsokban ázik.

Mikor úgy érzed, elhagy az Isten,
mikor erőd sincs és kiút sincsen,
Amikor nem tudsz elfutni innen,
amikor végül szertehull minden.

Refrén:
Milyen világ ez, a pokolban élünk?
Naponta hazug álmot cserélünk!
Milyen világ ez, nincsen kiút már,
amin keresztül az életbe jutnál?
Milyen világ ez, milyen világ ez?
Őrjöng, s egy újabb lapáttal rátesz!
Milyen világ ez, milyen világ ez,
haldoklik, s közben az élőben kárt tesz!
Milyen világ ez, hát milyen világ ez?

Aranyosi Ervin © 2021-02-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretni születtél


Aranyosi Ervin: Szeretni születtél

Nem tudod, hogy mért vagy itt.
Az élet neked mit tanít?
Fürkészed csak titkait,
de sehogy sem találod.

Születtél, hisz élni kell,
azt mondták, hogy félni kell,
meddig fogsz így érni el,
ha féled rút halálod.

Refrén:
Keresd magad,
te vagy a mag,
s álmaid éld végig!
Emelkedj fel,
végre ember,
nyújtózkodj az égig!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Minden utad,
utat mutat,
fény felé kell menned!

Nem tudod és nem hiszed,
sokra így majd nem viszed,
hogyan lenne lenni szebb?
Ha utad megtalálnád.

Uralják a lelkedet,
ki gyengének lát megvezet,
mert nem érted az életet
a csodát mástól várnád.

Refrén:
Keresd magad,
te vagy a mag,
s álmaid éld végig!
Emelkedj fel,
végre ember,
nyújtózkodj az égig!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Minden utad,
utat mutat,
fény felé kell menned!

Vers:
Keresd hát a szeretetet,
töltsd meg vele szép lelkedet,
álmod benne meglelheted,
szeretni születtél!

Refrén:
Keresd magad,
te vagy a mag,
s álmaid éld végig!
Emelkedj fel,
végre ember,
nyújtózkodj az égig!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Minden utad,
utat mutat,
fény felé kell menned!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Mint egy gyertya,
szereteted,
gyúljon lángra benned!
Aranyosi Ervin © 2018-03-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha tudnád, hogy nincsen…

Aranyosi Ervin: Ha tudnád, hogy nincsen…

Azt mondod: – Nincs többé! – Jaj, mennyire tévedsz!
Azért mert nem látod, arcához nem érhetsz?
Fizikai teste eltűnt a világból,
de nem szűnt meg lelke, más síkon él, s máshol.
Örökké létezik, gyakran álmodsz róla,
a világmindenség egyik vándorlója.
Pont oda tért vissza, ahonnan te jöttél,
mikor egy életre szerződést kötöttél.

Mikor leszületünk, mindent elfelejtünk:
– Honnan, miért jöttünk, mit akar a lelkünk,
mit kell megtanulnunk, s átadnunk egymásnak?
Mikor leszületünk, lelkünkre már várnak!
Leszületünk, aztán megtanulunk félni,
s olyanok akarnak tanítani élni,
kik maguk sem tudják, miről szól az élet,
s egész életükben a haláltól félnek!

Pedig nincsen halál, mert örök a lelkünk,
csak anyagba lépünk, és szóval teremtünk.
Csak a tapasztalás a létnek a célja,
építőeleme, mint házaknak a tégla.
Építeni jöttünk tapasztalat-házat,
nehéz a tananyag és a lelkünk lázad.
Gyermekként nem tudást, csak hitrendszert kapunk,
s szívünk kontrollálja az aggályos agyunk.

Annyi jó van bennünk, amit el kell nyomnunk,
s akadnak olyanok, mit nem vesz be a gyomrunk.
Lelkünkben bántanak, konfliktusok érnek,
így lesznek bántásból ronda betegségek.
Szennyezzük a Földet, mérgezzük magunkat,
majd rettegve várjuk szörnyű halálunkat,
s közben elfogadjuk, amit bebeszélnek:
– Így kell ennek lenni, erről szól az élet!

De hát ez nem igaz, nem ez a valóság!
Mert, ha egyszer látnánk, győzhetne a jóság,
ha a szeretetünk végre dominálna,
ez a világ bizony, mennyországgá válna!
Talán nem is kéne akkor jönni-menni,
elég lenne lenni, s mindenkit szeretni!
Végre minden lélek megnyugvást találna,
és senki se hinne többé a halálban!

Aranyosi Ervin © 2017-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Keresd azt, hogy miért jöttél!


Aranyosi Ervin: Keresd azt, hogy miért jöttél!

Ha a dolgod befejezted, tovább léphetsz innen.
A halál csak egy átjáró, s nem ér véget minden!
Csak, ha dolgod elvégezted, akkor nyílik zárja,
lelkedet a túloldalon másik világ várja.

Ha úgy látod, értelmetlen, s nem tanulsz belőle,
nem keresed életcélod, menekülsz előle!
Magad járod meg a poklot, mit elméd teremtett,
keresd meg a lelked útját, s tegyél végre rendet!

Félelmed és rettegésed, szépen élni gátol,
ha jobb létről álmodozol, eljön majd magától.
Ám a jólét nem a vagyon, drága, földi kincsek,
azok inkább rabbá tevő, béklyózó bilincsek.

Nem lenne jó előtte még szépen, tisztán élni?
Álmodozni, boldogulni és sohasem félni?
Szeretettel tenni végre, s élvezni a dolgod,
hadd legyen a lelked végre makulátlan, s boldog!

Nagyon sokan haldokolnak szomorúan, fájón,
nem találják a helyüket ezen a világon.
Találd meg a lét értelmét, más is azt kutatja,
csendesülj el, nézz magadba, s lelked megmutatja.

Keresd meg, hogy mi a célod, hogy miért is jöttél,
miért nem tett boldogabbá, mikor erőlködtél.
Fejezd ki a gondolatod, kutasd tehetséged,
keresd meg, hogy mi az, ami boldoggá tesz téged?

Aranyosi Ervin © 2017-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kiálltam a sorból


Aranyosi Ervin: Kiálltam a sorból

Hej barátom, van-e dédelgetett álmod?
Beálltál a sorba és most nem találod?
Látod a sok embert? Mind-mind azt keresi,
s hiszi, ott a sorban, másoktól ellesi!
Majd ott megmutatják, hogyan kell elérni,
hogyan kell harcolni, erősektől félni.
Mások hátán mászni, gyengét eltaposva,
s mikor számon kérnek, lapulni laposra.

Nekem elegem lett, kiálltam a sorból,
nem válik gazdaggá, aki pénzt megspórol!
Lemond örömökről, hogy vegyen valamit,
eladja a lelkét, s mást is erre tanít!
Ám, aki robotol magát teszi rabbá,
s a megszerzett kincs sem teszi gazdagabbá!
Mások irigysége az összes öröme,
s hamar reá szárad a szerzett kincs zöme.

Kiálltam a sorból és elkezdtem élni,
elengedtem múltam, jövőt sem kell félni!
Inkább kiélvezem perceimnek sorát,
fütyülök a széllel, rúgom az út porát.
Szívemben szeretet, két kezemmel szórom,
gyakrabban nevetek, sosem morgolódom.
Álmaim követem, békés úton járok,
a lelkembe nézve magamra találok!

Kiálltam a sorból, álmaimnak élek,
ha akad cimbora, hát vele zenélek!
Kenyerem megosztom, ki éhesebb nálam,
s tudom, nekem sem fog felkopni az állam.
Minden gazdagságom képzeletem adja,
s minden reggel felkel életem új Napja,
nem vagyok átlagos, kilógtam a sorból,
s nem zavar, ha ezért pár rabszolga korhol.

Tudod, még szebb lenne, ha más is kiállna,
ha az emberekből szabad lélek válna,
olyan, aki teremt, álmot vált valóra,
kik egymásért élnek, míg ketyeg az óra!
Milyen jó is lenne egymásért dolgozni,
egymás örömére világot foltozni.
Szeretettel venni egymást körbe-körbe,
s büszke szívvel nézni bele a tükörbe!

Aranyosi Ervin © 2017-05-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva